Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-16 / 3. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1919. január 16. Hit akarnak a magyar bolsevikiek? A magyar bolsevikiek hivatalos neve: „a kommunisták magyarországi pártja.“ Emiatt a legtöbb ember azt gondolja, hogy a magyar bolsevikiek politikai alapelve az, hogy a magántulajdont meg kell szüntetni és mindent köztulajdonná kell tenni. Ha nem gondolunk egy percig arra, hogy ez az alap- j elv az életben megvalósítható e, hanem pusz- j tán csak mint gondolatot vizsgálgatjuk : igaz- j ságosnak és általában tetszetősnek látszik a kommunizmus. Ha győzne a kommunisták politikája, gondoljuk magunkban, senkinek se lenne semmije és mindenkié lenne minden, azaz egyformán szegények, vagy egyformán gazdagok lennénk mindnyájan. De meglehet-e ezt csinálni ? Szinte szerencse, hogy nem kell p fejünket törni azon, hogy meg lehet-e csinálni, mert a magyar bolsevikiek maguk is tiltakoznak ellene, hogy igy fogjuk fel a dolgot. Hírlapjuknak, a Vörös Újságnak 1918. december 21-i számában mindjárt az első oldalon nagy, vastag betűkkel ezt a figyelmeztetést közük: „A kommunizmust nem az jellemzi, hogy a tulajdont általában megszünteti, hanem az, hogy a polgári tulajdont szünteti meg.“ Ez oly világos beszéd, hogy nem lehet félreérteni. A bolsevikinek esze ágában sincs, hogy minden vagyont elosszon, esze ágában sincs, hogy minden tulajdont megszüntessen ; ő csak a polgári osztály vagyonát akarja elosztani és csak a polgári tulajdont akarja megszüntetni. (Hogy félreértés ne legyen, a „polgár“ alatt nem aat érti a bolseviki, akit mi, hanem az ő szemében „polgár“ mindenki, aki nem bolseviki, azaz a gróf, a püspök, ai ügyvéd, a földmivesgazda, az iparos, a hivatalnok, a pap, a boltos — ez mind egyformán csak „polgár.“) A bolseviki nem nevezi magát se bolsevikinek, se kommunistának, hanem „proletárnak.“ Céljuk: a polgári osztálynak megsemmisítése, minden vagyonának elvétele. S erre a célra az egyetlen eszköz amelyet alkala gyámoltalant, segíteni a szegényt, védelmezni a gyöngét, tanítani a tudatlant. Csak szemléli a küzdelmet. Csak óvja, amit kiverekedtek az erősek. Bakter. 3. Mi az állam ? At állam hóhér — — mondja Godwin és Bakunin és velük mind az anarchisták. Forrása minden társadalmi bajnak és egyéni jajnak. Eredete minden nyomorúságnak és szegénységnek. Első akadálya minden szellemi s anyagi haladásnak. Egy nagy, végzetes tévedés. Az állam zsarnok — mondja Proudhon és Kropotkin. Fenevad, amely embert és értékeket irt, teszi hozzá Max Stirner. Az embert megfosztja méltóságától, koronájától, a szabad önrendelkezéstől. Pedig ez az ember legszentebb java, amelyhez hozzányúlni nem szabad senkinek. A teljes szabadság forrása minden jólétnek, az emberiség szépségének és boldogságának. Az állam bálvány, amelynek áldoztunk emberi szépséget és boldogságot. Méltóságot és jólétet. Bálvány, amelyet meg kell dönteni minden eszközzel. „A tett propagandája“, amely késsel és bombával dolgozik, legszentebb kötelességünk. Fel kell robbantani —- ▼allja Redut és Fuckert minden trónt; kiirtani minden királyt és elnököt. Az ember jó és boldog és szent, emig szabad as államtól — mondja Tolstoj. Az állami egyesülés hozza a bűnt és boldogtalanságot. mazni akarnak a „proletárság diktatúrája.“ Amint látjuk, szeretik a latinos szavakat, hogy a magyar hamarosan észbe ne kapjon : „proletároknak“ hívják magukat, céljuk a „kommunizmus“ és eszközük a „diktatúra.“ A diktatúra becsületes magyar neve: zsarnokság; mert aki csak diktálja a parancsokat, amelyeknek mindenki engedelmeskedni | tartozik, ha élni akar, — az az igazi zsarnok. Mire való a szsmérmeteskedés az elnevezésben ? Bátran nevezhetik a nevén a gyermeket, mert hiszen úgy is megmondják maguk is elég nyiltan, hogy mit akarnak. Kun Béla ur a salgótarjáni zendülés rendezője, „Mi a tanácsköztársaság“ cimü kis füzetének utolsó lapján ezt olvassuk : „A hatalomnak harc az ára . .. Kíméletlen, kegyetlen forradalmi harc, melynek a vagyonos osztály teljes megsemmisülésével kell végződnie ... Soha jobb alkalom nem volt erre, mint éppen mostan. A fegyverek a mi kezünkben vaunak, csak fel kell használnunk azokat a magunk hatalmának megalapítására.“ Ezek után kell-e még egy szót is vesztegetni arra, hogy mit akar a „vörösgárda“, hogy mit akarnak azok a katonák, akik bolsevikeknek vallják magukat ? A „polgári“ társadalom,— amely alatt ismételjük, mindenki értendő, aki maga is nem bolseviki, — nem mondhatja, hogy ő nem is sejtette, mit akarnak a bolsevikiek. S a magyar bolsevikiek ről mindent inkább el lehet mondani, mint azt, hogy titokban, bujkálva készülődtek a polgárság leteritésére, kifosztására s ha lehet megsemmisítésére. A magyar bolsevikiek nagyon nyiltak és őszinték. Csak egybeu nem mondanak igazat: amikor azt hirdetik, hogy ők „nem akarnak osztálykiilönabságeket.