Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
Iskolatörténet és jogutódlás 53 Bakcsy Gergely az „iskola keletkezési idejéről” és „alapítási évéről” beszél. Ez több szempontból is hibás. A források szerint Erdőd földesura, Drágffy, katonáival elűzte a katolikus papokat, a templomukat, iskolájukat pedig a (reformátusok) kezére adta, személy szerint az Erdődről Szatmárra jött Dévai Bíró Mátyás volt az, aki a két várost elszakította a katolikus egyháztól. Iskola alapításáról semmiképp sem beszélhetünk, ugyanis csupán az történt, hogy az iskola más hitvallású tanító (pap?) vezetésével folytatta a működését; protestáns vezetés alatt, protestáns szellemben. (A szatmári forrásokban is kitapintható az a törekvés, hogy a feltételezett „alapítás” évét pontos évre, s természetesen minél korábbra lokalizálják. Ez a törekvés a szaktudományban régen meghaladott, ma már egyeden kutató sem állítja azt, hogy (például) a debreceni kollégiumot 1538-ban „alapították”; de azt sem, hogy 1549-ben, ahogyan ezt az 1945 előtti debreceni református értesítők címlapján olvasni lehetett.) A hitújítás, a vallásos élet hagyományos külső formáinak, illetve tartalmi elemeinek átalakulása az emberek fejében nem történhetett egyik napról a másikra, köztudottan rövidebb-hosszabb folyamat volt, a régi hittől eltérő értelmezések, teológiai tételek sokasága között még a papok sem igazodtak el azonnal. Ezt tanúsítja az egész Tiszántúl hitújítása is. A szatmári hitújítók is először a lutheri tanokat fogadták el, s csak évek múltán a kálvini (vagyis református) hitelveket. (Vajon az urait követő jobbágyok, a város szabadjai, iparos polgárai mindebből mit fogtak fel?) Következésképp - ha hitelesen bizonyítható iskolatörténeti tény rögzítené — konkrét évszámmal csak azt álh'thatnók, hogy — szimbolikusan — ekkor kezdődött a meglevő plébániai iskola protestánssá válása. Szatmár vonatkozásában nincsen semmilyen hiteles iskolatörténeti tényünk, csak a szabad képzelődés szárnyán született feltételezések. A szatmári református egyház levéltárából idézett mondat világosan kimondja: Ezt az iskolát 1610-ben alakították át gimnáziummá. Erről a történeti tényről pontosan tudjuk, hogy Milotai Nyilas István szatmári református lelkész kezdeményezte, ő vette rá a városi tanácsot 1608-ban a telek megvételére, ezen épült fel aztán 1610-re az immár magasabb fokú iskola épülete. Az idézett szövegnek a fentebbit megelőző mondatára alapozva születtek bizonyos belemagyarázások. Ez a mondat ugyanis azt közli, hogy „a szatmári iskolának emlékezetet meghaladó ideje tanítói és tógás diákjai voltak”. Az „emlékezetet meghaladó” idő kifejezés való értelme: régen. (A XIX. század végi értelmezők megpróbálták megállapítani, hogy mennyi idő is haladja meg az emlékezetet: 70 - 80 év /?/). Nem zárhatjuk ki, hogy az iskolában néhány nagyobb diák is tanult, aki aztán a későbbiekben más intézményben magasabb tanulmányokat is folytatott, de az sem elképzelhetetlen, hogy másutt — Debrecenben — tanuló tógás diák egy ideig ebben az iskolában tam'tóként működött. Szegedi Lőrinc debreceni tanító-diák például 1597-1605 között volt a szatmári református iskola rektora.18 Szólnunk kell a kollégium megnevezésről is. A kollégium szó jelentése a nyelv története folyamán változott is, bővült is. A XVII. században semmiképp nem jelentett protestáns iskolát, a jezsuiták használták a szót olyan szerzetes közösségek megnevezésére, amelynek feladata a rendszabályból (a hívek gondozására vonatkozó) tevékenység mellett magasabb fokú iskola (középiskola) fenntartása és működtetése is. A kiemelkedő protestáns iskolák (a nagyenyedi, debreceni, pápai, sárospataki) megnevezésére a XVIII, században jelenik meg. Ezek a kollégiumok - belső életük a reneszánsz kor városi-plébániai iskoláihoz képest teljesen vallással átitatott - három tagozatos felekezeti iskolákká váltak. A középkori káptalani iskolák „schola maior” tagozatának mintájára bölcselettel alapozott teológiát oktató tagozatot is szerveztek, teológiai tagozatuk is volt.19 A szatmárnémeti református iskola gimnázium volt, elemi iskolai és gimnáziumi osztályos diákjai még a XVII. század második felében is együtt, osztatlan közösségben tanultak. A gimnázium 1652-beli tani tó ja/ tanára azt írja, hogy „a váradi, fejérvári, bányai iskola mintájára szeretnék a szatmári iskolát is klasszisokra osztani, mert így ifjú és gyermek együtt tanul, s e miatt sok a zavar és a hátramaradás”, azt panaszolja, hogy emiatt „a szülők inkább pápista iskolába viszik gyermekeiket”.20 A szatmári gimnázium egyébként a debreceni kollégium partikulájaként működött, teológiai tagozata nem volt Következtetéseink: 1. Szatmáron a középkorban is volt - (valószínűleg) városi-plébániai iskola. (Működési helye a régi papiak szomszédságában volt. Ennek helye nem ismeretes, minden bizonnyal a korabeli templom közelében.) 2. Németiben 1570-ig működött a Domonkos-rendi szerzetesek latin iskolája. 3. A szatmári iskola a hitújítás folyamatában (évszámhoz nem rögzíthető időpontban előbb lutheri, később kálvini hitvallású tanító vezetésével) protestánssá lett. Németi Domonkos-rendi iskolájában/helyén protestáns/református tanító 1570 után kezdhette/kezdte meg oktató tevékenységét. 18 Vő.: Herepei János, XV1-XV11. századbeli papok, mesterek, diákok a Szatmári Keformátus Egyházmegyéből Egyháztörténet, 1943. 29. 19 Vö.: Mészáros István, Középkori örökségprotestáns kollégiumainkban. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. 4. kötet, Budapest, 1992. 71-78. 20 Vö.: Borovszky, i.m. 526.
