Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
A Szatmári Evangélikus-református Felsőbb Leányiskola és Tanítónő-Képzőintézet jegyzőkönyvei, 1903-1909 Kónya László A jegyzőkönyvek a tanári kar (a jegyzőkönyvben: tanárkar) gyűlésein készültek. Az első 1903 szeptember 8.-án, az utolsó 1909 november 13.-án. A tanári kar havonta tartotta gyűlését, amelyen foglalkozott az iskola megszervezésével, a tananyag beosztásával, a tankönyvek kiválasztásával (már akkor volt alternativ oktatás), a tanulók megintésével, a vakációk, az ünnepségek megszervezésével. A tanári kar gyűléseit az igazgatótanács elnöke, az iskola igazgatója vezette. 1903- 1909 között Demjén Sándorné Molnár Ilona volt az igazgató. Voltak időszakok, amikor az igazgatótanács elnöke az egyházmegye esperese, Biki Károly, vagy Szatmárnémeti város polgármestere, Vajai Károly volt. Annak érdekében, hogy az iskola nagyobb támogatáshoz jusson, az igazgatótanácsba beválasztották a nagybányai, a nagykárolyi és a máramarosi - ugocsai református egyházmegyék képviselőit is. Az itt bemutatott kötet jegyzőkönyvei hat év tevékenységeit tükrözik. Az Ev.református Tanítónő-képzőintézet megindulásától kezdődik a könyv. Jegyzőkönyvek azelőtt is készültek, de a levéltárban ma nincsenek meg, ezért röviden bemutatom az iskola történetét 1903-ig. A Szatmári Ev - református Felsőbb Leányiskola megalakulása. Az iskola megalapításának gondolata először az 1857 március 18.-án, Szinérválalján tartott Nagybányai Református Egyházmegye gyűlésén merült fel. Darvay Ferenc, tanácsbiró elnökletével terv-bizottság alakult. A Szatmárnémeti Református Egyház már 1858-ban a célra adományozott 100 pengőt, a Szatmári Református Egyház pedig egy házhelyet1. Az iskola fenntartásaira a bizottság azt ajánlotta, hogy az egyházmegyék minden lélek után szedjenek be egykrajcáros adót. A Szatmári Egyházmegye be is szedte a ráeső 810 pengőt, azonban a másik három egyházmegye nem mozdult. A bizottság és főleg György Lajos, a németi református lelkész, sokat buzgolkodott az iskoláért. Megpróbálták alapítvánnyal előteremteni a pénzt, azonban az 1848-as forradalom utáni önkény körülményei között, ez sem hozott eredményt. 1862 január 26.-án tartott közös gyűlést a Szatmári és a Németi Református Egyház. A gyűlésen résztvett Gyene Károly polgármester is. A jelenlevők elhatározták a református nőnövelde azonnali felállítását. Az iskola működését Szatmárnémeti város hatósága évi 600 forinttal és tűzifával támogatta. A határozat hozatalban és annak megvalósításában a legjelentősebb szerepet Gyene Károly, a Szatmári Református Egyház főgondnoka, Szatmárnémeti polgármestere vállalta, ezért az utókor őt tekintette az iskola alapítójának, életnagyságú képét az iskola tanári szobájában őrizték 1948-ig. A szatmárnémet „Protestáns Nőnövelde“ 1862 július 1-én indult meg, a Kisjenőről meghívott, Latinák Jánosné igazgatása alatti Az intézet egy bérházban kezdte meg működését. A két szatmárnémeti egyház 1868-ban határozza el, hogy az intézetnek saját épületet hoz létre. A Láncos templom melletti üres telken kezdik meg az építkezést. A szügséges pénzt adományokból gyűjtik össze. Az adományozók között volt a város lakossága, az ipartestületek, a két egyház, a falvak lakói és maga Ferenc József, osztrák császár és magyar király 1800 forinttal. Az összegyűlt összeg nem volt elég ezért kölcsönt kellett felvenni, amelyet majd a két egyház fog visszafizetni. 1873-ra készült el a díszes, egy emeletes épület (ma a Süket-néma gyermekek általános iskolája), amelyben a Nőnövelde mellett helyet kapott az internátus és
