Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-08-30 / 35. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1917. augusztus 30 bátran elviselhessük, kötelességünkhöz hívek maradjunk az élet minden körülményei közepet! így lesz a vallásos és hazafias nevelés minden jónak gazdag forrásává. Az ég és föld nem ellenségei egymásnak. Az ég áldása fejti ki a földnek jóságát. Vallás és tudomány egy anyának gyermekei, az egyik kebelére hajlik az édesanyának, a másik előtte játszik és ha eltér tőle, tévelyegve veszt utat. Hogy a szép, jó és nemes minden szükséges és hasznos ismerettel vegye hatalmába a gyermeki szivet, lelket, ezt célozza a népoktatási törvény első fejezete is, amidőn a vallásoktatásról való rendelkezést meghagyja az egyházi elüljáróságnak azt kívánja, hogy a testvériséget és hazánk szent földje iránti szeretetet ápolja s viszont, hogy minden más tudomány a maga utján-módján Istenhez vezesse az ifjúságot s jóerkölcsre nevelje. Nem a hízelgés adja ajkunkra a szót, amidőn azt mondjuk, hogy iskoláink legyenek bár az elemi ismeretek tanitóházai, a népnek a nemzet nagy zömének nevelőintézetei, avagy a fen- sőbb tudományok csarnokai, mindenkoraz Isten és hazaszeretet megszentelt csarnokai voltak és maradnak, amelynek tanítói, tanitónői és tanárai nemcsak a tudományok bölcs magvetői, de egyszersmind a hazánkat fenntartó erényeknek fölkent papjai és papnői, hiszen Szatmár város tantestületei fényes betűkkel Írták be neveiket hazánk kulturális történelmének könyvébe s nem múló fénnyel fogják Írni továbbra is e lapokat itt az északkeleti vidék városában, amelyeknek kell, hogy a haza- fiság gyupontja, az erény és magyarság nevelőintézetei legyenek és maradjanak. E város iskolái nemcsak jeles embereket neveltek a hazának, de fényszórói a tudásnak és műveltségnek kibocsátott tanítói, tanitónői által széles ez országban csak tiszteletet, becsületet szereztek a város nevének és sokszorosítói mindannak, mit itt lelkűkbe, szivükbe fogadtak. Kifogástalan, lelkes nevelőket adtak a magyar népnek országszerte, hogy oktassák és neveljék a magyar népet arra, hogy legyenek méltó utódai nagy elődeiknek. Megnyílnak a múzsák hajlékai, a tudomány csarnokai a háborús idők lehetősége szerint . . . Ártatlan gyermekektől s a tanuló ifjúságtól lesznek népesek az utcák. Az Isten segélyének lekérésével veszi kezdetét a tanév mindenütt. Mit is mondhatnánk jobbat, mit is óhajthatnánk üdvösebbet, minthogy az Isten áldása legyen a család és iskola, szülő és tanító egyetértő nehéz munkáján. Jöjj el Szentlélek Isten. Wekerle újból miniszterelnök. Válságos időben foglalja el Wekerle újból a miniszterelnöki széket, ki is mindjárt az egész kabinetet felkérte a maradásra. Meg is maradt helyén mindenki, kivéve a pénzügyminisztert. így tehát az uj kormánynak más politikai jellege nincsen. A korona-tanácson is hangoztatta a király, hogy az irányelvek, amelyeket Eszterházy megjelölt, változatlanul megmaradnak. Kétségtelenül megnyugvással vette az ország, hogy a király választása ily nagy érékü államférfiura esett. Wekerle nagy tudására a világesemények felfogásában, megítélésében, pénzügyi és gazdasági viszonyaink alakításában Wekerle nagy képességeire az országnak szüksége van. Egyelőre tehát tiszta és változatlan a helyzet és megnyughatunk abban, hogy az uj kormány becsületes, reális, az egész nemzet összeségót felölelő politikát fog folytatni. Árvák Atyjának lelkipásztorai ! Hirdessétek a városban és a vidéken a honvéd árvák segítségét, küldjétek lapunkhoz a katholikusok adományait a „Szurmay-alapra !“ Legyen méltó az adakozás hozzánk ! Szeptember hóban. Nem azt akarom mondani, hogy nyílnak a kertben az őszi virágok, mert hát a forróság és folyton tartó szárazság nagy pusztítást tett a kertivirágokban is, de azt, hogy hogyan fognak kinézni a jövő nyár virágai, a rónák arany kalászai, hiszen siralom volt már végig tekinteni ez idén is sok határ gyenge termésén, mintha gazt vetettek volna és az arany kalász csak az elhullott magból kelt volna ki. Rá érünk mindenre, különösea a politikára Magyarorságon és a legfőbb dologra van fordítva a legkissebb figyelem. Napilapok hangoztatták, hogy vétek és bűnös mulasztás műveletlenül hagyni a legkissebb talpalatnyi földet is. A főváros iskola gyermekei vonultak ki, hogy kezükbe vegyék az ásót és kapát, hófehér arczu tanítónők és finom kezű tanítók vezették a gyermekek munkáját. Helyőrségek lovas katonái szántották fel a magyar földet, hogy megadja a kenyértermő magot. Es most a háború negyedik esztendejében aggódva látjuk, hogy kevés történik vagy