Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-28 / 48. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár- Németi, 1917. november 29. hetik a villamosórák berendezésével foglalkozó céget felkeresni, vele .tárgyalni, költség- előirányzatot készíttetni. Nem hisszük, hogy akadna egyetlen városatya, ki a villamosórák felállításának költségét meg ne szavazná. —s. Hadikölcsön jegyzésével tegyünk tanúságot hazafisá- gunkról. Jegyzetek & hétről (*) Sovány kenyér az ellenzékieskedés. Nehezen tud megbarátkozni vele a zsíros koncokhoz szokott munkapárti gyomor. Há- borog is miatta erősen. Ki nem elégített éhsége annyira kínozza, hogy egyre-tnásra nekimegy a miniszteri székeknek; majd a a belügyminisztert, majd a földmivelésíigyit próbálja lenyelni; sőt legutóbb a közélelmezésügyi minisztériumnál is kísérleteztek, de innen hamarosan megretiráftak, mert ennek a bársonyszéknek jelenleg hatalmas termetű, nagyon erős öklü gazdaja van. A hatalom- éhségtől inspirált portyázó rohamoknak természetesen Tisza István a vezére. így azután természetes az is, hogy ezek a rohamok vagy a falnak vezetnek, vagy kútba esnek, azaz visszafele sülnek el, vagy köznevetségbe fulladnak. Hogyne, mikor Tisza a vezérük s az elvakult pártdüh a mozgatójuk 1 — A múltkor leszavazták a belügyminisztert. Tehették, mert mellettük volt a számbeli többség ; hogy az igazság ellenük volt az nem feszélyezte őket. De amint a kisebbség köréből az elmúlt, kormányzati évek szennyeséről kedtók felemölgetni a takarót, mindjárt elhallgattak. — Azután a földmivelósügyi miniszterbe kötöttek bele : de mikor Mezőssy a tiszta lelkiismeret nyugalmával s az igazság erejével tépte cafatokká a megfojtására font hálót, kámforrá váltak, mint razziák alkalmával a galiciánerek. — Legutóbb végül ismét a vezér vonult fel és mosónőktől, portásoktól meg egyéb jól értesült körökből vett információk alapján megtámadott néhány főispánt. Nem telt bele két nap sem a megtámadott főispánok pozdorjává zúzták Tisza valamennyi állítását. — Ha a munkapárt igy folytatja ellenzéki tevékenységét, nem sok dolga lesz vele a legközelebbi választásoknál a kormánynak. A nevetségesség, amely (a közmondás szerint is) öl, alaposan kikészíti a Tisza egész gárdáját. * * * Nyugatról — a még műveletlen Keletre. Nemzetközi biróság, népek közgyűlése fog dönteni nemzetek sérelmes ügyében. Hadd iktassuk ide egész terjedelmében ezt a költeményt. A Guttenberg-albumba. Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai [szűnnek S a kitörő napfény nem terem ál tudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudaritja gyilok ; Majd ha baromból s ördögből a nópzsaroló dús S a nyomom pórnép emberiségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról Es áldozni tudó szív nemesíti az észt; Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával Es eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság !“ S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlókjölt akkoron ád a világ. Vörösmarty születésnapjának száztizenhetedik évfordulóján megborzadva látjuk, hogy a világháború olyan borzalmasan indult meg, folyik le, mint amilyen vérfagyasztó képekben látta előre Vörösmarty. De, ha ez a szörnyű jóslat bevált, bár teljesedne az ő másik látomása is, az egész világ ismerje az igazságot. Ismerje el különösen ennek a századok óta vert, gyötört magyarnak, millió ellenséggel védelmi harcot vívó magyarnak igazságát! R. A már halottnak hitt kamarilla ismét életjelt adott magáról. Abból tudtuk meg, hogy megint létezett, ólt. és dolgozott, mert megint meghalt. Azaz úgy gondoljuk, hogy sikerült megint agyonverni, mielőtt erőre kapott volna. A dolog úgy történt, hogy egy szép napon egy csomó hazaáruló cseh kép viselő kegyelmet kapott. Azután nemsokára az összes cseh pártok, felbuzditva talán a a eseh-tót dandárnak ellenünk kifejtett vitézségén, egyszerre csak elkezdtek nyíltan, parlamentben és sajtóban hazát árulni és ellenségeink hódito terveire rálicitálni. Minő! jobban tiltakoztunk, annál vakmerőbben haza- árulőztak. Nem értettük a dolgot. A király határozottan kijelentette, hogy Magyarország területi épségét csorbítani nem engedi. Az osztrák kormány is hangsúlyozta, hogy a tervbevett belpolitikai reformok nem terjedhetnek túl az osztrák tartományok jelenlegi határain. Nálunk pedig minden párt, még Jurigáék is, az érdekelt tót vármegyék is felháborodással és undorral utasították vissza a cseh' ok vet etlen kedéseket. Hát hogy mertek a csehek harctéri gyalázatosságaik ellenére is ilyen vakmerő követelésekkel eiő- allani ? Ki biztatta őket? Miben, vagy kikben reménykedtek? — A múlt hét eseményei azután megoldották a rejtélyt. Wekerle miniszterelnök egy terjedelmes, minden részletre kiterjedő memorandumban feltárta a helyzetet Ő felsége előtt. És mert Ö Felsége nemcsak alkotmányos király, hanem önállóan gondolkozó fő is, amint megismerte a helyzetet, azonnal intézkedett. Azóta már olvashattuk a lapokban, hogy herceg Lobkovitz Zdenkó főhadsegédet és gróf Poltzert Hoditz ka binetirodai főnököt a király felmenletteáliásától. * * * Á szocialisták úgy viselkednek és olyan hangon beszélnek, mintha nálunk is közel lenne már a Lsninek, Kerenszkyeü és Troc kijk uralma. Ezt a pökhendi viselkedést nem szabad kizárólag a szocialista vezetők keleti származásának betudni. Van némi reális alapja is az ő tulönérzetes viselkedésüknek. Szakszervezeti tagléts?4muk a háború alatt tetemesen megnövekedett. A Népszavának egy hét alatt hatezernél több uj előfizetőt szereztek. A szocializmussal rokon irányzatok is fokozott tevékenységet fejtenek ki. A szociológusok és szabadkőmivesek lázasan dolgoznak azon, hogy a világháborúban felkavart és a romboló, szabados irányzatok iránt fogékonnyá lett lelkek vezetését magukhoz ragadják. A Huszadik Század és a Világ imponáló erőfeszítéssel gyarapítják olvasóközönségük táborát. Mellettük gombamódra teremnek és terjednek el a keresztényellenes világnézet sajtótermékei, a 40 filléres regények, képes folyóiratok, tudományos mezben hivalkodó kis és nagy piszkosok és terjesztik el a kunyhótól a palotáig, a lövészároktól a hadkiegészítőkig mindenütt az erkölcsi rombolás miazmáit. Mi pedig ezalatt ölhetett, kézzel várjuk, hogy a katk. Sajóért dolgozzanak — mások. Mintha az elméleti sajtóvitával már eleget tettünk volna reánk súlyosodé feladatunknak s most már kényelmesen aihatnánk tovább. Ugyan felfordulna a világ, ha például minden olvasónk megrendelné és legalább egy ismerősével megrendelLetné az összes hazai folyóiratok közt első helyen álló és minden müveit katholikus számára nélkülözhetetlen „Magya*■ Kultúra“ c. havonkint kétszer megjelenő lapot. Egy ilyen élvezetes, magas színvonalú folyóirat olvasása a minimum, amivel kath. világnézetünk ápolásának tartozunk. A Magyar Kulturá-vai szemben nem állhatnak meg azok az ellenvetések, amelyeket a kath. sajtó ellen felhozni szoktak : mert ez a legjobb és legolcsóbb folyóirat, magas nivóju és mégis közérthető, nem üz pártpolitikát, hanem izzó magyar nemzeti célokat szolgál; csakugyan magyar kultúrát terjeszt. Támogatását csak az vonja meg tőle, aki nem ismeri. Ismerkedjünk meg vele 1 A hadikölcsön jegyzés becsületbeli kötelessége minden igaz hazafinak Városi törvényhatósági rendkívüli közgyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott f. hó 26 án képviselő testületünk. A közgyűlésre csak két tárgy volt kitűzve, de több lett kettőnél. Mindjárt a