Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-03 / 1. szám
XXVII. évfolyam. Szatmáp-Németi, 1918. január 3. 1. szám (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész 4tts 10 K — f. Féléyre — 5 , — „ Negyedén-« — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelés szerkesztS Ratkovszki Pál. Laptulajdonos Á 5ZATMAR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztéséget és kiadóhivatalt illeté összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. IJ6znihny-eaJté (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések. eyyeserl k&zléee I ktrtai ---------------- Nyilttér aora 40 filler. ------------Megjel enik, minden csütörtSkSn. A szatmári apácák! (?) Azok, akik a világ zajától visszavonultan, áldásdús tevékenységüket az emberi nyomorúság enyhítésének — a magyar kultúra felvirágoztatásának szentelik — nem fognak örvendezni sorainknak, melyekkel a világot, annak háláját visszük be a zárda falai közé. Nem tehetünk róla, bármennyire respektáljuk az önzetlen és csendes munkát, nekünk Írnunk kell, mert részünkről jövő elismerés sokkal nagyobb, semhogy korlátok közé tudnók szorítani. Mi a mi célunk ? A katholikus vallás alapján olyan társadalmi működést k'fejteni, mely előtt az egész város polgárságának zászlót kell hajtania. Mely utón érjük el ezt a célt ? Áz emberek szeméből minél több könnyet letörölni, a szivükből minél több szenvedés irtani 1 Nem nekünk egyedeknek van erre szükségünk, egét* katholikus társadalmunk belérté- ke't akarjuk evvel a működésűnkkel a legmagasabbra fokoeni. Ezt érezték meg a szatmári apácák is, mikor kezet nyújtottak a kath. Karitásznak s odaszegődtek névtelen bajnokoknak. Amit a Karitász meleg szívvel elhatározott, anyagi erővel biztosított, azt ami apácáink angyali jóságukkal, csodálatraméltó, fegyelmezett szervezettségükkel kivitelre juttatták. A Karitász első lépése hasonlított a gyermek első lépéséhez, ki bátorításra vár, kinek a hóna alá kell uyulni, hogy biztosan megtegye kis útját, melynek folytatása egy élet. Áz első lépésünk volt a hontalan csángók gyámolitása s hogy sikerült köztük boldog megelégedést teremteni, köszönhetjük a mi apácáinknak, kik társadalmunk csodálatraméltó áldozatkészségéből megteremtett ajándékokat oly szeretettel juttatták hozájuk, milyennel csak az édesanya érez gyermeke iránt. Az övék a dicsőség a kétszázon felüli apró csángó szent karácsony estélyének otthonos melegségéért is. Jogos volt a Karitász elnökének kitörő örömteljes felkiáltása: „mi nagyon tehetősek vagyunk, mi nagy dolgokat fogunk művelni, mert nekünk vannak apácáink.* Legyenek is ők’ egyek velünk a jót- tevósben, adják az áldozatkészséghez a meleg szeretetet, mert így harcba szállva a nyomorral, biztos győzelmet viv ki kath. társadal műnk, mely szent vallásunk tisztelésében fog megnyilvánulni. A megtett első lépés után előttünk az élet, messzemenő, nagyratörő tervek bontakoznak ki az egyesitett katholikus társadalom lelkesedéséből. Ezek a tervek szép sorjában fognak megvalósulni és mert minden tervünket tökéletesen óhajtjuk megoldani, várnunk és kérnünk kell apácáink lelkes közreműködését. Generációk felnevelése — árva és ',sze- gényházak fenntartása — kórházi ápolások — féltve titkolt jótékonykodások mellett, karolják fel világi testvéreik vallási szerétéiből megalkotott egyesületét, mert a célunk egy: „jót cselekedni jól!“ Sok mindenben fogyatékosak vagyunk, mikben ők mesterek, az égi Karitászért karolják fel a mi „Karitász“-unkat, hogy minden cselekedetünkkel közelebb jussunk az Istenhez ! Mit Yárunk elsősorban a katholikus autonómiától. (8. 