Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-12-19 / 51. szám
XXVII. évfolyam, Szalmáp-Németi, 1918. december 19. 51. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Bontsuk ki a keresztény szociálizmus zászlóját! Ma a halálbarangot kongatják nekünk. Menjetek, csavarjátok ki kezükből a harangkötelet és húzzátok meg a harangokat ostromra, diadalra ! . . . Ma a gyászlobogót bontogatják a magyar katholicizmus háza fölött. Menjetek, tűzzétek ki a keresztény szociálizmus zászlóját minden templomunkra, minden iskolánkra. Még nem haliunk meg. Még élni akarunk I * A keresztény szociálizmus, mint politikai párt, fiatal; de mint eszme és irányzat legalább is olyan régi, mint a kereszténység. Programmja a nevében van: Először is keresztény s azután szociális politikát akar. Keresztény, még helyesebben vallásos irányzatot akarunk. Az ember életének súlypontja nem e világon van. Á vallás mutatja meg végső célunkat. Éri3e meg az állam, hogy neki ä polgárt végső, legfőbb életcéljának elérésében gátolni nem szabad, hanem amennyire tőle függ, támogatnia kell. Ne legyen tehát az állam istentagadó; sem isten- nélküli ne legyen. Értse meg az állam, hogy az ő létének szilárdságot a tekintély tisztelete, polgárainak jómódot az emberbaráti szeretet, egészséget a tiszta erkölcs ad. Ezek a dolgok pedig a vallásnak gyümölcsei. Azért az államnak a saját jól felfogott érdekében kötelessége a vallást támogatni. De ebből a támogatásból ne legyen gyámkodás. Ott, és úgy segítsen, ahogy mi akarjuk. ,Azért adjon a vallásoknak önkormányzatot, hogy belső egyházi ügyeiket maguk rendezzék, vagyonukat kezeljék, iskoláikat, intézményeiket fenntartsák s igazgassák, az egyházi személyeket elhelyezzék. Valljus, hogy nincs joga az államnak a hitvallásos iskolákat államosítani; sem az állami iskolából a hitoktatást kizárni. Legyen a hitoktatás minden iskolában az elismerten legelső tantárgy. Lelkiismereti és vallási szabadságot kívánunk másvallásu polgártársainknak is. Támogasson az állam minden vallást az illető vallás képviselőinek száma, a vallás kulturális érdeme és szolgálatai arányában. Hogy múltjánál, jelenjénél és jövő nagy hivatásánál fogva a kath. egyház érdemes legelsősorban az állam figyelmére, az természetes. Azután szociális, azaz népjóléti politikát akarunk. Sajnálatosan Magyarországon a parlament, amióta megvan, mindig közjogi vitákkal, 48-al és 67-el, zászlóval, zsinórral és címerrel, címekkel és vezényszóval foglalkozott, ugyanakkor, amikor más országokban már hatalmas népjóléti törvényhozás inLaptulajdonos k SUTIAK-E&YHÁZIEGYBI IBODALMi SÖR. \ ' • dúlt meg. Ezt a mi siralmas állapotunkat védeni nem lehet, de meg lehet érteni azon helyzétből, amely bennünket Ausztriához láncolt. Most ez a szerencsétlen viszony felbomlott. Most az állam összes tevékenysége nem a létére fog irányulni, hanem tulajdon- kópeni céljára, polgárainak jólétére. Jóléti politikát akarunk! Mi igenis szo- ciálisták vagyunk. Mi demokraták is vagyunk, hala demokrácia a nép szereteíót jelenti. De az a nép, amelyen mi elsősorbán segíteni akarunk, nem „a forradalom népe“; nem a munkakerülő csőcselék, hanem az ország legnagyobb és legmagyarabb, legjózanabb és legegészségesebb, legképesebb és legtöbbet szenvedett osztálya: a földmivelő osztály. Követelünk tehát sürgős és széleskörű intézkedéseket, hogy ez a földmivelő nép boldog legyen, annál is inkább, mivel Magyarországot az Isten is agrár-államnak teremtette. Ezt a népet akarjuk mi emelni s ilyen értelemben vagyunk keresztény szociális néppárt. Ha a legnagyobb figyelmet a földmivelő nép érdemli is, a többi osztályok is feküdjenek az állam szivén. Az ipari munkások, proletárok kapjanak munkát, tisztességes bért, emberséges elbánást, egészséges lakást, biztosítást; megelégedett családi fészket. De ne feledkezzék meg az áilam a nadrágos emberekről, a középosztályról sem. Adjon azoknak a munkásokénál nagyobb fizetést