Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-08 / 45. szám
4 SZATMÁRI HÍRLAP csalc a tudományos, de még a józan gondolkodást is lehetetlenné teszi. “ Ha abban áll a szabad gondolkodás, hogy minden alap nélkül hallgatóságunk előtt rokonszenvük megnyerésére „feléledt babonák“ „jogaiba visszaültetett előítéletek“ „papok által terjesztett delirium“ kifejezésekkel mulattasuk a hallgatóságot, úgy igazán nem tudjuk elképzelni ennek a társaságnak jót erekményező működését. Ha az elnök ur szemében bűn volt a harcosok lelkesítése, ha babonáról, feléledt előítéletekről, papok által terjesztett deliriumról beszél megnyitójában az elnök ur, úgy elképzelhető az a tárgyilagosság, mely a társaság előadásait fogja jellemezni. Érdekes, hogy a „Szatmár és Vidéké“- nek ugyanezen száma megrovásban részesíti Figus Albertet a „Karitás“ alakuló gyűlésén mondott beszédéért, melyben pedig bizony, — mint azt Figus Albert lapunk mai számában közölt beszédéből mindenki láthatja — abban a beszédben semmi kivetni való sincs. Úgy látszik, hogy a „Karitász“ alakuló gyűlésére kiküldütt tudósító nem egészen tárgyilagos figyelemmel kísérte a gyűlés lefolyását. Erre mutat az is, hogy tudósításában a jelenlevőkről, a püspök, a főispán, a képviselő és Ratkovszki Pál felemlitóse után folytatólag igy referál: „és a kath. társadalom számos tagja, főként nők.“ Ha jól szójel nézett volna, meg kellett volna látnia, hogy a jelenlevők háromnegyed része férfi volt s ezek közt nem szólva a káptalanról és papságról, bírák, orvosok, városi tisztviselők, tanárok voltak jelen. Több tárgyilagosságot kérünk. z. A király nevenapján, november 4-én, dicsőségesen uralkodó IV. Károly apostoli királyunk névnapján fellobogóztuk városunkat. A katonai hatóságok, a különbüző polgári tisztviselői karok, iskolák, resztvettek a székesegyházban az ünnepi istentiszteleten. A templomban jelen volt Szatmár vármegye főispánja is. Áz ünnepi sz. misét püspökünk Öméltósága celebrálta. A kóruson Sepsy Márton karnagy művészi vezetésével a székes- egyházi énekkar zenekiséret mellett énekelt. Az ünnepi ének és zene nagyon áhítatra keltő volt. Rendkívüli siker koronázta a karnagynak Isten dicsőségéért kezdett folytatott nagy fáradozását. Az alkalmi szentbeszédet Rónai János mondotta. Püspök ur Öméltósága folyó hó 5-ón reggel Budapestre utazott. Rásztvesz a püspöki konferenciákon s azután a Császárfürdőben tölt rövidebb időt. Istentisztelet halottak napján. Mindenszentek ünnepén a székesegyházban a káptalani nagyhiisét Szabó István praelatus- kanonok celebrálta, a szentbeszédeí Tóth József képezdei tanár mondotta. Este Bodnár Gáspár tartotta a halottak napi szentbeszédet. November 2-án püspökünk Öméltósága celebrálta a gyászmisét, kint a temetőben Rónai János prédikált. Szent Imre-nap a kir. kath. főgimnáziumban. A kir. kath. főgimnázium tanárkara és ifjúsága az idén is méltó fénnyel tartotta meg védőszentjének, Szent Imre hercegnek ünnepét. A Jézus Szt. Szive templomában növendékpapok segédkezésével Benkö József apátkanonok, püspöki biztos apáti misét mondott, amely alatt a kóruson Sepsy Márton karnagy vezetésével a székesegyházi énekkar énekelt. Evangélium után Czumbel Lajos dr. szemináriumi prefektus nagyon szivekhez szóló szentbeszédet intézett az ifjúsághoz. Gyűjtés a hősök sírjának gondozására a kir. kath. főgimnáziumban. A minisztériumi rendelet értelmében a kir. kath. főgimn. tanárkara és ifjúsága gyűjtéssel kapcsolatban ünnepélyt rendezett a hősök emlékére. Az ünnepélyt az iskola a magyaros vendégszeretetről beszélő második otthonában, a ref. főgimn. tornatermében tartotta meg. Ä műsor a következő volt: 1. Szózat. 2. Imádság. Irta Pakots József, szavalta Forrás István I. A) o. t. 3. Hugo Reinhold. Op. 28 Impromptus für Pianoforte No. 3. Cismol. Zongorán játszotta Vanyek János VIII. o. papnövendék. 4. Alkalmi beszéd. Mondta Rónai János főgimnáziumi tanár. 