Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-06-27 / 26. szám

'MPÁ T" s f/ő A X \ II. évfolyam. Bestn?ár-Néméti, 29?8 junius 27. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ j Egyes szétn ár* 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos i SZATM&i; - i’GYHÁZt'-L&Y0 IR0BÄL8I X6R. A szerkesztőséget és kiad iluvaialt illető összes külde­mények, pénzek, hitdetések stb. Pözinány.sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pílvásctl btrdvtSavk ecjyezert UiizléBd S koron» -------------Nyílttér sora éö fillér. ---------------­Me gjelenik mindé« csütörtökön. A marha borjaihoz. A marha borjaihoz: „Borjaim I Ti szép, tiire*mos, oktalan állatok, ide hallgassatok. Elmondok nektek egy kis-történetet a mi múltúnk bő), A marhák aranyos, babérral övezett hajnalából. — Mert mi valaha hires, szilaj faj voltunk. Erőtől, izomtól, hóditó ha­ragtól duzzadt minden tagunk. Bőgésünk, mint a hétországra szóló kört szava megra- megtette. Mapnyugat lakóit. Szabadok vol­tunk. Honfoglalók voltunk. Küzdelemmel vívtuk ki magunknak Európa legszebbik da­rabját, amely nekünk tetszett; ahol volt véghetetien róna szilaj futásunknak, erdős bérc fejünk körül dicsőséges cserfalombnak. Ennek az országnak gazdag volt a földje, édes volt a vize, átlátszó a levegője, ragyogó a napsugara. Szabadon éltünk erdőn-tnezőn. Élveztük a virágok illatát, az erdők hűvös Bégét, a madarak dalát, a mezők gyümöl­cseit. Azután múlt u idő. Mesa*«—íPvp-Scefeí- ről uj fajta lények jöttek. Testre gyöngébbek, nyomorultabbak voltak nálunk. Mi megmo­solyogtuk, lenéztük, megvetettük ; ügyet sem vetettünk rájuk. Pedig okosabbak voltak ná­lunk. Nem erővel ; ésszel győztek meg min­ket. Hozzánk férkőztek, csalogattak. Körül- hizelegtek, megdicsértek, simogattak. Nem akartak leütni, hanem befogni. Nem egyszer, százszor kellett nekik a bőrünk. És mi men­tünk, szeliden-csendesen behódoltunk a ra­vaszságuknak. Egyszer csak arra ébrediünk, hogy igában vagyunk; kemény igában. A főid nem volt többé a mienk, hanem a gaz­dánké. Huzni, dolgozni, robotolni, sorvadni — ez lett a mi sorsunk. Nagy terheket rak­tak ránk és először csak szép szóval biz­tattak, ha erőnk elhagyott, azután már ka cagva ostorozták elnyűtt hátunkat. A földet, amelyen jártunk, ismertük. A mienk volt. És fájt a szivünk érte, mert az édes föld­testvérünk is rabszolgasorsra jutott. Termett szegény, oly bőségesen, mint ahogy az árva szeme könnyeket terem. De a gyümölcs nem volt az övé, sem a mienk nem volt, akik dolgoztunk, hanem a gazdánké volt. Neki illatozott a rét, neki hullámzott a mezők búzaföldje, neki gyöngyözött nektárt a hegvek szőlővesszeje, neki fütyült a rigó. Mi meg csak sorvadlunk .. .“ Borjak : Bő . . . Bő . . . Marha : Pszt! Csak csendesen, borjaim 1 Meg na hallja a "róv 1 --viaszt]-r; slrástnk. Borjaim I Csak bőgni nem szabadi Az urunk­nak igaza van: Nem ő kényszerítőit já­romba: mi mentünk be abba. Most tűrni kell szépen csendesen. Olyan csendesen, mint a hervadás. Olyan csendesen, mint a pusztulás. Mit akartok ? Még bőgni akartok ? Nem vettétek észre, hogy akkor összerán­colja a gazdánk a szemöldökét, szid egy­szerre és káromol bennünket és megsuhog­tatja fölöttünk szöges ostorát? Csak csende­sen. Ha bőgni mertek, elküldi hozzátok aa urunk valamelyik szolgáját a sok közül, és az majd megszelídít, hogy nem lesz benne köszönet. Szép sima, hófehér, néma borjut csinál belőletek. Borjaim 1 Csak bőgni nem szabad. Ti csak növekedjetek, gyarapodjatok, sokasod­jatok, bogy a gazdánknak öröme teljék ben­netek. És ha majd egyszer eljön az a boldog nap, amikor reálok is igát fog rakni, enge­delmeskedjetek minden harag nélkül. Adjá­tok be nyakatokat minden ellenkezés nélkül. Nyaljátok meg hálásan a gazdátok kezét. Akkor nem bánt. Megsimogat, megdicsér. Nem ostorral, hanem szelíd szóval indít, a robotos munkára. Csak azt mondja : Borjak, marhák! no ná! Borjaim, csak bőgni nem szabad !. .. ___________ (c) Li nckereskedelem. Valóságos pókhálóként fonja át az or­szágot a galíciaiak keze, s mig a szegény munkás nép betóvő falatját, legszükségesebb ruházati cikkeit