Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-08-01 / 31. szám
o Mikor a jó pásztor keresi eltévedt jaliocskáját... vagy: ' Hojy is fest a felekezeti türelem oüaát? Egy szürke falusi esetet hozunk itt a a nyilvánosság elé. Nem mintha annak valami különös jelentőséget tulajdonítanánk; hiszen ezt kizárja már a benne szereplő református pásztor közismert szellemi súlytalansága i& De szóvátesszük azért, mert a mérki eset nem egyedülálló. Típus az, amelyet a kath. vallásra áttértek jól ismerhetnek abból az időből, amikor áttérési szándékukat bejelentették a protestáns lelkészi hivatalokban : többnyire ugyanazt hallhatták, amivel a mérki tiszteletes úr előbb szóval, majd Írásban igyekezett egyik volt hívét a „tiszta tant hirdető ' református egyház“ ölében visszatartani, illetőleg a „babonádtól elrettenteni. Mindössze talán a forma, meg a tónus szokott előkelőbb lenni. , De indokoltnak tartjuk ez esetnek nyil- vánosságrahozatalát is, mert köztudomás szerint — legalább a felvilágosult magyar sajtó folyton ezt hangoztatja — mi katholikusok vagyunk a felekezeti béke megbontó!, mi sértegetjük a más valiásuakat és csakis mi, az egyedül üdvözítő egyház hívei tartjuk eretnekségeknek, tévtanoknak a nem kath. ^felekezeteket. Hát ime, szolgálunk egy tipikus adattal, amelynek kapcsán a tisztelt magyar sajtó egyszer már más címre is küldheti dörgedelmes vádjait. Az eset röviden,a következő. A közelmúlt napokban megjelent Ignéczy Sándor mérki református lalkász előtt, a törvényben előirt 2 tanú kíséretében, egy úri nő, jegyző felesége és bejelentette, hogy meggyőződését követve, elhagyja a ref. vallást és katholikussá lesz. A konvertáló nő szinkath. községben nevelkedett, most is tisztán kath. faluban lakik: férje, mostohaanyja, egyik testvére katholikusok; őmaga már fórjhezmenotele előtt is többnyire kath. templomba járt, reverzálist is adott, hogy mindkét nembeli gyermekei katholikusok legyenek. Ilyen körülmények közt igazán senkit sem lephetett meg, annyira érthető volt legutóbbi elhatározása, amelyet egyébként komoly betegsége is siettetett. Az első bejelentés simán folyt la: a tanuk közt szereplő kath. pap jelenléte mérsékletre késztette a tiszteletes urat. De már két hét múltán báírabb volt (a kath. pap nem szerepelt ekkor már a tanuk között) és müveit emberek között igazán szokatlan gorombasággal bánt az áttérő és hozzá még súlyos beteg nővel. Dehát ebből nem akarunk kázust csinálni; elvégre a müveit modorról nem intézkedik Írott paragrafus s azt nagyon meg lehet érteni, hogy a tiszteletes urat, akinek a finom modor amúgy sem erős oldala, egy ilyen természetű bejelentés nagyon kihozta sodrából. Mentségére még azt is megemlítjük, hogy időközben tábori lelkésszé nevezték ki, ekkor már katonaruhában volt s a katonai erényekből úgy látszik már élsajátotta — a káplárstilust. Amit mi szóvá akarunk tenni ős amit reánk nézve sértőnek találunk, az az a levél, amelyet Igoéezy tiszteletes ur az áttérő nő apjához intézett s * amelyből idézzük az alábbi részleteket: * „SZATMÁRI HÍRLAP“ | ' v ' . „Ez a föld anyaszentegyházunk kebele, szentföldje ama parancsolatok és Ítéletek, amelyek szerint e földet munkálnunk kell Istennek babonáktól, meséktől, hazugságoktól megtisztított drága evangéliuma ..." „Sajnos, ezt a kemény földet, amelyet a fenevad szeretett volaa birodalmába venni, elpusztítani, nagyon nehéz eredményesen művelni. Ha a törzs a kötötte talajon szilárdan áll is, az újabb növények a törzstől elszakadva laza talajba hullanak, hol a sátán virágai nyílnak. Ez esetben a földet hibáztatni bűn; a pásztort bántalmazni, hol a gazda segítette elő a lopást, nem helyes.“ „A S. 1. egyházunk kebeléről való lehullása, a fenevad és sátán földjébe való meggyökereződése elsősorban az édes atyja hibája s csak másodsorban a pásztor nemtörődömségének és hanyagságának oka“ (talán következménye?) „A vérség és igazság kettős fegyverével szót lehet törni még ama plántás kert kapuját is, ahová leányát vitték s gondosan ápolják a mise tévtanával, a babona miséjével s az egy Isten helyett Mária imádással stb.u „Ha valamikor óvta gyermekeit a ragálytól, most nincsen immáron ereje gyermekének leikéből a ragadós betegségeket — gyónás, szent Antal, körmenet, térdeplés, keresztvetés stb. — kiirtani.“ Hogy Ignéczy tiszteletes ur a 16. századbeli hitviták dohos levegőjét kedveli, az csak az 6 szellemi sziut.ájára vet jellemző világosságot. Hogy a kath. egyházat sátán-* nak és fenevadnak, kath. hitigazs,igok*t babonának, meséknek és hazugságoknak mondja, az egyetlen katholikust sem fog bitében megingatni, sem a „megtisztított evángyáli- umi tan“ iránt hajlamossá lenni. Da igenis felháborodik és erélyesen tiltakozik minden hivő katholikus az ellen, hogy legszentebb meggyőződését ilyen otrombán támadja, mos- „datlan szájjal emlegesse és vakmerőén megrágalmazza egy keresztény felekezet lelkésze. Senki sem kívánja, hogy egy lelkész közönibösen vegye tudomásul egy-egy hívének elvesztését; azt is természetesnek találjuk, hogy meggyőzni, felvilágosítani, marasztalni igyekszik az áttérni szándékozót. De érvelésében a tárgyilagosság és igazság, eszközeiben pedig a tisztesség határain no lépjen túl és általában ne tegye a törvényben előirt kettős jelentkezést olyan kandiumi igává, hogy jóérzésii emberek inkább erőszakot vesznek lelkiismeretiig sürgetésein, mintsem a lelkészi irodák Cerberusainak haragját vonják magukra. Justus. Statáriumot! A szökött katonát, ha elfogják — rög- tönitélő bíróság elé állítják és — ha többször megszökött — főbe lövik. Rászolgál erre az, aki hazáját, királyát cserbenhagyja, bujkál, közben lop, rabol. Nem kisebb bűn azonban amit egyesek a közellátás, közélelmezés, a hadsereg szükségleteinek fedezése — milliók ellen elkövetnek ? Nap-nap után olvassuk, hogy itt százezer pár cipőt, posztót, cérnát, amott vaggon számra élelmiszert, vermekbe eldugott gabonát találnak, amelyek véletlenül, vagy csak szorgos kutatás után kerülnek napfényre. És a közérdek eme rettenetes hiénái, akik a bűnök legborzasztóbbjait követik el, akik az uzsora, áruhalmozás, áruelrejtés folytán, ennek következményeit a tűrhetetlen drágaságot idézik elő, — szabadon űzhetik borzalmas spekulációikat. Ez a zsebünkre megy. Ez már fojtogat bennünket, ez kétessé teheti a háború szerencsés befejezését, ez tömeggyilkolás. És plakátot nőm olvasunk arról, hogy azok az emberék, akik élelmiszert vagy árut elrejtenek, főbelövetnek, nem látjuk, nem tudjuk mi történik velük, nincs megnyugvása a vérig szipolyozott, kiéheztetett, ki- uzsorázott frontmögötti páriáknak afelől, hogy közellátás ellen vétséget elkövetők elrettentő büntetésben részesülnek. Mint a lógós, szökött katonák. Pedig ez vetne csak véget a lelkiismeretlen áru és élelmiszer rejtegetők (izéiméinek, a példás büntetés rettentené el a máról-holnapra megmilliomosodni akaró hadi spekulánsokat. Statáriá'.is eljárást ellenük I Elő az elrejtett készletekkel főbelövés terhe alatt, adják át rögtön a közellátás és közélelmezés számára a pincék, vermek, titkos rejtegető helyek tartalékjait — egyszerre lesz áru, lesz zsir, szalonna — minden. Adják elő, — mert különben statárium elé kerülnek. És csak egyet akasszanak fel közülük, egyet a háború legvérengzőbb bűnöseiből (senki sem fogja sajnálni, bárki lesz is az árurejtegető) — fogadjuk nem lesz követője s előkerülnek a föld színe alól az élelmiszerek, a cipők, ruhaanyagok. Lesz áru azért a sok pénzért, amit értők fizetni kell, de lesz. Csak egypárt húzzanak fel ^valamelyik köztéren. Csak statáriumot rájuk! Aki pedig pupirosbakkancsot szállít bőr gyanánt és fátyolszövetet posztó helyett, azt a saját boltajtajában karóba kellene huzni. Szatmár-Németi, 1918. augusztus 1. F. N. Tragikus vég. Dr. Zombory Zoltán beregszászi ügyvéd és a Beregi Hírlap szerkesztője a múlt héten egy társasággal kirándulást tett a Borzsa folyóhoz. Fürdés közben valószínűleg görcsöt kapott és a folyóba fulladt. A 30 éves tehetséges 'ügyvéd és lap- szerkesztő hirtelen halála széles körben nagy részvétet keltett. Emlékérem a sebesültek részére. A napokban jelent meg a sebesültök részére a múlt évben alapított emlékérem szabályzata. Az érem féuytelen felületű szürke fémből készült; köralaku, átmérje 3’8 centiméter. Az érmet az uralkodó arcképe díszíti, babérkoszorúval körülvéve, Carolus aláírással, hátlapján Laeso militi 1918. felírás van. Az érmet vörössel szegélyezett táborizöld szalagon a baloldalon viselik. Igényt tarthat rá mindenki, aki a harctéren harceszközök közvetlen vagy közvetett befolyása alatt megsebesült vagy egészségi állapotában kárt szenvedett. Vázsonyi dicstelen uralmának egyik leggyalázatosabb fekélye az a rendelet, amely a hadseregszállitóknak és árdrágítóknak kegyelmet adott. Ebből az egy esetből is lehet következtetni, hogy mivé lenne ez az ország, ha a panjudaizmussal szemben nem lenne semmi ellentállás, ha minden lap az ő érdé-
