Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-04-25 / 17. szám

3 rszalmúr-Nétnoii, J938- április 25. A falu kereskedelme. A jubiiáris .Hangya“ múlt évről szóló jelentése rendkívül értékes adatokat mutat fel arra nézve, hogy a két évtized alatt, mióta ez az igazi magyar népjóléti intézmény megszületett, kifejlődött, miként hatotta át a szövetkezeti eszme, minden jótéteményével az országnak azt a részét, amely megértvén a haladó kor szavát, erkölcsi és anyagi bol­dogulását az önsegély nagy elvében és sikert biztosító gyakorlatában kereste. Immár 292.403 szervezett család szö­vetkezeti tag, ezeknek háztartásában élő fogyasztók száma 1,949.381. Húsz esztendő alatt a fogyasztási szövetkezetek annyi em­bernek adtak védelmet az áruuzsora ellen, az 1307 szövetkezet pedig 1639 boltban árusít, ami annyit jelent, hogy ennyivel ke­vesebb helyen szabad zsákmánya a nép a közvetítő kereskedelemnek. A szövetkezetek 107,279.794 koronáért adtak el árut, vettek pedig 103,676.180 korona értékben, a köz­ponttól való áruforgalom 97,373.133 korona, ami az összes forgalomnak 53 százaléka. Vásárlási visszatérítés fejében kaptak a ta­gok 4,335.019 koronát a szövetkezetek ren­delkezésére álló felesleg pedig 929.521 ko­rona, Ez a két jelentékeny összeg mutatja azt az üzleti hasznot, amely nem a közve­títésé, hanem a fogyasztóké. Íme néhány adat a „Hangya“ szövet­kezetek milliós számadásaiból. A magyar- országi üzleti élet általános természete sze­rint azt kellene hinnünk, hogy ennyi milliót ekkora rendes haszonnal csak nagyon kép­zett kereskedők, arrra született kiváló üzlet­emberek tudnak lebonyolítani. Ez egészen máskép van a „Hangyádban szervezett fo­gyasztókkal. A szövetkezetek vezetői közt legtöbb a lelkész, tanító ós a földmivelési középbirtokos, van közöttük ma már nyu­galmazott tábornok, főispán 6s országgyűlési képviselő, ami azt mutatja, hogy akinek meg van az altruista lelke, igazi vágya a nép javának előmozdítására, kevesebb ke­reskedelmi képzettséggel is jót tehet ezen a művelésre alkalmas televány talajon. Igen érdekes adata a „Hangya“ eta- tisztikájának, hogy a szövetkezetek boltosai között van 800 földműves, mig kereskedő 168, akik mellett nyugalmazott csendőrök, rokkant katonák, tanitók é# tanítónők fog­lalnak helyet a falu kereskedelmének lebo­nyolításában. Ami világos oáfolata annak a mondás­nak, hogy nem kereskedőnek való a magyar. Mindezek az adatok azt mutatják, hogy a nép igazi jólétének munkálására nálunk meg van a talaj, meg vannak az arra való ele­mek, csak szervezni kell tudni, a néphez való jóakarattal, önzetlenül keresve a nem­zet javát, amit csak akkor találunk meg, ha a gondot a falura vetjük. Itt említjük meg, hogy a „Hangya“ ismét meglepetéssel szolgál nemcsak barát- jainak, de, ha vannak, ellenségeinek is. Ta­valy egy millió koronát ajánlott fel a kor­mánynak egy létesítendő közgazdasági egye­tem céljaira, az idén, mikor fennállásának huszadik évfordulóját ünaepelte meg, tovább ment, egy milliót a Magyar Gazdaszövetség­nek ajánlott fel, hogy kisbirtokos támogató akcióját folytathassa, két millió koronából pedig egy akciót létesített a többtermelósi akciónak kisgazdák körében való gyakorlati népszerűsítésére. 1918. éí május hó 1.