7.) Erősen a tizenkettedik órában került a parlament asztalára a kath. autonómiáról szóló javaslat. Mi lesz a sorsa, nem tudni; de hogy főleg a háborús viszonyok és az azokban bőven termelt, nemzeteket megváltani akaró, hamis jelszó, tartalomnélküli világfelfogások tették immár szükségessé az egyenes utón járó, az isteni törvény talaján épült keresztény kath. világnézlet érvényre vagy legalább is tudatra való emelését, az bizouyos. Aki figyelemmel kíséri az egyházi Ä nemzetközi döntőbíráskodás erkölcsbölcseleti alapjai. — Irta: Dr. Czambel Lajos, theol. tanár. — A nemzetközi egyezség lehetősége. Ili. Hogy egy olyan nemzetközi egyezség, amely háborúk nélkül a jog s igazság szerint döntene az államok között felmerült kérdésekben, jó és szép volna, minden józan eszü ember megengedi; de hogy lehetséges-e, ezen sokat vitatkoznak. Többen azok közül, akik az embert mélységesen ismerik, azt hiszik, (az emberek ez a békés együttélése, ez az isteni treuga, csak szép álom ; a valóságban azonban lehetetlen. Mi valljuk, hogy a világbéke merőben lehetetlen, amig az emberek a mai erkölcsi „magaslaton“ vannak. Tapogassuk meg a világ erkölcsi zül- lötségóuek gyökereit, hogy jobban megértsük, mik bát a nemzetközi béke akadályai. Eszmék kormányozzák a viiágot, mondotta Pascal. Des ideés menent le monde. A nagy gondolkodó aquininói szent Tamás is tanítja, bogy primus motor omnium est inteilectus, minden dolgok első mozditója az értelem. Ez az elv áll a nagy természet alakulataira, amelyek az isteni értelem kifolyásai; de áli az emberek cselekvéseire is, amelyeknek forrása az emberi gondolat. Minden akarásunk gondolatból születik : ez egy lélektani alapelv, amelyet a tapasztalat is szüntelenül igazol. Cselekvésünk, életünk, erkölcsünk, világnézetünkből, eszméinkből fakad. Amilyen ember vagy, mondotta Schopenhauer, olyan a filozófiád. Minden ember olyan filozófiát keres, amely igazolja életét. Ez igaz. De az is igaz, hogy már cselekvései, élete előtt megvoltak a cselekvésre vezérlő gondolatai. Lehet, hogy erkölcstelen élete előtt még istenhivő volt. De ez a hit már nem élt benne igazán; nem volt szülő, létesítő erő ; elhomályosult, letompult. Fáradt energia volt. Es a külső világból már felvett uj hatásokat, amelyek mint elmélet nem volt tökéletes egész, de hajtóerejük már nagyobb volt, mint az alvó elméleté. Ha a gondolatkört általában filozófiának nevezzük, akkor még is itt is igaz, hogy a filozófiából született az erkölcsi élet. Mi hát az a filozófia, amelyből eredt a mai világban az egyén és az állam erkölcse ? Az egyénre nézve azt tanitják, hogy az ember majmok szerencsés következménye. Ebből következik, hogy az ember ember- létében is megtartja az állatok alaptermészetét. Az állatnak pedig nincs szabad akarata, tehát az embernek sincs. Cselekvései csak úgy folynak természetéből, mint a virág a fából. Meginog tehát az erkölcsi felelősség az egész vonalon. Nemcsak Istennek nem tartozom felelősséggel — tartja ez a filozófia, hanem senkinek. Önmagámnak sem, lelkiismeretemnek sem. Mert minden cselekvésemnek úgy kell lenni, amint van. Egy láncszem, valahány a világ fejlődésében, amely fatális törvények szerint halad előre. Az erkölcsi rossz fogalmának nincs többé értelme. Az állatnak tulajdonsága továbbá, hogy az nagy egoista. Az állat úgy van berendezve, hogy az a maga külön létének viseli gondját és legfeljebb kölykeinek. Ezt a létet igyekszik fenntartani, kifejleszteni mindeneszközzel. Egyéni érdekeiről lemondani nem tud. És csakugyan ezen eszmék kivirágzását látjuk az életben. Az emberek jórésze csak a maga jóvoltát keresi; áldozatokat nem tud hozni másért; más jogainak megértésére nincs fogékonysága. Az állati természetrajz szerint tülekedik, hadakozik a létért; és amennyiben az állam büntető kezétől nem fél, az eszközökben nem válogatós, mert Isten és lelkiismeret nem számítanak nála. Amig ilyenek maradnak az emberek, addig békés, megértő, testvéries együttélésről nem lehet szó. Mit mondjunk mármost az államról ? Az istentelen államböloselet szerint az egyénnek Istene az állam; az államnak pedig nincsen Istene. Áz egyén Istene az állam, mert ez az a fölötte» hatalom, amely alatt él minden ember. Jogainak és kötelességeinek forrása és meghatározója ; minden polgár erejének ereje. Az állam fölött pedig semmi sincs; az állam cselekedeteiről nem tartozik beszámolni semmi magasabb hatalomnak. Egyedüli célja az államnak a maga létét fenntartani, kiszélesíteni, minden utou és módon. Mindaz, ami e célra vezet, jó és » szent dolog. Az egyéntől még elvárnak némi
