Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-10-03 / 40. szám
XXVII. évfolyam Szatmár-Mémeti, 1918. október 3. 40. szám — JL — ... „ POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — t. I Negyedén« — 2 K 50 f. Félévre — fi „ — „I Egye* szám ár. 20 fillér. Tanítóknak ée kéamfiiparoeoknak egy éne 8 korona Laptulajdonos SZ&T8AB - EGYHÁZMEGYE! IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes kfilde mények, pénzek, hirdetések stb. Pézmány.sajté (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pilyintl hlrd.téHk .gju.Fl kBslé.• M koreai ----------------- Nyíl ttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden esiitSrtSkSn. / A jövő nemzedék. (Bb.) A világ vajúdásában, mikor recsegnek-ropognak Európa pillérei s befejezéshez közeleg a nagy mű, amely a jövő szilárd alapjait teremti meg népeknek és nemzeteknek, a nyugodt fejlődés és emberséges munka korszakát nyitva meg számukra, aggódó szívvel a jövő nemzedékre gondolunk, azokra, akik tegnap még gyermekcipőben jártak közöttünk s ma-holnap tevékeny részesei lesznek mindannak, arait annyi odaadással apáik végeztek. Fogják-e tudni hivatásukat betölteni, kötelességeiket teljesiteni, amelyek megsokasodva, méretekben óriási arányokat öltve, reájuk várakoznak: Az élet-halálhare gyermekeinkért folyik, az ő boldogságukért, nyugalmukért s mikor letesszük a fegyvert, hogy helyette békésebb eszközöket adjunk nekik, felmerül a kérdés: nem reszket-e meg majd kezükben a ezerszám, nem görnyed-e meg vállub a roskasztó súly alatt? Egy háborút: gyötrődést, gyászt, nélkülözést, küzdelmet átélt korszak gyermekeiben sem marad hatástalan. A hetvenes évek háborúja után köztudomású volt a francia nép visszafejlődése. Nem satnyul-e el a mai nemzedék is, mikor jőrésze katonasorban már lás emberek - más lelkek ... Irta: BODNÁR GÁSPÁR. — A Szatmári Hírlap" eredeti tárcája. — Minden időben úgy volt, hogy mikor epy egy generáció a hegyről lemenőben volt, a még felfelé igyekvő vagy tetőn álló nemzedékre azt mondogatta : — Milyen mások voltunk mi 1 Milyen más emberek, — más lelkek vannak ma. Pedig — írja egy tudós — az emberek lényegükben, egészben mindig ugyanazok. Minden korról be lehetne bizonyítani, hogy yoltak jó és rossz emberek. Az ember sohase lehet angyal, sem pedig ördög itt a földön. Az ember ember volt — és lesz. Igen ám, okoskodik egy másik bölcselő. Az ember igaz, sem nem angyal, sem nem ördög. Be állattá lehet. A kultúrtörténet csakugyan számot ad arról, hogy a kulturtörekvések mindig abban vívódtak, hogy „emberre' legyen — az ember.u A görög férfit ez a törekvés avatta „aesthe- tikus emberré.“ A római nevelés eszménye az igazi „jó ember.“ Szent Pál a krisztusi tökéletesedést igy jelzi: „Öltözzetek emberré, ki Isten szerint teremtett.“ Egyik kornak szinte kipirűlt arculata, mikor az „általános emberi" célokért lelkesedett. Az ember tehát mindenkép ember akart lenni — azokkal szemben, akik az ember és a küzdők élén áll, mielőtt fejlettségének teljességét elérte volna? Testiekben-lelkiekben oly hatások érték fiatalságunkat, amelyeknek káros tünetei már is mutatkoznak. A szülői felügyelet és nevelés hiánya s a korai önállóság a fiatal, életerős növényt megállították virágzásában. Gyökerét kór bántja, bimbója fonnyad s ki tudja, fogunk-e szinpompájában gyönyörködhetni? Meggondolatlan életmódja miatt a tüdőbaj és nemi betegség: e veszedelmes két ellenség pusziit most soraiban s általában az erszágban, amely már annyira elhatalmasodott, bogy intézménysí erüen, nyilvános gondozók felállításával, maga az állam kíván rajta segíteni. Ingyen orvost, ingyen gyógyszert ad azoknak, akiket a gyilkos kór valamelyike megtámadott, hogy gátat vessen ezáltal a további pusztításoknak. Megdöbhentőek 3 tekintetben a tüdővészre vonatkozó ada ok s megtudjuk belőlük, hogy az európai országok között nálunk pusztít legjobban az *mberiség legnagyobb sírásója: a fehér halál. A nemi betegségekre vonatkozó adatok sem sokkal kedvezőbbek ránk nézve s a jövő memzedék szempontjából talán éppen olyan aggasztóak. A háború itt is csak kárára volt az emberiségnek s meglazítván a állat közt való válaszfalat döngették. Akik, — mint Voltaire — kedvet kaptak „négykézláb“ mászkálni. És azokkal szemben is, akik azt hiszik, hogy „evolucionisták", pedig tökéletes . . . anarchisták, „állatisták.