Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-02 / 18. szám
SZATMÁRI HÍRLAP 3 aágos razziát tartson. (Ezek az ókas-bangu utoák köznyelven ghettót jelentenek.) A munka nehéz és fáradságos volt. A hatóság embereinek az álmukból felvert emberek fejvesztett rémületével s a lakások általánosan ismert, szédítő bűzével kellett megküzdeni. (Egy jelenlevő zsidó újságíró a bűzt a péntek esti gyertya szagának tulsjdonitotta 1) Az eredmény: 3 szekérre való dugott áru. 70 kiló szappan egy sarki boltosnál; vászon, karion egy vásári kirakósnál; egy sörraktár pincéjében ládákba zárva sab; egy pinceraktárban nagymennyiségű trikó, karisnya; ismét odább rejtett bőrök; 2 mm. pótkávé; 3 hordó mosószóda az árusításra odakészitett mérleggel. A felvonulást a reggeli órákban ismét nagy néptömeg nézte végig. Katonák, rendőrök s három szekér a lefoglalt áruval s 55 gyanús, hsrnyóssapkás, kaftános katonaszökevény vonultak el szemeink előtt. A felizgatott, faikóborcdott köeönség megjegyzéseit nem akarom reprodukálni.. Csak visz- szawtasitom egy zsidó újságírónak (bár megértem kinoe helyretét I) azt a kijelentését, mintha árdrágító kofák lettek volna ások, „akik hangos szavakban adtak kifsjssást a keblükben dulé felekezeti ttrelaastlenségaek.“ A legizgalmasabb, a legviharesabb napok elmúltak. De ha a látszat nem esel, a jövő még sok mzglepstést tartogat. A fal- jelentések megbízható adatokkal, bolyrajsi leírásokkal, még egyre-másra éskcsnek. Hétfő délben is Oláh rendőrtisztet u} házkutatásra láttam indulni. Özory főkapitány nem szorul védelmünkre. De azokkal az aljas rágalmakkal, mintha zsidóüldöeést rendezett volna s a szombatot akarta volna megszentségteleniteni, srernbeszállunk. Ozory főkapitány nemcsak megengedett jogaival ólt, hanem egyszerűen kötelességét teljesítette. Mert komoly feljelentések (s nem névtelen levelek) alapján nyomozni, kutatni, tenni szent, hivatásbeli kötelessége egy főkapitánynak. S tehet-e ő róla, ha a bűnös mind zsidó volt a még esak mutatóba se akadt keresztény! A razzia meg általános volt: se zsidót, se keresztényt nem kiméit meg. S tehet-e a rendőrség ismét arról, ha a bűnösök a zsidóság soraiból kerül ki? A helybeli zsidósághoz, leghűségesebb olvasóinkhoz van egy komoly szavunk. Egy osunya kelés, egy gennyes seb szakadt föl testükön. Saját jólfelfogott érdekükben gyökeres kúrának vessék alá magukat. Msrt ... egy pesti lapot iktatok ids: „Nsm hallotok még semmit ? Valami olyat, mint mikor mesz- aziről mennydőrög az ég ? Valami olyat, mint mikor megremeg a föld. Idehazalakók a messze gránioon küzdők háborgó haragja dübörög. Ma még halk, lefojtott a félelmetss muzsika, de hogy nem harsan-e meg mint az orkán, amely gyökerestül csavarja ki a jegenyét — vájjon ki tudná azt megmondani. ?“ (» Szatmár-Németi, 1918. május 2. Válasz: Violinnak. Ön szives volt a Szatmári Újság egyik vasárnapi számában a „ Antiszsmitizraus“ o. cikkünkkel foglalkozni. Lásss, uram, akár Vioünnak, akár Bőgőnek nevezi magát, azzal, hogy a mi észrevételeinkre faljajdult, elárulta, hogy — zsidó. Mert nagyon jól mondta valaki, hogy a ■zsidóság olyan macska, amelynek ha Mára- marosban hágnak a farkára, hát New-York- ban visít fel tőle. Ön azt irja, hogy nem bánja, ha ütjük a zsidót. Ha ez a kijelentése őszinte, öu nagyon aranyos ember, hogy meghagyja neküDk ezt a szabadságot, bár msg fogja érteni, hogy zsidót ütni nem hálás dolog, hiszen túlságosan nagy és zamatos por talál felszállani a kaftántól. Ön csak azt nem helyesli, hogy túlontúl kegyesen tárgyaljuk a hithü zsidókat, mintha bizony azok sokkal különbek volnának, mint a többi. Pádig — mondja — a hosszas imádságok között is vannak inter- mszzók, amikor, no valljuk meg őszintén, a vallásos zsidó is “üzlet“ után néz, mert hogy neki is élni kell. Ön köztük ólt, ismeri őket; tapasztalatból beszélhetett. Éu kevésbé tapasztalt voltam ezen a téren. Én, tetszik tudni, inkább az elméletből indultam ki, hogy a hithü zsidó megtartja a vallása parancsait; ámde a vallási parancsok között sierepsl a tízparancsolatnak, « thora lényegének hetedik parancsa, amely igy szól: Ne lopj 1 Hallottam ugyan, hogy a Talmud, amely jónak látta a Bibliát megkorrigálni, éles különbséget tesz a gój, vagyis a nemzsidó és sz igazhitű zsidó között, amennyiben tiltja a zsidó becsapását, de megengedi, sőt dicséri, ha a gój vagyont sikerül megnyirbálni a zsidó turfangnak. Én est a Talmud históriát mesének tartottam. Bármint legysn is, az én igazságsze- retstem megköveteli, hogy nyilvánosan bsvall- jara, hogy ez én jóakaratu elméleti elgondolásom alul maradt az ön Talmud-ismerstén, avagy ha sz nem, orthodox hitsorsossi körében tett közvetlen tapasztalatain. Freund Chájim és Amiéi, a hires szatmári milliós áruölrsjtők, amint keleties hangzású nevük is mutatja, a még nem egészen kimondott orthodox, másként „hithü“ zsidókhoz tartozik. Perlsteint és Grünfeldst, mega többieket ninos szerencsém ismerni, de hogy a rendőrség legragyogóbb leletei a Zrínyi ás Báthory-utcákban ksrültek napfényre; hogy az áruelrejtés egyik szentélye maga a zsinagóga volt, hogy az összefogdosott katonaszökevények, akiket láttam a kaszárnya udvarán, az orthodoxia minden látható jelével fel voltak ékesítve, mindez, mondom, az ön nézetét látszik bizonyítani. Azért nem restellem lojálisán elismerni, hogy a legutóbbi szatmári események nagyon kedvesnek az ön tételének: Minden zsidó egyforma. Mások — akikkel nem értünk egyet — igv mondanák : Minden zsidó gazember. re) 1918, év májas hé 1.-én ttj előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, alci/c hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul továbbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni sziveslied- jenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk. Kitüntetések. Őfelsége a király a vöröskereszt k*riil kifejlett buzgó és és eredményes működésűk elismeréséül a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kérésit Egyletének kövstkeső tagjainak, úgymint dr. Veizák Ede nagykirolyi ügyvéd, vörös ks- tsszt választmányi és íiókegyleti alelnöknek a Ferenecz József rend lovagkeresstjét, — dr. Medve Ifioltánné, Krassó- Szörény megye vörös kereszt választmánya társelnökének a II. osztályú polgári hadiérdemkeresztet ade- mányoeta. Áthelyezések. Az igazságügy miniszter dr. Özvegyi Ferenc járásbirót Nagykaposról a saját kérelmére Munkácsra helyezt# át. — Jékey Sándor főispán Serly István szatmári szolgabifót a arasujrárosi főszolgabíró he- iysUesitésével a a hivatal vezetésivel meghint«. Péehy Péter arasi főaaolgabiró ugyaais betegsége miatt husamosabb ideig távol lesz. Felmentés. Dr. Seligian János nagy- somkuti körorvost a belügyminiszter három és félévi katonai ssolgálat után a katonai szolgálat alól fölmentette. Iskolai hir. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter as elemi iskolák bezárására vonatkozólag a múlt iskolai évben tett rendelkezéseit újította me. Halálozások. Nagybánya társadalmának nagy tiszteletnek örvendő kedves embere, Oblahk Béla főbinya-tanácsos f. hó 21.-én váratlanul elhunyt. — Vasárnap, április 14.-én délután Bánka Imre máramaros- szigeti kir. törvényszéki bíró, népfölkelő főhadnagy sógoránál, Kolozs Józssf erdőtanácsos házánál tett látogatása alatt, kedélyes diskurzus közben hirteleuül rosszul lett és pár perc abtt meghalt. A Kath. Karitász fényes közgyűlését végigszerulélte egy előkelő szatmári ur. És mikor hallotta, hogy rövid létosése után a Karitá9z 180 szer koronát forgatott meg, leemelte a kalapot s ő maga is kitüntetésnek tartotta, ha részt vehet a Karitász nemes munkájában. Elment Btnkö József kanonok, elnökhöz és meghatott szavak kíséretében ezer koronát ajánlott fel a Karitásenak. Kérte, hogy a neve titokban maradjon. Ilyen nemes sziveket adjon még a jó Istsn sokat! Kinevezés. Jankovict Zoltán ssatmár- nómstii állami iskolai tanítót, a Csik vármegyei kir. tanfelügyelői hivatalhoz tanfelügyelői tollnokká kinevezték. Nyaralás. Nagybányáról írják: Sok idegenre, nyaralóra van kilátásunk a közelgő nyaraló idényre és még több vendéget várhattunk, illetve kaptunk volna, ha városunk lakéinak egy része, kik busás vagyonra tettettek szert, nem nyaralnának a veresviz, illetve a Széchenyi-liget környékén. Nem szép dolog bis az, hogy a jönni óhajtókat a helybeliek kiszorítsák, nem szép, bisony nem I A vallástanitás ellen. A Világ és Népszava szabadkőműves és nemzetközi tábora napról-napra hangos ezóval követeli a vallástanitás eltörlését. E törekvéseik az Ő előfutárjaik egyik másik fővárosi iskolában már kezdenek érvényt is seeresni. Különösen áll ez a székesfővárosi kereskedelmi iskolákra, melyeknek 'tanáraiban, ugv látszik kevéssé otthonos a nemzeti és vallásos érzés. Ez intézetek tanártestületei napról-napra hozzák a határozatokat a vallástanitás ellen, így a Mester-utcai női felső kereskedelmi iskola múlt óv deeember hő 22.-én tartott értekezletén dr. György János indítványéra kimondotta, hogy a „tantervvel összhangba nem hozható felekezeti vallásoktatás helyébe társadalmi erkölcstan tanítása vezettessék be’„ Az Izabella-uteai kereskedelmi iskolai tanárok is elfogadták a fenti határozati javaslatot, úgyszintén egy budai kereskedelmi iskola ia. A Világék ezabadkőmives és radikális irányzatának tehát a kereskedelmi iskolai tanárok a legjobb katonái. Vájjon a főváros tenügyi intézőinek van-e ezekről tudomása ? Es vájjon történtek-e az iránt lépések, hogy a fenti határozatok keresztül ne vitessenek ? A vallás terén túlzó radikális irányban hslsdó Franciaország bevezette a vallástanitás helyett a társadalmi erkölcstan tanítását, amely legtekintélyesebb franeia pedagógusok szerint teljesen csődöt mondott. Ha másutt nem vált be, vájjon nálunk jó lesz e ? Honfoglalás. Ezt szószerint tessék venni.~"Nagyváradon 250 galíciai család tartózkodik a risnitzi esodarabbi oltalmazó árnyéka alatt s azért nagyon sok tősgyökeres váradi «gálád hajléktalan. „Mindezeknél fogva a város lakáshiratala egyhangúlag elhatározta, a tek. tanácsnak és tek. rendőrkápitányi hivatalnak megkeresését azon kérelemmel, hogy az 1914. évi augusztus 1. óta Nagyváradon lakó mindazon nem magyar honosoknak és osztrák állampolgároknak, akik helybeli polgártársakat egyre fokozódó lakásigényeikkel, házak összevásárlásával lakásaikból kiszorították és akik inproduktiv életmódjuk, kirot kereskedelmi hajlamaik folytán vagy egyéb, a rendósseti okokból különben is ártalmasak a városra nézve: Nagyvárad város területéről való kiutasításuk iránt 24 óra alatt intézkedni és kiutasításokról lakásaik igénybevétele céljából lakáshiratslunkat értesíteni méltóitassanak, mert ellenkező esetben a lakáshivatal a beköretkeshető állapotokért felelősséget nem vállalhat.“
