Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-11-22 / 47. szám

XXVI. évfolyam. ^asatmAp-Németl, 1917» november 22. -57. szám (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám an. 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évrt - Korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 „ — Felelős szerkesztő Ratkovözki Pál. Laptulajdonos á SMTMÁR-EGmZÜEliYiSl IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes külde­mények, pénzek, hirdetések stb. Fözmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pilrázcl hird.téaeZ egyszeri közlés» S korán. ------------MylHtér sor. 40 filler. --------------­Me gjelentik minden csütörtökön. A városi faárusitas. Ami sok, az a jóból is megárt, a teher- ből pedig a sok elviselhetetlen. Hát a város intézőségo csakugyan nem látja a középosz­tálynak csaknem elviselhetetlen terhét, hogy azt nem áíalja újabb teherrel szaporítani ? Nem elég, hogy a nélkülözhetetlen ta árát 100 percenttel megemeltette a közgyűléssel, most egyenesen lehetetlenné akarja tenni azt, hogy a kishivataluob, tanító, tanár, törvény­széki bírák, ezek a háború által legtöbbet szenvedő emberek, beszerezhessék faszükség­letüket a város fájából. Hát a tanácsban nem gondolkozik senki, vagy ha igen, nem törődik a középosztály nyomorával senki? Ezeket a gondolatokat váltotta ki leltemből az a hir­detés, meiy a „Szamos“ nov. 16-i számában a Léber An tal erdő tanácsos aláírásával meg­jelent. íme a hirdetés: „Egy háztarm-ra, mint maximális meny nyiség 20 ürméter váltható. Az eladás a mai naptól városi erdőhivatalnál a hivatalos órák alatt megindittatik, a váltott fautalványok 8 nap alatt városi pénztárnál befizetendők, kü­lönben érvényüket vesztik és a kiváltástól 90 napig őriztetik a fa a vágatási helyen, a 90 napon túl el nem száiiiíott fáért az erdőhiva- tal felelősséget nem vállal.“ Küzdelem az Adriáért. A tiroli-olaszországi vidék magas hegyei között folytatott gyors előnyomulásunk dicső­ségteljes győzelmünket hirdeti. Szétszórt se­regek menekülésszerü visszavonulása, leszerelt rengeteg fogoly, elfogott ógyuülegek, hátra­hagyott gazdag élelmiszerkészletek, nagy automobil- és kocsizsákmány, megtöltött ben- zintartályok és még egyéb egyelőre megmér­hetetlen hadianyagok bizonyítják a feltétlen sikert, melyet vitéz csapataink és a német szövetséges hadak a hitszegő olaszok felett kivívtak. Az az iv, mellyel nyugatról és északról a Dolomit-alpok felől, valamint keletről az Isonzó-Tagliamento szakaszról előnyomuló sző vetséges csapatok körülkerítik a Piave felső völgyében összepréselt olasz erőket, mind­inkább szükebbre szorul. A velencei alföldre lejutott csapataink a Tagliamentótól a Liven- záig vezető utakon is szétverték az olasz se­reget, melynek utóvédjei elkeseredett ellent- állást fejtenek ki s lovasrohamokkal próbál­ják a győzők előnyomulását késleltetni.' Mindezek dacára a Livenza folyón is át­keltek seregeink s kemény, nehéz küzdelmek között folytatják az üldözést, miközben a Piave folyó alsó szakaszához is eljutottak. Katonai szakértők véleménye szerint itt a Piave folyó mentén a Feltreig nyúló sza­kaszon készülnek újabb s nugyobbszerü el- lentállásra a hitszegők, hogy megvédelmezzék magukat s az Adria hajdani királynőjét, Ve­lencét, amelynek már a kapujánál állanak győztes hadaink. Tegyük fel, hogy a kétszobás lakásban sínylődő kishivatalnoknak csak 8 ürméíer fára, a 3 szobás lakásban szorongó többieknek pedig 12 ürmétől' fárt van szüksége. 8 ürméíer fa árt a sárerdőben és a cser­erdőben 240 K, behozatallal legalább is 320 K; nagyerdőben 8 ürméíer 288 K, behozatallal legalább 356 K. 12 ürméter ára behozatallal 480 K, ille­tőleg 534 K., A 16, 20 ürméterről ne is beszéljünk, hisz ennt'k ára ezeknek a nyomorgóknak a szemében egész kis vagyon; honnan vegye­nek ezek a háború áUal sújtottak 8 nap alatt ennyi pénzt? Erre senki sem gondolt? Mi szükség van arra, hogy a facédula kiváltása után 8 nap, alatt a fa ára a város pénztárába befizettessék, holott az ár kifize­tése után 90 napig is g kegyesen őrizteti az erdőhivatal a fát? K rdem, kinek van kára abból, ha a faeédvh ivdog tulajdonosa fél­ölenként vagy ölenlcént akkor fizeti be a fa árát, mikor össze tudta már kuporgatni a rá való pénzt? Vagy talán a közpénztár rászorul arra, hogy a nyomorgatott emberek pénze 3 hó­napig neki hozzon kamatot. S miért nem lehet a fát az erdőn 90 napon túl is őriztetni ? Pénzbe kerül ? Hát nincs eléggé megfizetve a fa ára, hát nem érdemelnek a küzdők annyi kíméletet, hogy akkor fizethessék és hozathassák el a nekik juttatott fát, mikor már meg van rá a pén­zük ? Hát egy-két őrnek néhány hónappal tovább tartása oly nagy kiadás, hogy azt az ürméterenként 30—36 koronás ár nem bírja meg ? Vagy az talán a cél, hogy a fahoz megint csak a tehetősebbek, meg a fuvarral rendelkező cívisek juthassanak? Osszeiratta a város az egyes háztartások fűtőanyag szükségletét. Tessék a fát arányo­san felosztani a háztartások közt, hisz ez, ha tudja az erdőhivatal, hogy mennyi fája van, a tüzelőanyag-szükséglet összeírása alapján könnyen megejthető. Adja ki az erdőhivatal kinek-kinek a neki járó fáról a cédulát s bízza az illetőre, hogy mikor fizeti be a fa árát s mikor hozatja eh Ennyit, mint legkisebb ked­vezményt, mégis -csak megérdemel a város lakosságának legsulytottabb része. Adjon az erdőn fát a fuvarral rendel­kezőknek, a tehetősebbeknek ,és azoknak, kik az erdőről óhajtják megkapni az őket jogosan megillető részt, a szükebb anyagi viszonyok között levőknek pedig adjon a raktárból. Le­gyen gondja arra, hogy mindenkinek jusson. Azt mondja a hirdetés, hogy egy háztartásra nőtt. Most már Olaszország mindent elkövet, hogy az értékessé lett tengert magának meg­szerezze. Különösen amióta az alpesi vasutak megindultak, a Szuez-csatorna megnyílt s Olaszország, mint átmeneti kereskedő ország jelentős gazdasági és ezzel hatalmi pozícióra tett szert, azóta magának követelte itt az elsőséget, bár a monarchia forgalma az Adrián sokkal nagyobb, mint Olaszországé. A jelenleg dúló háború leplezetlenül feltárta az olaszokban lappangó gazdasági és politikai törekvéseket. A monarchia és Olasz­ország közötti ellentétek nyilvánvalókká let­tek, amióta széttépte szövetségi levelünket és ellenségeink sorába lépett. Az Adriát a hit- szegés árán sem átalná megszerezni, oly nagy fontosságot tulajdonit neki. De mi teszi oiy nagy jelentőségűvé e tengert? Úgy a hajdani, mint jelenlegi jelen­tősége kedvező földrajzi fekvésében rejlik. A földközi tengernek Európa déli részében ez alkotja a legmélyebben benyúló öblét s igy közép Európa szivével legközvetlenebb módon jut összeköttetésbe. Különben a földközi ten­geren is középponti helyzetet foglal el. A földközi tenger közepén a Gibraltárhoz és Szuezhez egyaránt közel fekszik. Világkeres­kedelme ezért fejlődhetik. Két félsziget, az Apennin és Balkán közé ékelődve hosszú és öblökben bővelkedő part­vonala van, mely mind kereskedelmi, mind gazdasági szempontból értékes. A Balkán fej­letlen ipara nagyon alkalmas piac a gyáripar termékeinek elfcö-b7**^«*. A rengeteg erdők a hajóépités és ^amuakáló asztalos-, pintér-, bognáripar szüks^]eíeit ^gitbeti ki. \ Jelenleg- megindított offenzivánk, úgy látszik, a kivívott győzelmek után végre el­dönti a százados küzdelmet, melyet a külön­böző népek viseltek az adriai tenger ural­máért. Mert az Adria régi idők óta vetélykedés tárgyát képezi a partjain lakó nemzetek között. Az ó-korban a római birodalom császárai mindent megtettek, hogy e tengert és vidékét megszerezhessék. Nehéz küzdelmek után el­foglalták azt s partjain gyarmatokat ala­pítottak. A középkorban a velencei köztársaság vívott kemény harcokat e tengerért. Különö­sen pedig amióta Kálmán királyunk Dalmá­ciát megszerezte és a magyar királyok hatal­mát az Adriára is kiterjesztette, azóta főként királyaink ellen harcoltak, mint leghatalma­sabb versenytársaik ellen. Sikerült is nekik a Balkán partokon tért hódítani és igy az Adrián az egyeduradalmat biztosítani. Az újkor elején Amerika felfedezése után a világkereskedelem az Atlanti óceánra terelődött és igy az Adria sokat vesztett je­lentőségéből. A középkor hires Adria mellóki városai helyett az Atlanti-óceán partjain fekvő városok közvetítik már a világkereske­delmet. Velence, Zára, Raguza és a többiek forgalmi jelentősége aláhanyatlott, helyettük Lisszabon, Bordeaux, Bristol, London és más kikötők indulnak virágzásnak. De a legújabb időben, amióta a szuezi csatorna megnyílt, a földközi tenger s vele az Adria is ismét a világkereskedelem útjába esik. Kereskedelmi jelentősége újból naggyá

Next

/
Oldalképek
Tartalom