Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-14 / 11. szám

XX'VII évfolyam. SzatmáF-Németi, 1918. március 14. 11. szám SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész érre 10 K — f. j Negyedén:# — 2 K 60 t. Félévre — 5 » — „ f Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Állam okba — egész évre 8 dollár Felelés szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos A SZATMÁR • Éti YH AZ MEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiad aivaiaít illető "HHzesk'ild#. méuyek, pénzek, hiidetések sth PAzmány-aajté (Iskola-utca 5. sz.) c?~jre küldendők. Ptlyázsll hlrd.ies.k «gy.zerl közit» I kort» Nyilttar sor. 4o ntlOr. Megjelenik minden esüt5rtök5n. Teremtsünk nagy keresztény sajtót! Irta: B A NOHA BÉLA. II. A keresztény, magyar sajtóra azért van szükség, hogy egyáltalán exisztálni tudjunk, hogy a keresztény magyar nép ne menjen tönkre. Hogy mikor a nagy véráldozatnak vége lesz, ez ne legyen hiábavaló. Hogy a haza talaja ki ne sikoijon a lábunk alól. Ha körülnézek a közgazdasági életben, azt látom, bogy a keresztény magyar sajtóra nem a papságnak lesz szüksége, mert nem az vau keresztre teszilve, bauern a közép­osztálynak, a magyarság zömének és gerin­cének, melyei a merkáutil sajtó segit koldus­botra juttatni. Elmondok egy-két esetet, tüne­tet csszetúgges nélkül, az összefüggést ki fogjak tatami. Egy tanár jóbarátomat láto­gattam meg nemreg, aki a budakeszi sza­natóriumban kezeltette magat tüdőbajával. Nagyon homogén társaságot találtam körü- ielle: az áltatni agyakon ápolt betegek száma ŐÜ százalékban zsidó volt. Talán a keresztények nem kapnak tüdőbaji, csak a zsidók? Nem sajnálom a beteg zsidótól a gyógyulást. Buda­pesten a mi vezetésünk alatt álló hadikór- házban egyformán apóinak zsidót és keresz­tényt. Nem irigylem a gyógyulást a zsidók­tól, de azt sei dem, bogy az ón keresztény felebarátom miért nem jut szanatóriumba s miért pusztul el kellő kezelés nélkül? Be­megyek a bankokba, ahol a nagy üzleteket kötik es ahol nagy keresési alkalmak van­nak és aüoi keresztény véreimből csak a pénztárosi állásig találhatók alkalmazottak. A szolgák mind keresztények, az igazgatók közt alig taiaiható keresztény. Nem irigylem, de szereluem, ha a keresztények nem lenné­nek exkommunikálva a lukrativ állasokból. Magyarországon a föld- és bázbirtok csaknem tízszer annyi adót fizet, mint a bank­tőke. Miért van az, bogy a nagyrószben ke­resztény foldbiriokos és földmives osztály, mely a bábomból is kivette részét, ez viseli az adóteher nagy részét is ? A színhazakban reggel 6 órakor már nem kapni jegyet, úgy hogy háromszoros áron kelnek u jegyek Budapesten. Ha bepil­lantunk a szórakozó helyekre, hihetetlen fényűzést, drága függőket és ékszereket lá­tunk b ha végig nézünk a pénz súlya alatt lerogyó társaságon, nem látunk köztük ke­resztényt. A középosztály fiai és leányai akárhány­szor képtelenek elvégezni a középiskolát, még inkább a főiskolát, mert nem tudják fizetni a tanulmányi évek költségeit. A nem keresztények ellepik az iskolákat, úgy hogy van középiskola, melynek tanulói 80 száza lókban zsidók. Az egyetemen épp igy van, az egyetemi női hallgatók közül 9 zsidóra esik egy keresztény. Ki mondhatja azt, hogy nem az én népem baja ez, hanem a papoké ? Ha a keresztény nép lemarad és nem tud konkurrálni ott, ahol az anyagi javak bázi­sát, a műveltséget meg lehet szerezni, ez olyan égető kérdés, amellyel foglalkozni kell és a sajtó, amely minden méltánytalanságot szóvá tesz, miért hallgat róla? Miért nem iparkodik segíteni, hogy a keresztény közép­osztály jobb megélhc ésbez jusson ? A mi fiatalembereink nem tudnak megnősülni s ha 28—30 éves korában megnősül, ugrást tesz a sötétbe. Látom a mi leányainkat: okos, müveit, nagyszerű lányokat, akik hoppon ma­radnak a nyomorult pénz miatt, mert nem képesek kelengyét venni a házasélethez. Nem irtóztató anomália, méltánytalanság az, ami itt a középosztály ellen folyik ? Még egy példái I Menjünk a Tátrába, a Semmeringre, Siófokra. Mit látunk? Nem irigylem nem keresztény honfitárs imát. Fü- rödjenek. De szeretném, ha az én keresztény honfitársaim is megkapnák a szükséges üdü­lést. Ne folytassuk. De kérdek minden őszinte magyar embert, nincs e igazam ebben a há­rom tételben ? Egy ring veszi körül a ma­gyar középosztályt, mely mindig jobban pusz­tul. Nem a munkás az igazán proletár, ha­nem a fix fizetéses osztály. Miért proletár? Mert nem tud megélni a fizetéséből, mert a szükséges árucikkek óra folyton emelkedik nemcsak a háborúban, hanem békében is, És miért? A közvetítő javára kell elvéreznie és a sajtó ennek a közvetítő kereskedelem nek, ennek az uzsora haszonra dolgozó irány­nak a takargalója. És ha ez igaz és ez igy megy tovább és nem teremtünk sajtót, mely a keresztény népet, de főleg a középosztályt védelmébe veszi; és nem teremtünk sajtót, olyat, mint az Est, ha nem teremtünk védelmet a dol­gozó magyar társadalomnak, akkor oda ju­tunk, hogy Magyarország ki lesz szolgáltatva a banktőkének és jönni fog egy kor, amely­ben nem Magyarország lesz ez többé, hanem ki lehet majd akasztani rá az uj cégtáblát: Láncty, üUmarm és társai. (Aulött Magyar- orstág.) Amikor ennek a védelmi sajtónak szük­ségét hangoztatom, nem kell félnem az el­lenvetésektől. Azt mondják majd: Ezek as urak — úgy látszik — a reakció és a gyű­lölködés sajtóját akarják megteremteni. Iga* az, hogy a keresztény önvédelem szükség­képp gyűlölködés? Akkor minden jogos ön­védelem gyűlölködés lenne. Ha a keresztény szeretet azt kívánja, hogy én a zsákmányo- lókat garázdálkodni hagyjam, akkor keresz­tény sajtóra nem lenne szükség. De akkor kár volt, hogy a Ká'páiok védelmében annyi magyar vérzett el. Oda kellett volna adnunk, mert ezt kívánja a keresztény szeretet. Ad­juk oda a tót megyéket, amiket követelnek tőlünk, ha az önvédelem gyűlölködés. De a keresztény szeretet nem ellenzi, hogy véd­jem magamat és megvédjem felebarátom kin­csét, mindenét. Sői a keresztény szeretet ezt kötelezővé teszi. A keresztény szeretet nevé­ben akarunk ellenállani annak az iránynak, mely az országot az orgazdaság prédájává szeretné tenni. Azt mondják, hogy türelmetlenek aka­runk lenni a más felfogásuakkal szemben. Tévedés. Nincs szükség türelmetlenségre, jo­gomat megvédhetem minden türelmetlenség nélkül. Multkorában olvastuk, hogy az or­szágházban egy szabadkőműves képviselő harcot hirdet a vallás ellen. Ez ellen a lapok egy szóval sem szisszentek fel, csak ba kereszténység akarja megvédeni jogát. Azt mondják, hogy a ke­resztény sajtó antiszemitáskodni fog Mi az antiszemitizmus? Ez a legkevésbbó tisztázott fogalom. Ha ez annyit jelentene, hogy a zsidó megbélyegzése és üldözése, úgy, hogy a jót is üldözzük és a becsületes zsidót is, — ha azt jelentené, hogy türelmetlenség a zsidó fajjal szemben, akkor az antiszemitiz­mus nem fog programmunkba tartozni. Az antipánszemitizmus azonban nemcsak jogo­sult, banem szükséges is, mely a zsidó tul- tengós, a zsidók igaztalan kényeztetése, a magyar faj hegemóniáját veszélyeztető túlter­jeszkedése ellen küzd. Nincs megírva, hogy felettünk egy más faj uralkodjék. A pánsze- mitizmus ellen ép úgy küzdeni kell, mint a pánszlávizmus ellen. Mi lenne, ha Magyaror­szágon pl. a cseh faj annyira elhatalmasodnék, hogy minden pénzintézet, kereskedelem az ő kezében összpontosulna, a színházak, a mű­vészetek, a legfontosabb minisztsriu nők mind a osebek kezébe kerülnének, a vezető állá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom