Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-23 / 21. szám
21. szám évfolyam. Steatm&jp-Néaneti, 1918. május 23. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI PAP HLŐriXSTriSI ÁRAK: Egész ént» 1« K — í. j KeyyedÍTr* — 2 K *0 f. Félév»* — i , — „ IfT*» gsii£ ár* JO fillér, Tanitékank é* kéméip*r*»*knak egy irr» 8 koron* Amerikai ■fy*»iilt-ÁIl*iB*k>* — *sT®»r irr» 2 dollár Feleiéi gzerkeistS Dr. Czumbel Lajos. Lap tulajdoné* A IZiTSÁS - KSYHÁZSEGÍII IRODALMI SÖR, A izerkeiztégéget és kiadéhirasaít illett össze* küldemények, pénaek, hird*té*ek stb. jPA»i** é*y.*i*.Jéé (Iskela-atea fi. »*.) eiiere knldeadfik. Pál;i**tl kir*«t*»«k «graiwl ktslt*. 8 karesa -------------NjilHir «e»« 4* Eillay. ---------------Me gjelenik miidee HltürtlkÜR. Agresszivitás és élhetetlenség. Az &gT88SBÍFcknátk és &s *ih*t«tl®n«k- n®k ajánlóra. Teljesen tévesen Ítélné roeg a b*!y*ets!, aki oly naiv ás kiesékeny volna, hojy ások részén, akik m* a keressténységst harciassággal, ftfretísivilásssi vádoljak, jóhissemü- ségsi tételein® fei esst hinné, hogy araszok talán abbsnhagynák a hareuU ha mi nem •volnánk imreiasak és kőrsisiőiők. Ákik ami táborunkban annak álhitnek hódolnak, hogy az ellenséges sajtó ér s mögött* álló tábor azért olyan vadul keresztényellenaesk, mart mi talán provokáljuk ókat, nem vesait észre, hogy amazok ez Ő hádilármijukat kösvetle- niii ugyan a un' ellenállásunkra irányozzák tényieg azonban a badiállapot és a hftdrnfi- veletek minden, a mi részünkről történt beavatkozás előtt rég megvoltak és épen as bosszantja őket ás azért kiáltják a „Soli turbarot cireuioa meoe“ t, mert ők jobban szeretnék, ha „klerikális* oldalról ssenkiisum venné észre ée seukisem akadályozná még »» 6 as- natnanfcájukat. A liberális éra legnagyobb virágzásának idején ligesendetsbb volt a keresztény tábor. Hang sem szólt a zsidó és ssabadkömivee egyeduralomra való törteié* ellen. Az egykét felssisszehé'e elv#*iett a halálos **él- cssndben. Szóval épen úgy volt, ahogy azt egyes keresmény okosok ma is szeretnék, akiknek ez rs* egyetlen elvük, hogy „ne provokáljunk harcot*. E« h nsm-provokáláa eirr.fi 9zéi8ssndben szép csendesen folyt ai ellenséges térj ess kedés és sserveskedás. Zsidó késre került a sajtó Pesten és a vidéken, zsidó késre nz egész kereskedelem», pénsügy ét nagyipar; a legtöbb városi képviselőtestület; a színházak; e minden tnagysr város odajutott, hogy n boltjainak, üzletidnek faliratai szinte kivétel nélkül csúnya hangsáau, városainknak iengyelzsidó külsőt adó hitsoreos- nevek. Kis Józsefek a Vsigelsberg Hugók szervezték mrg az uj „magyar* irodalmat, Légrádyak és Braun Sándorok ss uj „magyar“ sajtót, Ullmannok és Láncty Leók az „magyar pénzvilágot. Hál ts perese kényelmes mód volt: ellenállá», kardcsapás nélkül ▼tani birtokba az országi*. A szabadkőműves páholyok csendben dolgozták ki a terveket a keresztény Magyarország csendes lebéklyó- sására s a tarákét csendben, észrevétlenül is hajtották végre. Már most a kereszténységnek’ ugyan nem alkatrésze az együgyíiség, de a jámbor keresztény hivak és nain ritkán pásztoraik közt mégis akad *nn*k a tulhajtottan jámbor s indokolatlanul keresstényiav» vélt erénynek : a telifltotlan gyámoltalanságnak számos txaellena képviselője. Mi, akiket gyermekkorunk óta egés*en máskép neveitek, mi, ókiket inkább arra tanítottak, hogy jók legyünk és becsületesek, mint élelmsavk és mvasaok, és akik gyermekkorunk óta nagyon kevaeet is forogtunk csalók, hét bájjal magkent ügynökök és méies ajkkal mérget kínáló fosőrök között, nagyon hajiunk arra, hogy az okosság rovására is naivak, hiszékenyek és bízók legyünk és bteeapassuk magunkat a lsgelaö jött-ment kőayvügynök, felhajtó, kikiáltó é« újság Író által. Mi annyira síi hisszük, hogy mindenkit abban n morálban nevellek, mint mi magunkat, hogy azt gondoljuk ; máé ember is olysri mint mi: azt mondj*, amit gondol s azt gondolja, r.mit mond. Mi nem tudjuk. magunkat bsleűni sem abba as igazságba, hogy vannak emberek, akik abból élnek, hogy hazudjamsk és félrava^^gpck s akikét azért fnetnsk és annál jobban fizetnek, hogy mennél ügyesebben, raffináltabban, kőrmön- .fontobban