Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-02 / 18. szám
s SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1918. május 2. •gyedül arról kell beszólui, kivánatos-o, hogy as egyházi vagyon zsidókézre kerüljön; másodszor a szekularizációval elérhető e az egyház letörése. Az első kérdéssel nem foglalkozunk. A második kérdésben a sötétet látó Dusziknak adunk igazat. Ha egyszer az egyházi vagyont •lveszik tőlünk, akkor fogja csak belátni a katholikus civil társadalom, hogy nem a papság, hanem ők vannak megrabolra. A papság legnagyobb része az egyházi vagyonból vajmi keveset lát, úgy hogy civil pályákon kevesebb ésszel és képzettséggel rövidebb idő alatt fényesebb anyagi helyzetet teremthet magának. Mégis vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a papok élvezik az egyházi vagyont. De akkor majd, ha a civileknek keli eltartani a papjukat, megépíteni templomukat, iskolájukat, nevelőintézetüket; amikor majd a jótékony intézményeknek nemosak áldását érzik, hanem minden terhét is viselik, meg fogják érteni, hogy ők vannak csúnyán megrabolva. És ez a tudat majd hatalmas erével rázza fel az alvó lelkeket. Majd akkor, ha a katholikusoknak minden ügyüket maguknak kell létesíteni, ós munkát, pénzt, életet és vagyont belefektetni a katholikus ügybe, akkor lesznek nekünk igazi katonáink, akik tudni fogják, hogy nem a papokért, hanem a saját portájukért har- •ólnak, amikor a kath. egyházért szállottak síkra. A civil kath. társadalom eddig, az egyházi vagyon rendszere mellett olyan volt, mint a gyermek. Semmit sem adott, mindent kapott. Készen adtak neki mindent; nem dolgozott, osak részesült a kath. ügy áldásaiban. Ellátták; iskolázták, nevelték, pasz- torálták minden számbavehető nagyobb költsége nélkül. Az egyhás egész óriási nagy gépezete érette — nélküle zavartalanul működött. Ha majd eljön a szekulerizáoió, akkor vége ennek a gondtalan boldog gyermekkornak. Akkor majd küzdeni kell minden ka- tholikusnak keservesen katholikus létéért. Akkor, mielőtt kapna, derekasan kell adnia. Akkor nem készen kapja az áldást, hanem nagy áldozatok árán. De, bár gond ül majd a kath. társadalom homlokán, ez a társadalom mégis férfiú lesz, akinek erős az ökle, hogy szétüssön mindenkin, aki hozzá mer nyúlni a ka- tholicizmus szent ügyéhez. Azért nem vagyunk vihartól felrebbent madarak; biztos, nyugodt fölényes lélekkel várjuk a szekularizáció viharát. Mert ha ez • söpri a mi vagyonúnkat, majd azután raj- tunje a sor, hogy elsöpörjük a pokol sötét hatalmasságait. (c.) A keresztény sajtómozgalom első fényes diadala, Nagyot változott a keresztény Magyarország frontmögötti háborús képe három hónap alatt. A változás ssinte álomszerű s füleink alig akarnak hinni annak a hírnek, amely a Központi Sajtóvállalat Részvénytársaság méreteiben eddig náluak ismeretlen nagyságú sajtómoagalmáról érkeaik. A hír örvendetesen megdöbbent bennünket, s miután számokról, súlyos milliókról, kilóméteres hosszúságú pénstekeresekről van szó, az utoló bstüig hitelt adhatunk neki. Most igasán nem bombasztozunk, most nsm beszélünk a marsbeliek nyelvón, a teljes valóságot szögezzük le a keresztény Magyarország tüntető mozdulásával. A nálunk ssokatlan eredmény valósággal dicshimnuszokat érdemelne, de még sem lesz igy. A diadalmas ut első megállójánál hálát adunk a Mindenhatónak, hogy a keresztény öntudat felébredését és tettre készségét mogérhettük a e kötelességünk teljesítésének végeztével újból beleállunk a munkába. Ugyanaszal a lelkesedéssel, mint január 15-én, amikor