Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Szilagyi Levente Még az országhatár meghúzása előtt határhelyzetbe került, mind Csanálos, mind Vállaj lakossága határhelyzetbe került. A román csapatok 1918. április 16. utáni sikeres előrenyomulását követően Csanálos, Vállaj, továbbá a környező települések román közigazgatás alá kerültek. Bár tulajdonképpeni harcok a falu környékén nem zajlottak a megszállás mégis konfliktusokat hozott. „Egy incidens miatt félreverték a harangot, a falu lakossága pedig tűzre gondolva kapával, villával rohanva indult oltani. A román katonák azt gondolván, hogy ellenük vonulnak, megijedtek és elmenekültek, később erősítéssel visszatértek és kemény büntetések, verések következtek. Becsky Sándor főjegyzőt egy hétre el is vitték, mert nem engedélyezte a rekvirálásokat.” (Reszler 2001: 207) (Adler F, sz. 1913, Csanálos) Adler Ferenc 1913-ban született magyar identitásé, szerényebb sváb családban. A harmincas évektől nyugdíjazásáig (1975) lakatosmesterként dolgozott Csanáloson. A második világháborúban egy évig volt katona, majd ugyancsak egy évet töltött deportáltként a Szovjetunióban. Első házasságából három gyereke született. Felesége halála után újranősült. Második felesége halála óta (2006) egyedül él. — Hát 1919-be nagypénteken akkor jöttek be a románok, mert azelőtt ügyi a Kun Béla köztársaságot kiáltott ki, s az egy csomó pénzzel megszökött oszt akkor Károlyi Mihály lett, az letítette a fegyvert, s a franciák azt mondták, szállj ák meg. Na oszt 19-be nagypénteken, akkor jöttek, én az utcán álltam.- Hány éves volt akkor?- Hát akkor a szomszédok, azok, már sütöttek kalácsot, kiflit húsvétra. Kitettík hűlni, oszt a románok mind lelopták, ahol kapták fogták. Mint gyerek, ugye még nem voltam hat éves, néztem hogy mi lesz itt, mert nem volt lövés, ilyesmi, mer hát a magyarok letettík a fegyvert, mielőttiink. Merhogy a Károlyi utcán laktam, a kereszttel szemben, osztón úgy vettík a keresztet, mindján nem volt lövís. Na, vasárnap, akkor volt egy nagy fehér kutyánk, az nagyon jó házőrző volt, nem harapott senkit, volt olyan katona, a szekér, benne ültek az ódalban oszt megugatta űket. A szájába lűtek a kutyának, a kutya megdöglött. Vót ott a, ruszinok ott mellettünk mindján, útkaparó..., favágók jöttek, az útkaparó házban laktak, az az asszony még alig tudott magyarul, sírt hogy űrájuk vigyázott az a kutya. Hát oszt nem vót ott mit vigyázni. A család ... egy kis házba két kis szoba vót csak hát olyan természetű vót, babonás vót az asszony. Oszt akkor... Na de hát ez..., már csordát hajtottak visszafele. Ajaj, hogy mi vót itt. Na s akkor húszba, akkor már így, hogy nyolcvannyolc éve ugye, hogy megcsinálták a határt. A történelmi esemény egyéni emlékezési gyakorlatot aktivizál az adatközlőben, a nagypénteki előkészületek, a szomszéd - aki ráadásul maga is idegen - kutyájának lelövésének felidézése fontosabbá válik a történelmi esemény reprezentációjánál, illetőleg ezeknek a részleteknek a bemutatása teszi sajáttá, belsőségessé és ezáltal hitelessé a történetet. Véleményem szerint a hitelességre való ilyen féle törekvés nem nekem, mint idegennek szól, hanem önmagával szemben támasztott követelmény. Az emlékezés adott eseményre más, egy időben lezajlott események kimondott, vagy nem kimondott felidézésén keresztül teremti meg a történés térbeli és időbeni kontextusát. Egy történet elmondása közben, a narratívum mögött ott állnak ezek a szinkron eseményreprezentációk, s az emlékezés kontextusa szerint dől el (dönti el), hogy melyik kerül be a narratívumba. A vállaji történet már kilépett az emlékezés hatásköréből, (történelem)könyvbe kerülve25 már nem kontextusfüggő. Találkozások a határral (Egeli Éva, sz. 1936, Csanálos) — A háború után volt lovunk, két ló, hát az öcsém volt még. Az elején még cseléd is volt még, de osztón a végén már nem volt szabad cselédet tartani, vagy nem tudtuk fizetni, én nem tudom, csak az öcsémmel együtt mentünk szántani. Hát keservesen még felraktuk a szekérre is az ekét meg az eketalygát és itt lenn itt a Köröserdőnél szántottunk, én fogtam a gyeplőt és úgy hajtottam a lovat, az öcsém meg fogta a lovat, de úgy nyújtózkodva, még úgy tartotta az ekét és úgy szántottunk. S így a szomszédok mondták már később, hogy egy katona - ugye az is ott járt, mert a határszélen volt, és azt 25Talán érdemes megjegyezni, hogy a Vállajról megjelent könyvek, monográfiák száma tíz fölött van. Csanálosról eddig mindösszesen egy könyvecske jelent meg. 330