éppen semmi a földnek idejében való felszántására, szánt a folyton tartó forróság és melyen meghasogatja a földet. Öregek reszkető kézzel, gyenge gyermekek tartják az eke szarvát és dicséretükre legyen mondva, magyar hazánk asszonyai erős kezekkel vezették a gazdálkodást, de hol maradt az erősebb férfi kéz munkája ? Miért nincsen gondoskodás segítségük ről a föld felszántásában ? Nem lehet-e kirendelni a katonaság földmives, munkabíró tagjait a helyi körülményekhez képest ? Pedig leghálásabb a föld, megadja az ég áldása melleit a munka gyümölcsét, megérzi a munka hiányt. Üres a mező. Nem üres a mozi. Sok a nélkülözhetetlen és sokat kell nélkülöznünk. Hol marad az intenzivebb kert művelés ? Van pénz elég, de a földtermény a tiszta haszon. Kitart a magyar nő a munkában, kitart a tűrésben. A pacsirta első éneke találta a magyar asszonyt a fekete barázdák között, a tücsök énekével tért nyugovára. A forró nap hevében egyre dolgozott, mig lelke más felével gyermekeire gondolt s a távol levőkre. Gyorsan jártak ujjai a fénylő tűvel varrva a hadfiak ruháit, kötözték, ápolták a beteg harcosok sebeit. Nemes versengéssel keresték fel az el hagyottakat árvákat, özvegyeket. Beszéltek és tettek, lelkesítettek és fáradtak. Kivették részüket a honmentés nemes munkájából. Könyeket törültek mig gyakran saját könnyeik csendesen hullottak. Méltó elismerés illeti falun és városon a magyar asszonyokat és leányokat egyaránt. De segítségükre kell jönni az államnak a közigazgatásnak a földművelés nehéz munkájában, mert Magyarországjjföldjón a legszebb virág az arany buzakalász, legszebb reménye a haza földjének a szép zöld vetés, legkevesebb része az arany kalásszal rengő rónaság. A pápa békejavaslata. A háború izzó tüzébeu, mint jóleső hüs szél a forróságban, járja be a pápa békejavaslata a nagy hatalmakat, a világot. Mi sem természetesebb, minthogy a béke fejedelmének helytartója újból és újból felemeli szavát a béke érdekében, hogy elérje az emberiség azt, mi létének főjavát képezi, mi nélkül elveszti értékét, minden földi jó. Mi sem természetesebb, hogy a szeretet vallásának képviselője mélyen érezze azt a szenvedést, amely a megváltott emberiséget tépi, szakgatja és érezze azt a szeretetet, amely a kereszténység erkölcsének alapját képezi, hogy visszaállítsa az Istten atyaságából fakadó testvériséget. Csodálatos tűz az a szeretet, amely tüzet olt, a szenvedély tüzét, a gyülölség tüzét, amit eloltani világ felfogásában, a népek hajlamaiban, az emberi okoskodás oly kevéssé tudott. A testvériség megújulását a szeretet hozza létre, amely mig egyrészt a megértés világosságát gyújtja meg, másrészt összeolvasztja a kőkemény sziveket s alapját rakja le a kiegyezésnek. Örömmel fogadjuk, hogy a pápa béke- ajánlata a központi hatalmaknál kedvező fogadtatásra talált, már hivatalosan is nyilatkoztak róla, a német kancellár örömmel üdvözötte békeszózatot, melynek alapgondolata a központi hatalmak felfogásával megegyezik, bár a békefeltételekről még idő előttinek vélte nyilatkozni. Az ántánt hatalmak körei még hivatalosan nem nyilatkozt a pápai szózatról, sajtójuk azonban elitéli a pápa békefeltételeit. Most ugyan nagy dologban van az ántánt, talán a legutolsó, legerősebb erőfeszítést csinálja a nyugati fronton és ennek sikerétől vagy sikertelenségétől teszi függővé nyilatkozatát. Minél nagyobb a mérkőzése az európai nagyhatalmaknak, annál forróbb az emberiség óhajtása, hogy a pápai szózat a háború zaján, az emberiség romlásán át eljusson a népek vezetőinek szivéhez. A vármegye első közgyűlése. Szatmár megye első közgyűlése nem folyt le szürke egyformaságban. Tisza István volt miniszterelnök leiratban köszönte meg a vármegyének azt a határozatát, amelyben elismerését fejezi ki ama magatartásáért, amelyet az általános választójogra vonatkozólag tanúsított. Dr. Jékey László indítványozta, hogy fejezze ki törvényhatóság köszönetét és háláját a volt miniszterelnöknek a legnagyobb válságos helyzetben levő ország ügyeinek helyes, sikeres vezetéséért. Az állandó választmányi bizottság elejtette a közgyűlés 94 szavazattal 44 ellenében leszavazta az indítványt. Elismerés illeti meg a közgyűlést a higgadt, komoly hangért, hogy nem tette heves politikai vita színterévé a közgyűlés termét, meg van ennek is a maga ideje, főleg akkor, mikor a vármegye az alkotmány sérthetetlenségéért és a nemzeti függetlenségéért lép sorompóba és teljesiti hagyományos kötelességét. Gazdagok! Hol volna a ti vagyonotok, ha nincsenek hős honvédeink ! Bőven adjatok a „Szurmay- alapra !“ A honvéd árvák legyenek a ti árváitok!
