Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-21 / 8. szám
„üZAlMAlti Emberek és dolgok. (írások a hétről.) Az Esi. Ez az újság tényleg este született; valami csillagtalan sötét este. Mikor a budai Gellérthegy ködbe veszett s a Duna fodros hullámaival nem kacérkodott a hold. Mikor homály ődöngött a pesti utcákon 8 esak fáradt gázlámpák haldokoltak a sarkokon. Mikor elült a lárma, a kopogó lépés s esak zümmögő, bukdácsoló éji lepkék röpködtek lámpáról-lámpára. ”» Ilyen bukdácsoló lepkének született az Est is. Mindig odatart, ahol valami fény gyűl ki. Legyen az bár ivlámpa, gyertyaláng, kávéházi ablak vagy akár tűzvész is. S közbe esetük-botlik . Zúgva nagy dirrel- durral rohan neki az ivlámpáuak, hogy egy nagy koppanással földre hullva elhallgasson. De aztán ismét föltápászkodik s a régi zajjal, mintha misem történt volna, repül egy másik gázlámpa felé. Hold ís, csillagos éjszakákat, mikor élesen rjzolódnak ki a lények és tárgyak kontúrjai, nem ismer; napról, napsugárban fürdő fényes világról meg halvány sejtelme sincs. Programmja sohase volt; elvek, szent meggyőződések, amiknek keretébe beleilleszkedik ez a nyüzsgő világa nem vezették. Csak egy célja volt: magára vonni a közfigyelmet, hol ilyen, hol olyan irányban, de fanatizálni a tömegeket. Hogy azáltal ellentétbe került önmagával, azzal nem törődött. Amit reggel hitt, azt este megtagadta. Akit tegnap szeretett, ma gyűlölni kezdte. Anno 1914-ben ő volt a legnagyobb háborús uszitó, ma kész volna akár forradalom utján is békét csinálni. Ma Hindeuburg, Mackensen, holnap Lenin, Trockij. Tegnap még Vázsonyi volt a bálványa. Csak ez az egy ember ért valamit a kabinetben; megírta qjinden lépését, megszámlálta kabátja minden ráncát is. Ma már napirendre tér telette. Károlyi a jövő embere. Reméljük, dereng már a reggel a nagyvilágban * hamarosan felváltja az ilyen szomorú estéket. * Fényét László. Ha stílszerűek akarunk lenni, az Est után csak a Fényes László nevét írhatjuk. Nem azért mintha az ellentétekben kedvünket lelnénk vagy talán az Est sötétségén túl az ő fényességét, elméjének sziporkázó tüzét látnók felragyogni, hanem mert együtt indultak világgá, mert természetükben, tulajdonságaikban s mond- bainók : szerencséjükben is oly sok a rokoni vonás. Eleinte nem lehettek nagy igényeik. Talán ők is, mint a bibliai Dávid, csak apjuk szamarát mentek keresni s ime — találtak egy királyságot. Az Est félmillió előfizetőt, Fényes László képviselőséget. Az országnak ugyan nincs sok haszna ebből a képviselőségből. Mondják, a parlament nívója, mikor ő beszél, a legalacsonyabb fokokon áll Még aki szereti is a demokráciát, szeretné azt ilyenkor visszacsinálni. Jól mondotta Fényes Nyíregyházán kereskedő választói előtt, hogy ő is kereskedő : a könnyek, a fájdalmak, a szenvedések kereskedője. Mert ő tényleg az. Keres kedik a világháború szenvedőivel. A könnyből, a vérből a nélkülözésből a népszerűség királyi koronáját kovácsolja ki magának.«) Szatm u-Németi, 1918. február 21. Radikális osztó-igazság. Jellemző az a követlkezetlenség, mely- lyel a radikális eszmék konkolyhintői csalogatják lépre a kényelmes, dolgok mélyére nem törekvő, saját ügyével szemben halálosan közönyös, csilingelő jelszavakra pipázva bólintgató keresztény magyar embert. Hallgassuk csak jó magyarim, amit beszélnek: „Senkisem livánja, hogy a feminista egyesületbe lépve hitét elhagyja, vagy kisebb mértékben gyakorolja.