Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-05-30 / 22. szám

AÄ1II. évf€?jysiií. ^satBí^F-KéiBeti, «Bi8 május 30 33. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ ; Egyes szánj ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre M korona Amerikai Egyesült-Államokba — ecés» évre 8 dollár ■WésssImraiigL Mint a vészharang, úgy kong Prohászka püspöknek szava az Alkotmány múlt vasár­napi vezércikkében. Akkor szokták így fclro- rerni a harangot, araikor aiszakadt u gát és rohanva törve bömbölve zúdul az ár, hogy elsöpörjön mindent, amit építettünk, amit dédelgettünk, amiben benne van hosszú esz­tendők fáradságos munkája, szép reménysé­gek érő zsengéje. Hallják meg ezt a vészt- jósló harangot mind, akiknek értelmük van s a pusztulókkal érező szivük. Hallják meg itt Szalmáson azok, akik úgy magasztalták Pro- hász&áí, mint a felekezeti béke nagy após tolát, aki csak szerétéiről beszél, de nincs soha egy szava, egy Quos ego-ja az ellen a romboló ár ellen, amely mihamar elsöpör mindent, amit évezredes magyar múltúnkban a keresztény szeretet teremtett. Prohászka mondja: A világháború rettenetes veezteaégek árán 'nagy dicsőséget hozott a magyar név­nek. Kivettük a részünket mindenből, hősi­ességből b áldozatokból, hogy rászolgáljunk arra a világtörténelmi elismerésre, hogy e világháborút s reméljük a végleges győzői­met is, a szövetségesek részén elsősorban a németség s azután a magyarság vívta'meg. Megelégedésünkre szolgá'hat a tudat is, hogy bár a habom mindent pusztit, templomot és iskolát, trónt és pénzezekrényt, azért alapjá­ban mégis csak a kultúráért folyik s a né­pek szabadságáért vivődik. Sorban fölléleg- zenvk a népek: Ukránia, Lengyelország, Finnország, s fő)támadásukat ülik, kik eddig évszázados járom alstt aiéltan s dermedve szolgaságban sínylődtek. S mi lesz hát a mi sorsunk, a küzdő s vérző Magyarországé ? Mi vár a magyar sza­badságra s a nemzeti kultúrára? Föléledünk e mi is, — megteremti e a patakokban folyt vér a íajisóg haladását, megteremti • a ma­gyar hősiesség a nemzetiségek harmóniáját, — kifejleszti-e az ipari erőket,— juttsi-e ve zelő szerepet a magyar keresztény lelkiség­nek s fölemeli e majd kultúránk szellemi szintáját ?I Ciupa oly kérdés ez, mely kínzó prob­léma, de mely őszit, ha azt kell felelnünk, bogy mindebből semmit sem érünk el s ha tömegsírjaii)kon ülve, homlokunkhoz kapunk a szörnyű belátástól, hogy hiába küzdöttünk B véreztünk. Hát ha még be kellene látnunk, hogy dicsőséges harcok után lejebb kerül­tünk, mint azelőtt álltunk ? I Pedig felek, hogy igy lesz. Fogjunk ceruzát s írjuk le számokban a katonáskodó magyarság arányszámait, pl. csak az ilyene­ket, amilyeneket a múltkor egy ezredestől hallottam, hogy a munkácsi honvédezredben békeidején a zsidóság 30 százalékkal, ma Felelős szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdones A SZáTMAK - BüYHAZRbüYEl IRODALMI Kök. ugyanott 2 százalékkal iszerspel. — írjunk tovább; Írjuk le számokban a magyarság vérveszteségeit. Számitrúk össze azokat, kik minden korosztályból, minden hivatá&ból áll­tak csatasorba s vívták m«g a harcokat, — »kik beiukkoitak a frontokra s nem rekedtek a ti énszekereken, kik a drótsövőnyek előtt állnak s nem az irodák, a Haditerményiész- vénytársaság s a bankok asztalai mögött lopják a napot. Menjünk végig a frontok gyűrődésein s tspasztaljűk meg, hogy minél közelebb jutunk a tűzhöz, annál több ott a keresztény nép, s minél hátrább kerülünk, annál több ott a zsidó. Az pusztul, ez óvj* az irháját ... a jövendő magyar kultúra ja­vára ! A honvédelem nagy, nehéz munkáját végzik egyetemi ifjaink is s nem érnek rá tanulni; addig az egyetem s a műegyetem padjain tért foglalnak ir-ások, kikből itthon bőven van s kik — nem gondolhatok mást, azért mondom ki — csak azért maradhattak otthon, meri degeneráltak. A kultúra volt a bábom célja; hiába küzdöttünk s győztünk a harcmezükön, ha a kuliura birtokába mások ülnek belé. Segítsük hát ifjainkat tanulmányaikban, segítsük ér­vényesülésükben, mert különben a győzelem után vesztjük el a csatát! * Eddig Prohászka püspök. Mi csak any- nyit teszünk hozzá: Ez ma a problémák problémája, a mindent átfogó nagy kérdés. Mi lesz velünk ? Prohászka lelke a kultúráért, az ifjúságért fáj. De épenugy mondhatnánk a statisztikák, a mindennapos tapasztalások, a kegyelleo átélések hatása alatt: Mi lesz a