és a közügyekbe több befolyást. Súlyos tévedése a szociáldemokráciának, ahogy az ma nálunk kifejlődött, hogy a „munkás“-t a lateiner fölé emeli. Ma egy favágónak, vagy egy „beszervezett“ bakter- nek több jövedelme van, mint egy törvényszéki bírónak. Ma divatba jött, hogy kormánybiztosnak is kőmivest küldenek. Az állam értse meg, hogy a nadrágos embernek nagyobb fizetés kell, mint a „munkásának, mert hiszen ez is munkás és pedig értékesebb, szélesebbkörü és magasabb munkát végez. Nagyobb fizetést érdemel már csak azért is, mert kiképeztetéséhez nagy tőkebefektetés szükséges. A vezetésre is ő hivatott; mert vezetni csak iskolázott értelem képes. Tisztességes úri javadalmazást követelünk birá- inknak, tisztviselőinknek, tanerőinknek. Mi tehát szociálisták vagyunk. De a szociáldemokratáktól egy egész világ választ el bennünket. Ami törekvés van a szociáldemokráciában, hogy a széles néprétegeknek kenyeret és szabadságot adjon, ezt magunkévá tesszük. De mi nemcsak a proletárt vesszük észre, hanem az urat is. Mi földi jólétet akarunk, de nem zárjuk ki a tulvi- lági jólétet. Mi vagyont akarunk a népnek s azt akarjuk, hogy az az övé legyen. Mi barátságban akarunk élni a többi népekkel, de magyarok akarunk maradni. I A szerkesztős éget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. FAzmäny.sajt0 (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pílj'iíst! hirdatdsak egy««»rl közlése ÍO koron*-----------------Nylittór sor* 40 (1116*. ----------------•f eljelenik minden csütörtökön. A szociáldemokrácia, amikor osztály- harcra vezeii a proletárt, más osztályokkal szemben, igazságtalan ; amikor vallástalansá- got, ’ nemzetköziséget és vagyonközösséget hirdet, teljesen félreismeri az emberi természetet. A vörös zászló nem boldogságra, hanem pusztulásba vezet. * A csata megindult. A választások, ha nem is örökre, jó időre döntenek Magyarország sorsáról. Nineé idő aludni !’Szervezzük meg minden faluban és minden városban a népet a keresztény szociális zászló alá. Beszéljünk, tüzeljünk, agitáljunk ! Ma a bálálbarangot kongatják nekünk. Menjetek, csavarjátok ki kezükből a harang- kötelét és húzzátok meg a harangokat ostromra, diadalra 1 Ma a gyászlobogót bontogatják a magyar katholicizmus háza fölött. Menjetek, tűzzétek ki a keresztény szociálizmus zászlóját minden templomunkra, minden iskolánkra. Még nem haltunk meg. Még élni akarunk 1 Katonaság. Szomorú, de való, hogy ma mindenki rend és nyugalom után áhítozik, s azt, ami a rendet és nyugalmat biztosítani tudná, nem tudjuk megcsinálni. Kellene sürgősen és azonnal jól szervezett karhatalom, kellene a belső béke .megóvására a fegyverszüneti feltételekben biztosított nyolc hadosztálynyi katonaság s az sehogysem akar megszületni. Mi ennek az oka? Eny- nyire sülyedtünk volna, vagy a katonaerények, amelyeknek annyi fényes példáját láthattuk a hosszú harc alatt, teljesen kivesztek volna a magyarság leikéből? Népünk józan, igazán magyar eleme ma is hü ősei hagyományaihoz s igaz lelke szerint kötelességtudó és vitézségre hajlik. Mégis, mégis, nincsen katonaságunk. Aki szervezni tudná, nem szervezheti, mert a fegyelem teljesen felbomlott. Polgári észjárással s a szociáldemokrácia elvei szerint nem lehet még becsületes milíciát sem teremteni. Hogy a legénység maga válasszon parancsnokokat s legénységi állományú egyének is tisztek lehessenek, olyan követelmény, ami minden megbízható alakulást eleve lehetetlenné tesz. Ez csak arra jó, hogy a külön egyéni vélemény irányíthasson s a csapatok aztán mindent akkor és úgy csináljanak, ahogy azt saját külön céljaik és érdekeik megkívánják. Az igy szervezett csapatokból sohasem lesz „katonaság“, ez oroszországi mintára vörös gárdák alakulására és tiszta bolsevizmusra vezet. Egységes akarat, egységes elvet szerint katonaelmének, nem polgári hadügyminiszternek kell a szervezés munkáját kezébe venni s a tömegek azon részét szóhoz juttatni
