Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-12-19 / 51. szám
„SZATMÁRI HÍRLAP akikben megvan az engedelmesség, fegyelem és kötelességérzet, akik országos érdeket akarnak szolgálni. Addig az igazi katonaság szervezése lehetetlen s a magántulajdon és belső béke veszélyben van. Néhány megjegyzés a szatmárnémeti kath. főgimnásium ügyéhe*. Előre bocsátom, hogy nem tudom, kik azok, kik a szatmárnémeti kath. főgimnázium államosításáért folyamodtak, nem kérdezem, kitől kaptak felhatalmazást a más birtokának elidegenítésére irányuló lépések tételére, mert nem személyek ellen, hanem ügy és elvek mellett akarok szót emelni Úgy értesültem, hogy néhányan a szatmárnémeti kath. főgimnázium államosítását kérik s erre abban találtak volna alapot, hogy a gimnázium építési államsegélyt is kapott. Nézzünk szemébe az építkezési államsegélynek. A tétel a folyamodók gondolkodása szerint ez volna: A szatmárnémeti kath. főgimnázium állami segéllyel épült, tehát az államnak joga van hozzá, államosítani kell. Lássuk, mennyiben van az illetőknek igazuk. Hogy a szatmári kath. főgimnázium részben vagy egészben állami segélyből épült-e, azt teljes biztossággal nem tudom. De tegyük föl, hogy államsegélyből éjiült s bíráljuk el az ügyet ezen az alapon. Ha államsegélyből épült, ehhez az államsegélyhez joga volt a következő alapokon : a) 100 évnél hosszabb időn át teljesítette a nevelés terén az állam kötelességét saját alapjaiból anélkül, hogy az államtól valaha egyetlen fillért is kapott volna, b) Nevelte az ifjúságot valláskülönbség nélkül. A református, az evangélikus, az izraelita soha sem kopogtatott ajtaján hiába. Felvett minden jelentkezőt. Nem irta ki, hogy első, másod napján a felvételi időnek csak kath. vallásu tanulókat vesz fel s más vallásuakat csak azon esetben, ha marad hely. Felvette a jelentkezőket akkor is, ha a létszám az illető osztályra betelt s nyitott párhuzamos osztályokat, ha a szükség követelte kettőt is 6gy-egy osztály mellé. Nem egyszer esett meg, hogy a párhuzamos osztály nyitása a nem kath. vallásuak, főként az izraelita vallásu jelentkezők miatt vált szükségessé. Ezeknek a párhuzamos osztályoknak költségeit nem az állam, de a kath. tanulmányi alap fedezte, c) Sohasem szedett magasabb tandijat vagy beiratási dijat a más vallásiktól ; egyaránt részesítette tandíj elengedésben a katbolikus vallásut és más vallá- saakat, az izraelita vallásuakat is, ha szegények voltak s jól tanultak, d) A református, evangélikus és izraelita vallásuak val- láserköloeöa nevelésére épen olyan gondot fordított, mint a kath. vallásuakéra. Side esztendő után eten érdemeit honorálta at állam, ha építési államsegélyt adott neki. Ha csakugyan építési államsegélyt kapott, ez a segély nem áll páratlanul. Tessék felütni az állami költségvetéseket 1890-től vagy még élőbbről is egész 1914 évig g ott a kösoktatási tárca költségvetésében látni fogják, bogy a felekezeti iskoláknak épitke- aési segélye évenként nagy számban s nagy összegekkel szerepel s hogy az építkezési segélyben első sorulag református és evangélikus iskolák részesültek. Ezek nagyobb mértékben szorultak segélyre, ezért nagyobb számban és a szükséghez mérten kaptak segélyt. S ez jól történt igy. Az állam kötelességét teljesítették ezek a felekezeti iskolák, illő volt, hogy mikor ezen intézetek anyagi ereje megcsökkent, támogassa őket az állam. S az állam helyesen gazdálkodott, mert, ha nem segélyezte volna ezen intézeteket, maga kényszerült volna uj intézeteket állítani s azok összes költségeit fedezni. Pedig egy-egy ilyen intézetnek személyi és dologi kiadása évenként három-, négyezer koronát tesz ki, ami 6—8 millió tőkének felel meg. Hogy az állam válogatás nélkül segélyezte a felekezeti középiskolákat s hogy ebből a segélyezésből jóval több jutott a református és evangélikus intézeteknek, azt az állami költségvetésekből ezeknek adatai alapján könnyű igazolni. Egy pár esetet ezen adatok nélkül is felhozhatok. Szép, fényes uj gimnáziumi épületük van itt Eperjesen az evangélikusoknak. Államsegélyből épült. Különben ott van a szatmári ref. gimnázium legközelebbi például. Kétszer kapott építkezési államsegélyt s néhány tanár az állampénztárból kapja fizetését állandóan s még fizetés kiegészítés óimén is élvez államsegélyt. Pedig ezen intézetek életér* alig gyakorol valamelyes befolyást az állata, ellenben a kath. intézetek teljesen az állam felügyelete alatt állanak. Ha megállana az a tétel, hogy a kapott államsegély alapján államosítani lehet az iskolákat, úgy református és evangélikus gimnázium alig maradna, mert csaknem valamennyi kapott államsegélyt s kap állandóan festés kiegészítés címen évenkint állami