* Oroszországban ma olyan nagy az osz- tálykülömbség, hogy ahhoz hasonló e világon soha se volt. Az ország összes lakosai négy osztályba vannak besorozva: az I. osztály a nehéz munkásoké s a katonáké, (a hírhedt vörös gárdistáké), a II. osztály a könnyebb testi munkát végzőké, a III. osztály a szellemi munkásoké s a IV. osztály a „jogtalaLegyen egyesülés, de kényszer nélkül. Legyen szövetkezés, de hatalom nélkül. Mert a hatalom mindig rossz. Az erő, amely az ember fölött van, mindig gyilkol. Az állam hóhér. 4. Mi az állam ? At állam egy nagy család — mondja a keresztény bölcselet. Háza a hazának földje; atyja és anyja a kormányhatalom; gyermekei a polgárok. De ezek a gyermekek felnőtt gyermekek. Tudják, hogy vaunak kötelességeik az állammal szemben; de azt is tudják, hogy vannak jogaik vele szemben. Az állam nem Isten, akit esak hódolat illet. Nem a legfőbb a világon. Fölötte vau egy felsőbb akarat, amelyhez, mint minden mulónak, simulnia kell. Nem minden, amit tesz, szent. Nem örök törvény, bár igaeságes törvényei az örök törvényből fakadnak. Nem forrása minden jognak, bár csatornája sok szent jogunknak. Az állam nem Moloch, aki mindent elnyel. Az agyén és a család szent jogait az állam el nem veheti. Az ember végső célja az államban érintetlen marad. Az állam el nem veheti, eőt el sem tekinthet tőle. Nem 0 vezet ugyan a végső cél felé, de neki is kötelessége támogatni, hogy azt elérjem. Az állam nem célja as embernek, hanem az ember célja aa államnak. Azért az nőké.“ A közélelmezősnél az I. osztály egész porciót, a II. osztály fél porciót, a III. osztály negyed porciót kap (négy orvos kap annyi kenyeret, mint egy munkás, vagy katona) s a IV. osztály kap — irgalomból — naponkint egy sózott halat ós hstenkónt egy font kenyeret. Íme, ezt nevezik Oroszországban az osztálykülömbiégek megszüntetésének. És nálunk ? A magyar bolseviki-prog- ram egyelőre csak két osztályba sorozza az ország lakosait: az egyik osztályba azokat sorozza be, akiknek lesz joguk (és tulajdonuk), a másik osztályba azokat, akiknek nem lest joguk. Az ő rendszerük határozottan kérkedik azzal, hogy lesz benne jogtalanokból, elnyomottakból álló osztály is. A mai politikai rendszer, mely nem adta meg mindenkinek a képviselőválasztási jogot, bűnös volt; de az ő bűne még angyali árta'lanság a bolsevikiek rendszeréhez képest, mely egy nagy lársadulmi osztálynak nemcsak, hogy képviselőválasztó jogot nem ad, de még azt sem engedi meg neki, hogy fáradságos munkával legalább a száraz kenyeret megkeresse. Mert|már^előre jogtalanoknak nyilvánítja: 1. azokat, akik munkásokat foglalkoztatnak, 2. akik vállalkozói nyeraségből élnek, 3. a kereskedőket, 4. a szerzeteseket és papokat — és végül 5. mindazokat, akiktől ők a politikai jogokat megvonni szükségesnek tartják. Ha egy gazda esak egy munkást is fog- lalkozlat, ha egy iparosnak csak egy segédje, vagy inasa is van s aki boltot nyit, annak már nem lehet joga, mert az ilyen ember már kizsákmányoló, ennek a vagyonát már el kell venni, ez már „polgári osztályhoz“ tartozik. Á papok és szerzetesek, kiknek szintén nem akarnak jogot adni, valahogy majd csak megélnek, őket nem kell félteni, de ha nem lesz inas és nem lesz segéd, hogyan ós hol tanulnak meg majd a mester urak nadrágot szabni és csizmát varrni? Ki fog sót, cérnát, gyufát stb. árulói? Komoly dolog-e ez a bolserizmus, vagy őrület ? állam nem dolgozhat önmagáért, hanem csak polgáraiért. A közjó nem bálvány, amelyért mindenki feláldozza magát, hanem kút, amelyből mindenki meríthet. Nem megsemmisülni megyünk az államba, hanem boldogulni. Nem nyomorogni, hanem tökéletesedni. Nem akarjuk szabadságunkat feláldozni, hanem megóvni és fejleszteni. Fejleszteni. Azért az állam nem bakter, aki csak őrzi, ami már megvan. Tevékenysége van. A polgárok erőit az egyéni és osaládi életen túl összegezi, hogy javakat adjon, amilyeneket egyén és osalád nem tudnak adni. Adjon rendet, bittonságot, külső ét belső kékességet. Adjon nagyobb módot az anyagiakban, tudást a szellemiekben, társadalmi tisztességet és jogbiztonságot az erkölcsiekben. Cselekvése van ; de azért az egyén cselekvését nem függeszti föl. Mindenben nem is irányíthatja. Csak ha a közjóra szükséges, akkor használja föl. Csak ha a közjóra ártalmas, akkor nyomhatja el. Mert as államban él aa egyén. Áldozatokat követelhet az állam polgáraitól. De sohasem önmagának. Az állam önmagában nem ól, esak polgáraiban. At állam mi vagyunk. Át állam egy nagy család, amelyben kell, hogy éljen at Itten, a sreretet, a béke.