“ ♦ Az az egy bizonyos, hogy az ember olyan különös módon jóságból és rosszaságból van összetéve. II. Vilmos császár a Krupp- gyár munkásai előtt mondott, világirodalomba való minapi beszédében is — ide célzott. „Ezen a világon a jó küzd a gonosz ellen... Az „igen“ küzd a „nem“ ellen... A hitetlen tagadása a bit hívének állítása ellen; az ég igenlő szava — a pokol makacsságával.“ Nem hordoz-e egy-egy nép, egy-egy társadalom, sőt egy ember is külön világot a maga lelkében, gondolkodásában, érzésében és főleg akarásában ? S nem tenger-e a lelki világ, melyet a külső rettenetes hatások vad hullámokba kergetnek. S benne a salakot, a sárt hozzák felszínre. Az ösztönök fékezbetetlén uralmát, az emberben levő „rossz“-at engedik zsarnokká? Nincsenek más emberek, más lelkek — csak más viszonyok, hatások, a „lelkiségnek“ elgyengülései, elnyomásai, sőt pusztulásai — az emberben. A lélek pulzusai csaptak szélsőségekbe. A háború bizonyos kannibálizmust vitt milliók leikébe, több, szerfölött nagy adagban; talán jobban, mint valaha. Ha közvetít . régi kötelékeket, a szenvedélynek és köny- nyelmüségnek adott helyet a lelkekben. A felvilágosodottság ma már közhellyé lett s fiatalságunk is úgy beszél róla, mintha misein volna ennél természetesebb. S ez az a pont, ahol intézményekkel, külső eszközökkel a bajon nem lehet segíteni. A tüdővészt megállíthatjuk a higiéné szabályainak hangoztatásával, a közöny és tudatlanság leküzdésével, a nemi betegségeket azonban nem fogjuk csupán ingyen orvosokkal és ingyen gyógyszerrel csökkenteni. Itt hatékonyabb eszközökre van szükség, a külsőkön kívül belsőkre is, amelyek az erkölcsi érzést vannak hivatva fejleszteni s elhinteni ennek magvait a lelkekben, ahonnan kedvezőtlen viszonyok miatt időelőtt kivesztek. A betegeket segítő egyletek s az orvosok által tartandó előadások a gyógyításon kivül nem nélkülözhetik az egyház segítségét s mindazokat az irányelveket, amelyeket papjai által a szószéken és az iskolában hirdet. Valláserkölcsi felfogás nélkül, a modern társadalomtudomány mai normái szerint a bajt gyökeresen orvosolni nem lehet. Hidra lesz, amelynek hiába vágod le a fejét, mert mindig újabb nő helyébe. Be kell vallanunk mindnyájunknak, hogy a két veszedelem közül az utóbbi nem len ballanök, ha látnok az elmúlt háborúknak nemcsak kilengéseit, de borzalmas, konkrét eseteit s jelenségeit: a háborúról való és a front mögötti Ítéletünk magasra szökése, felfogásunk komplekszuma biztosan enyhülne. A mi „volt“ — az mindig halványabb nekünk annál, a mi „vaw.“ Háborús konjunktúrák, hiénák, árdrágítók, lelkiség nélkül való emberek minden földet-rázó háborúban — voltak. A korabeli emberek bizonyosan azt Ítélték, hogy ilyen-olyan háborús jelenségek sohasem voltak és nem is lesznek. Szabadságharcunknak egyik aggastyánja pl. nekem azt mondotta (még imént is kigyült szemében a tűz,) hogy most a hősiesség, a vitézség sem olyan legendás .. . hiszen a „teknika“ dönt. És és... a maga szempontjából is más szempontokból is nem mondott nevetséges dolgot. * A háborús időknek lélektani felfogása a lelkek millióiban csaknem millióképen alakul ki. És ez természetes is. Nem szólok most a fronton levő hőseinknek lelki világáról. Csak a miénkről, akik itt élünk a front mögött való élethullámok között. Ritka ember az itthon, a ki a háborús időknek egész komplexumából,jnondjuk összhatásából alakítja ki a maga belső világát, képzetegységét. Itt csakugyan döntő a lelkiség. Az alanyi helyzet. A felfogás, az idegek 1
