Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-14 / 7. szám
Szatmár-Németi, 1918. február 14. .„SZATMÁRI HÍRLAP 3 Párhuzam a két szatmári nógyülés között. Két nőgyülés is volt már Szatmárott; a kettő között vonjunk gyöngéd párhuzamot. 1. Utt, az elsőnél, zaj várt, zsinatolás; itt, a másodiknál, mély, intelligens csend, hallgatás. 2. Ott tolongás, csengőzóg, rendzavarás; itt csengő nélkül is csend, rend, áhiíatos várás. 3. Ott a kíváncsiság a cirkuszba illett; itt minden leiken ült szent, templomi ihlet. 4. Ott a hallgatók az élelmes fajtából voltak; ide csupa müveit, finom hölgyek és urak botoltak. 5. Ott egy nő elnökölt; itt meg csak egy férfi. 6. Olt egy püspök beszólt: itt mag egy fiatal katholikus pap. Az kenetesen, ez is értelmesen. 7. Olt a nőszónok idősebb jó pár hónapokkal ; itten meg bölesebb volt nem is egykét fokkal. 8. Ott » szónok erős teste fizikai érvényesülést hirdetett; itt lenge termete, gyöngédsége parancsolt tiszteletet. 9. Annak pápaszeme sieorrot határolt; ez mást nem hordott, mint szerzetesi fátyolt. 10. J Annak kisebb volt a szerénysége; de ennek annál nagyobb a bölcsesége. 11. Ott szikrázó szemmel jogot kértek ; itt alkalmat, hogy teljesíthessék a kötelességet. 12. Ott szavazati jogot is kívántak a nőnek; itt inkább szeretetek erényt és nőiességet. 13. Ott a nő szellemi nagyságát tanították, de az ügyetlen beszéddel az embert kiábrándították ; itt szerényen a nő szellemi kisebbségét megengedték ; de a remek beszéd támasztott bennünk olyan kételkedés-félét, (é) Radikális feministák. Á feministák helybeli radikális csport- ján mély, tátongó sebet ütött a keresztény feminista ülés. A léiekfogdosásnak egyszer s mindenkorra vége. Az a báránybőr, amit sokak megtévesztésére farkasbundájukra húztak, le van tépve s ott állanak immár a nagy közönség előtt pőrére vetkezve. Az a zászló, amit — jellemző rájuk! — csak félig bontottak ki, erőszakkal ki lett göngyölítve s most már ~ s ez a legértékesebb mireánk — kibontott zászlóval, nyílt sisakkal harcolhatunk. íme az az álláspont, amit lapunk minden támadás ellenére kezdettől fogva kitartóan, félelem nélkül képviselt, diadalmasko- kodott. Fényesen beigazolódott, hogy a radikális feminizmustól bennünket egy egész világnézet választ el, hogy kath. ember e mélyreható ellentétek miatt velük egy gyékényen nem árulhat. Mikor egy pár héttel ezelőtt e lap hasábjain felvettük a harcot a radikális feminizmussal s tudományos alapon saját könyveikből fejükre olvastuk darwinista világnézetüket, vallásgyülöletüket, egy gyöngédtelen támadás keretében a helybeli feminizmus a tagadás álláspontjára helyezkedett. Tagadta következtetéseinket, szánalomra méltó ügyetlenséggel, a szöveg megcsonkításával vádolt. A lefolyt gyűlés nekünk adott igazat. Tételünk minden kétséget kizárólag be lett bizonyítva. Azért tehát mégegyszer s utoljára felhívjuk a „Szatmár és Vidéke“ feminista tudósát, bizonyítsa be, hogy dr. Soheffler János is, mint mi annak idején, a szöveget meghamisította. Nagyan kérjük, saját becsülete s jó hírneve érdekében tegye meg. De ime a „Szatmár és Vidéke“ hétfői száma már köpenyeget cserélt. Nem tagadja többé a lappangó darwinista világnézetet, hanem csak kótségbevonja a szónok azon állítását, hogy a komoly tudomány napirendre tért már a darwinizmus feiett. Dr. Markovics Aladár, ha ezen kételyeit elakarja oszlatni — felvilágosult embernek omiatt pirulnia is kell — nézzen utána a szakirodalomban. De nem hallgathatunk el még egy tényt. Dr. Markovics Aladár a gyűlésről irt reterádájában azt állítja, hogy a szónokok „azt igyekeztek kifejteni, hogy a nő a munkára nem alkslmas, testi erejük és szellemi képességük a férfiakénál annyira inferioris, hogy az élet munkájában nem állhatnak meg.“ Hit kérem a riporter ur vagy nem figyelt oda s akkor meg tegye le a tollat, máresak jó hírneve érdekében is ilyen bla- mázsnak ne tegye ki magát, vagy pedig, ha odafigyelt s állítását fenntartja, tudatosan ferdít. Többi megjegyzéseihez, amelyekben a Szociális Misszió Társulat s a katholikus szervezetek feneketlen nemismerése nyilvánul meg, nincs szavunk. A kocka el van vetve. Vagy-vagy. A nőkérdések iránt ^érdeklődőknek választaniok kell. A februári szél két kibontott zászlót lenget : a radikális s a keresztény feminizmusét. A. B. A világosság fiai és a sötétség lovagjai. Egy kis művelődéstörténeti áttekintés. (Többeknek ajánlva.) Történt, hogy a kereszténység kultúrát teremtett. Rómában sz. Péter bazilikát, Párisbau Notre-Dame- ot, Rheims-ban, Pécsett székesegyházat, Kölnben és Kassán dómot épített. Állítólag Michel Angeló Mózest faragott, Raphael Disputát és mi egyebet festett, Dante Divina Commediát irt. Egy angol barát a gőz erejének használhatóságát leste el; a csillagok világában az Isten n gysógát érző Newton vonzási és másfajta törvényeket állapított meg; valami Paecal-nevü istenes franci lólek a számok birodalmában tett szert csodálatos jártasságra, a katholikus Galvani olasz orvos nem átallott tudomást szerezni a villamosságról s hogy a jezsuita Wasmann a természettudományt Haeckelnól is jobban ismerte, azt okosan és jogosan senki sem meri tagadásba venni. Hippó lángeszű püspöke, sz. Ágoston, a szegény ferencrendi Duns Scolus, a domonkos Aquinói sz. Tamás, kinek zseniális termékein táplálkozik a modem keresztény filozófia s akinek borzasztóan vas logikájától remeg az újkori hitetlen bölcselet, nagyon mólyen találtak belehatolni minden dolgok mélységeibe és az igazi bölcsesség elveibe. S mindezeknek a katholikus Róma, a katholikus Padua, a katholikus Bologna, a katholikus Löwen, Toulouse stb. egyetemei voltak a melegágyai, melyeken nemcsak a theelogiába, hanem a filozófiába, jogtudományba és a természettudományokba is nagyon bele mertek mólyedni közönséges cellás barátok. Sőt az is megtörtént, hogy Mozartot, Lisztet meg a többi zenetalenturaokat az egyház szelleme hangolta Requem-jükre s más nagy alkotásaikra. De jöjjünk közelebb magunkhoz! Valami bencés szerzetes rend megállította nomád őseinket és a sötét keresztény hit vonzó erejével megnyitotta nekik az Isten igéjén kívül a föld méhét is: ekét adott a kezükbe ás fegyelmezte szilaj természetüket. A betű mesterségére is oktatta őket s a mai napig sem szűnt meg tanítani. Mátyást, a renesszánsz-királyt a magyar műemlékek legszebb remekei dicsérik honunkban. Ha barátok nem lettek volna, nem ismernők történelmünket, mert nem volnának csuhás- barátmásolta-irta kódexeink. Igazságtalanság volna megfeledkeznünk a tudományok fejlesztésére vállalkozó szerzetesrendekről, a bencéseken kívül a ciszterciekről, prémontreiekről, piaristákról, akik tanították és tanítják ma is a sötétséget. S hogy Szatmár se maradjon ki, megérdemelt helyéről : Élt régen egy Hám János nevű püspök. Szent életéveÉa sötétségnek hódolt: Konviktust létesített, alapítványokat tett. A sötétség szolgálatában áll az Irsik-konviktus, Irsik-árvabáz, leánynevelök, szegények háza, az ösztöndíjak s a kir. kath. főgimnázium. * * * Majd jöttek keletről a világosság fiai. Erényeikkel az egész történelem folyamán elkülönült, vagy elkülönített rétege lettek a társadalomnak, kovásza a hitnek és a magyar karakternek. Erjedést vitt mindenüvo: óletmozgalmat, forgalmat. Nyomában pénz virágzott és a pénz mindig _ nagy, ha nem is szeretetre móitó hatalom. És a pénz kezébe kerítette a sajtót, az irodalmat és szolgálatába szegődött minden destruktív irányzatnak. Megtanulta és „tökéletesítette“ a maga hasznára a római jogot, Gratián decretumát, a decretálisokat és az uj korok törvénykönyveit. Rabbulisztikán fejlett eszével permutált, variált, kombinált és megszőtte a patópálos, humoros könnyelmű jó magyarnak a hálót. Mikor kellett, sziporkázott, máskor tűrt, sőt külsőleg alázatos is tud lenni, bsnsőleg azonban fojtott gyűlölete izzott. Kifelé magyar volt, valóját csak a szive mélyén rejtegette. Iskolát nem állított a maga világosságának terjesztésére, inkább „a sötétség lovagjaihoz“ ment tanulni. S a magyar lelkűiét alatt rakta csendesen a bomlás aknáit. Hatalma nőttön nő. Nyakunkon immár szorulna a hurok. — Valaki a szabadszólás korszakában észre veszi magát: egy „a sötétség lovagjai közül“. Világszerte ismert politikus és szocialista, de keresztény alapon. Munkára serkent: Vegyük fel a versenyt szellemi téren a romlás-szellemével. Nevelkedjék minden valamire való magyar tehetséges ifjú. Ne maradjon parlagon sok magyar gyereknek ritka talentuma. Kövessük hazánk egyik jól bevált példáját. Es feljaj- dúl és imigyen fenyegeti vala a „világosság fiainak“ hangos harsonája a bátorságos ke- resztény8zoeialistát: Majd elbánunk az ilyenekkel I Ha kezünkben volna a sajtónak a keresztény magyarságot megillető része, a 19 milliós keresztény magyarság majd megtudná magát védelmezni 1 De igy . . . így csak okulásul néhány elmélkedésre késztető és minden kereszténynek figyelmébe vésendő gondolatot ébreszt fel a „sötétség lovagjaiban.“ Szövődnek pedig azok a gondolatok ilyetén- képen : Magyar, hunyd be a szemedet*1 és nyugodtan hagyd magad kifosztani lelki, szellemi és anyagi javaidból; aztán állj be szerencsétlen flótásnak: Világosság fia a neved. — Ha pedig ki mered nyitni látásra teremtett két szemed és saját nyomorúságodon való megdöbbenésedben tágra nyílt szemed belát a fondorlatok zugaiba: a sötétség lovagja leszel azok szemében, akik az imént még azzal dicsekedtek, hogy tőled „tanultak liberalizmust“ ; s akik nem mernek világos nappal nyíltan gondolkodni, hanem szombaton este a napkeleti világosság sugaraiból szövögetik a keresztény magyarnak ... a hálót. K A párbaj ellen. Szeged város törvény- hatósága föliratot intézett a képviselőházhoz, hogy alkosson törvényt, mely a párbajt és az abban való részvételt közönséges büntetendő cselekménynek minősiti és börtönnel bünteti és amely a párbajnál akár segédi, akár orvosi minőségben résztvevőket bűnsegédnek mondja ki. A feliratot Szeged pártolás végett megküldötte Szatmár városának.
