Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-10-04 / 40. szám
SZATMÁRI HÍRLAP 9 meg minden alkalmat annak folytonos élesztősére. Ez az élénken átérzett vágy, a testvéri szolidaritás a kath. sajtó, a „mi sajtónk“ iránt nagyon megbecsülni való gondos ápolásra érdemes érték. Olyan erőforrás ez, mely a megteremtendő modern veretű katb. lapoknak egyszerre biztos lendületet fog adni. Az együttérzés a kath. sajtó ügyével társadalmunk eléggé széles rétegeiben, legalább a reményt tartja ébren benünk egy jobb jövő, színes álmaink megvalósulása iránt. Mert félünk, hogy még sokáig kell reménységből élnünk. A közeledő Sajtó-vasárnap kitűnő al- kalmul szolgálhat e szolidáris érzés elmélyítésére. Videant consules ! Nevezetesebb politikai események. Az e héten felmerült tünetek arra engednek következtetni, hogy a kormány el van határozva az uj választójognak megalkotására azou esetben is, ha az október közepén egybeülő országgyűlésen nem tud benyújtandó javaslatának, mely, mint Írják, már készen van, többséget teremteni. Szervezkednek a pártok. Gyűléseket tartott a néppárt több kerületben, a választójogi blokk Kolozsváron és Pozsonyban. A blokk gyűlésein Apponyi, Földes, Batthyányi miniszterek is szerepeltek. Ez utóbbi Pozsonyban úgy nyilatkozott, hogy a választójog kiterjesztése maga után fogja vonni a házszabályok szigorítását. A kormány megtiltotta a ruhanemüeknek Ausztriába való kivitelét. Sajnos, ez a rendelet akkor jön, midőn már jóformán semmink sincs, mikor jobb minőségű két nadrág-, mellény-, és kabátnak való szövetért 800 koronát kell fizetni. Ausztriában a csehek okvetetlenkedése zavarja a békés munkát. A költségvetési vita folyamán olyan események merültek fel, melyek könnyen a kormány lemondására vezethetnek. A harctereken nagyobb események nem történtek. Állandó ugyan mindenik fronton a tüzérharc, de Dagyobb terjedelmű közelharcok nem voltak. A légiimre igen élénk volt a hét folyamán ; a németek háromszor támadták meg Angliát s annak fővárosát Londont. E támaÉlő példa erre a mi szép parkunk felszáníása, melyet ugyancsak megműveltek a mi buzgó francia theologusaink s mégis az első év termése szomorúan silány volt. Szóval annak, hogy Anglia a kolóniákból élelmezi magát, annak most is fenn kell állania, mert bizony az angolok még nem haltak éhen, s minden efajta hir az újságok céltudatos hazugsága lehet. Szent igaz, hogyha a német 4 héten át tudná teljesen blckálni Angliát, egy kettőre beadná derekát, de hát épen ez nehéz; titáni erővel kellene a németnek a tengeren is rendelkeznie, hogy sikeresen megküzdhes- sen a tengerek eddig legyőzhetetlen királyával. Odaát a megélhetési viszonyok határozottan jobbak a mieinknél. A pénz értéke, többé-kevésbé, megmaradt a régi. E különös tüneménjrt valószínűleg úgy kell magyarázni, hogy az angol póznek többé-kevésbé megmarad régi forgalmi tere. Annyiban érzik az angolok a buvárhajók harcának eredményét, hogy az élet most kétszer olyan drága mint volt a háború előtt. Kivétel a kenyér, melynek ára nem szökött fel annyira ; minthogy a kormány nem engedte, hogy a szegény nép mindennapi betevő falatján szívtelen emberek meggazdagodjanak. Valóban tapintatos és bölcs intézkedés. Hasoalókép, kivétel még a bor, melyet Spanyol- és Görögországból hoztak be, most pedig a neutrális hajók nem igen közlekednek a tenger- alattiaktól való félelem miatt; továbbá a cukor, melyet nagyobbrészt a kontinenstől kaptak, s mely most teljesen elmarad. E két cikket még pénzért sem lehet beszerezni a kívánt mennyiségben. Az igen drága cikkekhez sorolandó még a tojás is, melyet azelőtt dásoknak az épületekben okozott károkon kívül az angolok saját bevallása szerint 42 ember élete esett áldozatul, 95 ember pedig megsebesült. A buvárhajóharc is sok kárt okozott ellenségeinknek. A lapok kimutatása szerint szeptember 26.