az elsó betű megjelent a hatalmas keresztény sajtómozgalomról. Úgy folytatjuk tovább, mintha osak most kezdenék meg, mert tudjuk asf, hogyha sajíódi- adalunk első eredményét még millíósabbá tesszük, annál fényesebb lesz a siker, amelynek kiküsdéséért a megpróbáltatások negyedik esztendejében a keresztények ap- raja-nagyja, szegénye gazdagja, a katolikusok a megértő protestánsokkal szoros baráti kezet fogva minden tehetségüket ós erejüket latbavstették. Á sok háborús győzelmek táviratai után ma a Szatmári Hírlap szerkesztőségének a keresztény sajtó első győzelméről jött a távirat. A rideg táviratos kopogtatott betűk egy uj világnak hajnalhasadását jelentik ónnak a minden tokintetbon ieszorult keresztény társadalomnak. Azt olvastuk ki pár sor Írásból, hogy a kétkedőknek, kishitüeknsk nincs igazak. Megcáfolta őket ez a nyolc millió korona, amelyet a Központi Sajtóvállalat Részvénytársaság keresztény sajtómozgalma három hónap alatt eredményezett. A rajongóknak, a bizakodóknak, az erős bitüek- nek lett igazuk, akiket nem lehetett eltántorítani attól a meggyőződéstől, hogy a keresztény társadalom letargikus betegségére csak meg kell találni as orvosságot s akkor az olyan friss izomzattal kel fel kerevetéről, amelynek láttára kinosan megdöbbenek az ellenfelek. Büszkék vagyunk rá, hogy mi is, ebben a nagy ügyben hűségesen napszámosként szolgáló szerkesztőség is mindenkor a bizakodók táborába tartoztunk s régi vágyunk volt ez a diadalmas sajtómozgalom. Nyolc millió tehát már várja a nagy keresztény sajtót, hogy egészségesen táplálhassa, erősíthesse, nagyranevelhesse. De nem nyolo millió kell erre a célra. Sokkal több. Az ország minden vidékéről nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a részvényjegyzés idejét nem szabad lezárni, mert még több milliós jegyzés várható, még sok tizezsr ember tagja akar lenni ennek a kolosszális sajtó- részvény társaságnak. A kérelem teljesítetett. Tekintettel arra, hogy eddig öt millió korona túljegyzés van, a Isgközelebb megtartandó közgyűlésen fal kell emelni a tőkét, a részvényjegyzés a tőkeemeléssel október 14-ig folytatódni fog. Megvan tehát az alkalom, hogy azok is csatlakozzanak a hatalmas keresztény sajtómozgalomhoz, akik még eddig nem vettek résst benne. A magunk részéről a kezdet lelkesedésével fogjuk folytatni sajtómán- kánkat. Prohászka püspök Szatmáron. A Karitas* ünnepe. Folyó hó 15-ód ünnepe lesz a szatmári katolicizmusnak. A magyar egyház tüneményes csillaga, Prohászka püspök eljön hozzánk s beszédet fog tartani. Prohászka püspököt felesleges külön bemutatnunk. Nincs ember, ki ne hallott volna róla. Neve, hire már nem is az országot, hanem a világot járja. Tüneményes tehetség, bámulatra méltó genie. A bölcseletben, hittudományban, természettádományokban otthonosan érzi magát s e téren remekbe készült könyveket irt. Mint szónok egyedül áll. Nincs hozzá fogható széles ez országban. Prohászka püspök május 14-én este érkezik Szatmárra. 15-én délután 5 órakor beszédet tart a székesegyházban, ahová ez alkalommal osak jegyekkel (ingyenes) lehet lesz bejutni. 16-án délelőtt a nők, délután a férfiak számára tart még konferenciát. A konferencia iránt katolikus körökben lázas érdeklődés mutatkozik. (» Zsidókérdés Szatm&ron. Btinkr ónlka. Remegő kézzel írom e sorokat. A felháborodás viharként tombol bennem. Tele torokkal rsndőrség, ügyészség után szeretnék kiáltani, országhoz, nemzethez, városhoz, parlamenthez appellálni, fegyveres erőt, csapatokat hadsereget segélyül hívni. Mert •gy borzasztó ellenség ült a nyakunkra s kéjssen, — kegyetlenül mint a lápok piócája — szivja vérünket. Galioia homokbuckáiról slbitangolt fenevadak szakadtak ránk s a vadmacskák, a hiuzok, a hiénák fortélyával, furfangjával rabolnak, pusztitnak. Szatmár városának közönség« örök hálára lasz lokötsUsve Ozory rendőrkapitánynak s Oláh rendőrtisztnek, hogy ezt a vérből aranyat kovácsoló bűnszövetkezetet, — hacsak restben is — leleplezték. Még a múlt héten szerdán történt az első országrassóló felfedezés. Több rendbeli panasz érkezett ugyanis a rendőrségre, hogy a cipőkereskedők a talpbavésett árakat meghamisítják, íalülbélyogzik. A főkapitány erre egyrészt az elrejtett áruk felkutatásira, másrészt a jelzések felkutatására rögtöni nyomozást rendelt el. Az összes cipőüzleteket zár alá vették. A nyomozás során eljutottak a hatóság emberei Freund Chaim (régi magyar család) cipőüzletébe. Tátongó üresség. A polcokon imitt-amott egy kevés áru. Freund Chaim és fia ravasz mosollyel hajtogatják : Nincs itt kérem semmi. A pincét is átkutatják. Egy pár zsák só terpeszkedik benne. A bizottság már megelégedésének akar kifejezést adni, amikor Oláh Gyula rendőtiszt egy befalazásra lesz figyelmessé. Embereivel kibontatja a falat s egy földalatti terem sötétsége mered rájuk. Bemásznak a nyíláson s világosságot gyújtanak. Az emberek szinte megbüvölvo állanak. Mintha Ezorogy éj meséje űzné vaíök osalfa játékát. Egy gazdagon, dúsan megrakott áruraktár bontakozik ki a homályból. A oipőkereskedő pincéjében garmadával a szőnyeg, posztó, szövst, vászon, harisnya, cipő flannol, -karton, A laltiroEÁs pontos adatai még nem állanak rendelkezésünkre, de a főkapitány futólagos becslése szerint az áruk értéke az egy millió koronát meghaladja. Van ott vagy 10—15000 pár cipő, 100.000 pár harisnya. Tizenhárom megrakott szekér döcögött át a Freund testvérektől a főkapitányságra. Az esetnek hamar hire futott; az utcák megteltek emberekkel. Az antiszsmitizmus lobogó lángot vetstt s haves gesztusokban, kíméletlen éles kifejezésekben, szitkokban, fogadkozásokban, átkokban tört magának utat. Igazán a magyar ember dicséretes nyugodságára, hidegvérére vall, hogy komoly incidens nem történt. Alig csillapullak le a kedélyek már is egy újabb szikra hullott baléjük sisteregve. Ez a Perlstein-eset (szintén ősi magyar nemesi) Magán a rendőrségen szemtanuktól hallottam a történetét. Két keresztény asszony észrevette, hogy a Tompa utcai zsidó imaházból cipőket hordanak át Ferlstsin Ignác szembsnfekvő lakására. Bizalmas értesítésükre Oláh Gyula házkutatást tartott dstektivjeivel. Felszólítására, hogy Perlslein adja alő az elrejtett árukat, az fölényes mosollyal, szinte csípős iróniával felelt: „Tízszer koronát fizetek az uraknak, ha nálam elrejtett cipőket találnak.“ Hozzákezdtek a kutatáshoz. Fehérneműs szekrényekből, fáskamrából és még vagy 10 20 más, szinte elképzelhetetlen helyről egymásután kerültek elő a sok szép válogatott női ós gyermek-cipők. A házkutatás este 8 óráig tartott s körülbelül 200 pár cipő és finom csizma került elő. Az áruk nagy része még a béke világból való. Az előbb még humoros Perlstein sáppadt arocal, verejtékező homlokkal nézte a történteket. Rémületében elvesztette emlékezőtehetségét: az Oláh Gyulának ígért 10000 koronát mind a mai napig nem fizstte ki. Ez péntek sste volt. A szombat reggel uj*bb msglepstést tartogatott Szatmár városának. A tömegesen érkező feljelentések arra késststték a főkapitányt, hogy a Báthory-, Zrínyi-, Tompa- és a Töltés-utcákban való-
