Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
Iskolatörténet és jogutódlás A mai Kölcsey Ferenc Kollégiumhoz fél évszázadnyi idő köt, az iskola épületében működő (egyik) jogelődjének diaija voltam, később (más nevű jogelődjeinek) tanára, 1990 elejétől öt évig igazgatója. Az 1970-es évek elején kapcsolódtam be a legrégibb erdélyi középiskolák történetének, illetőleg társadalmi szerepének addig ismert kerettörténetét meghaladó bemutatására vállalkozó művelődéstörténed kutatócsoport munkájába. Az irányelveket és a kutatási módszereket elsősorban Jakó Zsigmond professzor, akadémikus fogalmazta meg; a munka folyamatában tanácsaival, észrevételeivel segített, ellenőrzött. Két középkori középiskola múltjával kellett foglalkoznom, a szatmárnémeti református kollégiummal (XX. századi hivatalos nevén: Szatmárnémeti Református Főgimnázium) és a Pázmány Péter alapította jezsuita kollégiummal. Az előbbivel tulajdonképpen két könyvben is foglalkozom: Szatmári diákok 1610-18S21 és A szatmári református kollégium és diákjai (1610-1852)2, a Pázmány alapította iskola, illetőleg az ezt követő katolikus gimnáziumok folyamatának bemutatása csak tavaly készült el, az Iskolavárosunk Szatmárnémeti című tanulmánykötetben jelent meg.3 A fentiekre hivatkozva két kérdésre kérték a válaszomat: 1) . Tulajdonképpen melyik mai gimnázium (líceum) a Szatmári Református Főgimnázium jogutódja, az egykori épületében ma működő Kölcsey Ferenc Kollégium, avagy a (volt katolikus női szerzetesrend épületében működő) Szatmárnémeti Református Gimnázium (mai hivatalos nevén: Református Szemináriumi Líceum). (A múltbeli előzményeket mindkettő a magáénak vallja.) 2) . Valójában hány éves is az iskola, ugyanis a Kölcsey Ferenc Líceum 1957-ben ünnepelte az iskola fennállásának 400., tavaly a 440. évfordulóját, a Szatmárnémeti Református Főgimnázium viszont 1910-ben fennállásának 300. évfordulóját ünnepelte, s a fentebb említett munkáimban én is a gimnázium 1610-es alapítási évét említem. Az évszámok szembetűnően nem egyeznek. A tények ismeretében mindkét kérdésre nagyon pontos, a tudomány mérlegén helyt álló választ adhatunk. A tényeken a bizonyítható iskolatörténeti tényeket értjük, következésképp a korábbi állítások és a feldolgozás módszere (valamint a vonatkozó irodalom) kritikus megvizsgálását és mérlegelését is. A Szatmárnémeti Református Főgimnázium történetére vonatkozó utalással több, a megyével vagy a várossal foglalkozó, a XIX. század folyamán megjelent munkában4, vagy konkrétan a gimnáziumról írt könyvecskében5 is olvashatunk. A kérdést a századfordulóig a legteljesebben Bakcsy Gergely könyve6 foglalja össze. Ezekre a forrásokra alapozza adatait a megye és a város XX. század eleji, Borovszky Samu (szerkesztette) mongráfiája.7 A tények szakszerű és pontos megvizsgálása azonban azt is megkívánja, hogy figyelembe vegyük a művelődéstörténet (esetünkben oktatástörténet) más, nem Szatmárnémetiben megjelent forrásmunkáit8 is, részben azért, mert a helyi vonatkozások teljesebben megérthetők az általános tükrében, másrészt azért, mert a forrásokban olykor egymásnak ellentmondó állításokat és adatokat találunk. 1 Eltekintve attól, hogy a Szatmárnémetiben megírt munkák szerzői önhibájukon kívül sok adatot (bizonyíthatóan) nem ismertek, esetenként (személyes szempontok szerint) átírtak, a munkáikban közölt hivatkozások, állítások az utolsó évszázad kutatásai fényében gyakran más megvilágítást kapnak. Az átírásra/változtatásra vonatkozóan elégséges Bartók Gábor példáját idéznünk, aki a Sarkadi Nagy Mihály munkájára vonatkozóan megírja: „A nehezen érthető helyeket világosságba állítottam, a kétes és oly adatokat, melyek valami bajt szülhetnének, vagy valakinek rossz órát csinálhatnának egész tisztelettel kihagytam”.9 Bura László 1 Szegeden jelent meg 1994-ben, a Keserű Bálint által szerkesztett Fontes Rerum Scholasticarum sorozat V. köteteként. (352 oldal terjedelmű). 2 Az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában jelent meg Kolozsváron, 1994-ben. (67 oldal). 3 Iskolavárosunk Szatmárnémeti. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. 4 Szirmay Antal, Szystmár vármegye fekvésetörténete és polgári esmérete. I-II., Buda, 1800. Sarkadi Nagy Mihály, Szatmár-Németi szabad királyi város egyház; és polgári történetei, (rendszerbe ütötte s kiegészítette: Bartók Gábor). Szatmárt, 1860. Egy szatmári cztvis EMLÉKIRATAI. Korrajz Szatmár-Németi város múltjából. Szatmártt, 1893. 5 Kovács István, A szatmári ref. iskola története. Debrecen, 1880. 6 A szatmárnémeti ev. ref. főgimnázium története. Szatmár, 1896. 7 Borovszky Samu, Szatmár vármegye és Szatmár-Németi sz kir. város. Országos Monográfia Társaság, Budapest, é.n. (1907). 8 A számunkra fontosabbak közül: Zsigmond Ferenc, debreceni református kollégium története. Debrecen, 1938. A debreceni református kollégium története. Szerk. Barcza József. Budapest, 1988. Marton János, A sárospataki református főiskola története. Budapest, 1931. Mészáros István: Ay iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Budapest, 1981. Mészáros István, Magyar iskolatípusok 996-1990. Budapest, 1991. 9 Vö.: Bartók: 109 Satu Mare - Studii şi comunicări (Seria II Istorie-Etnografie-Artă), nr. XVII - XXI, 2000-2004