* Másutt pedig ugyanazok a vállveregető, bitbecsülő szellemek ilyenfóleképen suhognak el fejetek felett: „Ki gyötné mindatt a rosttal elmondani, amit a papokról tudunk ? Hiszen jót nem it lehetne róluk mondani! Gonoszság annak minden poreikája, minden gondolata és minden beszéde. Nem igát abból egy szó sem, amit a esuhások mondanak. — Irtsuk, pusztítsuk őket, hogy még csak irgalmai se markdjon közülök. (Népszava, Csubások.) Gondolkodjunk és álmélkodjunk ezen a kedves szemfényvesztésen. A logika nem állhat meg e puszta tényéknél. Eszünk is volna : használjuk is néha. És ha mélyebben merünk a boszorkánykonyha titkaiba nézni, a következő eszmemenüre bukkanunk. Te kathoükus (egyelőre még nem: ke- resttény)! Nem kívánom, hogy hitedet elhagyd. Csak kiirtom templomodból a papot. Elnémítom az evangéliumot. Eltörlöm szentmisédet. Bezárom iskoláidat. Elveszem templomaidat. Aztán mehetsz és gyakorolhatod hitedet. S hogy ezt az eszraemenüt már meg- étették egyszer a kathoükusokkal, azt a közelmúlt fényesen és szomorúan igazolta 1907 ben a szabadkőmives, forradalmár, kulturált francia szabadság, egyenlőség, testvériség nagy dicsőségére. Kiűzték a francia szerzetesnőket. Mivel szegények nem lettek az amour libre pillangói, elvesztették jogukat a megélhetéshez. A szabadkőmives nemes gondolkodású nővédelem bizonyságául kikergették őket: a francia nőket a francia lovagias, udvarias szebad- kőmivesek. Az a példátlanul gyönyörű jellemszilárdság, mellyel hivatásukért feláldozták az édes otthont, nem imponált a szabadság hires tisztelőinek. Áz a leikies demokrácia, mely egy Braganza hercegnővel önként tétette le a heroegi koronát, hogy egyenlő legyen a földnépe szülöttével, a Lefévre ás más koronát- lan nevek viselőivel: az egyenlőség fiainak dühét nem csillapította. A vér, mely a számüzöttekben is époly francia, mint a száműző lovagokban; nem indította megértő részvétre a szép testvériség hárompontos harcosait. Az a néhány honvesztett szegény francia apáca, akik az igazi nemes kultúrára és saját életükkel beigazolt keresztény jellemre nevelik Budapest keresztény leányait : némán hirdeti nekünk keresztény magyaroknak, hogy mit ér az a feminizmus, amelyet karon fognak a szabadkőmivesek, akik korántsem kívánják, hogy valaki a feminista egyesületbe lépve hitét elhagyja, vagy kisebb mértékben gyakorolja. K Apróságfok. Ilyen rovata van a „Szatmár és Vidéke*- nek. Hm. Urak, nincs itt sajtóhiba? Nem úgy tervezték eredetileg, hogy : A pórságok ? * Demeter, ezt szeretem! Nősüljenek a kath. papok — indítványozza Demeter. Sok manapság az eladó lány. Hát ez bz. Szaporítani kell a keresletet. Éshogy Demeter a papokra gondol, ezt szeretem. Mégis csak szeret minket Demeter. Aki az emberiségnek pap rokont akar, az klerikális ember. * w „A szeretet ősforrása a családi élet.“ így Demeter. No, no. Talán mégis csak inkább a jó Isten. Igaz is. A jó Istennek is van családja. Hozzátartozik tán minden ember . . . János, Péter, Demeter. A papnak is van családja. Az apáoának is van. Gyermekeik fiuk és leánykák: száz, kétszáz, ezer. Olyan is van, amelyik a „családnak“ nem kell. A papnak és az apácának 'az is kell. Mert nekik, mint az Istennek, gyeimekük minden ember. János, Páter, Demeter. Demeter szeret s a szeretet találékony lévén, felállittatta vele a következő szillogizmust. I. Az igazi szeretetről soha sem lehet annak helyes fogalma, aki elől a szeretet ősforrása : a családi élet el van zárva. H. A nem családos ember elől a családi ólet el van zárva. Következtetés: Tehát a nem osaládos embernek nem lehet helyes fogalma a szeretetről. A gondolkodás törvénye szerint, (melyet a gondolkodás vágányáról lesiklónak alapos tanulmányozásra ajánlani nem átallok) ha a két előzmény közül valamelyik nem állja meg helyét, baj van a következményben. Ámde nemcsak a dondolkodástan, hanem a tapasztalat is azt igazolja, hogy annak, aki a fentebbi szillogizmust magáénak ralija: gyepes a feje. A gondolkodástan ugyanis a szeretet ős forrását ajo-ban találja. (Akaró tehetségemet a lényegekben megnyilatkozó jóság indítja szeretetre.) Még a jó is kótfélekópen indít szeretetre, 1) amennyiben jó önmagában (szeretem az okos embert;) 2) amennyiben jó reám nézve (szeretem életem megmentőjót.) Már pedig jóság, mely szereire indít, osaládi állapoton kívül is található. Jó a tudás, azért támadhat bennem tudományszere- tet. Jó a haza, azért lobbanhat szivem hazaszeretetre. Jó a jóbarát, azért van néha baráti szeretet. Jó a zene, azért rajonghat bennem a lélek a zenéért. A nem családos emberek közt is akad elvétve tudományszerető. (Kérdezze meg a gira náziumok nőtlen tanárait.) A nem családos emberek közölt is akad jó hazaszerető (Már oius 15. iki ifjúság.) A nem családos emb)r is élhet-halhat a zenéért. (Liszt Ferenc és Demeter nőtlen korában.) Nem családos emberek közt állhat fenn barátság. (Talán az tévesztette meg Demetert, hogy minden barátjában csalódott ?) Pedig ezek is époly fajai a szeretetnek, mint a osaládi szeretet. Aztán másféle szeretetről is hall az ember: a tanár és tanítvány között, amely épen a Demeter féle lap hasábjain csalt fellengző szavakat a liberálizmust épen a nem családos tanároktól tanuló felelős szerkesztő ajkaira. Ugyanaz a szeretet az, mellyel dr. Soheffler János, kinek a tudományok iránt való 6zeretetérőí holmi magyar királyi gyé- mántgyürüs doktoravatás tudna regélni, az előző években a rk. elemi iskolásokat nevelte, most pedig a kir. kath. főgimnázium 400 növendékét tanítja. Ugyanaz a szeredet az, amelyről a tanár lelki jóságától, szerete- tétől viszont szeretetre gerjedő tanitvány-lol- kek tudnának tanúskodni persze nem papíron, hanem csillogó szemben és mosolygós arcon. Még azt is tagadom, hogy a családi szeretetről nem alkoihat helyes fogalmat az, aki nem családos. Ezen elv szerint jó biró nem lehet az, aki maga nem tolvaj, gyilkos stb. ő maga nem gyilkolt, mégis lehet helyes fogalma a gyilkosságról. Aminthogy azt is tagadja az élet, hogy a családos embernek eo ipso helyes fogalma van a családi szeretetről. A papnak is vannak, vagy voltak szülei; van, vagy volt családban; érezte, vagy érzi szüleinek reá és magának szüleire, vagy testvéreire áradó szeretetét. Kell-e ennél több alap a fogalomalkotásra ? Másrészt, közeledjék Demeter ur titkon a törvényszéki válóperek aktáihoz; azok majd megsúgják neki, hogy családos szülőknek gyakran milyen fogalmuk van a szeretetről. Még más valamit is súgnak Demeter fülébe; én pedig, — hogy el ne találja felejteni — belekiáltom először deákul: De- metril Si tacuisses, philosophus mansisses; azután magyarul: Demeter, ne szólj, mert veretel! K. Mindenféle iskolai nyomtatványok kaphatók a Pázmdny-sajtó könyvnyomdában. Szatmár-Németi, Iskola-utca 6.
