Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-16 / 3. szám

XXVIII, évfolyam. Sas&tmáF-Németi, 1919, január 16. 3. szám. ELŐFIZETÉSI ARÁK: Egész évre 14 K — t. I Negyedévre — 3 K 60 f. Félévre — 7 „ — „ | Egye» szám ára 20 fillér. Laptulajdonei A SZSTHÁH - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A »zerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes külde­mények, pénzek, hirdetések stb. Pö/,mány.«njtó (Iskola-utca 5. sz.) eimre küldendők. Pályázati talrdatáick egyszeri ItOzléze 10 korona ---------------- Nyílttór sora 40 fillér. ---------------­Me gjelenik minden csütörtökén. Hitoktatás, Mindnyájan emlékezhetünk még a ko­lozsvári gyakorló középiskola múlt nyáron jóváhagyott tantervének ama részére, amely szerint a mai alakjában ismert hitoktatás csak a három alsó osztályban maradna meg, inig a négy-nyolc osztályban vallástan he­lyeit a tönénolem tanára vallástörténetet adna eiu. Az is élénk emlékezetünkben van, minő visszatetszést keltett ez annak idején az egész országban. Abban a tényben, hogy ilyen tantervét, ha csak egy középiskolára is ki­ható érvénnyel, életbe léptetnek, mindenki azt a rést látta, amelyet a törvényileg bizto­sított iskolai hitoktatás eddi/ sérthetetlen fa­lán üthettek. Az uj kormányzat közoktatásügyi ter­veit még nem ismerjük, egye° jelekből, hír­lapokban olvasható támadásokból azonban már nyilvánvaló, hogy az uralomhoz jutott radikális-szocialista irányzat képviselői a rést tágítani, a régi aknamunkát most már nyíl­tan folytatni akarják. Nem kevesebbre tö­rekszenek, mint a maga egészében keresztül­vinni régi programmpontjukat: a hitoktatás teljes száműzetését valamennyi iskolából. A for­radalom első napjainak felhívásai közt már ott szerepelt a hitoktatás eltörlésének köve­telése is. Gondolkoztál-e már ezen szülő és ne­velő, átérezted-e ennek a kérdésnek nagy fontosságát, a világ erkölcsi alapjai ellen in­tézett merényletnek szörnyű veszedelmeit? Apák, anyák, nézzetek gyermekeitekre; von­játok őket még szorosabban magatokhoz, mozduljon meg szivetek, nyíljon szóra ajka­tok és valláskülönbség nélkül tiltakozzatok I Nem látunk még tisztán a jövőbe, de a felszínre kerüli romboló elemek uralma alatt számolnotok kell azzal az eshetőséggel, hogy az iskolában betiltják a hitoktatást és régi francia recept szerint valami laikus erkölcs­tannal akarják majd pótolni. Oh hogy a haza elvesztése és a törvé­nyes rend felbomlása mellett még erre is merészelnek gondolni és minden külső rom­lásunkat a belső romlás veszedelmeivel tetézik. A régiek, mikor veszedelemben voltak, maguk­kal vitték háti isteneiket. Mi összes szent­ségeinket a tűzbe dobáljuk ? Laikus erkölcstan, amelynek elégtelen­ségéről Franciaország nagy gondolkozói kiál­lították már a lesújtó ií-iletat e rámutattak a vallás nélküli nevelés szomorú eredményeire, az élet keserű tapasztalataira, amelyek mind szemrehányó vádlói ennek a — „hittanpótló* találmánynak. Mily kevéssé vannak tisztában az is­kolai hitoktatás természetével azok, akik annyi buzgó&ággal eltiltásán dolgoznak. Ab­ban a téves meggyőződésben élnek, mintha a hitoktatás felekezeti kérdések feszegetósó­ben, a másvallásuak elleni izgatásban, vagy a legjobb esetben, dogmáknak és parancsok­nak beemlézteíésóben merülne ki. A hitok­tatás a felekezeti kérdések emlegetését gon­dosan kerüli s nem is annyira a keresztény­ség tanainak tudására, mint inkább annak megszerettetésére, átélésére nevel. Nem az ér­telmet terheli, hanem a jellemet, lelkiséget alakítja ki a növendékben. Mikor ezt említjük, ne gondoljuk, hogy még igy is minden rendben megy a neve­lésben. Sajnos, a hitoktatói, nevelői munkát sok minden — iskolán kívüli káros behatás — lerontotta. Ha valláserkölcsi nevelés mel­lett is sok baj van, mi lesz a valláserkölcsi oktatás eltörlése után, amikor majd a ke­reszténység megbecsülhetetlen értékét a lai­kus erkölcstan kocsonyás tételeivel igyekez­nek pótolni? Remélhetjük-e szilárd jellem kialakítá­sát lapos vallástörténeti