Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-05-02 / 18. szám

s SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1918. május 2. •gyedül arról kell beszólui, kivánatos-o, hogy as egyházi vagyon zsidókézre kerüljön; má­sodszor a szekularizációval elérhető e az egy­ház letörése. Az első kérdéssel nem foglalkozunk. A második kérdésben a sötétet látó Dusziknak adunk igazat. Ha egyszer az egyházi vagyont •lveszik tőlünk, akkor fogja csak belátni a katholikus civil társadalom, hogy nem a pap­ság, hanem ők vannak megrabolra. A pap­ság legnagyobb része az egyházi vagyonból vajmi keveset lát, úgy hogy civil pályákon kevesebb ésszel és képzettséggel rövidebb idő alatt fényesebb anyagi helyzetet teremt­het magának. Mégis vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a papok élvezik az egyházi vagyont. De akkor majd, ha a civileknek keli eltartani a papjukat, megépíteni templo­mukat, iskolájukat, nevelőintézetüket; amikor majd a jótékony intézményeknek nemosak áldását érzik, hanem minden terhét is vise­lik, meg fogják érteni, hogy ők vannak csú­nyán megrabolva. És ez a tudat majd hatal­mas erével rázza fel az alvó lelkeket. Majd akkor, ha a katholikusoknak minden ügyü­ket maguknak kell létesíteni, ós munkát, pénzt, életet és vagyont belefektetni a ka­tholikus ügybe, akkor lesznek nekünk igazi katonáink, akik tudni fogják, hogy nem a papokért, hanem a saját portájukért har- •ólnak, amikor a kath. egyházért szállottak síkra. A civil kath. társadalom eddig, az egy­házi vagyon rendszere mellett olyan volt, mint a gyermek. Semmit sem adott, mindent kapott. Készen adtak neki mindent; nem dolgozott, osak részesült a kath. ügy áldá­saiban. Ellátták; iskolázták, nevelték, pasz- torálták minden számbavehető nagyobb költ­sége nélkül. Az egyhás egész óriási nagy gépezete érette — nélküle zavartalanul mű­ködött. Ha majd eljön a szekulerizáoió, akkor vége ennek a gondtalan boldog gyermekkor­nak. Akkor majd küzdeni kell minden ka- tholikusnak keservesen katholikus létéért. Akkor, mielőtt kapna, derekasan kell adnia. Akkor nem készen kapja az áldást, hanem nagy áldozatok árán. De, bár gond ül majd a kath. társadalom homlokán, ez a társadalom mégis férfiú lesz, akinek erős az ökle, hogy szét­üssön mindenkin, aki hozzá mer nyúlni a ka- tholicizmus szent ügyéhez. Azért nem vagyunk vihartól felrebbent madarak; biztos, nyugodt fölényes lélekkel várjuk a szekularizáció viharát. Mert ha ez • söpri a mi vagyonúnkat, majd azután raj- tunje a sor, hogy elsöpörjük a pokol sötét hatalmasságait. (c.) A keresztény sajtómozgalom első fényes diadala, Nagyot változott a keresztény Magya­rország frontmögötti háborús képe három hónap alatt. A változás ssinte álomszerű s füleink alig akarnak hinni annak a hírnek, amely a Központi Sajtóvállalat Részvénytár­saság méreteiben eddig náluak ismeretlen nagyságú sajtómoagalmáról érkeaik. A hír örvendetesen megdöbbent bennünket, s miu­tán számokról, súlyos milliókról, kilóméteres hosszúságú pénstekeresekről van szó, az utoló bstüig hitelt adhatunk neki. Most igasán nem bombasztozunk, most nsm beszélünk a mars­beliek nyelvón, a teljes valóságot szögezzük le a keresztény Magyarország tüntető moz­dulásával. A nálunk ssokatlan eredmény valósággal dicshimnuszokat érdemelne, de még sem lesz igy. A diadalmas ut első meg­állójánál hálát adunk a Mindenhatónak, hogy a keresztény öntudat felébredését és tettre készségét mogérhettük a e kötelességünk teljesítésének végeztével újból beleállunk a munkába. Ugyanaszal a lelkesedéssel, mint január 15-én, amikor az elsó betű megjelent a hatalmas keresztény sajtómozgalomról. Úgy folytatjuk tovább, mintha osak most kezde­nék meg, mert tudjuk asf, hogyha sajíódi- adalunk első eredményét még millíósabbá tesszük, annál fényesebb lesz a siker, amelynek kiküsdéséért a megpróbáltatások negyedik esztendejében a keresztények ap- raja-nagyja, szegénye gazdagja, a katoliku­sok a megértő protestánsokkal szoros baráti kezet fogva minden tehetségüket ós erejüket latbavstették. Á sok háborús győzelmek táviratai után ma a Szatmári Hírlap szerkesztőségének a keresztény sajtó első győzelméről jött a tá­virat. A rideg táviratos kopogtatott betűk egy uj világnak hajnalhasadását jelentik ón­nak a minden tokintetbon ieszorult keresz­tény társadalomnak. Azt olvastuk ki pár sor Írásból, hogy a kétkedőknek, kishitüeknsk nincs igazak. Megcáfolta őket ez a nyolc millió korona, amelyet a Központi Sajtóválla­lat Részvénytársaság keresztény sajtómoz­galma három hónap alatt eredményezett. A rajongóknak, a bizakodóknak, az erős bitüek- nek lett igazuk, akiket nem lehetett eltánto­rítani attól a meggyőződéstől, hogy a keresz­tény társadalom letargikus betegségére csak meg kell találni as orvosságot s akkor az olyan friss izomzattal kel fel kerevetéről, amelynek láttára kinosan megdöbbenek az ellenfelek. Büszkék vagyunk rá, hogy mi is, ebben a nagy ügyben hűségesen napszámos­ként szolgáló szerkesztőség is mindenkor a bizakodók táborába tartoztunk s régi vágyunk volt ez a diadalmas sajtómozgalom. Nyolc millió tehát már várja a nagy keresztény sajtót, hogy egészségesen táplál­hassa, erősíthesse, nagyranevelhesse. De nem nyolo millió kell erre a célra. Sokkal több. Az ország minden vidékéről nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a részvényjegyzés ide­jét nem szabad lezárni, mert még több mil­liós jegyzés várható, még sok tizezsr ember tagja akar lenni ennek a kolosszális sajtó- részvény társaságnak. A kérelem teljesítetett. Tekintettel arra, hogy eddig öt millió korona túljegyzés van, a Isgközelebb megtartandó közgyűlésen fal kell emelni a tőkét, a rész­vényjegyzés a tőkeemeléssel október 14-ig folytatódni fog. Megvan tehát az alkalom, hogy azok is csatlakozzanak a hatalmas keresztény sajtómozgalomhoz, akik még eddig nem vet­tek résst benne. A magunk részéről a kez­det lelkesedésével fogjuk folytatni sajtómán- kánkat. Prohászka püspök Szatmáron. A Karitas* ünnepe. Folyó hó 15-ód ünnepe lesz a szatmári katolicizmusnak. A magyar egyház tünemé­nyes csillaga, Prohászka püspök eljön hoz­zánk s beszédet fog tartani. Prohászka püspököt felesleges külön bemutatnunk. Nincs ember, ki ne hallott volna róla. Neve, hire már nem is az orszá­got, hanem a világot járja. Tüneményes te­hetség, bámulatra méltó genie. A bölcseletben, hittudományban, természettádományokban ott­honosan érzi magát s e téren remekbe ké­szült könyveket irt. Mint szónok egyedül áll. Nincs hozzá fogható széles ez országban. Prohászka püspök május 14-én este ér­kezik Szatmárra. 15-én délután 5 órakor be­szédet tart a székesegyházban, ahová ez al­kalommal osak jegyekkel (ingyenes) lehet lesz bejutni. 