Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Történetek a határról mondja, hogy még sírt szinte az a katona, hogy kérdezte, hogy miféle gyerekek ezek, hogy ezek jönnek ide szántani. S mondták, hogy hát az apjuk meghalt Oroszországba s így hát rákényszerülnek. Még azt mondják, hogy sírt a katona, hogy a könny jött a szemiből.- Milyen katona volt?- Román katona, román granicser. (Ivácska (Baumli) Jenöné Ernyi Anna, sz. 1938, Vállaj)- Nyóc óra után már senki nem tartózkodhatott a határ mentén. Volt egy bácsi osztón beteges volt, kapáltak ott a határ mentén, oszt már alig bírt kapálni, akkor mondja a feleségének: Menjünk már haza, én olyan fáradt vagyok. Aszongya, most jó kapálni, most nincs meleg. Ügyi este. Egyszer csak odamegy a két katona és akkor mondja, hogy: Bácsi, nem tetszenek tudni, hogy már nem lehet itt tartózkodni a határ mentén? És aszongya hogy hát miért? Hát mer már nyolc óra elmúlt. Tessék összepakolni és hazamenni. Ez a szegény bácsi örömében megfogta ezt a kiskatonát, megpuszilta: Hát maga egy angyal, mér nem jött már előbb ?!- És akkor ezt betartották?- Be, be, nem tartózkodhatott tovább, meg is büntették, vagy bekísérték. Mindenki igyekezett azon, hogy nyolc óránál tovább ne legyen dolog a határban. [...] Már hogy meggondolta volna valaki, hogy átszökik, olyat nem is hallottam. Hát egymás nyomában voltak a román katonák, egymás nyomában. Még egyszer édesapám viccelődött velem, aszongya kiálts már nekiek. Hát persze mondom, hogy aztán a magyar katonák jöjjenek oszt engem bekísérjenek. Azért a hang az csak ment tovább, meg ugye ilyen nagy magas megfigyelők voltak. Mind a két oldalon. Szökéstörténetek (Adler F, sz. 1913, Csanálos) Negyvennyolcban már. És akkor ha vcdaki átszökök vagy menyen, a katona lelövi akkor szabadságot kap. Vót itt egy ember meg a fia, kaszáltak és akkor a katona mindig akarta, hogy menjenek arra, a kiskatona, szigorú volt. Osztón, ha mennek háttal ő lelövi é mehet szabadságra. Közben egy másik ember ment, mert éppen az vót ott közel. Amikor őt meglátták akkor már nem mertik csinálni. És akkor feljelentettík a rendőröknek, mert a granicserek csinálták. És akkor kijöttek és sorakozót csináltak hogy ki vót az az ember. Nem tettík be a csoportba, de a fiatal az mán tudott egy kicsit románul, és mondta az apjának hogy ne forduljon meg, csak szembe a katonával mindig. Es akkor kitettík oszt mutassa, hogy mék vót. Hát nem vót ott! Akkor még egyszer, kitettík a közepe táján az illetőt, és akkor megismerte. Hogy ez vót! Oszt akkor annyi hogy elhelyezek a katonát innen. Oszt így ment. De sokat lelőttek. Oszt akkor vót Váradon a püspök, Tempfli, annak az apja, oszt egy apáca vót a szekerén oszt azt akarta a granicser, hogy — az Agerdői úton van egy út errefele, Börvelyről, Kálmándról ahogy jövünk, és arra, és hogy a szekérrel menjen arrafelé, akarták aztat is hogy lelűni. De ez bátor vót, odacsapott a lovakhoz oszt gyerünk. Lőttek utána, az apáca a kasba feküdt, osztón nem írtík utói a katonák. De osztón csak megtudták valahogy (állítani), szaladtak utána, meg itt is volt pikét meg a katonák, vitték hadbíróság elibe. Osztán éhségsztrájkot kezdett, oszt a végén nem tudom, de csak oszt elengedtik. (Kacag) Hát ilyesmi ment itt végbe. Ajajaj. [•••]- Nem ismer olyat, aki megpróbált átszökni a határon és megfogták? Vagy esetleg sikerült neki átszökni?- A csanálosiaknak sikerült, megmondom mír. A csanálosi szőlő meg a vállaji szőlő között csak egy út vót. És akkor, mert vót tikét, avval lehetett járni nekik, oszt a vót amikor csak mentek oszt átugrottak. S akkor nem tudták elfogni.- És akkor mi lett a családdal?- Hát a családdal..., nem bántották, mert hát nem tehettek rúla sokat. 331
