Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
Dancu Pál magyarok nem méltányolták hazafias érdemeit, kitüntetéssel, országgyűlési képviselőséggel, meg fogja mutatni, hogy ugyanezt a szlovákoktól megkapja és tényleg Csalfa György plébános ezidőtől fogva a szlovák irányzat híve lett. Csalfa György plébános hivatali helyiségében Hlinka páter, Tisó és Durcsánszky képei, valamint Stefanik szlovák tábornok nagy bronz szobra látható. Az elszlávosodásnak nemcsak tevékenységével, de nemkívánatos példamutatásával is szolgálatokat tesz.”70 Scheffler püspök az ügyben vizsgálat céljából elküldött egy bizottságot, amely jegyzőkönyvben rögzítette a tapasztaltakat: Az 1939. márciusi kárpátaljai bevonulás alkalmával olyan magyar katonai egyenruhát viselő, állítólag illegitim csapat rohanta meg a lakosokat, rabolva, pusztítva, rongálva, akiktől a magyar nemzeti tanács tagjai egyáltalán nem védték meg őket. Egyedül O (Csalfa), mint lelkipásztor lépett fel ellenük és jogos felháborodásában ázsiai hordáknak nevezte őket, tisztjeik előtt. Ezt vették tőle nemzetgyalázásnak és vitték az ügyet egész a tábornokig. Blaskó tanítót is katonákkal súlyosan összeverették, s csak a plébános személyes jótállása mellett tudott szabadulni. A katonák az iskolában is mindent összeromboltak azután hadi zsákmány után jártak, raboltak, verekedtek. Megérthető, bogy a plébános izgatott volt, s elkeseredésében elragadtatta magát.”71 Időközben az ügy a SzNEP révén felkerült a budapesti Vallás és közoktatási minisztériumba, ahonnan egy jelentést küldtek a kárpátaljai biztosnak. Leírják hogy az 1943. június 10-i ungi bérmálás alkalmából Scheffler János felkereste Csalfa György tibai plébánost és felelősségre vonta a SZNEP-ján keresztül kifejtett magyarellenes tevékenységéért. Scheffler püspök nem bízott Csalfa plébános Ígéretében. Úgy intézkedett, hogy a gazdag és igen jól jövedelmező tibai parókiát kétfelé választja s egyik felét a Szobráncon létesítendő plébániához csatolja, így akarván Csalfa hatáskörét csökkenteni. Csalfa a püspök tervét közölte Blaskó István szobránci SZNEP körzeti titkárral, aki a történteket azonnal a központi titkárságnak jelentette be. A SZNEP Vezetősége ez ügyben illetékes helyen járt el és indokul azt állították, hogy Csalfát a szatmári püspök szlovák érzelme, a katolikus szlovákság valamint a szlovák nyelv védelme miatt üldözi s ezért akarja plébániáját is kettéosztani s jövedelmétől megfosztani. Blaskó titkár jelentése alapján a SZNEP Vezetősége Csalfa György plébánost az 1943. augusztus 3- án tartott pártértekezletre Budapestre hívta.72 A helyzet tovább éleződött az 1944. évi szobránci bérmálás alkalmával, amelyről az ungvári csendőrség a újabb jelentést küldött az illetékeseknek. Eszerint 1944. május 29-én Szobráncon bérmálás volt... A bérmállás befejeztével a püspöknek az volt a kívánsága, hogy a pápai és a magyar Himnuszt el kell énekelni. Tibán ennek ellenére a magyar Himnuszt nem énekelték el. A Himnusz nem éneklése miatt a püspök Csalfát felelősségre vonta, aki azzal védekezett, hogy a lakosság a Himnuszt nem tudja. Csalfa a papoknak erre azt felelte, hogy nem akarja azt, hogy valaki „fogvicsorgatva” énekelje a Himnuszt.. ,”73 Időközben az ungvári csendőrség Csalfáról újabb jelentést küldött Vincze kárpátaljai biztosnak: Ebben beszámolnak hogy 1944. április hó ismeretlen napján, amikor Szlovákián keresztül német csapatok Magyarország területére vonultak. Csalfa György Tiba községben elszállásolt német tiszteket a lakására hívta, és azok gépkocsiján Vajnatina községbe utaztak, ahol két liter bort fogyasztottak el. Ugyanaznap éjjelén Csalfa német tiszti egyenruhába öltözött és német tisztekkel azok gépkocsiján Szlovákiába ment engedély nélkül, ahonnan ugyancsak német gépkocsin harmadnap éjjelén tért vissza...”74 Scheffler püspök, aki mindeddig védelmezte tibai plébánosát a hatóságoknál, elhatározta annak áthelyezését, a további kellemetlenségek elkerülése érdekében. Indoklásul azt írta, hogy: „Aki saját 70 Püsp. ikt.sz. 3581/1943, K.K.B. ikt.sz. 875/1942, ikt.sz. 2657/1943, 71 Püsp. ikt.sz. 3197/1943, 72 Püsp. ikt.sz. 4239/1943, K.K.B.ikt.sz. 139/1943 73 Püsp. ikt.sz. 2568/1944, 74 Püsp. ikt.sz. 1626/1944, ikt.sz. 1909/1944, K.K.B. ikt sz. 2206/1944, Püsp. ikt.sz. 2568/1944 198