16-án délelőtt a nők, délután a férfiak számára tart még konferenciát. A konferencia iránt katolikus körökben lázas érdeklődés mutatkozik. (» Zsidókérdés Szatm&ron. Btinkr ónlka. Remegő kézzel írom e sorokat. A fel­háborodás viharként tombol bennem. Tele torokkal rsndőrség, ügyészség után szeret­nék kiáltani, országhoz, nemzethez, város­hoz, parlamenthez appellálni, fegyveres erőt, csapatokat hadsereget segélyül hívni. Mert •gy borzasztó ellenség ült a nyakunkra s kéjssen, — kegyetlenül mint a lápok piócája — szivja vérünket. Galioia homokbuckáiról slbitangolt fenevadak szakadtak ránk s a vadmacskák, a hiuzok, a hiénák fortélyával, furfangjával rabolnak, pusztitnak. Szatmár városának közönség« örök hálára lasz lokötsUsve Ozory rendőrkapi­tánynak s Oláh rendőrtisztnek, hogy ezt a vérből aranyat kovácsoló bűnszövetkezetet, — hacsak restben is — leleplezték. Még a múlt héten szerdán történt az első országrassóló felfedezés. Több rendbeli panasz érkezett ugyanis a rendőrségre, hogy a cipőkereskedők a talpbavésett árakat meg­hamisítják, íalülbélyogzik. A főkapitány erre egyrészt az elrejtett áruk felkutatásira, más­részt a jelzések felkutatására rögtöni nyomozást rendelt el. Az összes cipőüzlete­ket zár alá vették. A nyomozás során eljutot­tak a hatóság emberei Freund Chaim (régi magyar család) cipőüzletébe. Tátongó üres­ség. A polcokon imitt-amott egy kevés áru. Freund Chaim és fia ravasz mosollyel haj­togatják : Nincs itt kérem semmi. A pincét is átkutatják. Egy pár zsák só terpeszkedik benne. A bizottság már megelégedésének akar kifejezést adni, amikor Oláh Gyula rendőtiszt egy befalazásra lesz figyelmessé. Embereivel kibontatja a falat s egy földalatti terem sötétsége mered rájuk. Bemásznak a nyíláson s világosságot gyújtanak. Az em­berek szinte megbüvölvo állanak. Mintha Ezorogy éj meséje űzné vaíök osalfa játékát. Egy gazdagon, dúsan megrakott áruraktár bontakozik ki a homályból. A oipőkereskedő pincéjében garmadával a szőnyeg, posztó, szövst, vászon, harisnya, cipő flannol, -karton, A laltiroEÁs pontos adatai még nem állanak rendelkezésünkre, de a főkapitány futólagos becslése szerint az áruk értéke az egy millió koronát meghaladja. Van ott vagy 10—15000 pár cipő, 100.000 pár harisnya. Tizenhárom megrakott szekér döcögött át a Freund test­vérektől a főkapitányságra. Az esetnek ha­mar hire futott; az utcák megteltek embe­rekkel. Az antiszsmitizmus lobogó lángot vetstt s haves gesztusokban, kíméletlen éles kifejezésekben, szitkokban, fogadkozásokban, átkokban tört magának utat. Igazán a ma­gyar ember dicséretes nyugodságára, hideg­vérére vall, hogy komoly incidens nem történt. Alig csillapullak le a kedélyek már is egy újabb szikra hullott baléjük sisteregve. Ez a Perlstein-eset (szintén ősi magyar nemesi) Magán a rendőrségen szemtanuktól hallot­tam a történetét. Két keresztény asszony észrevette, hogy a Tompa utcai zsidó imaházból cipőket hor­danak át Ferlstsin Ignác szembsnfekvő la­kására. Bizalmas értesítésükre Oláh Gyula házkutatást tartott dstektivjeivel. Felszólítá­sára, hogy Perlslein adja alő az elrejtett áru­kat, az fölényes mosollyal, szinte csípős iró­niával felelt: „Tízszer koronát fizetek az uraknak, ha nálam elrejtett cipőket találnak.“ Hozzákezdtek a kutatáshoz. Fehérneműs szekrényekből, fáskamrából és még vagy 10 20 más, szinte elképzelhetetlen helyről egy­másután kerültek elő a sok szép válogatott női ós gyermek-cipők. A házkutatás este 8 óráig tartott s körülbelül 200 pár cipő és finom csizma került elő. Az áruk nagy része még a béke világból való. Az előbb még hu­moros Perlstein sáppadt arocal, verejtékező homlokkal nézte a történteket. Rémületében elvesztette emlékezőtehetségét: az Oláh Gyu­lának ígért 10000 koronát mind a mai napig nem fizstte ki. Ez péntek sste volt. A szombat reggel uj*bb msglepstést tartogatott Szatmár váro­sának. A tömegesen érkező feljelentések arra késststték a főkapitányt, hogy a Báthory-, Zrínyi-, Tompa- és a Töltés-utcákban való-

Next

/
Oldalképek
Tartalom