Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-08-30 / 35. szám
XXV I. évfolyam. Szatmár-Németi, 1S17. augusztus 30. 35. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁESADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ \ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő: Dr. TJHL KAROLY. Laptulajdonos A SZATMÁB - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések síb. JPAzmáiiy-sajtó (Iskola-utca 5. sz. címre küldendők. Pályázati blrdotéseK egyszeri közlése 5 korona---------------- Nyllttér sora 40 fillér. ---------------Me gjelenik minden csütörtökön. Tanév kezdetén. (Sz. L.) Megnyílnak az iskolák ajtai, han- gosaklesznek a múzsák csendes hajlékai, feltárulnak a tudomány csarnokai a gyermeksereg, illetve a tanulni vágyó ifjúság előtt városunkban is. Ott, a hol a néma csend honolt, vidám élet zaja hangzik fel, forró vér pezseg, a fejlődő élet törekszik előre. Igaz, sok helyen, a múzsák hajlékait, ahol máskor vidámság és öröm honolt, a beteg harcosok sóhajai, nyugtalánsága, álmatlansága, az édes otthon utáni vágy, sóvárgás töltik meg . . . mosolygó gyermek, ifjú arcok helyett halaváDy, sáppadt vonásokat láthatunk, fejlődő élet helyett romba- dülő életet, ép, egészséges tagok helyett fáradt testet, hervadó, avagy a korai elmúlással dacoló életet találunk. Mily ellentét a vidám gyermeksereg, ifjúság az ő örömével, reményvirágával, bár ezeket is sokban hervasztá a háborús idő s midőn gyászfátyolt tett kalapjukra, korán hozott őszt ifjú sziveik örömvirágira. Mégis a gyermek, az ifjú kora kiváltságával örvend az életnek, a gyermek hervadt virággal, tört üvegdarabokkal gondtalanul játszik a sirok mellett is és az ifjú nem ismer mást, mint tavaszt, midőn zöl- delni, nyílni, virágozni kell mindennek. Bár ezernyi a bánat és a gond, bár számtalan az aggódó özvegy, elszorult szivü anya, mégis az emberiség meleg szeretettel fordul a gyermekekhez, az ifjúsághoz, az emberiség tavaszvetáséhez, reménységéhez: mint a Kertész vizsgálja az életképes rügyeket, kifejlő virágokat, bár fájlalja a letört gyümölcsös ágakat, derékban letört sugár fákat. Az emberiség meleg szeretettel fordul az ártatlan gyermekekhez, serdülő ifjúsághoz, ezekben látja itt a földön újra önmagát fáradtságának sokban jutalmát, eszméinek letéteményesét, hazájának újból való felviru- lását, uj életét, boldogító jövőjét. Ha mindenkor nagy fontosságú volt az iskola, nevelés és oktatás, amitől függött az ember boldogsága, a család és társadalom jóléte, az emberiség üdve és boldogsága, mennyivel inkább érezzük annak szükségét ma, midőn a nagy idők nagy feladataként áll előttünk mindennek újból alkotása, felépítése akkor, amikor a gyilkos fegyverek tépik és szaggatják a család, társadalom és nemzet életét és boldogságát, ma midőn a nagy idők nagy feladatainak nagy megoldása életük delén vagy alkonyán találja a nemzet munkásait. Át kell adni a nemzeti eszmét az ifjúságnak, át kell adui a szivet az ifjú nemzedéknek, hogy a jelen élet óriási mérvű pusztulásai között a lelki, testi romok, anyagi romlás között megtalálja az utat, amely a jólét, a boldogság felé vezesse a nemzetet. És ezért vélem én minden politikai, gazdasági, pénzügyi kérdésnél fontosabbnak, a nevelés, oktatás szent ügyét, mert mindezeket fel leli a nemzet, ha nem vesziti el önmagát, ha világitó oszlopként vezeti a nemzetnek nevelő munkáját az Isten és hazája iránti forró szeretet; amig elméjét hasznos és nagybecsű ismeretekkel gazdagítja, addig a szivet virágos kertté, a jó erkölcsök virágos kertjévé teszi a jó nevelés. Ha a család és iskola, társadalom és állam Összefog abban, hogy megadja az ifjúságnak a jó nevelést, testi, lelki életének erőteljes kifejlését, remélhetjük a legszebb eredményt. A nemzet életét áthatja az Isten és hazája iránti forró szeretet. Szóval, ha jól van nevelve az ifjúság, lesznek megfejtve a legnagyobb problémák, lesz biztosítva az egyén és állam élete. Jól nevelve pedig — mondja Ros- ■eau — aki az életben előforduló bajokat legjobban képes elviselni, amely elvet el is fogadhatunk egy magasabb, fensőbb életelv elismerésével, mert csak ez képesit bennünket arra, hogy az életben előforduló bajokat Kis képek. i. Tél volt, erős hideg tél, midőn meghalt az ősz király, az egyutoából álló falu népiskoláján még kinn lengett a fekete zászló ócskán, szegényesen, mint egy összetépett életnek foszlányai. Epen az iskolából mennek hazafelé a gyermekek, amidőn a temető felől, honnan ez ut vezet a faluba s hova a falubeliek utolsó útja visz az örök nyugalom helyére, öreg katona bekötött szemmel, deres fővel siet a faluba. „Gyuri te, Gyuri te I kiáltják a gyermekek, itt jön édes apád.“ Hátra néz, kiválik a sorból a gyermek és rohan visszafelé, aboz a bekötött szemű, félszemü katonához, aki elfelejt mindent gyermeke láttára, háborút, fólszemet s csak szorítja magához rajta csüngő gyermekét. Vajha ne felednők s meg látnók két szemmel, mit tettek értünk a félszemü emberek IL Levél a tanyán. Át, ott, ahol az Ung jót halad a síkon, van a fehér papok tanyája. Apró barátságos házak vannak a négy szögletes udvar körül s épen vasárnap délután. Beszélget a tanyai nép, távol a falutól majd megszólal a zene, a kézi harmonika. Táncol, ugrál a gyermek sereg s mosolyog a nagyja, bár sokan elvannak messze a háborúban, nem szomorú a tanya képe. Egyetlen esemény a tanyai élethez, hogy hozzák a posát. Csend lesz a tanyán, elbalgat a nóta. Jaj I elvitte a srapnel Miskának a kezét sikolt fel valaki, zokognak a tanyán, hangos lesz a sirás. * * * Délczeg huszár megyen a tanyai utón, fél vállra van vetve rajta a mente .. .Inkább a fél keze hiányzik belőle a srapnell elvitte. Bárcsak megmaradna a félkezü katona éplelke, ha majd látja, hogy fél kézzel kell leróni az élet robotát. III. Parancs parancs . . . Falu végén csendes ház messze pirosló cserépfedőllel, körülötte zöldelő lombokkal. Udvarán szép oltványok, félig érett, pirosló gyümölcsök. Rég meghalt a gazda ... ott kinn Amerikában, a hol hazátlan a magyar, jött-mentnek hivják. Szegény özvegy asszony > építette a házat gyermekei pegitségével, hogy legyen öreg napjaiban, hova lehajtani fejét. Fia, a jó fiú, ki öröme, családjának fen- tartója volt megjött váratlanul betegen a harctérről, hogy az anyai szív melegénél erői találjon, hogy kis falujának üde friss levegője visszaadja testi egészségét. Megsegít az Isten, igy beszél az anya. Gyere fiam menjünk az Isten házába ... ez a parancs .... * * * Parancs parancs, édes anyám, igy szól az ifjú, tudom mi a parancs az ágyuk tüzé- ben, a gépfegyverek között. Tudom édes anyám, hogy az Isten félelme a legfőbb parancs, megsegit az Isten, majd gondját viselem én édesanyámnak, a mi kis házunknak. Megsegit az Isten. IV. A feljáró lélek. Azt beszélik a faluban, hogy feljár a két árván marad gyermek anyjának a lelke. Derék, jó asszony volt, jómódú vidám természetű s fösvény, mert hát az az okos mostan, szokta mondogálni, aki fösvény. El el szorult szive s a bánat felhő árnyékolá be arczát, midőn arra gondolt, hogy-bogy is van férje, aki az orosz harctéren megsebesüli. Megjött végre az újszülött s megjött a várva várt levél szomorú tartalmávál s az apró tárgyakkal; bizonyos lett a beteg asszony előtt, hogy férjé meghalt és ő árvának lett az anyja . . . elment ő is a férj után s itt maradtak az árvák. Azt beszélik a faluban, hogy feljár az árvák anyjának lelke. Végig suhog fekete ruhája a szobán és elveszi az idegen karjáról a gyermeket, elringatja, lefekteti elringatja hosza- san nézi. Bejárja a hir a környéket a néphit szárnyain . . . pedig ez az egyszerű nép nem olvasta Gyulaitól, hogy „Három árva sir magában“ ... Sz.
