Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 14. (1997)
Cultură şi civilizaţie
A szatmárnémeti római katolikus polgári iskolai tanítónőképző intézet Bura László I. 1. A polgári iskolai tanítónőképző létesítése Az előzmények: 1842-ben a Szatmári Római Katolikus egyházmegye püspöke, Hám János új szerzetesközösséget alapított, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációját.' Az alapító elgondolása szerint a Társaság (egyik) célja: a nőnevelés. Alapvető eszköze a gyermekek oktatása. Szatmárnémeti anyaházukban még 1842-ben a magyar elemi iskolák szabályai szerint működő négyosztályos nyilvános leányiskolát nyitottak. Elemi iskolájuk 1866-ban hatosztályossá lett (1868-ban már az 1868. évi XXXVIII, t.c. írta elő a hatosztályos elemit), 1868-től pedig hétosztályos iskolaként működött. A nővérek vezette elemi iskolában különösen gazdag volt az utolsó két évfolyam tananyaga. Az iskolában (a tantervi előírások mellett) tanítottak kézimunkát, rajzot, francia nyelvet, zongorát és gitárt. A rend anyaházában a megalapítástól kezdődően gondos felkészítő képzésben részesítették a tanítói-nevelői munkát végző nővéreket. A tanfolyam az 1857/58-as tanévben nyilvánosan elismert tanítóképzővé vált. Az ekkor még két tanév időtartamú iskola 1872- ben hároméves, 1885-től négyéves időtartamúvá vált. 1890-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte, hogy a 7 osztályos felső elemi iskolákat át kell alakítani polgári iskolákká, amelyekben "csakis felső nép- és polgári iskolai tanítónők működhetnek". A Szatmári Irgalmas Nővérek rendje ekkorra már 13 ilyen iskolát működtetett (Máramarossziget 1863, Székesfehérvár 1864, Esztergom 1865, Selmecbánya 1867, Rozsnyó 1868, Sátoraljaújhely 1873, Gyulafehérvár, Gyergyószentmiklós 1876, Léva 1880, Lőcse 1881, Rózsahegy 1885, Jászberény 1886, Szatmárnémeti 1889). Szükségessé vált tehát a polgári iskolák számára megfelelő tanerők képzése. Ezért létesítették 1894-ben (az anyaház mellett működő) Szatmárnémeti Római Katolikus Polgári Iskolai Tanítónőképzőt. Az iskola fenntartója a Szatmári Irgalmas Nővérek szerzetesrendje volt, a Római Katolikus Tanítónőképző (az anyaházzal szomszédos) épületében működött (1896-tól mindegyik szaknak - és évfolyamnak - saját külön tanterme volt). Egyházi iskolaként az egyházmegyei főhatóság is felügyelte, de a tantervek, a tanítási anyag vonatkozásában, valamint a vizsgákat a Vallás és Közoktatási Minisztérium (is) ellenőrizte.A II. év utáni alapvizsga^ és a III. évet záró (szak)képesítő vizsga megtartására a minisztérium által kinevezett bizottság (minisztériumi megbízottak és szakemberek) volt illetékes, következésképp az intézet által kibocsátott oklevél birtokosa az állam bármely polgári iskolájában taníthatott. 1 A szerzetesrendre és tevékenységére vonatkozóan vö.: Bura László: Krisztussal élve a világ felé fordulva. A Páli Szítét Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek 1842 - 1992. Gloria Nyomda Kolozsvár, 1992. Kötelező módon 1901-ben vezették be.