-én aij előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul to­vábbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek elő­fizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szívesked­jenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányok­ban nyomathassuk. Az élet kegyetlen, vigyorgó iróniájához tartozik az is, hogy oda sújtson, ahol a legjobban fáj; hogy a legszebb virágot tapossa le, hogy a legszínesebb álmot szakítsa szót. Egy pesti leány most a napokban ta­pasztalta meg az élet egy ilyen durva ütését. Kiszolgáló volt egy pesti vendéglőben. Föld­hözragadt szegény, elaggott szülőknek egyet­len támasza. Fizetése nevetségeseu semmi, meghalni sok, élni kevés. De becsületéhez görcsösen ragaszkodott, a pezsgős üvegek mellé nem akarta maga-magát is áruba bo­csátani. A füstös, alkoholos levegő dacára is feje fehér álmokkal volt tele. De szükség ütötte fel fejét a szülei háznál, a nyomor, az éhség, az Ínség ököllel verték az ajtót. A leány kisebb lopásokra vetemedett. Megdézs­málta a cukrot, a kávét. Keveset vett, csak ép amennyi pillanatnyi zavarán enyhített. De a törvény kegyetlen keselyűként rá- osapott. Biró elé került a leány s a dolog vége egy pár napi elzárás lett. Mégis csak kegyetlen az emberi törvény. A finom nuanceokat nem ismeri. Büntetendő bűnnek veszi azt is, ha valaki a legvégső szükségből nyúl a máséhoz. S az állam, társadalom majd némán nézik, hogy a leány és sok más ezer leány, ha kiszabadul, újra lopjon vagy pedig adja el becsületét mindörökre. Mikor kerülnek már be az állam s a társadalom acélszerke­zeteibe a finomabb hajszálrugók? (>l Májusi ájtatosságok. Az év legszebb hónapja szárnyát bontogatja. Kacagó tavaszi napsugár csókolgatja az ébredező fűszálakat. Rétek, mezők, erdők kizöidüluek. Csattogva, trillázva zendül fel a madárének. Tarka lep­kék hintáznak a virágok felett. A föld má­moros örömmel ujjong. S minden szépségét oda önti a májusi oltár elé. A természet leg­szebb évadja hódol a legszebb teremtmény: az Istenanya előtt. Felesleges a májusi ájta- tosságot ajánlani. Szivéhez nőtt az minden­kinek. Csak arra akarunk rámutatni, hogy talán soha se volt rá nagyobb szükség, mint épen manapság. Mikor a költők már csak a bukott nők áriáiról tudnak Írni; mikor a nő lelke körül a legőrültebb csata tombol; mi­kor az új nő alakja kezd lassan kibontakozni a jövő ködéből. Májusi ájtatosságok: A tárda- templomban: minden este fél 7 órakor. Szer­dán, szombaton, vasár- ós ünnepnapokon szentbeszédek. Tartja: P. Pémts S. J. — A ferencrendiefcnel: minden este 6 órakor csü­törtökön és vasárnapokon szentbeszéddel. Tartja: Dr. Scheffler János. Az ájtatosságok kezdődnek április 30.-án s végződnek május 31.-én. Az első és utolsó napon mindkét templomban szentbeszéd. A szatmári helyette* főkapitányt felfüggesztették. Jékey Sándor főispán Csornai Aladár dr. helyettes főkapitányt hi­vatali mulasztások és fegyelmi vétségek miatt állásától felfíiggesstette és ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. Uj szolgabiróság. A szomszéd Ugo- osamsgyében Királyháza székhellyel uj járás s így uj szolgabiróság is létesült. Az uj já­rás főszolgabírójává e hó 9 iki közgyűlésén Bagothay Károly tb. főszolgabíró, szolgabiróvá pedig ifj. Egry Károly közigazgatási gya­kornok választatott meg. Az uj szolgabiróság működését május hó 1,-én ktzdi meg. Bírói vizsga. Dr. Tóth János, a szat- márnőmetii kir. ügyészséghez beosztott tör­vényszéki jegyző, a gyakorlati bírói vizsgát Budapesten letette.-HZ ATM ARI H1RL AP“ __ Kinevexós. A vallás - és közoktatásügyi miniszter Kacsó Ignác bilkei állami tanítót a beregvármegyei kir. tanfelügyelőságbez toll- nokká nevezte ki. Elj®£yzíg®K. Dr. Csutkay István hon­védorvos eljegyezte Czapáry Flóra állami tanítónőt. — Ifj. Czapáry Dénes tart. tüzér­hadnagy pedig eljegyezte Zafiry Zsuzsikát Beregszászban. A Központi Sajtóvállalat. részvé­nyeiből Ungváron ős Ungvár környékén jegyeztek : nyolcvan részvényt Hantos Béla ; 10—10 részvényt: Tahy Ábris és Juhász Imre; 4—4 részvényt: Ilosvai István, Krisz- ton György, Schulman Klárika, Mihalkovics Irén, Papp János, Kosiuszky Jánosnó; 1—1 részvényt: Tóth Gyuláné, özv. Tóth Pálné, Gubkó János, összesen 127. A vidéken: Szeredn.vón 26, Cfászlócon 51, Nagyberez- nán 6, őrdarmán 46, összesen 129. Eddig kimutatott jegyzések száma összesen 433 részvény. Papi reoolleotiót tartunk május má- sodikán délután hat órakor csütörtökön, melyre a főtisztelendő papságot tisztelettel meghívja Szatmár, Bóta Ernő S. J. házfőnök. Szatmármegyei köztisztviselők ki­tüntetése. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király a személye körüli ma­gyar minisztere előterjesztésére a háborn tartama alatt kifejtett buzgó működésűk elismeréséül Kálnay Gyula [miniszteri segéd­titkárnak, Szatmármegye ős Saatmár város főispáni titkárának, dr, Péchy István szat- márvármegyei főjegyzőnek, Gáspár Pál vár­megyei árvaszóki elnöknek, Szuhányi László osengeri főszolgabírónak, Berenczei Kovács Sándor kamarás erdődi, Jeszenszky Béla mátészalkai, Domokos Ferene nagybányai, Madarassy István nagykárolyi ós Komorőczy Iván Szinérvárallai járási főszolgabiráknak, Póohy László kamarás, mátészalkai járási nyug. főszolgabírónak, dr, Domahidy Pál Szatmárnémetii járási helyettes főszolgabíró­nak a III. osztályú polgári hadiórdemkeresz- tet, dr. Schusterioh Béla vármegyei aljegy­zőnek, dr. Mangu Gyula közigazgatási gya­kornoknak, Kínál Antal vármegyei irattár­noknak, Papp Jenő vármegyei irodatisztnek, Sohőberl Ferenc vármegyei irodasegédtiszt­nek, Elsztner Rezső mátészalkai és Bort Zsigmond nagybányai járási irodasegédtiszt­nek a III. osztályú polgári hadiórdemkeresz- tet, Kádár Lajos vármegyei dijnoknak, Túrna Ferenc fehérgyarmati járási dijnoknak ós Nagy Dániel hivatalszolgának a IV. osztályú polgári hadiórdemkeresatet, Farkas Jenő kir. tan. Felsőbánya város polgármesterének és dr. Makray Mihály Nagybánya város pol­gármesterének a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, Smaregla Mihály Nagybánya város rendőrkapitányának, Mostis Lajos Nagybánya város pónztárnokának ős Bányai József Nagybánya város pénztári ellenőrének a III. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, Debreczeni István kir. tanácgos Nagykároly város polgármesterének, Néma Gusztáv Nagy­károly város főjegyzője és polgármesterhe- lyettesánek a II. osztályú polgári hadiórdem- keresztet. Andó Ferencz nagykárolyi városi iktató és irattárnoknak és Serly Ignác nagy­károlyi árvaszóki iktató és irattárnoknak a III. osztályú polgári hadiérdemkeresztet, Czógényi József nagykárolyi városi rendőr­biztosnak ós Gara Lajos nagykárolyi városi rendőrtisztnek a IV. osztályú polgári hadi- őrdemkeresztet, Hadady József tyukodi kör­jegyzőnek, Soltész József Krasznabélteki községi jegyzőnek, Tolnay Albert hiripi, Szenee Jenő krasznaterebesi, Stromár Miklós tiszabecsei közjegyzőknek, Rohay Gyula má­tészalkai községi főjegyzőnek, Blala Béla nagyecsedi községi jegyzőnek, Komorőczy Jenő györteleki, Weise Jenő Bajfalui és Kizs Miklós láposhidegkuti körjegyzőknek, Gruber Márton szaniszlói községi jegyzőnek, Gnándt Antal esomaközi, Aodoki Kálmán nagymajtényi, Becski Sándor vállaji kör­jegyzőknek, dr. Szuermann István szatmár- zsadányi községi jegyzőnek, Dózsi Mihály kiskolcsi, Kormos Gyula nagypaleskei, Bor­gida József szamoskrassói körjegyzőknek, Sepsy Károly szinérváraljai községi jegy­zőnek, Rédei István apai, Szentiványi Sán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom