Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-09-19 / 38. szám

XXVII. évfolyam. Szatmáp-Németi, 1918. szeptember 19. 38. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 60 l. Félévre — 5 „ — „ I Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Titáni küzdelem. (Bb.) Véres tragédiának nevezhetnénk azt a másikat, amely most játszódik le sze­meink előtt, amelynek szereplői miliiós had­seregek, tevékeny részese Amerika s a bo- \ nyodaiom után az ötödik felvonás, a vég és kifejlet felé sietteti a darabot. Az egész világ érdeklődése erre irányul ; szivszorongva lesi, ki marad a színen: Brutusz-e, vagy Anto- niusz? Nem hanyatlik-e a porba mindakettő, hogy kürtök üdvrivalgása közt fényes vérte- zetben ott álljon -a két civúdó fél után Ok- táviánusz? , Titáni küzdelem ez, amelyikre mi gon­dolunk s hogy szólunk róla, a budapesti szo­ciális hét, vagy ahogy Prohászka püspök ne­vezte, a budapesti nagyhét s a. német császár esszeni beszéde adja az indítékot. Mi a kettő között a szoros kapcsolat, hogy egyszerre írunk róla, noha első tekin­tetre merőben bét különböző eseményről van szó ? Amott a 'Katholikus Népszövetség ve­zető férfi*.) jelentek meg rang és osztályt:ü- lönbség nélkül az ország fővárosában, hogy bemutassák komoly, nemzetraenlő munkás­ságukat azoknak, akik a hitben testvérek. Emitt a legelső német ember beszélt egy gyár munkásaihoz, köszönetét tolmácsolva azért a nagy teljesítményért, amelyet a ha­záért végeznek, további kitartásra buzdítva őket. Laptulajdonos A SZ&TKÁB - EGYBAZEEGYEI IRODALMI KÖR. Mindakettő kohója, műhelye, egy titáni küzdelemnek s habár amott ölő szerszámok helyett szellemi fegyverekkel harcolnak, emitt is azért folyik a tusa, amiért a Katholikus Népszövetség szállott síkra, az erkölcsi vi­lágnézet diadaláért s a tiszts, becsületes munkás élet létjogáért. Titáni küzdelem, minő perspektíva ez ! Évezredek óta két nagy táborra osztja a vi­lágot. Emberáradata folytonosan gyűrűzik, hullámzik, tajtékait a messze jövő sziklái felé tornyosítva, János evangélista Apokalip­sziséből a jók és rosszak táborával, a végső ihletet idézve emlékezetünkbe. Azt mondja az esszeni beszéd, hogy Isten segítségére keli építenünk mindnyá­junknak. Az erkölcsi világnézet birtokában, elmondója hiszi, ajkúra veszi azt a szót, amelyet nálánál kisebb emberek, egyes szel­lemi irányok vezetői szótárukból kitöröltek, lelkűkből kiveszni engedtek. Nem ezek ellen küzd e a Katholikus Népszövetség is ? Hogy ne legyen azok ke­zében a vereté®, - \.<S' sorsának intézése, akik Gondviselést nem ismerve, múltat, ha­gyományt megtagadva, csak rombolni akar­nak ? Világnézetek harca folyik kint a harc­tereken s itt az ország belsejében is s ne­künk is: férfinak és nőnek egyaránt ki kell a részt venni belőle. Szülő a családban, ta­nító az iskolában, tisztviselő a hivatalában, A szerkesztőséget és kiadóhivatal: illető összes knlds rnények, pénzek, hirdetések etb. Pézmftny..sajtó (Iskola-utca 5. sz.) cimre küldendők. Pálya..ti hirdetések egye.erl kSilé.e 10 koromé ----------------- Ny Utter sora 40 filler. ----------------­Me gjelenik minden esttiörISkSn. munkás a gyárban, iparos a műhelyben, az esztergapadnál, földmives az ekeszarvánál, mind, de mind az erkölcsiség jegyében a küzdők sorába kell hogy lépjen. A másik tábor erős, itt a tizenkettedik óra s nekünk is a küzdelem íjiuszadik szá­zadbeli fázisában tenni kell valamit Beszéd., siránkozás, kiabálás) heiyelt cselekedni, cse­lekedni s mindig csak cselekedni. S milyen legyen ez.a. cselekvés? Az erők szótforgácsolása, külön útja helyett azok tömörítése legfőbb kötelességünk. Jóban, be­csületben, hitben, erkölcsben szerveznünk, kell az országot. Nehéz évtized után a Katholikus Népszövetségben ez a munka már megindult s örvendetesen halad a kijelölt cél félé. / Már állanak a soroü, s váll a vállhoz nyomul előre fáradhatatlan ércfalanksza. Sehol egy rés, amely a széthúzás, visszavo­nás csalhatatlan jeleit mutatná. Élén a ve­zérek, agyukban a közös cél s a vezetés egységes gondolata. Még jönnek odaátrói a vészes habsira- iyok, lekicsinylést, gúnyt, megfélemlítést harsogva, kiabálva ; dagálya dölyíóbsn talán az egeket csapkodja, de ereje széímorzsoló- dik, megtörik majd az útjában álló sziklá­kon. S ahogy a német császár bízik mun­kásai hitében, renditheíeílenségében, úgy a Katholikus Népszövetség is hittel, bizalommal, becsülettel fogja állatni s diadalra vinni á titáni küzdelmet. IFarjas Endréről. A klasszikus mondást, hogy a meghal- takról csak jót illik mondani, egyik Írónk odamódositotta, hogy a legtöbb embernek előbb meg kell halnia, hogy érdeme szerint méltányolják. Ez a jó oldala megvan a ha­lálnak. Szegény Varjas Endre kiváló tehetsé­gét, nagy szellemét is akkor látták meg, mikor — tavaly júliusban — kialudt; he­roikus munkájának sokoldalúságát csak akkor vették észre, mikor megszűnt dolgozni s olyan tátongó ür maradt utána. Ámbár hiszen voltak azelőtt is, akik felismerték benne a rendkívüli embert. Kevés számú barátai, akiket közel engedett magá­hoz s akik előtt feltárta lelkének ragyogó értékeit; és szépszámú ellenfelei, akik a kö­zéjük csapódó gránátokról ismerték fel a nagy ágyút. Barátai nagyon szerették, ellenfelei nagyon haragudtak reá, de ezek is, azok is tisztelték és nagyrabecsülték benne a fényes tehetséget, a mesteri készültséget s a rettent­hetetlen elszántságot. Mert e három tulajdon­ságban domborodott ki leginkább az ő mar­káns egyénisége. Kivételesen sok talentumot kapott lelki­ekben a Gondviseléstől. Gondolatai nem a hétköznap országutját járták, fanéra mély­ségekbe hatoltak és magasságok felé szár­nyallak ; innen, hozta azokat a szellemi igaz­gyöngyöket, amelyektől pompáztak szónokla­tai, vezércikkei, sőt igen gyakran intimebb beszélgetései is. Varjas költői lélek volt. De bármennyire kereste és szerette az ideális utakat, mégis reális talajon állott; éles szeme helyesen látta a reális életet, annak bajait, fonákságait, veszedelmeit és orvosszereit, csak a célhoz vezető eszközök megválasztásában nem volt mindig szerencsés. Túlsókat épített az emberek erényeire, kevéssé számolt azok hibáival. Ezért csúszott annyi hiba a számí­tásaiba. Ezért áll sok tervezgetésével, sok kezdeményezésével, erőfeszítésével szemben olyan aránytalanul kevés eredmény. * Istentől nyert képességeit «myedetlen önképzéssel fejlesztette. Fanatikusa volt a könyveknek. Ezekre költötte pénzét, ezeknek áldozta fel minden szabad idejét, ezek javára lopta meg annyit az álom óráit is. És nem­csak olvasott, hanem tanult, elmélkedett, termelt is olvasás közben. Nemcsak a virá­gok illatát élvezte irodalmi séíautjain, hanem a méh szimatjával lelte meg s annak szor­galmával gyűjtögette belőlük a mézet. De ismerte is nemcsak a hazai, hanem az egész világirodalom kertjét úgy, mint csak nagyon kevesen. Nem lehetett olyan irodalmi kérdést felvetni, Íróról vagy könyvről kérdezősködni, amelyre ő ne tudott volna rögtön részletes felvilágosítást, alapos bírálatot nyújtani. S ha egy születésétől költői lélek annyit jár a virágok között, olyan mélyen magában szivja a költészet és irodalom levegőjét, csak ter­mészetes, hogy maga is elfinomul, maga is szép gondolatokat termel s e gondolatokat szép, színes ruhába öltözteti. Lapunk olvasói előtt szükségtelen Varjas stilmüvészetét is­mertetni : bőven volt alkalmuk azt élvezni. De azt kevesen tudják, hogy ő fesztelen tár­salgásban is meg birt maradni a választékos irodalmi Dyelv magaslatán, gondolatainak szárnyalását a nyelvezet emelkedettsége egész könnyedén kisérte, még hasonlataiban, ri- posztjaiban, leghevesebb érzelmi kitöréseiben sem zökkent ki az előkelőség lendületéből. Külsőleg nyugodt modora, higgadtsága és megfontoltsága nagyon érzékeny és szen­vedélyes természetet takart. Mekkora •onfe- gyelmezés, micsoda lelkierő kellett ahhoz, hogy a bensejében forrongó vulkánt ilyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom