Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-14 / 7. szám
lógása, a hulló meteorok, tovatűnő üstökösök teszik az emberiséget boldoggá, hanem a szív jósága és a nemes szeretet. Szónok második tétele és kifogása a feminizmus ellen, hogy darwinista világnézetre van építve. Hogy az emberben nem Isten teremtményét, hanem majomból kifejlődött emberi állatot lát. Tételét számos idézettel bizonyította. Ezek után — jegyezte meg a szónok — már nem csoda, ha a radikális feministák izzó gyűlölettel beszélnek a vallásról s különösen a kereszténységről. Isten léte — dajkamese ; túlvilág — túlhaladott álláspont; erkölcs — divatruha ; ártatlanság — tudatlanság ; a kereszténység megvetette a nőket ; szent Pál gyűlöli őket; a papság, szerzetesség intézménye a nőgyülöletből fakad. Azért lehet és kell kimondanunk, hogy a feminizmusnak nevezett mozgalom a szép jelszavak leple alatt ugyanazt a célt szolgálja, amelyet az ismeretesebb többi vallás- ellenes, kozmopolita irányzatok. A közönség feszült figyelemmel, néma csendben hallgatta a szónok dörgő baritonját s a végén viharos tapssal tüntetett állás- foglalása mellett. A tapsvihar elülte után csendes moraj fut végig a közönségen. Az emberek lázasan előrehajolnak s a fejeken, kalapokon át minden szem a* előadói asztal felé fordul. Egy fiatal nő áll fel szólásra. Közepes termetű, megnyerő, sápadt arcoal, lebilincselő szemekkel. Karcsú testén egyszerű, fekete ruha, fején fekete kalap hátracsapott kékfátyollal. Egy modern apáca. Kolostorban ól, de azért mindenét a világnak adja. Az emberek boldogságának szenteli szerencséjét, fiatalságát, életét, testi s lelki erejét. Lázas munkában telnek napjai. Tiz éve járja már a országot s szervezi a kalb, nők dolgozó szervezeteit. ris Scblacbta Margit beszélni kezd. Először C6ak csendesen, társalogva, mintha csak egy jó baráttal eszmét cserélne ki. D# aztán fokozatosan tűzbe jön, éles hangja betölti a termet, gesztikuláló jobb kezén megcsillan a szerzetesi arany karikagyűrű, balkezében megremeg a vázlatot tar_2______= ___________ mo st bevezettél az egyleten poézisóbe. Most már szívesen felejteném Jupitert, Marsot, Minervát. Bufinus: Látod fiacskám, ez a végtelen szépség mienk lesz, a mi boldogságunk. Tudod, hogy magában a tudásban nincs még boldogság. Az ész hideg. A boldogság pedig szeretetünk megérzett melege. Ez a szeretet az akaratban terem. De a kapu ebhez a szeretethez a végtelen tudás. A mi akaratunk értelmünket követi. Amit ez fölfedezett jót, szépet, azt szeretettel öleli át az akarat. A tudás fény, a boldogság meleg. Mint a napban elválaszthatatlanok, úgy a lélekben is. Amint végtelen igazságot fogunk érteni, úgy végtelen jóságot szeretni. El fogunk merülni e jóságban, mint elmerül egy vízcsepp az óceánban. Övéi leszünk egészen. Sőt, amit egy vízcsepp el nem mondhat a tengerről, mi elmondhatjuk: bírni, élvezni, örülni fogjuk a minden jóságot. Többet nem mondhatok róla Silvius. Silvius: Mondd magister, melyik az ut, amely bennünket a végtelenbe elvezet? A paedagogus óvatosan néz körül, hogy nincs-e valahol a közelben az öreg Jupiter- imádó patrioius. Bufiinus: PsztI Silvius, erről majd máskor. * A hold bágyadt világánál megfigyelhette volna valaki, hogy a pedagógus tekintete ott révedez az Esquilinuson, egy kicsiny házon, amely mint porszem tűnt el Rómának a végtelenbe nyúló palotái között. A keresztények bazilikája volt a Vioue Patríciuson. talmazó papírlap. Egy pár pillauat alatt már hatalmában vagyunk s játszi könnyedséggel röpít gondolataival. Éles ésszel, bámulatosan mély és széles ismeretekkel, csillogó fantáziával, költőien finom nyelven beszél. A nőt, aki testileg és értelmileg gyöngébb a férfiúnál, erősebb társa minden korban kissé leszorította. Pedig a nőben értékes, rendkívül nemes munkaerők vannak, amelyek föltétlenül szükségesek az emberiség boldogságához. Hagyjuk tehát jobbau érvényesülni ezeket az erőket. De választójoggal, a pályák megnyitásával a nő fölszabadításának lényege nincs még elérve. A nő alkalmat keres, hogy boldogíthasson; de a boldogságot nemcsak e tűnő lét világosságánál, hanem az örök élst látószögéből nézzük. Ártatlan, tiszta, lelkiéletet élő női világot akarunk, hogy ártatlansággal, szelidséggel, szeretettel, kedvességgel meghódítsuk az egész társadalmat és egy nemesebb, boldogabb emberiséget teremtsünk ... Az egész közönség ezt a nemes, szelíd lélekből jövő beszédet áhitatos csendben hallgatta, a pillája sem rezgeti, és amikor vége volt mindennek, úgy éreztük, mintha a templomból mennénk baza; úgy éreztük, hogy a női ártatlanság, lelkiség, gyöngédség — ezek a modern feministáktól még ma is lekicsinyelt nagyszerű erők — máris , megkezdték bódításukat. Dr. Ny. Z. „SZATMÁRI HÍRLAP1* 1918. év január hó 1.-én uj előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul továbbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk. A mellékelt postautalványt szíveskedjenek az előfizetések beküldésekor felhasználni. Ne felejtsük el a Sajtóalapot! Fénysugarak Sohlaohta Margit beszédéből. * Ha a férfi olyan volna, mint sgy Napoleon ; ha diadallal gázolna végig Európán ; ha márványpalotában laknék is; ha föl lenne magasztalva a csillagokig, mi nők akkor is csak azt kivánnók neki, hogy lelkileg igazán boldog legyen. * Mi a boldogságot az örökkévalóság távlatában nézzük. * A nő a férfiúnak az ólet keserves küzdelmében legyen mindig és mindenkor megváltó asszonya. * Minden modernség mellett is gyökér- asszonyok akarunk lenni. * Nem ragyogni, de használni akarunk. * A mi elvünk nem az, hogy egyénileg érvényesüljön a nő, hanem hogy a női nem teljesíthesse az emberiség nagyobb boldogságára szeretetebn álló fönséges hivatását. * Nem tudnak jótékonykodással annyi könnyet letörülni, mint amennyit meg lehet előzni, ha keresztény kőzszellamet teremtünk. * Fogjunk össze, itt a 24-ik óra 1 Szatmár-Németi, 1918. február 14. Szólj egysetek. Irt»: Bodnár Gáspár. Egy előkelő társaságban a mostani pártalakulásokról folyt a beszéd. A pártokról való vélemónynyiivánulások közt a Néppárt is szóba került. Elismerték, hogy prognunm- jában már évtizedekkel előbb helyet foglalt sok olyan törekvés, nmly ina a világesemények forgataga közt a nemzet forró vágyát, jogos törekvéseinek alapját alkotják. Hogy a párt mindig hü volt önmagához és nyílt, önzetlen módon harcolt a legváltságosabb időkben és reá nézve*igen kecsegtető alkalmat, emelkedést áldozott fal elveiért. — Kár azonban, hogy e párt most, amikor az egyházpolitikai vívmányok a nemzet vérébe és életének gyakorlásába mentek át, még most is fentartja, sőt hangoztatja minden lehető alkalommai az egyházpolitika revízióját, vagy éppen az egyházpolitika vívmányainak eltörlését. Ezzel a párt komolyságának árt és reakcióssá lesz, mert vissza akarja csinálni azt, a mi már vissza nem csinálható. Úgy tudom, hogy a néppártnak e határozott állásfoglalását sokan Ítélik igy meg. Sőt van információm, melyszerint egyesek éppen a revízió fentartása miatt vonták meg szimpátiájukat a párt iránt. Nem végzek tehát fölösleges munkát, ha e kérdésben egy-két gondolatot felszínre vetek. Mert nem egyedül álló párt, a néppárt, mellyel szemben a közvéleménynek igen tekintélyes része — bár más irányban és más kérdésben — hasonló felfogása, ítélete alakult ki. A melynek programmjábaq mint tengely, középpont, helyezkedett el egy politikai hiteiv, hagyomány, erős és legyőzhetetlen felfogás. A függetlenségi vagy általán 48 as párt vezérlő törekvésének, mindig elérhetőnek vélt és meggyőződéssé jegecesedett prograramja, önzetlen és rettenthetlon eszméje volt és maradt Magyarország függetlensége, önállósága, hadseregének felszabadítása és a többi. Volt idő, mikor ezt a prog- ramrnot is komolytalannak, szél ellen valónak tekintették. Sőt gyöngédtelenül gúnyolták, mint olyan álmot, mely talán álomképnek sem való. Ki nem ismeri el azonban, hogy a függetlenségi pártnak megszakítás nélkül való élete, törekvése, talán többször a célon túllövő küzdelme nem volt-e a nemzet lelkének ébrentartója, a magyarság eszményének őrzője ? ... Ki nem ismeri el, hogy az a tűz, melynek újra való fellángolásában már senki sem hitt . . . égő parázs a nemzet számára, mely arra van hivatva, hogy eljővén az idők telje ... a nemzet értékét, erejét és helyének jogos elfoglalását izzó törekvéssé alakítsa és a megvalósulás kikötőjébe segítse ? íme, ma már ott állunk, hogy azok az eszmék, ideák, melyeket egy egy nemzedék komolytalannak, hiábavalónak, álomnak Ítélt . . . ma a nemzeti élet feltételének hulló vérözöne által kiérdsmlett és megszerzendő diadalának tekinti. A tőlünk eltávozott nemzedékek milliói hitték volna-e valaha? Hitték volna-e, hogy a nemzetnek életében a világesemények ilyen átalakulásokat teremtenek ? A néppárt az egyházpolitikai viharoknak hullámaiból pattant ki. Küzdelmeinek kezdete, s később is java része ezekhez az egyházpolitikai harcokhoz fűződik. Lehet-e tehát esudálkozni, hogy a maga küzdelmének okforrásai úgy odatapadtak különben igen belterjes programmjához, hogy a születésükkel összeforrott reményüket, küzdelmeiket nem adják fel, azon Deák-féle elvnél fogva sem, hogy amiről önként lemondunk, azt visszaszerezni nem fogjuk, de a miért még mindig harcolhatunk, a minek eszménye visz- szaszerzése még mindig élteti lelkünket, az — idők és körülmények változásával újra a mienk lehet. Hogy pedig történeti csodák vannak, hogy a mit maga az emberiség közvéleménye Tehetetlennek tart... az rövid időn át is lehetővé lesz: azt ma nem kell bizonyítani. E sorok írója sose volt a néppártnak tagja. Sőt biztató kilátások sem vitték ma sem a pártba. Tehát semleges ponton és az igazság néző szögéből mondhatja el, a mit e sorokban leirt...