közgyűlés megnyitása után a főispán ur kérelmet intézett a törvényhatósági bizottsághoz. A nála szokásos keresat- lenséggel s közvetlenséggel hivta fel a jelenlevőket arra, hogy a hadikölcsön sikerének biztosítására tegyen meg mindenki minden tőle telhetőt, siessen mindenki segélyére az élet hálái harcot vivő hazának. A helyesléssel fogadott buzdítás után dr. Nagy Vince országgyűlési képviselő, ki napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt, emelkedett szólásra. Szóvá tette azon megtámadást, melyet gróf Tisza István az országgyűlésen intézett főispánunk ellen. Á megtámadás két vádat foglalt magában. Egyik, hogy a főispán a felmentések körül pártpolitikát üz, másik, hogy a városunkban megjelenő uj kormány- parii lap alapítására szükséges tőkét felmentett vagy felmentést kérő munkapártiaktól terrorral erőszakolta ki. Dr. Nagy Vince az első vádra előadja, hogy közismeretül a főispán pártatlansága s felhívja a bizottság tagjait, hogy ha van valaki, ki tud esetről, melyben a főispán inkorrekt eljárást tanúsított volna, álljon fel, adja elő vádját. Teszi ezt a felhívást azért, hogy azon esetre, ha inkorrektségről senki se tud, határozathozatalnak n?m lóvén helye, egyhaugu helyesléssel, applauzussal fejezhessük ki tiszteletűnket, bizalmunkat főispánunk iránt. Vád nem jött, de jött lelkes éljenzés és taps e szavak után. A másik vádra előadja a szónok, hogy a iapalapitók a tőko 80 percantjét azonnal' befizették, a hiányzó 20 percentet aláirás utján gyűjtötték össze. Adtak más pártáiiásuak is, de nem fűimen tettek és nem munkapártiak. Ékkor ismét megújult az éljenzés és a taps. Hogy nem mindannyian éljeneztek és tapsoltak, az természetes, de azoknak is, kik nem éljeneztek és nem tapsoltak, be kellett látniok, hogy ez alkalommal egy puritán goudoikozásu férfiiut ért méltatlan vád, s hogy a törvényhatósági bizottság önmagát tisztelte meg akkor, midőn ennek a férfiúnak elégtételt szolgáltatott. Ha az országgyűlésen elhangzó vádak mind ilyen alaposak, minő a főispánunk elleni vád, úgy sajnáljuk a munkapárti támadókat. A főispán annak eiőre bocsátása után, hogy nem szívesen bocsátkozik személyét érintő ügy tárgyalásába, kifejezi, hogy tisztában volt azzal, hogy ellenségei részéről támadások fogják érni, de hogy ez«k a támadások ilyen alant fognak járni, azt nem képzelte. Tartja magát továbbra is program- beszédében lett ígéretéhez, hogy a közügyeket sohasem fogja pártpolitika szempontjából intézni, de viszont azt a politikát, melyet eddig vallott, követi ezután is. Köszöni a törvény- hatóság bizalmát. Megismétlődött az éljenzés. Most a rendőrség újjászervezésének ügye került tárgyalás alá. Fontos volt a tárgy s a bizottsági tagok dicséretére legyen mondva, nagy volt az érdeklődés is. Csaknem teljes számban jelen voltak a képviselők. Osztatlan figyelemmel, néma csendben hallgatták a Ferenc Ágoston gazdasági tanácsos előadó fejtegetését, pedig a szervezeti szabályrendelet tervezetét mindenki ismerte már s uj csak az a néhány módosítás volt, melyet a szakbizottság és a tanács tett a tervezeten. Mindenki érezte, hogy az évtizedekre terjedő mulasztás orvoslásának itt az ideje s mivel a javaslat jól elő volt készítve, világosan és érthetően volt előadva, az történt, hogy a város pénztárára nagy, uj terhet jelentő szabályrendelet tervezetet a Bél- teky Lajos indítványára hozzászólás nélkül, egyhangúan fogadta el a közgyűlés s magáévá tette a dr. Tanódy Márton azon figyelmeztetését, hogy ha már ennyit, évenként egy milliónyi tőke kamatát lógjuk áldozni, annak idején, az állások betöltése alkalmával keressük meg az állásokra valóban alkalmas egyéneket. Miután a főispán kimondta a határozatot Ozory István főkapitány megköszönte