támogatást. Rá kell még mutatnom azon különbségre, mely a szatmári kath. főgimnázium építésére fordított pénz s a más iskoláknak adott államsegély közt van. Természetes ugye, hogy az államsegélyt kérni kell ? Tényleg kérik, aokszor kérik, mig végre kapnak. A 8tatmári kath. gimnázium tanárkara soha sem kért sem építési, sem más államsegélyt. At igazgató sem kért soha. Az igazgató egyszerűen leírta a régi épület elégtelenségét, hibáit s kérte a minisztériumot, mely a mi alapjaink felett is rendelkezett, nem arra, hogy adjon építési államsegélyt, hanem hogy gondoskodjék az intézet múltjának megfelelő uj épület emeléséről. (Megolvasható ez a kérvény szó- szerint a kath. főgimnázium 1913—14. évi Értesítőjében a 4—6. lapokon.) Mi nem kértünk s nem is kaptunk építési államsegélyt. A közoktatásügyi minisztérium egyszerűen teljesítette a kötelességét e felépittette a gimnáziumot s egyáltalán nem tartotta szükségesnek értesíteni az intézet vezetőségét arról, hogy a katb. alapok terhére, vagy államsegélyből, vagy a kettőből vegyesen építteti-« a gimnáziumot? Egyszerűen felépittette a gimn. részére vásárolt telken. Ez a tiszta igazság j A szatmárnémeti kath. főgimnázium kath. vagyon s az is fog maradni. Elvenni esak az erőszak eimén lehetne, de ebből sem sok hasznuk lenne az elkobzásra hajlóknak, mert azt taláo komolyan senkieem tartja lehetőnek, hogy az államivá tett iskolában tanító tanárokat a kath. alapok továbbra is fizetnék. Tegyék a szivükre a kezüket a folyamodók s mondják meg őszintén, kultúrharc felidézésének ideje-e a mostani nehéz idő? Nem elég, hogy nyakunkon az oláh, szerb, eseh és a tót, a katholioizmus gyengítéséért a magyarság erejét is meg kell osztanunk? Retkevsski Pál. A város heti krónikája. Uj kormánybiztost kaptunk, Kossatzky László volt munkásbiztositó pénztári igazgatót. ó az első külön városi főispán, van reményünk hozzá, hogy többet fog meglátni bajainkból, mint az eddigi főispánok. Kijelentései rokonszenvesek voltak, egyénisége reményt igér, hogy részlohajlatlan és igazságos lesz, egyebet a város egyelőre nem Í3 vár tőle. * Otory István főkapitányt és Oláh Gyula h. rendőrtisztet felfüggesztette a kormány- biztos. A felfüggesíté6 körülményei s maga az esemény igen érdekes és tanulságos. Az szivárgott ki a közöuség körébe, hogy a felfüggesztés előtt a fegyelmi vádat a kormánybiztos ismertette a munkásság és polgárság képviselőivel s azok véleményének meghallgatása után döntött. Mindenki csak a legnagyobb fokban helyeselheti ezt az eljárást, lássa a nép, hogy nem titok többé az, amit az autonómia várában kotyvasztanak. A tisztviselők érdeke egyenesen megköveteli, hogy minden a nyilvánosság előtt folyjon le. A fsgyelmi ügy lényegéhez nem időszerű hozzászólni. As illetékesek belenéztek az ügybe, intézkedtek, a védekezés még nem történt meg, tehát az ügy még a nyilvánosság számára nem érett meg. Majd annak idején visszatérünk erre. * Á városi tanács ülései is változáson mentek át. A régi szellem kivonult, a titkolódzás megszűnt. A tanács bizalmi férfiakkal egészült ki, újságíró asztalt állítottak be. Á tanácsnak nehéz a helyzete. Közgyűlés nines, de közgyűlés elé való sürgős ügy van bőven. A tanácsnak ezekben az ügyekben is határozni kell. Ezt pedig esak törvénytelenül teheti. Nem segít ezen a bizalmi kiegészítés sem, mert a felelősség esak a tanácsot terheli. A szatmári tanács kérte a kormányt, hogy ezen a lehetetlen állapoton országosan segítsen. * Üdvös határozatot hoztak a háború áldozatainak érdekében. Elhatározták, hogy egy régi alapítvány fölös pénzének felszámolásával segítenek (a hadiárvákon, rokkantakon ós a hadiözvegyeken. Egy éren át mindsn hadiárva után fizetni fog a város 30 K-tól 50 K-ig terjedő tartásdijat az anyának, vagy az sltartónak. Húsz rokkantnak egyen kint 1000 K, és húsznak egyenként 500 K tőkét folyósít, hogy megváltozott keresőképességének megfelelő életet kezdhessen. Végül minden hadi özvegynek 200 K tőkét ad, hogy nehéz sorsán némi- képen 6egitve legyen. — Lám, mintha jobban mozogna, és kevésbé nyikorogna már a közigazgatás szekere. * A közélelmezés ellátásában esak a távolabb fekvő kilátások szomorúak. Aggasztó a cukor-és lisztnek jövőre való elégtelensége. Két hónapra el vagyunk látva, ez a rövid idő is reményt nyújt, hogy valami esak történik addig. Ninea szén, az emberek nem akarnak dolgozni. — Ha lesi nélkülözés, előre látjuk, félig az éhezők lesznek ennek okai. Országszerte százezrek lézengenek dologtalanul, nem gondolják meg, hogy minden elveszett munkaóráért a mi országunkat lopják meg helyrehozhatatlanul és milli- árdokkal. Pusztítani úgy ia lehet, ha hasra _____Szatmár-Németi, 1918 december 19. \
