Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-28 / 48. szám
Ií i ... (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 » — „ Egyes szám r.r.< 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak ag evtv s korona Amerikai Egyesült-Államokba atrás Övre íi dollár Felelős szerkesztő Ratkovszki Rál. Lap tulajdonos & SZATMÁR - EtiYHiZHEGYEl IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiad ibivaialt illető "eszes k lde- mények, pénzek, hirdetések stb. Fázmány-gajtó (Iskola-utca 5. sz.) cimre küldendők. PályAxaiS hlriletaaelí >g;azsrl kUzUtsn ü koron* ---------------- Nyilttór sora 40 nllar. ---------------Me gjelenik, minden csötürtSkSn. Az óra. Óra volt már az ókori népeknél is. Volt homok-óra, nap óra s több eféle jószág. A középkor ritkaság számba menő órákat, műremek számba menőket létesített. Volt a ritkaságok közt ütő-zsebóra, ingás-óra kakukszóval, sőt voltak torony-órák is. Ezek közt akadtak aztán mesésen remek szerkezetűek. Harangjáték jelezte egyiknél az órákat, másiknál a 12 apostol jelent meg 12 órakor az erkélyen. Hazánkban is volt egy kiváló jelességü toronyóra a selmeci templom tornyában. Anzelmus mester müve volt ez az óra, mint Mikszáth Kálmán meséli egyik elbeszélésében, s mivel nemcsak pontosan járt, de a napokat, hónapokat, éveket is mu tatta, ez voit az egész felvidék naptára. Hja, atyámfia, ez is csak volt, ma nincs. Bizony nincs, legalább nekünk szatmáriaknak toionyóránk már Dagyon régen nincs. Az az hogy mit mondok ? van, van bizony nekünk három toronyóránk is s épen ezért nincs egy sem. Nem tréfálok. Mert három van, azért nincs egy sem. Hogy lehet ez ? Hát úgy, hogy ha csak egy volna, ehudnók neki hinni, hogy csakugyan annyi az óra, mennyit ez üt vagy mutat. De három toronyóránk lévén s mind a három más időt jelezA világháború és a világbéke Vörösmarty költészetében, Még egy nap és ránk köszönt nagy telével és nagy ünnepével az utolsó hónap, december. Vihar jön, mely letépi a fák utolsó leveleit is, de jön egy sziveket egybeolvasztó ünnep is, a karácsony, a béke ünnepe. Ebben a nagy világháborúban, amely világháború lélekharangját kongatja s amelyben úgy várjuk az élet tavaszának ébredését, a béke olajáganak virulását, örömmel köszönt- jük a decembert, mert hoz magával egy irodalmi ünnepet is. December 1.-én van Vörösmarty szíiietésénapjának 117. évfordulója. Világháború vau és világbcke várása. Vörösmarty, téged is mint költőt méltán nevezhetünk „Vates“ nek, jónak, aki a csillagokba néz, mert te költeményeidben beszélsz már erről a világégésről és a te békét, csendet szerető lelked áhítozik a világbékességeórt is. Vidáman folyik a hegy leve meg a szó is Fáy András szőllőjében, a „Fóti sziiret“-en. Rá-rakezd Vörösmarty jó barátjának, a nagy magyar dalköltő bencésnek, Czuczornak a nótájára : „Bort ittam én, boros vagyok. Haza mennék, de nem tudok . . .“ De 1842. okt. 5.-én elzengi Fóti dalát, amelyben összetartásra inti a magyarokat. Forrjon össze mindé magyar vércsepp, mint összeforrt a vérszerződésben és összeforr a nektár poharában a bor, vén, soha sem tudjuk, hogy melyik jelzi vagy egyáltalán jelzi-e valamelyik a valódi időt. Egyik-másik még azzal is bolonddá tesz bennünket, hogy nem úgy mutat, ahogy üt. A mutatóit a varjak igazítják, az ütését az órás .. . nem irányítja s igy járnak, ütnek, mint a bolond óra. Hol tréfásan, ho; komolyan szóvá tették ezt már helybeli lapjaink nagyon sokszor, de mintha csak szavuk a közmondásnak az a bizonyos osaholása lett volna, melynek az a folytatása, hogy „és a karaván halad“, a karaván, akarom mondani elöljáróságunk haladt s az óra-ügy maradt, maradt a kifogásolt állapotban. Ez uraim nem járja. Szatmár-Némeíiben sok ezer fiú- és leányiskolába járó gyermek és ifjú van, százakra megy a hivatalnokok, birák, tanárok, tanítók és tanítónők száma, kik mind órához kötött időben, percnyi pontossággal kötelesek a munkára megjeienifi s nincs egyelleu óra sem, melyet irányadóul vehetnének. Ha van is zsebórájuk a felnőtteknek, ezzel sem igazodhatnak el percekre terjedő pontossággal, mert órájuk egyik toronyóra szerint késik, a másik szerint meg siet. A vasútra menőkről nem is beszélek. Ezek, ha városiak, tudják, hogy a toronyórák bolondul járnak, s ezért „Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas, beun virágzó És szabad Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt.“ Már akkor kezdte Észak kovácsolni ellenünk a nemzetiségek izgatásával azt a szláv gyűrűt, amely most akarta megfojtani a magyart. Vörösmarty „jóslat“-ában szintén csak azért hiv összetartásra fel, mert „Fut, fárad a sok idegen, Miért ? hogy tápja meglegyen.“ Előre látja a nagy gazdasági harcot, amely véres világháborúban tör majd ki. A népeknek élete fog kockán forogni, a megélhetés biztosításáért, a szabad lélekzésórt fognak fegyverhez nyúlni. De hattyúdalában, a csodás nagy magyar rapszódiában Vörösmarthy előre látja ennek a világháborúnak vérfagyasztó képeit is. „Háború van most a nagy világban. Isten sírja reszket a szent honban. Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények? inkább előbb útnak indulnak, ha vidéki vagyonosak, a konflisokra bízzák magukat, a szegényebb osztály útnak indul órákkal előbb a kelleténél. Az órakérdósben tenni kell s pedig minél előbb. Mit ? Nem ránk tartozik ugyan azon törnünk a fejünket, hogy mit kellene tenni, de hisz nem is kell ehez fejtörés. Adva van a tenni való. A város nagyobb forgalmú helyein villamos órákat kell felállítani. Mivel a villamos órák felállításánál a legnagyobb költséget a pontosan járó szabályozó óra követeli, s mivel egy ilyen szabályozó órához több óra-lap is becsatolható, nem okozna túlságos nagy kiadást a városnak villamosórákkal való ellátása. Hallani véljük az ellenvetést, hogy most, a háború tartama alatt gondolni sem lehet ilyen kiadásra. Hogy meddig tart még a háború, ki tudná azt megmondani ? Hogy meddig fog a háború után a nagy drágaság tartani, ki tudná azt megjósolni? Ha minden szükséges ujjitással a háború végéig fogunk várni, úgy a háború után azt sem fogjak tudni, mihez kezdjünk a sok szükségesből előbb. Az órakérdés megoldását nem szabad elodázni, meg kell ezt mielőbb oldani. Any- nyiszor járnak polgármester, tanácsosok hivatalos ügyekben Budapestre, hogy módját ejtMintha újra hallanák a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását Prométheusz halhatatlan kínját. A vak csillag, ez a nyomorult föld, Hadd forogjon keserű levében. De, ha elmúlik a vihar, feltisztul minden. Szebb lesz a föld, a bársonyos mező, a virág kelyhe, illata. Szebb, mosolygósabb lesz ábrándos szivárványával az ég is. Vörösmarty megsejti, hogy a nagy nemzetmérkőzás után nemzetek békéjének, valami nagy tisztulásnak, művelődésnek, jobbulásnak kell következnie. Még a „Vén cigányában mondja el: „S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében. És hadd jöjjön el Noé bárkája Mely egy uj világot zár magába. Lesz még egyszer ünnep a világon ; Majd, ha elfárad a vész haragja S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg újra, lelkesedve, Istennek teljék benne kedve“ . . . Ismerte Vörösmarty azt a gondolatot is, amelyet ma nagyon hangoztatnak a hágai békekonferenciák hatása következtében, t. i. terjedni fog a világosság, az igazság szere- tete, a keresztény világnézet a nagy müveit