-tól október l.-éig 96.000 brutto regisztertonna hajótért pusztítottak el a német buvárhajók. Oroszországban állandóan dúl a belfor- radalotn, a polgárháború. Egyes lapok híradása szerint az angol követ figyelmeztetésére az angolok menekülésszerüen távoznak Péter várról. Olaszországból is lázadásokról s forradalmi hangulatról érkeznek jelentések. Békegyiilós volt Budapesten, a magyar katolikusok békegyüiése. A tömeg nem hordott veres zászlót, a „Marseillaise“ áriái nem verték fel az utcák csendjét; rendőrség s közönség összetűzéséről, véres fejekről, betört ablakokról, kifosztott üzletekről nem olvastunk az újságokban. Pedig hatalmas tömegek verődtek össze, hogy a ma legégetőbb kérdésében állást foglaljanak, hogy szivök legforróbb vágyának ország s világ előtt, hangosan, tüntetőén kifejezést adjanak. Nem volt abban a gyűlésben semmi bántó, semmi forradalmi. Barátnak s ellenségnek egyformán szólott. Csak tanúságot akart tenni arról, hogy már belefáradtunk, hogy már torkig vagyunk a háborúval, hogy a feledés sűrű, fekete fá- tyolát akarjuk rádobni mindarra, ami eddig történt, hogy még emlékezetünkből is ki akarjuk tépni e szörnyű három év minden eseményét. Tegyünk úgy, mintha sohse gyűlöltük volna egymást, mintha ágyudörgés, lángvető, tojtógáz, ernberroncsok, hullaszag sohse lettek volna a földön. Legyen már vége e tengernyi szenvedésnek, némuljanak el a háború rémei! Ezt a vágyat akarta kinyilatkoztatni, ezt az eszmét terjeszteni a budapesti katolikusok békegyüiése. Színvonalára nézve oly magas, méreteiben annyira impozáns volt, hogy az egész országot magával ragadta. A sajtó nem elégedett meg a hideg, száraz kőnyomatossal, lelket öntött a fekete ólombetűkbe, hasábokat szentelt méltatásának. Idők jele, hogy a magyar katolicizmus hangjára ilyen visszhang felelt. Máskor talán agyonhallgatták volna: ne tudja meg a világ soha, hogy a magyar katolicizmusnak tagozott, zárt sorai vannak, hatalmas, fegyelmezett tömegek állanak rennagyobbrószt Oroszországból kaptak. De e néhány cikket leszámítva, a többi élelmi- és iparcikk a kétszeres értéken túl nem igen emelkedett. PJ. egy jó pár cipő a háború előtt volt 12 shilling (márka), most 16—20 sh. ; a hús kétszer olyan drága; s ez mondható átlag minden élelmi és iparcikkről. Hogy Angliában van még ennivaló, ezt nemcsak saját tapasztalatomból tudom, hanem ezt még az is mutatja, hogy náluk még nem hozták be a cédula-rendszert. Mikor a jelen óv február hónapjában a németek megizenték a tengeralatti háhorut s az első hetek eredménye tényleg feltűnően sikeres volt, az angolok kissé megijedtek s behozták a cédula-rendszert, de igen különös alakban. Az angol kormány kijelentette, mennyit szabad egynek-egynek kenyérből, húsból stb. enni s aztán a honfiúi kötelességre hivatkozva, kérte az alatvalókat, hogy önként tartsák meg a kormány előírásait. Többet nem tettek, ügy hiszem, ennek is volt foganatja, mert az újságok szerint Londonban kevesebb kenyér és hús fogyott el, mint azelőtt. Jelenleg leszámítva a czukrot és a bort, nincs eédularendszer Angliában. Sőt, még Londonban is, ha valaki ismeri az egyes helyekei, hol mérsékelt áron lehet étkezni, nem fog sokat fizetni ebédjéért vagy az uzsonnáért. Pl. az ABC (Aered Bread Compagnie) minden utcasarkon fellelhető vendéglőiben egy uzsonna t. i. tea tejjel, kenyérrel és vajjal csak 50 Pfenning (5 d.); egy ebéd pedig, meiy levesből húsból, főzelékből és tésztából áll: 2 Márka (2 sh.) Mindezeket összegezve, bátran mondhatom, hogy az angol nép életviszonyai még nem kritikusak. Ezt első sorban az angol középSzatmár-Németi, 1917. október 4. delkezésére s most megdöbbenve állottak meg, nem tudtak szabadulni hatása alól. Máskor finom gúnnyal vágtak volna végig rajta, most vele örültek, vele ujjongtak. Olyan volt ez a békegyülés, mint vaiami hatalmas égzengés, amire még a legtávolabbi hegyek is visszhanggal felelnek. A magyar sajtó koncertjében egy disszonáns hang volt csak: a „Népszava“ még most se tudott úrrá lenni gyűlöletén. Mikor mindenfelé lobogó tüzek égtek ő csak hamut s kormot szórt kialudt parazsaiból. A magyar katolicizmus büszke lehet rá, hogy a kezdeményezést magához ragadta. Már a háború első éveiben, mikor még mindenki letiport országokat, rombadőlt trónokat akart látni, Gieswein prelátus már a tartós, az örök béke eszméit hirdette. S most meg a háború negyedik évében mindnyájunk békevágyának impozáns módon adott kifejezést a budapesti katolikusok békegyüiése. De nemcsak az teszi kimagaslóvá, fontos béketényezövé a katolikusok budapesti gyűlését, hogy egy egész ország áll a háta mögött, hogy hangja egészen ellenségeink füléig elhat, hanem az a tény, hogy a nemzet legfőbb urának, a királynak magának szimpátiája s egyetértése kisérte programját s lefolyását. Á katolikusoknak meg tudatára kell ébredni annak, hogy fontos tényező, nemzetet irányitó erő lehetünk, csak akarnunk kell. Tömörüljünk szilárd, zárt sorokba, alkossunk áttörhetetlen falankszokat s kormányok fognak reszketni előttünk. Világ katolikusai egyesüljetek, a megértés és krisztusi megbocsátó szeretet alapján s virág fog fakadni a vérmezőkön, pacsirtaszó fogja elverni a holló károgást! Demokrácia és virilizmus. (S. V.) A világáramlat, úgyláíszik, vé- gigömlik mirajtunk is; feltartóztatni immár nincs módunkban. Demokraták leszünk mindannyian, szegények-gazdagok, mágnások-pol- gárok, keresztónyek-nem keresztények egyaránt. Leszünk, mert azok akarunk lenni mindenáron. A baj csak ott van, hogy a hányfélék vagyunk, ugyanahnyiféle demokráciát akarunk. Mást a mágnás, mást a tisztviselő, mást a munkás és ismét mást a nők ; ismét mást a keresztény, mást a nem keresztény elem és igy tovább. Milyen lesz a valóságban ? Isten a megmondhatója 1 osztályról és az iparos és munkás körökről mondom. Mert a dúsgazdagok mindenütt dőzsölnek még a háborúban is. Hasoulóké- pen a katonáknak arany dolguk van. Egy egyszerű katona napi zsoldja 2Vä sh. Eltartása pedig ineseszerü: háromszor napjában kapnak húst, főzeléket, reggelire kávét tejjel; azonkívül édességet (confiture), melyet az angol nagyon szeret s mindezt, meg természetesen a kenyeret is, oly mennyiségben kapják, a milyenben szemük szájuk azt megkívánja. Katonáik még most is úgy járnak, mintha skatulyából húzták volna ki őket, lerongyolódott szegény katonákat nem lehet látni odaát. Sebesültjeikkel szinte pazar bőkezűséggel bánnak. Ápolónőik társaságában automobilokon mennek ki a tengerpartra, s olyan jó dolguk soha sem lesz, mint mikor most a „Read Cross“ (a vörös kereszt) kórházaiban élnek. — Ezeket mondom és e dúsgazdagokat leszámítva, a középosztály, az iparos a munkás körök életviszonya 4 héttel azelőtt, mikor még Angliában voítam, még nem volt kritikus. * * * * Érdekelni fogja szives olvasóimat a tengeralattiak kérdése angol megvilágításban. Az angolok érzik a tengeralattiak küzdelmét ; hisz az élet, miként említem, kétszer olyan drága, mint annak előtte. Az angolok sokat veszítenek a tengeren. Hogy mennyi a veszteség lehetetlen volt megtudnunk pontosan^az angolok különös közlési módja miatt. Ők, mikor az angol kikötőkbe jövő'hajók számát adják meg, beleveszik az összes semleges hajók számát is; igy hetenkén 2600—30CKD-et jelenthetnek.