összehasonlításoktól? Megdönthetetlen igazság marad, hogy val- láserkölosi nevelés nélkül nincsen igazi ne­velés. Minden forr körülöttünk. Most alakul ki az uj világ. Sok régi dolgot, avult felfo­gást kivetünk magunkból, sok mindent elé­getünk. Szülők, nevelők vigyázzatok, hogy a nagy világégésben szent ereklyéitek, házi isteneitek oda ne vesszenek. Az iskolai hit­oktatás eltörlése ilyen báziisten, felbecsülhe­tetlen érték pusztulását jelentené. Mi az állam? Irta: Dr. Giumbel Lajos. Körülöttünk államok születnek s halnak meg. Természeti törvény ez, akár a csillag­képek alakulása vagy az amerikai őserdők tenyószése, avarulása. Az ember a minden- sógen átvonuló lüktetést nézi s megérti, hogy az állam a legnagyobb szervezetek egyike, mert szellemi s erkölcsi energiákat fog össze, hogy alakítson az anyagban uj világot. De szeme nem lát eléggé s tapogatózva kérdi: Mi az állam? 1. Mi az állam? „At állam a halandó Isten“ — mondja Hobbts. A halhatatlan Isten alatt Neki köszönhetünk minden jót, védel­met, békességet. Akarata örök törvény: for­rása minden jognak és kötelességnek. Ha akar, éltet, ha akar, elemészt. Mindig igazsá­gosan. Mert vele szemben nincs joga senki­nek. Élnünk s emésztődnünk kell őórette anélkül, hogy tőle kérhetnénk valamit. Cé­lunk. Amit tesz, szent, jogos, sérthetetlen, bölcs. Minden tevésünket, mozdulásunkat hatalmába veheti. Ur. Az állam a halhatatlan Isten — mondja Hegel. „Á jelenlevő Isten, isteni akarat, mint jelenlevő.“ Az állam létezése .Isten időzése a világban.“ Istennek két legtökéletesebb megjelenési módja van: a bölcselet és az állam. Az állam fölött nincs semmi hatalom. Az maga a halhatatlan; az állam „önmagá­ban végtelen.“ Célja nincs, csak önmaga megdicsöitése. Ezért tartoznak szolgálni ösz- szes tagjai, kinon, halálon keresztül, föltét­lenül, mindenkor. Bírálni nem szabad, ha­nem .Isten gyanánt kell tisztelnünk s be kell látnunk, hogy ha nehéz a természetet megérteni, még végtelenül nehezebb lesz az államot felfogni.“ Az állam .az ember nagyban“ — mondja Plato. Szervezet, amelyben egyedi létünk elvész és felolvad. Nekünk nincs jo­gunk és javunk, cselekvésünk és életünk, hanem csak az államnak. Házasság, család, gyermek, vagyon egészen az államé. Nem vagyunk lények ; csak részek. Nem lehet akaratunk, óhajtásunk, célunk. A szociálde­mokraták is mondják: Csavar vagyunk a nagy gépezetben, amelybe feladatunk beleszo­rulni s elveszni, hogy előálljon a mindenkit elnyelő állam. 2. Mi az állam? Az állam bakter — mondja Smith. Nines joga teremteni, létesí­teni. Nem dolgosik, működik. Senkit előbbre nem lendít. Csak vigyáz. Óvja, ami van. Az egyének jogait, javait ótalmazza. Neki ma­gának nincs cselekvése. Utakat, vasutakat, hidakat nem építhet. Könyvtárakat, múze­umokat, iskolákat nem emelhet. Társuláso­kat, polgári cselekvéseket, gazdasági s kul­turális mozgalmakat nem irányíthat. Semmit nem szabályozhat. Csak bakter. — Mert „minden jó, ahogyan a dolgos szerzőjének kezéből kijő, minden megromlik az emberek kezei között“ — mondotta Rousseau. Hagyjuk hát magukra az embereket ösztöneikkel, haj­lamaikkal. Ahogy azután magától kialakul a világ, úgy lesz az legjobb. Bastiat is mond­ja : „Hagyjuk az embereket dolgozni, tanulni, egyesülni, cselekedni, küzdeni, hiszen a gondviselés végzése szerint értelmes öntevé­kenységükből csak rend, összhangzat, hala­dás keletkezhetik a jóra, jobbra, legjobbra, sőt a végtelenül legjobbra.* Ricardo, Say, Mer der de la Riviére, St. Mill, Prince-Smith mind vallják Gowinay mondását: Laisser faire, laisser passer, et le monde va de lui- méne. A létért való küzdelem színtere a föld — mondja Spencer. Ebben a küzdelem­ben, amely életre-halálra megy, az erősebb­nek kell győznie. A „survival of the fittest“, a legéletrevalóbbak megmaradása, ez termé­szeti törvény. Akkor lesz szebb világ, ha az erősebb elnyomta a gyöngét. Hagyja hát az állam, hadd mérkőzzenek. Hagyja, hadd pusztuljanak. Neki nem szabad gyámolitani

Next

/
Oldalképek
Tartalom