5. „Testamentum.“ Háborús dal Reményi Bélától. Énekelte Unger István VI. o. t. Zongorán kisérte Radlinszky József VIII. o. t. 6. „Prológus az új élet felé.“ Irta Harsányi Lajos. Szavulta Cziller János VII. o. t. 7. Wiehtl-trio. Előadták 1. hetredün Balogh István VIII. o. t., 2. hegedűn Unger István VI. o. t., 3. hegedűn Dunay Sándor VIII. o. t. 8. Az Isonzó partján. Költemény. Irta és felolvasta Benyovszky Pál Vili. o. t. 9. Himnusz. Szatmár városának előkelő közönsége töltötte meg a tornatermet. Ott volt Mazorana ezredes, a német kórházak parancsnok-főorvosa, városunk országgyűlési képviselője is. A gyűjtés eredménye méltó a magas színvonalú, nagyon sikerült ünnepélyhez. 207 korona gyűlt be a hősök sírjának díszítésére. A kir. kath. főgimn. tanárkara ezen az úton is hálás köszönetét mond a ref. nő- növelde igazgatóságának és tanárkaidnak azért, hogy erre a jótékonycélu előadásra egy pianinót volt kegyes használatba adni. A szatmári papnövendókek „Szent Alajos Társulata“ szokásához híven ez évben is november hó 2-án megünnepelte elhunyt tagjainak emlékét a következő műsoros ünnepéllyel. 1. Megnyitó beszéd. Mondotta: Léber János IV. é. h. h., elnök. 2. Mendelsohn—Bartholdy : Beati mortui . . . Énekelte Lini János vezetésével a papnövendókek énekkara. 3. Ünnepi beszéd. Mondotta: Botiinger Pál III. é. h. h. 4. Ékkel L.: Isten ki örködül . . . Előadta az énekkar. 5. Párkányi Norbert : Levél halottak napjára. Szavalta: Balogh Ferenc VII. gimn. p. n. 6. Chopin: Trauermarsch. Harmoniumon játszotta Mártin József II. é. h. h. Zongorán kisérte Vanyek János VIII. o. gimn. p. d. 7. Záró beszéd. Mondotta: Duffer Antal IV. ó. h. h., főjegyző. Tanári kinevezések. Egyházmegyénk területén működő több helyettes tanárt nevezett ki rendes tanárrá a vall. és közokt. miniszter és pedig Rónai János szatmárnémeti kir. kath. főgimn., Ur Márton és Fejes Zoltán beregszászi áll. főgimn., Vitéz Mátyás és Lévai Sándor munkácsi áll. főgimn. tanárokat. Tanitóválasziás. A magasrévi iskola- tanács KöhoXmy József Zemplén mátyási tanítót választotta meg. Jékel Antal, volt szatmáregyházme- gyei áldozópap, az Irgalmasrendiek egri elmegyógyintézetében múlt hó 31-én elhunyt. Polgármesterünknek, ki a Városi Közélelmezési Hivatalt kezdetben személyesen vezette, az e téren működött és működő tisztviselők munkatöbbletéért a közgyűlés által kiutalt jutalomból 2500 korona jutott. A polgármester ez összegből 1500 koronát reform, iskolai és egyházi célokra, 1000 koronát pedig a város területén működő jótékony egyesületek céljaira ajándékozott, nem tartva meg magának egyetlen fillért sem. Ezen nemes cselekedet önmagát jobban dicséri, semhogy külön dicséretet kellene hozzá csatolnunk. A félmiliós szeszcsalókat a véletlenség a rendőrség kezére juttatta. A budapesti pályaudvar ruhatáráhól a 188. számú csomag kiadását kérte egy Porgesz nevű egyén azzal, hogy a csomagról kiállított szelvényt elvesztette. A raktárosnő kiakarta adni a csomagot azon feltétel mellett, hogy Porgesz nevezze meg a csomag tartalmát. A. raktárosnő felbontotta a csomagot s mivel 329 ezer koronát talált benne, Porgeszt is, meg a csomagot is átadta a pályaudvari ügyeletes rendőrnek. Porgesz a rendőrségen azt mondta, hogy ő,a Kohn Lajos leendő sógora s hogy őt egy Ábrahám nevű ember bízta meg a csomag kivételével, de hogy ily sok pénz van a táskában, azt ő nem tudta. Szembesítették Kohn Lajossal, ki hosszas huza-vona után bevallotta, hogy a csomag az övé, hogy Fekete Lajos, kit a csalással vádoltak, nem létező egyén s hogy a pénzt a tisztelt Kohn ur egyedül csalta ki. Városunk polgárának, Weinrebnek igy megkerült a pénze. Szatmár-Németi 1917. november 8.---------------_ .---------------- ....... ........ _ - ■ ■. . ■ - ■ . - =a« SZ ÍNHÁZ. Elmúltak a nyár népünnepei, el az őszi szórakozások, a szüretek, visszavonulunk a levelek hullása napjain a városi házakba és bent a városban keresünk szórakozást. Ilyen gondolatokkal kezdték a múltban, a békeidőben a színházi rovatot, mikor a borongós, csillagtalan őszi napokon megnyíltak Thália kapui, megélénkültek a világot jelentő deszkák körül a színfalak, felgyultak a lámpák és a szórakozáson kívül magyarságot, Ízlést, művelődést keresetit a mindig hálás közönség a színházban. De vihar jött, háború dulása, népek veszte, népek pusztulása. Már negyedszer sárgult el a levél és hull le a nyugtalan őszi szellő szárnyára. Minden elmúlt, el is felejtődött. Egy megmaradt még; a színház. Ezért ezt még jobban megszerette és még szívesebben keresi fel az agyongyötört társadalom. Ködös, esős novemberi estén, 3-án megnyíltak ismét Thália kapui. Hanem, hogy már negyedik évét éljük a világháborúnak, nem érdktelen megfigyelői, valóban „silent Muse inter arma* csakugysn elhallgattak e a fegyverek zajában a múzsák, megjöttek-e a múzsák is vagy elmaradtak-e a jobb idő-" két várva. Kiss Árpád színigazgató és a régi gárdából visszntérő művészek a társulat uj tag- taival együtt, megérdemlik a múzsák szere- tetét. Kiss Árpádban sok értéket talált a szinügyi bizotttság, mert ő sok megértő, tisztelő, jeles tulajdonságait helyesen értékelő barátot szerzett már Szatmáron. Visszajött Szalma Sándor, a mindig ünnepelt baritonista, Kolozsvár szülötte, a mindenki előtt kedves székely fiú. Kiss Miklós is visszatért a mi szerető körünkbe. A népszerű drámai erőt feledhetetlenen sikerek, feledhetetetlen, kedves epizódok is fűzik városunkhoz. Kormos Ferenc nagyszerű táncművész, Sáfár Sándor kitűnő tenorista. Deák Gyula is, bár még csak itt- ott jelent meg a színpadon, bemutatta mégis, hogy jól tud játszani. Még nagyobb örömmel fogadhatják a múzsák a társulat bölgytagjait. Borbély Lili egyszerre ünnepelt operettprimadonna lett. Tüneményes, kellemes hangja, gyönyörű tánca az igen hivatásos művésznőnek a hóditó tulajdonai, tulajdonságai. Van színpadi rutinja. Elegáns a játéka Torday Etelnek, igen megnyerő Lázár Hilda, eleven, temperamentumos Tornai Feri. László Tessa az énekes szubret természetes fellépésével, kedves megjelenésével, a szerepei teljes átértősével sok jót igér. Rella Margit már fiatalságában is kedves a színpadon, sőt igyekszik kifogástalan művészetet hozni a színpadra. A hölgyek öltözetei ugyan még nagyon szerények, háborús jellegűek voltak eddig, de talán még teljesen ki sem pakkoltak. Leszálltak-e tehát a múzsák a szatmári színpadra ? A társulat megérdemelné, hogy leszálljanak, de a közönség elűzi őket. Ä közönség nem művészetet keres, nem a ^zépet keresi, hanem, mint háborús közönség, érzé- kiességet keres. A „Mágnás Miska“-ban bemutatkozott az operett-együttes, a „ Vengerkák- ban a drámai együttes, „Mágnás Miska“ énekeinek szövege, dallama kedves, a háborúban élők fülének kellemes. De a „Vengerkák“ c. színdarab, hogy épen a vengereknek legyen kedves, azt birálui sem lehet. Nemzetünk vérének tragikus pusztulása bosszantó. Á külföldre vágyó magyar leányok szerencsétlen sorsát akarja bemutatni, az ottani életet akarja megutáltatni a darab. Nem szabad azonban annyira a realizmus, naturalizmus karjaiba dobni ezt az eszmét, hogy a darabban a legtöbb kiszólás, különösen a II. felvonás első jelenete, a szobajelenet nagy illetlenség. Olyan előadástól és olyan közönségtől, amilyben hölgyek is minden megütközés nélkül nézik végig a szemérmet csúfoló színpadi jeleneteket, eltávoznak a múzsák. A színészek tudnának Ízléses darabokban lépni fel, de a a világháborúban a háborús erkölcs tetszik a közönségnek. Az ilyen darabok „szinrehozaíalát nem okolja meg más, mint a közönség Ízlésére valló — és rendesen bevált“ — számítás I mondhatjuk el a Budapesti Hírlap nov. 4-i számával. RNyematott a Pázmány-sajt óban Szatmár-Németi 1917. — Kiadó; Szatmáregy házmegyei Irodalmi Kör. — Szerkesztésért felelős : Ratkovszki Pál.