magyar földdel, a magyar kereskedelemmel, a magyar pénzvilággal, a magyar irodalom­má, a magyar erkölccsel ? I Ma kongatni kell a vészharangot és ércnél szilárdabb mellünket feszíteni a taj­tékzó, szennyes és gőgös árnak. Aki sem az egyiket, sem a másikat nem vállalja, az pusz­tuljon el gyáván, dísztelenül. Hírek a Központi Sajtóvállalat szervező-irodájából. A Központi Sajtóvállalat szervező-irodáj i különösen az utóbbi hetekben olyan volt, mint egy méhkas. Naponta egész szállítmányokkal köszöntött bd a posta. T.lefon és t viraljeleri- tések egymást érték, s egy más kezébe adták a kilincs t az érkező s induló felek. Volt nap. amikor 180 ajánlott levél érkezett. Az irodai teendők lebonyolítására időn kint öt tágas helyiséget kellett igénybe venni s minden kérdezősködő kapott feleletet, minden óhaj, indítvány, kerelem fiiintézési nyert. Az iroda alkalmazottainak és nagyszámú önkéntes munkatársainak páratlan ügybuzgalma tette csak lehetővé, hogy az az óriási forgalom, A szerkesztőséget és kiad u'nvniau Ölein -»aiszes kmld«- mények, pénzek, hirdetések átb PAzmáuy.sajté (Iskola-utca ő. sz.) címre küldendők. Pályázati tiIrdNitíser egyszeri kOzláse ■ korona ---------------- Ny litter sora 49 Oll.jr. ---------------­Me gjelenik minden csütörtökön. melynek főleg a 3 utolsó hét farmja volt, minden nagyobb bonyodalom és zavar nél­kül folyt la. Csuk nagyon ritka eső then voltak a szervező irodának kellemetlen tapasztalatai. Annál több volt az öröme, sőt nem hiány­zottak meghatóan szép jelenetek is. Amikor pl. egy szegény özvegyasszony egész meg­takarított keresményét hozta ba egy takarók- könyvb*n az irodába s igy szólt: „Ebből akartam megélni öregségemre, de majd csak tnegefök valahogy nélküle is; ezt én a ko- resztény sajtóra szántam.“ Természetes, hogy ily ö,salak ben az iroda vezetője nem fogadta el » nagylelkűség e túlságos áldozatát. Volt akivel valósággal alkudozni kellett, s a sze­gény emberek csak nagy nehezen nyugodtak bele abba, hogy a felajánlott részvényjegy­zéseknek cs»k felét vagy negyedét fogad­ták e). Nemcsak a személyes érintkezés, hanem a levelezés is gyönyörű eredményeket tárt a szervező-iroda elé. Hogy sok mást msliőzzünk, itt van például a nyitrabányai hívek jegy­zést?. Ezt a kis helységet egyszerű földmi- velőnép lakja s a helybeli róni. kstho ikus tanítók, a községi bíró lelkes agitációju foly­tán mégis több, „mint „tízezer korona értékű részvényt jegyeztek. Vagy ott van a kicsiny Mohács, melynek népe jórészt ntm is magyar anyanyelvű s amely mégis 1715 részvényt jegyzett 44 590 korona értékben. Zsolnának alig 7—8 ezer keresztény lakosa ötvenezer korona értékű részvényt jegyzett. Nagyszom­batnak nemzetiségileg szintén rendkívül meg­oszlott közönsége, negyvenezer koronát ho­zott össze. Kőszeg harmincezret stb. N»héz volna felsorolni mindazon helye­ket, ahol a jegysás meglepően magas számra emelkedett. Ki kell azonban emelnünk há­rom helyet, amely a keresztény közügyért való lelke*t>désb»n csakugyan legelső helyre került. E három h*ly : Pécs (az egyházme­gyével együtt 65000Ó K), Eger (csak maga a város 450.000 K) és főleg Budap«*t (más­fél millión jóval fölül.) Különösen nagy hála és elismerés illeti meg a helyi és kerületi szervezeteket és azok lelkes vezetőit. Ahol egy ember maga akarta lebonyolítani a jegyzési mozgalmat, ott ren­desen c-alódás lett a vége. Ahol azonban megfogadták a szervező iroda tanácsát ős helyi bizottságokat létesítettek a mozgalom lebonyolítására, ott többé-kevssbbó mindenütt meglepően nagy volt az eredmény. Számos helyen a hölgyek vitték el a pálmát a rész­vény gyűjtésben, sőt helyenkint felosztották maguk közt az utcákat és házról-házra jártak a keresztény családokhoz. Ennek a páratlan lelkesedésnek ós önfeláldozásnak az eredmé­nye az a közel 10 milliónyi részvényjegyzés, melyről a szervező-irodának eddig tudomá­sa van. <•> A szervező bizottság a közóbajnak tess eleget, amidőn az általános lelkesedés hatása alatt az alakú é közgyűlésnek indítványozni fogja az alaptőke haladéktalan felemelését s a részvényjegyzés folytatását még több hó­napon át. A szervező-iroda pzuton is felszólítja és felkéri a gyűjtőket, és főleg a helyi szerve­zeteket, hogy az áptilis 15 ike előtt kibocsá­tott aláírási iveket minden esetben haladékta­lanul küldjék be at irodának és amennyiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom