Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-08-01 / 31. szám
XXVII. évfolyam Szaténép-Németi, 1918. augusztus 1. v 31. szám 'ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 , — ,, | Egyes szám ár» 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Asszony irt ás című cikkben, „A Nő“ radikális feminista folyóirat legújabb számában egy asszony-író védelmébe vette azokat az elvetemült asszonyokat, akik, amig távollevő férjük a harctér kínjait szenvedi és gyötrelmei közt a hazugondolás, a családi fészek viszontlátásának reménye ad kitartást, — addig a Teleki Sándorné által védett asszonyok bázasságtö- résekkel csalják meg ahadbavonult férjeket. A pesti hirhedt Teleki tér minden szemete nem oly undorító, mint az a piszkos háttér, mely Teleki Sándorné cikkét alkotja. A radikális fémiuista hölgy így ir: „Meg kell mondani nyiltau azt, amit mindannyian tudunk, — azt, hogy 45 hónap árvasága, elhagyatottsága, bizonytalansága, alkalomcsinálása meghozta a maga átkos, mérges következményét; s a fogságból hazatérők nem mindig azt találják otthonaikban, akit képzeletűk elibök varázsolt, — nem azt a testben-lélek ben értök dolgozó, értök só- várgó hű hitvest, de csakis azt, akitől a való életben bárom és fél év előtt elbúcsúztak: egy testből vérből való asszonyt, aki velők, melle/tük kitűnő és a tízparancsolatnak megfelelően élte volna le egyszerű hasznos kis kis életét, — míg igy, — egyedül maradva, — primitiv ösztönei erősebbnek bizonyultak mint az az erkölcsi máz, amit a*, falusi iskola négy éven reá ragasztott Itt még csak azt kérdezzük, hogy miért épen a falusi iskola „erkölcsi máza1“ ellen van kifogása ; hiszen kétségtelen, hogy az a falun szerzett „máz“ viharáilóbb, mint pl. a diplomás, liberális feministákat jellemző er- köicsi máz, melyei nem egyszer: csak a to- alelle-tükör előtt felkent sminkeléssei igyekeznek pónktni. Aztánlteljesen meghibbant logikával igy folytatja Telekinél „Most nem védem az asszonyokat, — — mert nem az a lényeges, hogy ők (az asz- szonyok) mit cselekedtek vagy mit nem cselekedtek, — do az a lényeges, hogy velők szemben hogy cselekszik, miként viselkedik az a hazatért férj.“ „Igaz, — az ő cselekvésük is csak következménye annak az átkos háborús 45 hónapnak. Igaz, hogy ők is csak primitiv emberek, akik ha megmaradhattak volna az asszonyaik közeiében szintén a tízparancsolat szerint éltek volna holtig. De — igenis, — elvitték őket. Igenis harcoltak. Öltek. Parancsszóra öltek ; dicsőségből öltek, dicséretért öltek. Aztán a fogság. Unalmával. Iszonyatával. Arányokat meghamisító távlatával; és — sok minden egyébbel. Mert ez az. Ez a vsok minden egyébbé Ez az, ami a kórházakat különösen a női osztályokat megtölti Felelős szerkesztő : Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos A SZATMAR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. a hazatért foglyok — áldozataival. Mert a hős, a fogságból hazatért férj, — nagyon sokszor nagyon sokszor — közveszélyes ám 1 ... legalább is — családi veszély. Ami jelen esetben egy cseppet se kevésbé fontos . . .“ Igen, nem szabad külön morálj, kedvezményeket engedni a férfiak számára. Igen, ez is fpntos és sajnálatos; kiszámíthatatlan kára a nemzetnek, amit a vérbaj megdöbbentő terjedése okoz ... De — hála Istennek — nem mindep katonánk, nem minden katonaférj vált ám tisztességtelenné, nem mindannyi jött ám fertőzötten haza a frontokról s igy nem is válhatott itthon közveszélyessé, még családi veszélyt sem okozott. Csakhogy Tílekir.é a vérbeli radikális feminista fantáziájával lát s ezért oktalanul s igazságtalanul általánosít. Csak igjr Írhatta ezt a megrőkönyitő badarságot: „Mégis, mit látunk? Azt, hogy minden egyes férj, — akár egészségesen tér meg, akár betegen, — akár hüségag volt asszonyához távolléte alatt, akár nem, mind mind, egytől egyig: mint pallosjoggal bíró törvényosztó, — állit be otthonába és — rögtön, — (legtöbbször csakis besugásra, gyanúra) — öl.- Igenis. Öl. Gyilkol. Kivégez. El se lehet képzelni a számát az asszonygyilkolásnak, ami ma az országnak egyik sarkától a másikig ismétlődik. És még kevésbé lehet elképzelni, hogy az asszonygyilkolás minp arányokat fog ölteni amikor mind hazaértek ; mind mind, azok a sok százezren, — akik ma még a különböző országok hadifogolytáboraiban várják a szabadulást.“ Már dehogy is öl ipind mind, egytől- egyig — rögtön. Dehogy is öl, gyilkol. Eszébe sem jut ölni, gyilkolni, kivégezni, hanem inkább leírhatatlan szeretettel gondol a távolból haza, a hitvesére, a családjára. Ezerszer ir és ha hazulról levelet kap, hát ünnepnapja van, ha ‘ rohamra kell is mennie. A táborozás hosszú szenvedéseinek hősi elviselésében az a gondolat erősiti, hogy hiszen a távoli otthonát, a feleségét, a gyermekeit, a családi szentélyt védelmezi a fronton. Ez a gondolat a gyenge férfiból is oroszlánhőst nevel. Elviseli a fagyot, bár hó a takarója,, de elég neki hinni, hogy otthon most meleg szobában övéi, a felesége s gyermekei meleg szeretettel gondolnak reá. Elhagyott egyedüllétben áll őrt valahol messze vadidegen tájon, de ott is kitart, mert hiszi, hogy lélekben vele vannak azok, kikre hazagondol, kik érte aggódnak, őreá gondolnak, érte imádkoznak. Sajnos, megesett néhányszor, hogy az ilyen férj hazajött és leirhatatlanul elkeserítő csalódással arról kellett meggyőződnie, hogy az, akit hitvesének, sőt őrzőangyalának A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. FAzmAny.íiinjtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kBzlése lO korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden csütörtökön.------ ' — ------ — hi tt, távollétében hűtlenné, házasságtörővé, lélekronggyá vált .. . Megértem, hogy az elkeseredés, a legnagyobb fokú megcsalódottság őrületbe viszi és rémséges bosszúra ser- . ^íenti a megcsalt férjet. Ez a hűtlen hitves által provokált férjőrület némi enyhítő körülmény még akkor is, ha a megcsalt katonaférj nem öl, hanem vörösre izzítja a kályhát és oda szorítja a tüzes vashoz a hűtlen feleségét.- Igenis Telekiné asszony I Erre azt mól- tóztatik szemforgató felháborodással ós logikai észficomitással Írni: „Szabad ezt tétlenül néznünk ? Szabad-e? De hisz — az istenért! (feministához illően: kis i-vel) — ez, hogy jó vagy rossz feleség-e egyik, vagy másik asszony, ez ma igazán magánügy — a köznek azonban, van beleszólása abba, hogy senkinek, még a felbőszített férjnek se legyen joga a szükséges anyát, — s hol van anya, aki ma ne volna szükséges? — kivégezni!“ Kétségbeejtő volna, ha a magyar nők közül sokan ezt vaiíanák! Mit? — Hogy az magánügy, hogy az egyik vagy másik asz- szony hü feleség-e, vagy hogy az utcasarok rongya lelt e?? Ez nem magánügy, hanem igenis az állam legvilálisabb közügye, hogy hűséges asszonyok, becsületes feleségek legyenek, mert csak ezek tudnak gyermekeikből derék ’polgárokat nevelni; csak a hű hitvesek képesek a családi köteléket fenntartani. Az anyákra-igenis szükség van most inkább mint valaha! Mégis ha Telekiné felteszi a kérdést, hogy „hói van az anya, aki I ma nem szükséges?“ azt válaszolom: a társadalomnak nincs szüksége oljmn anyákra, akik a h tvesi hűséget kikacagják, akik sza- badszereiem révén válnak anyává, akik ka- kukfiókát nevelnek a hitvesférj által szerzett táplálékon . . . Teleki Sándorné nemcsak az erkölcsi jóérzést bántotta e liberális feminista cikkével, hanem megsértette azokat a magyar hitvesnőker, kik Rozgonyi Cicelle hősi példáját megbecsülik és akik tiltakoznak az ellen, hogy erkölcsi szempontból a tenyészállatok alá merje őket leíokozni. Mert még a tenyészállatnál sem tűrjük, hogy bármi módon váljanak anyaállatokká. Nagyon megérthető, hogy finom erkölcsi érzékű nők nem nagyon tolongnak a radikális feministák táborába. Az asszonyok pedig ne adjanak alkalmat és okot arra, hogy hazatérő katonaférjeik felettük statáriumot rendezhessenek. —jós. Mindenféle iskolai nyomtatványok kaphatók a Pázmány-sajtó könyvnyomdában. 8»atmár-2fémeti, Iskola-utca 5.
