Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-09-19 / 38. szám
Szatmár-Németi, 1918. szeptember 19. ___ # és mégis, mit tapasztalunk ? Hogy itt-ott sokszor támadás ér egyes intézményeket. Miért van ez? A fentebb vázolt okokon kívül sokszor a rosszakarat s minden esetben tgy romboló irányzat, a szabadkőmivesség a rugója. Ezt tartottuk szükségesnek előrebocsátani, hogy mi is szóvá tegyük a nagyváradi Orsoiya-zárda ellen intézett támadást. Az történt, hogy két szabadkőmives vezetés alatt álló nagyáradi ujsáe s egy budapesti bulvárd lap, hogy országos szenzációt csináljon, rémregénybe illő módon és stílusban meghurcolta az apácákat. Miért, miért nem, cikkírójuk szerint a régi fejedelemnőhöz való ragaszkodás miatt s uj főnöknőjük parancsára, Nagyváradon az Orsolya-apácáknak, mert ki akartak válni a rendből „övig levetkőzve, bekötött szemmel, középkori flsgellánsok módjára, imádkozás közben ostorral kellett egymás hátát verni. Az ostor végén bádogból készült villa volt, amely gyakran véresre sebezte a vezeklő apácák testét.“ A rikító színekkel megirt, éédekességre törekvő riport majd igy folytatódik: „Az apácáknak bádogharisnyát kellett hordani, mely térdeiket megsebezte; a szájuk elé pedig imaközben bádogból készült szájkosarat (igy 1) kellett kötni, moly az arcizmok mozgásánál nagy fájdalmakat okozott.“ Aki ismeri a szerzetesházak belső életét, iudja, hogy ez elejétől végig koholt valótlanság. Dajkamese a bádogvillás ostor, kitalálás, hogy az apácák egymást bármiként- is ostorozzák. Elszabadult fantázia terméke a bádogharisnya. Bádogszájkosarat pedig egyelőre a rágalmazó «zájak számára kellene kitalálni. Az egésznek a magva ennyi: A váradi Orsolya-zárdában is, mint minden szerzetnél, amely az ősi szabályoktól az időky folyamán eltért, visszatérnek a szerzet szabályaihoz. Hogy a közhasználatban élő szót használjuk, reformálták a rendet, a rend régi szabályainak és a szerzetesi élet szellemének megfelelően. A reform vonatkozott a bensőbb lelki életre, a külvilággal való érintkezésnek összhangba hozatalára a ifogadaimi jelleggel. Akit 9 reform a rendben talál, annak tetszésére van bízva, hogy az uj reformot elfogadja-é, vagy sem ? Az Orsolyiták közül is azok a régi rendtagok, akik nem akarták a reformot elvállalni, elhagyták a rendházat és Rómából erre engedélyt is nyertek. Az ilyen kiválás megtörtént minden szerkőt reformja alkalmával, ez egészen emberi és érthető dolog. Bennünket az egészből az a mód késztet szólásra, ahogyan katholikus intézményeinket idegenek és teljesen kívül álló egyének beállítják és avatatlan kezekkel pertraktálják. Úgy imák és beszélnek, mintha egyedül ők lennének hivatott és illetékes fórumai az őrködésnek. Azonban ne higyjük, hogy ez, a külöuben tisztességes cél lebeg szemeik előtt. Itt egészen másról van szól A kultúra és erkölcs erős várainak sárral dobálása a cél; az olvasók megtévesztése és hitének megrenditése. Mi nem féltjük a katholikus intézményeket, igy a nagyváradi Orsolya- zárdát sem, az ilyen támadásoktól. Azok felemelt fővel és nyugodt lélekkel haladnak évszázadok határkövei jelölte útjukon s végzik továbbra is csendben, észrevétlenül íólek- nevelő feladatukat. Annyit azonban kérhetünk, hogy irántuk, ha fáj is nekik létezésük, kímélettel viseltessenek. \ „SZATMÁRI HÍRLAP" Gondok. (Bb.) Megsokasodtak fejünk fölött. Ott járnak, gomolyognak, mint viharvert ormok homlokán a felhők, sötétségbe-árnyba borítva a kedélyeket. Nyomasztó hatásuk alól senkisem vonhatja ki magát, legyen az fiatal, vagy öreg, nő, vagy itthon dolgozó és harétéren küzdő férfiú. Homloka mindeniknek sokszorosan barázdált; ráncok, futnak a szemöldökkel busán árnyalt szemeknél, a száj körül, s ajkakon a mosoly oly régen megfagyott! Letörölte ezt az egész világgal folytatott hosszú élet-halál- harc, odahuzta azt az itthon tapasztalható nehéz anyagi küzdelem. A többgyermekes szülők elsősorban azok, akik különösen most, egy újabb tanév kezdetén kénytelenek érezni, mily nehézségekkel kellmegbirkózniok. Megdrágult minden. A ruháért, cipőéit számokkal már alig kifejezhető nagy árakat fizetnek. Máskor a legkisebb kiadásszámba menő könyv, írószer, papiros költségei is a régi tételeket tetemesen meghaladják ugyannyira, hogy ma min- Üenről fiilérek helyett csakis koronákban beszélhetnek. S mit mondjunk az elhelyezésről ? Egy tanuló havi ellátása 200—400 koronába kerül, nem is számítva azt, hogy mi mindent kell a szülőknek természetben adományoztok, hogy gyermekeik neveltetését, további taníttatását biztosítsák. A gondok ott ülnek orcáikon s egyre mélyebbre szántják a barázdákat. S mégis mit tapasztaltunk ? Városunk valamennyi iskolája megtelt; a leánynevelő intézetek talán magasabb létszámmal is dolgoznak, megyés püspökünk fejedelmi áldozatkészsége folytán gimnáziummal is dicsekedve s a fiu-tanintézetoknól alig egyben-másban: a magántanulók számának megnövekedésén ■ s a katonadiákok miatt a két felső osztály létszámának csökkenésén vehetni észre, hogy háború van. S igen jól van ez igy. A jövő nemzedéket nem foszthatjuk meg a művelődés áldásaitól. A nevelés és tanitás munkájának zavartalanul kell folynia. Kard van eg'yik kezünkben, hogy raegvédjük létünket, múltúnkat, otthonunkat, de a másikkal a jövő vetéseit gondozzuk. Jaj volna annak a nemzetnek, a mely ezt elhanyagolná. A fiatalságnak egy percig sem szabad nélkülöznie azt, amire fejlődésében múlhatatlanul szükség van. Bölcsen tudják ezt felsőbb helyen a ez a cél lebegett szem előtt, mikor a tanév megnyitása a fővárosi sajtó egy részének aggodalmaskodásai ellenére, a rendes időre, szeptember elejére rendeltetett el. Ennek szükségességét érezték a szülők is, mikor semmi áldozattól nem riadva vissza, tömegesen siettek adni gyermekeiket az iskolába. A gondok ott ülhetnek areaikon, mind mélyebbre és mélyebbre szántva rajta a barázdákat, de átsugározza azt, mint küzdő Nap a sötétlő felhökárpitot, az a boldog tudat, hogy Istennel, hazával és önmagunkkal szemben teljesítik legszentebb kötelességüket. Egyházmegyei hírek. Podaril József munkácsi, Lukács Antal ungvári és Erdélyi Alajos nagybocskói segédlelkészek folyó hó 17-én és 18-án a plébánosi vizsgát jó sikerrel letették. A szerkesztőségből. Ceumbel Lajos dr., a Szatmári Hírlap szerkesztéséről lemondván, addig is, mig az Egyházmegyei Irodalmi Kör ez ügyben intézkedik, a lap szerkesztését Baklay Béla kir. kath. főgimnáziumi tanár vette át s jelen számért ő a felelős. A választmányi gyűlés ezen tárgyban folyó hó 19-én délután 6 órakor lesz a királyi katholikus főgimnázium tanácstermében. A város élelmezése. Örömmel hallottuk s ezt magunk is sietünk megállapítani, hogy városunkban az élelmezési viszonyok, már a mennyire a háború ötödik évében ez lehetséges, jónak mondhatók s a városi közélelmezési hivatal kifogástalanul végzi feladatát. Itt járt folyó hó 12-ón Diószeghy János dr., a sátoraljaújhelyi közélelmezési kerület kormánybiztosa, akinek hatáskörébe tartozik Szatmár-Németi és Szatmár vármegye élelmezési ügyeinek intézése is s hivatalos látogatásainak során a nyert tapasztalatok után a vezetésről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Itt említjük meg, hogy ez évben az élelmezési viszonyok jobbak, mint tavaly voltak; hogy a fejkvótát tavasszal nem fogják leszállítani, nem lesz több rekvirálás s hogy a város és vármegye a beszolgáltatandó terményeket könnyen rendelkezésre tudja bocsátani. f Duffer Antal. Amikor szövögeti aranyszálait az ősz és minden siet még utolsót mosolyogni, mielőtt eljönne a pusztulás, vesszük a hirt, hogy Duffer Antal meghalt. Kékruhás, kékszemii kispapunk volt. Ebben a kék szemben derűs szelídség ült és egy eljövendő szép, deriis, munkás életnek kisugárzó nagy szeretete. A lelke mélyén terveket fonogatott. A lelke mélyén szépeket álmodott. Álmodott. Negyedéves volt. Már kinyújtotta kezét a ragyogó áldozati kehely után. De a kehely, amelyet lázas keze, forró lelke megfogott, a szenvedés kelyhe volt. Ki kellett innia. Kiitta fenékig; g az áldozat elvégeztetett: őmaga volt, egy nagyszerűnek ígérkező papi pályának még nem is pity- malló hajnalán. Kedves barátunk! Béke veled! Alsófernezely ünnepe. Ünnepe volt Alsófernezelynek f. hó 15 én. Abban az eldugott völgyben, ahol a nagy kohók füstje száll az égre éjjel és nappal, kivirágzott a csendes lakoson égbeszálló «óhajának megkövült jelképe: a fernezelyi kis templom. A plébános, Vári Lajos kifesttette Lots Antal festőművésszel, villanyvilágítást vezetett be, és mire minden elkészült, ünnepre hívta össze a községet és környékét. — Ferneze- lyen ünnep volt: egy kis mennyei oázis a pusztulás nagy sivatagában. Uj polgári fiúiskola Seregben. A legutóbbi vármegyei közigazgatási bizottsági ülésen elhatározták, hogy a VK. minisztertől több polgári fiúiskola felállítását fogják kérni a megyében. Schönborn gróf képviselő erre való hivatkozással levélben kérte a mnisz- lertől, hogy Szolyván állítson fel legelőször eg.V uj polg. fiúiskolát, mert ezt a fekvése, fejlődése és a magyarság véghatárának erősítése egyaránt indokolttá teszik. A kedvező válasz megjött, mely szerint a miniszter a községgel nyomban megkezdette a tárgyalásokat. Papi lelkigyakorlat kezdődik szep- * tember 80-án este, esetleg másnap reggel s tart három napig. Szatmár, püspöki konvik- tus elöljárósága. Tábori lelkének hősi halála. Bjelik Imre tábori püspök körlevélben tudatja, hogy a legutóbbi olasz offenzív» alkalmával tieen- egy tábori lelkese halt hősi halált. Kettő a harctéren esett el, kilenc súlyos sebbel kórházban szenvedett ki. n \