elrejtsék mások előtt az igazságot. Az » szörnyű és katasztrófán» jóhissemüséf, mellyel a magyar közönség t; mai újságokat fogadja, olvassa és eiíkei »lapgondelstait elírta : Vaßzii Sztefanik. Ukrán nyelvből fordította; Groza Ferenc. A vonni tovarepült a világban. A kocsiban egyik padou egyik szegény falusi ember ült; és sírt. Hogy senki se lássa, hogy sir, fejét tarisznyája mellé rejtbtte. Könnyei úgy hullottak, mint az eső. Amilyen hirtelen hullottak, msjd egyszerre csak elálltak s las- rankint eltűntek. A vonat erős rázása mintha kalapácsütés lett volna a szegény paraszt lelkére. „Mit álmodtam az előbb. Mintha vizet mertem volna a kutból, s mintha ő a kút fenekén lett volna, de olyan rongyos kedmönben, bogy Isten ments 1 Már-már beleíult. Miklós- kára, fiacskám, — mintha mondtam volna neki — hát mit csinál«» te itt T Ö meg Így felel nekem : — Oh, édes apám, nem bírom a katonáskodást. — Megint szólok neki: tűrj, ba ügyelsz, megtanulsz csinosan járni. Lásd, már benne is vagy a tanulásban.“ Egy nehéz könnycsepp gördült le az arcán a a tarisznyájára hullott. „Megyek hozzá, de tudom, hogy már nem találom élve. De lesz-e kihez visszatérni ? Futott szegény jó asszony. Utánam * réten, véres könnyek köat kért, hogy vigyem magammal. Láb* megkékült a hótól * jajga- gatott, mint S3 eszeveszett. De én kősó vágtam a lovaknak s elvágtattam. Lehet, hogy már ott van megfagyva a mező közepén. Mégis csak ai kellatt volna szegény öreg feleségemet hozni. Dehát mi keil már nekünk ? Hadd legyen oda a pénz, hadd vksz- szuu a jószág éhen ! Olyanoknak, mint mi vagyunk, mi kell még? Van jón egy zsákot s koldulva megyünk abba a városba, ahol a Miklós sírja van.“ Oda támasztotta arcát az ablak táblához, s a könnyei tovább potyogtak. „Hej, öreg feleségem, mit kellett megérnünk ősz fejünkkel! Bizony, üsd a fejedet falba, hogy az égig kiálts 1“ Az öreg zokogott, mint a gyermek. A sirás és a kocsi úgy hsjigálták a fejét, mint a dinnyét. Könnyei úgy csurogtak, mint a patak vize. Az emberek hallották volt az örtg asszonynak a hangját, amint mezítláb futott s kérte, hogy vigye magával. De ő a lovakat csak hajtotta, hajtotta. A hangja hal- laísiott a mezőn, de messze volt. „Bhony, már nem találtam élv?. Bárcsak engem is Miklóssal egyszerre tennének a sírba. Bárcsak egyszerre pusztultunk volna el, ha együtt nem élhetünk. Bárcsak a kutya nem ugatna utánnumk az idegen tájon, csak együtt lennénk ! Dö ő magába lesz az idegen földbe». “ Á vonat repült a világban. „Kár, hogy úgy nőttél fel, mint a tölgyfa. Az kellett volna, hogy amit az ilyen ember a kezeibe vesz, az gyűljön meg a kezeiben. Le kellett volna egyiket vágni még kicsi korában.“ A vonat megérkezett a nsgy városba. Az emberekkel együtt ő is leszáll,ott. Az utcán magában maradt. Mindenfelé kőhazak, a kőházak, közt utcák, az urnákon ezerszámra sorjában a fénylő lámpák. A lámpafény a sötétben el-elfogyott, msgreazeHt. Mintha lás- s#n-kss*n ki akarna aludni, s azt áh talán pokoisöíét ej lesz. De a lámpák gyökeret vertek a sötétségbe « nem aludtak, ki. „Oh, Mik Jóskám, ha téged halva foglak mégegyszor látni! Akkor nekem is itt. fogják elmondani az Áment.“ Lsült egy fal tövébe. Tarisznyáját a térdére tett«. Könnyei már nem hullottak rá. A kőfalak egymásba fonódtak, a lámpák fénye egybe olvadt, s úgy játszott a színekkel, mint akárcsak a szivárvány. Körülfogta a szegényt, mintha jól megakarná nézni, de az ő lelke más vidéken barangolt. Az eső hozzáfogott szemetelni. Még keservesebben osz- szehuződott s elkezdett imádkozni. „Krisztusnak szent anyja, minden jó léleknek Te vagya menedéke. Saent Miklós“.., De erre keblébe nyilallott. Úgy találták meg a rendőrök s elvitték a kaszárnyáig. „ Vitás ur, itt halt-e meg Fekete Miklós? — Felakasztotta magát az égeresben a város mellatt. Most a halottas kamarában fekszik. Menjen ezen az utcán le a völgyig, ott majd megmutatja valaki magának. Á katona tovább went vártáján. A szegény ember lefeküdt az utca kövére s ott jajveszékelt. Mikor már m*gelégelte a fekvést, végigment az utcán le a völgybe. Lába remegett mintha sánta lett volna s csak úgy botorkált. Oda vasi«
