Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
326 a Szatmári Református Egyház eiemi leányiskolája4. Az 1886/87-es iskolai évtől az iskola új nevet kapott: „Hatosztályú Protestáns Felső Leányiskola“ lett. 1891-ben a Tiszántúli Egyházkerület 10.000 forint tőkével és 1.000 forint évjáradékkal segélyezte meg az iskolát. 1892-ben a minisztérium a 4.100-as számú rendelettel nyilvánossági jogot adott az iskolának, elismerve elsőrendű felsőbb leányiskolának6. Atanítónöképzö létrehozásának szükségszerűsége. A református egyházmegyei tanügyi bizottság, a XIX század vége felé, mind több hibát és hiányt állapított meg a református népiskolák működéséoen. 1873-ban 89 tanítóból csak 68 volt képesített, ezek közül is 11 oklevéllel, 57 igazolvánnyal. 21 iskolában képesítés nélküli tanító működött a Szatmári Református Egyházmegyében6. Bár megszabták a használható tankönyvek névsorát, 1877-ben azt állapítják meg, hogy sok tanító továbbra is az értelem nélküli magoltatásra tette a hangsúlyt. Nem csoda, hiszen a tanítók képzettsége nagyon alacsony volt, sokan csak 2-3-4 év gimnáziumot végeztek. A továbbképzéseken nem vettek részt, még az egyházmegyei könyvtárat sem használták7. Az 1890-es években tovább nőtt a tanító hiány, bár az állam 1893-tól 300-400 forinttal hajlandó volt kiegészíteni a tanító fizetését8. Szatmárnémetiben működött a Római Katolikus tanítónő-képző, ahova sok református leányt is befogadtak, azonban ott már párhuzamos osztályok működtek, nem lehetett tovább bővíteni a létszámot®. A Szatmári Protestáns Tanítónőképző az 1903-1904-es iskolai évben indult. 1903 november 20.-án a 67.436-os számú rendelettel nyilvánossági jogot kapott16 Az intézet 1903-1909 között folytatott tevékenysége a jegyzőkönyvek tükrében. Szervezési tudnivalók. 1903 szeptemberétől beindult a tanítónőképző első évfolyama, de tanári kara és igazgatója közös a felsőbb leányiskolájéval 1907-ig, amikor Biki Károlynak, a Szatmári Református Egyházmegye esperesének, az igazgatótanács elnökének a javaslatára, szétválasztják a két tanári kart, s csak az igazgató, Demjén Sándorné, Molnár Ilona lesz közös a két intézményben. A két tanári kar szétválasztása azt jelentette, hogy külön tanári gyűléseket tartottak, külön jegyzőkönyveket írtak, külön vezették a tanulmányi statisztikát11. Az intézetben működött az l-iV osztályos református gyakorló elemi iskola, az l-IV osztályos felsőbb leány iskola, amely 1909-től újból hat évfolyamos lett1^ Az iskolai munka megszervezése szempontjából, a mai igazgatók is, sokat tanulhatnának az akkori tapasztalatokból. Napjainkban szeptember 15.-én, az évnyitó napján, még a legtöbb iskolában sok tanszék nincs betöltve, így nem lehet beszélni jó kezdésről. A jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a Református Tanítónőképzőben már az első iskolai évben, tehát májusban megszabták a következő évre érvényes oktatási tervet, a katedra beosztásokat, kinevezték az osztályfőnököket. Azt is megtudjuk, hogy az igazgatónőnek heti hét órája volt, a többi tanárnak heti 20-24 óra, a végzettség és a tanított tantárgy szerint13. * Ugyanezt elmodhatom a tankönyv ellátásról is. Ezelőtt száz évvel iskoláinkban már létezett az alternatív oktatás. Az iskolák az áprilisi tanári gyűléseken kiválasztották a szerintük legjobbnak Ítélt programokat és tankönyveket. Megrendelték a kiválasztott tankönyveket és segédeszközöket. 1904-ben a francia szakos tanár a tankönyv mellett minden tanulónak rendelt egy kötet La Fontaine állatmesét14. A tanítási évet két félévre osztották, az első tartott szeptembertől - januárig, a második pedig februártól-júniusig. Az oktatási intézmények nagyfokú önkormányzási joggal rendelkeztek. így az évközi szünidők idejét és időtartamát is ők határozták meg. Az első volt
