Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Történetek a határról- megismételhetetlen. A két település lakói a kétszeri határmeghúzást követően teljesen eltérő módon „lakták be” újra azt a földrajzi teret, melybe a határkövekkel jelzett határvonal került. A terület használatában felborult az egyensúly. A politikai határ szimmetriája23 egyáltalán nem jutott érvényre a határhasználatban, a határdinamika egészen egyoldalú volt. A vállaji határátlépők aránya elenyésző volt a csanálosiakéhoz képest, nem csak a kommunista időszakban, hanem a határ megjelenését követő valamennyi periódusban. A kiegyenlítődés akkor következett be, amikor megteremtődtek a két falu közötti határátkelés legális intézménye, a határátkelő. A határtörténetek következő csoportjait különíteném el: az egyéni életpálya határhoz, határhasználathoz kötődő történetei, valamint másokkal megtörtént események reprezentációi. Ezeken belül vizsgáltam a különböző korcsoportok történeteit is. A történeteket nagyban befolyásolja a határesemények időpontja és körülményei, ezek alapján három főbb történettípust különítenék el: 1. A határ történetei, melybe a megszületésére, valamint megszüntetésére vonatkozó történeteket sorolom, sajátos szeletét képezik a határ minőségét leíró történetek, melyekben általában a határ „védelmét” és ellenőrzését végző idegenekkel való formális vagy informális találkozásokat mutatják be, valamint a hatalom által fenntartott korlátozó szabályok térhasználat alakító jellege is tetten érhető bennük. 2. A határ átlépésével kapcsolatos történetek, melyben legnagyobb számban a szökéstörténetek24 fordulnak elő - Csanáloson. 3. Elszakított családok történetei. A szökés a határ létének egyik lényegi aspektusát kérdőjelezi meg, azt hogy érvényre tudja juttatni magát vagy sem. így jön létre vele kapcsolatban a másik legfontosabb dolog: azonnal egy lehetséges értékrendbe utalja azokat, akik tiszteletben tartják, akik indokoltan átléphetik, s akik meg szokták sérteni, egyszerűen semmibe veszik. (Lászlóffy 1998) Másrészt viszont megmutatja a lokális értékrendszer valamint a hatalmi szabályrendszer között feszülő ellentétet. Az államhatár megsértése a helyi értékrendben nem volt negatív kategória. Maguk a szökések, mint események három periódus köré tömörülnek, az 1930-as évek vége, a második világháborút követő első két év, valamint a nyolcvanas évek vége. Első esetben a román hadseregbe való besorozás elől menekültek, szinte kizárólag csak férfiak. A másodikban az immár végelegesedő határ lezárása előtti nagyobb népességmozgások játszódtak le. A harmadikban a ceauşescu-i diktatúrát tovább elviselni nem bírók próbálták meg, hol sikerrel, hol sikertelenül a szökést. Míg első két esetben a célterület Magyarország volt, ha nem is minden esetbe Vállaj, addig ez utóbbi esetben Magyarország már csak a németországi végcél előtti tranzitállomás volt. Ez azt jelenti, hogy a második világháborút követő kommunista korszak évtizedeiben a csanálosiakban felerősödött a német etnikai azonosságtudat, legalábbis ami a migrációs stratégiájukat illeti. Ezzel szemben Vállajon egyetlen olyan személyről tudnak, aki Németországba költözött, azonban mindenki tudni vélte, hogy ebben semmilyen szerepet nem játszott a sváb származástudat. Adatközlőim közül ketten már rutinos interjúalanyoknak számítanak, mindketten több néprajzos kutatásban „vettek részt” - Adler Ferenc és Egeli Éva - így már megvoltak az előzetes elképzeléseik, sőt elvárásaik is a gyűjtési esemény szerkezetével kapcsolatosan. Adler Ferencnek az élettörténetét gyűjtötték, így - érzésem szerint - ennek megfelelően alakult narratív konstrukciója. Élesen határolódnak el nála a határral kapcsolatos személyes élmények a kollektív emlékezet részét képező, másokkal megesett történetektől. Egeli Éva másképpen szocializált adatközlő. O fogadta be több évben is a Debreceni Egyetem néprajzosait, ő szervezte meg gyűjtésűk hátterét, a különböző témákkal foglalkozó tanárok és diákok számára adatközlőket „hajtott fel” (saját szóhasználata). Úgy vélem ennek köszönhető, hogy második találkozásunkra már listával készült a határral, határhasználattal kapcsolatosan szóba jöhető lehetséges adatközlőkről. A történetek egyik része az egyéni életpályához, személyes tapasztalatokhoz kötődik, míg a többi a lokális történelem eseményeiről közvetít szubjektív módon. A határ történetei 23A határkövek által képzeletben meghúzott határvonal mindkét oldalán egy húsz plusz három méteres határsáv, biztonsági zóna választotta el a két országot a kommunista időszakban. 24A szökéstörténetek csak Csanálos lokális történelmében jelennek meg. 329
