Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-21 / 8. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1218 február 21. melynek remélhetőleg üdvös és eredményes kihatása is lesz. A világ egyetemes haladásának törvénye érvényesült itt is, mely nem más mint haladás a boldogság felé I Rónai István. Legyek-e feminista ? Dr. Scheffltr János beszéde a szatmári „Kath. Kari- U»i" 1918. évi február hó 10.-én tartott gyűlésén a nőkérdésről. Mélyen tisetelt hallgatóim ! Az a mozgalom, amely feminizmus néven napról napra tért hódit, alapjában ▼éve helyes és tiszteletreméltó mozgalom, — mert kiindulási pontja, lelke és rugója olyan elemi igazság, amelynek érvényesülését visz- szafojtani nem lehet, nem szabad. — Ez az elemi igazság az, hogy a nő is épen úgy ember, mint a férfiú: nemes tehetségekkel felruházott, értékes, szabad ember, kinek ép- ugy meg van vele született emberi joga boldogsághoz és boldoguláshoz, mint a férfiúnak. Nem uj gondolat ez. Nem is a feministák fedezték fel. Olyan régi mint az ember, mint a Szentirás első lapjai, amelyek hirdetik, hogy mind a két nemet Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Nem a férfi a teremtés koronája és a nő csillogó ékszer rajta, — hanem az ember, férfiú és nő együtt, a teremtés koronája. De bármily kézzelfogható it ez az igazság, épen a legújabb kor gazdasági és erkölosi viszonyai, főleg a modern törvényhozás és val!ást8lanság egyik szomorú vívmánya, a házassági kötelék meglazulása, az elválások ijesztő száma, olyan állapotokat teremtett a nő számára, amelyek legkevésbbé felelnek meg változhatatlan, örök igazság követelményeinek. Azért nem csodálkozhatunk, ha a mostoha viszonyok súlya alatt szenvedő nők ennek az alapigazságnak mindenáron érvényt akarnak szerezni; ha követelik, hogy a nő is ép oly szabadon érvényesíthesse erőit, tehetségét, mint a férfiú; hogy az a nagymennyiségű energia, amely oly sok millió nőben szunnyad, szintén dolgozó értékké, az emberiség közkinosévé váljék ; ha kívánják, hogy a sok fiatal leány ne éljen úgy, mint a kertben pompázó virág, amelynek egyedüli célja virulni és illatozni, mig valaki le nem szakítja, — és ha senki sem szakítja le, akkor célttévesztett, üres élet bánatával De az az asszony már háborús kalmár asszonnyá vált. Konjunkturássá . . . Ridegebb volt, miut egy idegen. És ajkbiggyesztéssel gondolta magában : • — Ugye, ti most elibém jösztök ? Bezzeg, mikor a házatokhoz ingyen hordottam a tejet! (Mert előre kiszedte az árát.) A kis leány kérésére azért mégis szűkösen kimérte a tejet — jóval felül a maximális áron. (P80 K.) Rózsika fizetni készül. Zsebébe nyúl, reszketve keresi a pénzt . . . Keresi itt, keresi ott . . . Nincs 1 Szeme könnybe borul. — Szent Isten, elvesztettem a pénzt nénikém, kiáltott fel sirva a leányka. Aztán, mintha valami mentő gondolata támadt volna .. . megkönnyebbülten szólott, kérlelt: — Ne tessék félni. Holnap reggel idehozom a tej árát.. Tessék nyugodtan lenni, apuka megküldi . . . A tejes asszonyt mintha villamos ütés érintette volna. — Lári fári. Hitelbe tejet nem adunk 1 Most nincs hitel 1 Majd ón szaladgáljak a pénzem után. Ezek a hivatalnokok mind olyan rongyosak most. Még tejre valójuk sincs. Es a mint beszólt.. . nyurga, ösztövóres kezeivel kiragadta a kis leány edényét és vissza- töltötte a maga bödőnébe — a kimért tejet. A kis Róza szomorú angyal-szoborrá vált. Ajka elnémult. A hűvös széltől összerázkódott egész teste. De e percben nem tudott sirni. Csak mikor szó nélkül s pirulva megfordult és észrevette, hogy ezt a jelenetet már sokan látták, hallották, a kik szintén tejért jöttek a sorompóig . . . mikor már behervadjon, sorvadjon, pusztuljon. Ha a nőnek is joga van a boldoguláshoz, akkor jobban meg kell a társadalomnak becsülnie a női munkát, hogy a gyöngébb nem is tisztességben kereshesse meg kenyerét és ne legyen kénytelen a bűn karjaiba vetni magát. Ha a nő is Isten képére teremtett lény, akkor méltán követelhetjük, hogy szűnjék meg valahára a női nem sárbatipráea, a rendőri engedéllyel folytatott, iparszerüen űzött bűn, a mai társadalom legundokabb szégyenfoltja, amely ezreket fertőztet, nemzeteket mételyez meg, amely a nőt pária sorsra kárhoztatja; — és akkor a férfiúnak is le kell mondania arról a gyászos kiváltságáról, hogy számára a közfelfogás más mértékkel mérjen erkölcsöt, becsületet, mint a női nem számára. Ezek mind oly jogos követelések, oly igazságot törekvések, amelyek előtt minden méltányosan gondolkodó embernek meg kell hajolnia, akkor is, ha mindjárt egy egész világ is választja el azoktól, akik először Írták azokat zászlajukra. Mélyen tisztelt hallgatóim 1 Ha a feminizmus csak eddig terjedne, akkor osztatlan lelkesedéssel, minden fenntartás nélkül állanánk kibontott zászlaja alá. Es szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy akik a nemes szivü és józan gondolkodású szatmári hölgyek közül csatlakozásra buzdultak, mindnyájan ily ideálisnak és ragyogóan fehérnek gondolták a zászlót, — a csak félig kibontott, futólagosán megtekintett zászlót. Pedig a dolog nem olyan egyszerű! Mert éles szemmel különbséget kell tudnunk tennünk a célok és a megvalósítás módja között, a kimonott cél és a titokbau lappangó cél között. Ebből a két szempontból bátorkodom a feminizmust bírálat slá venni. I. Először is azt állítom, hogy a feministák a férfi és a nő egyenjogúsítását olyan módon erőltetik, amely sem a nő természetének, sem a társadalom és a nő jól felfogott érdekének nem felel meg, sőt a gyakorlatban kivihetetlen. Mert amily igaz és természetes, hogy a nő erői és képességei értékben egyenlők a férfiúéval, épugy bizonyos és természetes, hogy minőség tekintetében nagyon is eltérők. Bármennyire is erőlködnek az u. n. társadalmi evolúció (fejlődés) hangos szószólói, — soha seuki sem fogja eltüntetni azokat a mélyreható szervezeti és élettani különbségeket, amelyek a nőt a férfiútól elválasztják. Csak a vak nem látja, hogy ezek az élettani és szervezeti különbségek szükségképen és mindenkor mély hatással voltak, vannak és leszfordult az utcába . . . akkor tört el a csupor. Hangosan zokogott és könnyeinek árja megindult. Végre erőt vett magán, mikor észrevette, hogy már világosság dereng és csöndes bánattal, keserűséggel ért az ő házukba. A gyerekek, mikor a kis leány lépését hallották, újra ugrándozva tapsoltak, táncoltak. Sejtelmük sem volt, mi történt? Az örömrivalgást szomorú hangulat váltotta fel, mikor a kis Rózsi fuldokolva elbeszélte a történteket ... Az elbeszélést be sem tudta fejezni a leányka, oly keservesen zokogott. Apuka is, mamuka is vigasztalta. Simogatták, melegeitek megfázott tagjait, kipirult arcát. Mikor kissé lecsendesedett a leányka, egy nagy lólegzetyótel után . . . igy beszélt: — Igen apuka 1 a tejes asszony még azt is mondta, hogy ezek a hivatalnokok most mind rongyosok, még tejre valójuk sincs 1 Az apa arca elkomorult. Keserves, sötét vonások lepték el arcát és ajka fájdalmasan mondotta . . . — Abban igazsága van, bizony a hivatalnok most rongyos és szegény. Es az ő — és mindenki fejős tehene. A lelkek eldurvultak e szörnyű idők alatt. A kapzsiság, elbizakodottság kiirtott minden emberi érzést ezrek és ezreknek leikéből. De lesz ez talán másképen is. A mama pedig már hozta a párolgó köménymagos levest. Es a hivatalnok család oly lemondással fogyasztotta — a kömény - magos kávét, nek a nő testi és lelki fejlődésére, tehetségeire, munkájára é* egész gondolat- és érzés világára. Ezért volt a férfiú mindenkor a fizikai erőnek és a magasabb értelmi életnek képviselője, a nő pedig a gyöngédség és szeretet, erő helyett a finomság és lelki nemesség hordozója. Ezeket a női tulajdonokat az emberiség hivatott anyáinak maga a bölcs Teremtő adta. És ha valaki meg akarná szüntetni ezeket a nagy különbségeket, ha valaki azt kívánja, hogy tűnjék el a „férfias“ és „nőies“ közötti különbség, — mint ahogy pl. Ch. Perkins Oilman, a feministák egyik legfőbb zászlóvivője hirdeti (I. A nő gazdasági helyzete o. miivé III. fejezetét, főleg 47. köt. 131—2. ).), — az a természet ellen erőlködik, elérhetetetlen utópiákra vadászik. Igaz ugyan, a társadalmi evolúció hivei azzal érvelnek, hogy majd az egyforma nevelés el fogja tüntetni ezeket a mélyreható különbségeket; azonban ebben az érvelésben helytálló bizonyítás helyett mindössze egy kétes értékű próféciára hivatkoznak, amelyet nekik, a prófétáknak elhinni nőm tartozunk és nem is vagyunk hajlandók elfogadni, annyival is kevésbbé, mert az egész emberiség múltja és maga a természet szól ellene ennek a feltevésnek. *Da mélyen tisztelt Hölgyeim, szinte látom tekintetükből a szemrehányást, hogy im a bevezetésben hirdetett, csalogató, egyen- jogusiíó elvek ellenére is m;ly .célzatosan állítottam be a mérleget a nő és a férfi tehetségeinek megmérésére „A férfié az erő és judicium, a nőé csak a gyöngédség és szív I Tehát mégis csak a férfin marad előnyben 1“ Azonban mélyen tisztelt hölgyeim, aki ilyesmit olvas ki szavaimból, az teljesen félreértett. Mert ba erő és gyöngédség, ész és szív között kell választanom, föltétlenül a nő gyöngédségét és szeretetét értékelem többre, — mint a férfiak nyers izomerejét és szellemi fölényét. Nem holmi hízelgésből, nem üres udvariaskodásból, hanf>m átgondolt megeryőzfl- désből állítom ezt. És megmondom, az okát is. Azért, mert belátom és tudom, hogy nem a nyers erő és fegyvercsörtetés, — de nem is az ész csillogása, a hulló meteorok, tova- fénylő üstökösök teszik az emberiséget jobbá, boldoggá, hanem a szív jósága és a nemes szeretet. Az ész, a mai férges kultúra szülőanvja, már megjárta a maga pályafutását. Es boldogabbá tette az embereket, jobbá ez emberiséget ? Minden ragyogása mellett eltévedt és az egész emberiséget tévútra vezette. Abba a feneketlen, mélységes örvénybe, abba a szédületes csődbe kergette az emberiséget, — amelynek neve véres, világháború, — amely annak a nagyratartott észnek minden vívmányát, az erő minden poreikáját, csak egy gonosz célra használja fel : vért ontani, embert irtani, rombolni, szerencsétlenné tenni. Ilyen az ész útja a bölcsőtől a csődig. És most íme eiőálllanak az uj hangos próféták és a nőt is erőben, észben a férfiú képére és hasonlatosságára akarják átgyurni: gyöngédség helyett a nő izmaiba is ruganyos erőt akarnak nevelni, érző szív helyett nagyobb agyat, hidrg számító észt, anyai szeretet helyett a jövő anyáinak tudományt, distingválni tudást, paragrafusban való jártasságot és politikai babérokat kívánnak. — És igy megfosztanák az emberiséget attól az úgy is fogyóban levő, igazibb értéktől, a szeretettől, — attól a női szeretettől, amely minden tudásnál biztosabban sejti meg a helyes utakat, attól az erős szeretettől, amely egyedül lesz képes az emberiséget kiemelni abból a mélységes kátyúból, amelybe a tudós felfuvalkodás, a kultúra gőgje kergette. íme ez az egyik túlzása a feminizmusnak, amely a nőtől legnagyobb értékét akarja elrabolni; lehetetlen, természetellenes, a nőre és közre nézve egyformán káros túlzás ! Nem a nőt kell a férfiú mintájára átformálni, hanem közfelfogásba belecsontosodott helytelen érték-elméletet kell megváltoztatni és meg kell győzni az emberiséget arról, hogy az észnél és erőnél, amelyet eddig bálványozott, nem kisebb, sőt inkább nagyobb érték a szív jósága, a gyöngéd és mégis tetterőe női szeretet. (folyUtjak.)
