Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-05-30 / 22. szám

9

a gyűjtést, mint kívánatos is, folytatni kívánják, uj iveket kérjenek as irodától. Az uj ivek sorszáma 50 ezernél kezdődik, úgy hogy ai ötvenezertől felfelé számozott ivek már a tőkeemelés javára seámittatnaJc.

Isten fizesse meg mindenkinek, 8ki e nagy eredmény elérésében a szervezőknek segítségére volt. Számos igazi epostolléiek önfeláldozó munkája, lelkes és bátor agitá- eiőja nélkül ezt az eredményt, melyhez foghatót évszázadok óla nem látott a keresztény Magyarország, sehogysea» érhettük volna el. Most már remélhetjük, hogy a sajtókérdést és aszal együtt sok más égető kérdést megoldhatjuk, ha nem is egy nap alatt.

Adja Isten, hogy a második, a nagyobb éa nehezebb lépés: a sajtó megszervezése maga époly saerenesásen sikerüljön, mint ahogy ae első: az anyagi alap megteremtése.

Hogyan születnek a milliók ?

Bankdédelgető üzelmek.

Lingbetőkkel kellene minden nap minden ujágaágolvaeó magyar ember szeme elé állítani u rettenetes számokat:

A magyarországi ház és földbirtok ösz- sses értéke: 363 milliárd korona. EJz a vagyon a közterhek viselésében évi 380 ö^nillió koronával vesz! ki részét. A magyarországi bankári tőke értéke azonban nem sokkal kisebb, mint a ház és földbirtoké, tudniillik : 312 milliárd korona. S vájjon mennyivel járul hozzá ez a rengetsg vagyon a közterhek viseléséhez ? Mindössze évi 26'9 millió koronával. Tehát közel 300 millió helyett szerény 26 millióval 1

A közterheket eszerint még ma is mindig nagyrészt a földbirtok, tehát a föld népe s a házbirtok, tehát a lakók, a közönség tág körei viselik. A bankárvilág azalatt csak gyűjti a pénz! halomra, de a közterhek viselésében alig vesz ki számba- vehető vagyonával arányos részt.

A föld és házbirtok a vagyonának évi 1*26 százalékával járul hozzá a közterhekhez, a bankári tőke ellenben a vagyon értékének pusztán évi 0T2 százalékával. A magyar állam csupán a bankoknak teljesen jogellenes adó és illetékmentesség réven évi 5T5 millió koronával rövidül meg. Ezt a terhet a bankok a szegény, nyomorgó közönség nyakába varrják.

S miért nem írnak erről a fölháboritó egyenlőtlenségről egyes lapok soha ? Miért hallgatják el eteket a bankdédelgető, népfosztogató üselmeket következetesen ?

Egyszerűen azért, mert ezek a lapok óriási pausálékat, hallgatási dijakat, judáe- pánzeket kapnak a különféle bankoktól. Ezért aztán mindenről Írnak ctak arról nem, hogyan szipolyozza ki a nemzet vérét gla- asókeztyüs uzsorás módjára az a banktőke, amely úgyszólván munka nélkül gyarapítja vagyonát s a közterhek viselését ügyesen másokra háritja.

E lapoknak hallgatag bünrészessége van a nemzet nagy részének jogtalan megrövidítésében, a közönség meglopásában.

1918. év május hó ,1.-én

uj előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul to- vábbra is végezhessük.

Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk.

^ „SZATMÁRI HÍRLAP“ =

Gyermeknevelés a püspöki konyiktusban.

A jezsuiták nevelési művészetéről csodálkozással szokott beszélni az egész világ. Még az elvetemült Voltaire i*, a jezsuita- rend Iwghálátlanabb neveltje, csak az elismerés és elragadtatás hangján beszélt a jezsuiták nevelő rendszeréről. A Borgia Ferenc generálitól kiadott Ratio educationist, amely a rend nevelési kódexe, az emberi neveléstörténet egyik legmonumentálisabb nl- alkotásának tartják mind a mai napig. Voltak szomorú századok, araikor az emberiség- ben a lelket úgyszólván a jezsuiták tartották. Európaszerte az ő intézeteikből kerüiiok ki a kor legjelesebb férfiai: hadvezérek, államférfiak, uralkodók.

' A jezsuita-nevelés hazánkban is legendás eredményeket ért el. A hires jezsuita intézetek Nagyszombattól és Pozsonytól le egészen Koloasvárig és Erdély határáig fellegvárai voltak s magyar közművelődésnek, ahova valláskülömbaég nélkül özönlöttek legnagyobb családjaink nagyrasziiletett sarjai. Hazánk ragyogó díszei, a II, Rákóczy Fe- rencek a jézustársatági házak homályos boltivei alól kerültek ki a közéleti szereplés vakító napvilágába. Ezek mindig megval- lották, hogy ami érték vau lelkűkben, ami erény és kötelességtudás életükben, azt jezsuita nevelőiktől nyerték.

A jezsuiták Szatmárra is eljöttek. Hám püspök idejében telepedtek le a régi, szegényes püspöki rezidencia árnyékában. Eleinte úgyszólván küzködtek a léttel és mégis már akkor 30 tanulógyermek ingyenes nevelését vállalták. A jezsuiták ezen első neveltjei lettek a nemrégen letűnt generáció legnemesebb, nálunk vezetőszerepre és emlékezetes beceüiésre jutott alakjai. — A szatmári püspöki koviktusnak hire ment és nemsokára az egész országból versengve hozták gyermekeiket előkelő neveket viselő családok. A régi ház kicsiny lett s ma Boromisza püspök jóvoltából egy két utcát majdaem elfoglaló hatalmas palota áll a jezsuiták vezetése alatt, hogy az ország minden vidékéről ösz- szesereglett 150 gyermeknek legyen hajléka, otthona, szentélye. Ennek a palotának ragyogó, derűs fehérsége, a rajta elömlő kellemes báj és melegség, a kápolnának az uteára néző nagy üvegablakai a szentek képeivel,'az Immaculata gyönyörűséges szobra a homlokzatán, mindez szépen szimbolizálja azt az erkölcsi tisztaságot, derűt és boldogságot, amely az intézet falein belül uralkodik s amely annyi gyermeknek felejthetetlen kedves otthont, örökké emlékezetes boldog együttélést teremt.

És igy csiaálják e»t a jezsuiták Szat- máron már sok évtized óta.

Ezek után azt hittük, hogy nincsen a világon olyan barbár, aki na kaiaplevéve menne el a szatmári püspöki kanviktus előtt. *

Da volt. A konviktussal szemben egy katholikus embernek van a nyomdája és ebben a nyomdában egy zsidó újságot nyomnak. Ez as újság sárral dobta mag a konviktus hófehér épületét éa árnyékot akart vetni a jezsuiták nevelési munkájára.

*

Kis eset történt. A konviktusban a gyermekekre felügyelő magister megbotozott négy hanyag gyermeket as illető szülök egyenes meghagyására és a gyermekek jajgatása, akik mint minden nevelő tudja, inkább az ijedtségtől, de méginkább tüntetésből hanSzatmár-Németi, 1918. május 30. _

gosak, nem a fájdalomtól, lehallatszott as utcára.

Itt átadjuk a seót a zsidó újságnak :

— „Borzasztó hatással volt a tömegre a szenvedésnek lehallatstó orditása, tanakodtak mit tegyenek, mig körülbelül félóra idő után. amikor a borzasztó hang csak nőm szűnt meg, a többiek unszolására egy férfi fölment a II. emeletre.

Itt a folyosón közvetlenül h kápolna mellett egy ajtóban 3 kis tzepegő gimnazista gyereket látott, az ajtón át pedig kihallatszott a lent is hallott botverós és jajgatás.

Nem lehetett habozni, a helyzet tiszta volt, itt valaki, akire a gyermekek felügyeleti bízva van, azokat sorra veri végig, — benyitott az ajtón.

Furtsa kép tárult a szsm9 elé. Egy szikár, 30 év körüli páter, kikelve önmagából, hosszú bottal a kezében a tanterem kellő közapén rettenetesen vert egy gimnazista gyereket.

As idegen rákiáltott:“ stb.

Az „idegen“ az említett radikális zsidó újság „jó katholikus“ nyomdásza volt és hogy mi mindent kiáltott azt nem lehet reprodukálni.

így folyt le a jezsuita „páter“ „borzasztó bűne“ és a modern paedagógia hivatott apostolának szelíd mentőakciója.

*

Mi a jezsuiták nevelési munkáját nem védelmezzük. ^Sokkal magasabban ragyog az az egész világ pedagógusainak egybehangzó ítéletében, semhogy annak bármiféle védelem még használhatna. Da le akarjuk szögezni a következőket:

1. Vakmerőség kall hozzá, bogy egy kis zsidó újság és azok, akik mögötte állanak, leckét adjanak a neveléstanból a jezsuita-rendnek.

2. Nevetséges s egyszersmind fölháboritó, hogy ez a lecke úgy történik, hogy egy „idegen* beront a nevelőintézet szentélyébe, rányilja a nevelőre az ajtót éa a gyermekek előtt reprodukálhatatlan durvasággal megtámadja. Nevetséges és egyszersmind felháborító, hogy a zsidó újság úgy akarja jóvátenni az elkövetett paedagógiai „bűnt“, hogy a nyilvánosság előtt és igy a gyermekek előtt is kipellengérezi a nevelőt.

3. Csak okos emberekkel vitatkozunk. Azért a zsidó újsághoz nincs szavunk. De azt minden okos ember tudja, hogy a testi fenyítésre rendkívüli esetekbe« szükség van. Az emberiség több évezredes tanulsága, a Szentirás mély bölcsesége, a régi pedagógia józan okossága, a humanitárius maszlagtól kijózanodott legmodernebb paed -gógia megtérése mind bizonyítják ezt. Aki a bot alkalmazását minden esetben elkerülhetőnek, pláne „borzasztó bűnnek“ tartja, az gyermeknevelő intézetet kívülről sem ismer.

4. Nem igaz, amit a zsidó újság ir, hogy az idegen „alig lépett ki az ajtón, regrohanta néhány megvert gyermek, s egy- egy megmentett kis állat hálájával simogatták, köszönték, hogy as embertelen munkában megzavarta a pátert“. De az igaz lesz, hogy évek múlva elfognak jönni ugyanezen gyermekek, mint az életben bevált becsületes tmbertk, hogy megcsókolják azt a fe- nyitő kezet, amely őket megmentette a tisztességes, kötelességszsrctő társadalom részére.

5. A püspöki konviktus már nagyon sokféle kiváló embert nevelt, akik öreg korukban it csak áldással és elérzékenyülő