alig. vagy egyáltalán nem tudja biztosítani, addig ők játszva fölényes üzleti szellemükkel, naponkint nehéz ezreket keresnek. Lánckereskedelmünknek egyik fé­nyes példáját bemutatjuk, lássuk milyen könnyen lehet meggazdagodni, galíciai mód­szer szerint. Szexit Fái, — Jellemrajz. — Irta: Dr. Czumbel Lajos. Szent Pál! Ha ezt a nevet hallom, tnegéleu előttem az egész ókori világ. Bár­hová nézzek, megjelennek lelkem eiőtt a vi­lág nagy uiai szárazon ós vizen, és minde­nütt ott látom haladni a világ el nem fáradó nagy utasát, a csodás apostoli, Szent Pált, Megjelennek elöltem a tartományok és a vá­rosok végleien sorai, amelyeket ő mindet bejárta, hogy elvigye mindenhová az eván geliumot. Judea, Samaria, Syria, Cilieia, Cappadocia, Mesopotamia, Achaja, Macedó­nia, Illyria, Cyprus, Malta, Italia; Jeruzsá­lem, Damaskus, Antiochm, Thus, Troja, Lystra, Ephesus, Cormthus, Athen, Philippi, Gulata, Róma. Hiszen elsorolni sem győz­zük a világ nagy városait, amelyeket ő győ­zött megtört testével végig járni, lángoló leikével bevilágítani 1 1. Saul. Pál, azelőtt Saul, Tarsusban, Kisázsiá- ban született, megáldva az emberi lélek min­den nagy adományával. A görög bölcsesség­ben hamar kioktatták, s azután a lángoló lelkű ifjút elküldték Jeruzsálembe, hogy ott Gamaliel vezetése mellett h mózesi paran­csok tanulmányozásában nőj jön nagyra. Saul itt, a zsidóság nagy középpontjában szenve­délyesen megszerette a zsidó vallást. Ez abban az időben történt, amikor Jeruzsálemken egy uj, gyanús vallás kelet­kezett, a keresztény vallás, amely, hiába ül­dözték, fojtogatták, mint a futó tűz úgy tér jedt, el, megtizedelte a zsidóság sorait és nemsokára lángbaboritotta az egész világot. — Amikor Saui a zsinagógákban hallotta, hopy a zsidók rendes imádságukhoz még zsoltárokat fűztek, amelyekben megátkozták a keresztényeket, a gyűlölet iszonyú erővel gyűlt ki keblében az uj vallás ellen, s ha ragvó lelkének lángjai csaknem az égig ér nek. Boldog, hogy az első keresztény vér­tanú megkövezósénél jelen lehet s István diákonusnak legalább ruháit őrizheti. Be járja Jeruzsálemet s a főpapok engedőimé­vel összefogdossa a keresztényeket s bör­tönbe veti őket. Mikor meghallja, hogy kö­zülök sokan Dsmaskusba menekültek, mint a pusztító szélvész kél föl haragjában, utá­nuk vágtat, hogy rabláncra fűzve hozza vissza őket. De csak az ut közepéig érhetett. Itt beleszélt az Isten. Az Istennek kellet ez a a lángoló lelkű ember: legbuzgóbb aposto lát akarta faragni belőle. Ezt a szenvedélyes embert nem lassan kellett meghódítani, nem a kegyelem lassan érlelő erejével megszelí­díteni. Isten, mint a villám, egyszerre letörte, fölvilágosította, nem, fölgyujiotta a lelkét. Száguldó lováról lavágja, ós Saul remegve kérdi a-feneőbb hatalom nevét s akaratát. Testének szeme megvakul a jelenéstől, hogy kinyíljék ajolkónek szeme. Lesújtva áll fel és elmegy Damaskusba, nem mint hódi tó, hanem mint meghódított; nem hogy rab- szijra fűzze a keresztényeket, hanem hogy keblére ölelje; nem hogy megfürössze kezét vérükben, hanem hogy alázatosan kérje ke­zükből a kereszténység megtisztító vizét. Saulból egyszerre Pál lesz; az üldözőből apostol. 11. Pál, az apostol. Szent Pál apostol I Ha e nevet hallom, lelkem az egekig ver rajzngó örömében I Ez ez ember lesz e naptól kezdve az Istennek nagy üldözöttje, mert heiyét sehol nem ta­lálja többé, s elviszi a világ egyik végétől a másikik a Jézus nevét, s ahová bemegy, meghódolnak neki; ahova lép, ott uj élet fakad; ahol ellenállnak, ott mindent letör szellemének óriási erpjével, s egy rövid em­beri élet után nagyobb diadalt arat a vilá­gon, mint a legnagyobb hódítók, a Nagy­sándorok, Caesarok, Napóleonok. Pál ezeknél sokkal nagyobb ember. Nincs ut, amelyet fáradt lábaival ne rótt volna; nincs város, amelynek falai őt ne látták volna; nincs tenger, ahova ki nem csalta volna nyughatatlan lelke, el nem alvó kereskedői szelleme, hogy lelkeket nyerjen Krisztusnak, hogy hódítson az Isten orszá­gának. Egyik helyen kicsufolják, megvetik ; a másik helyen gyalázatokkal illetik, meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom