Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-02-15 / 7. szám

Szabná r-Ném éti. 1917. február 15 .SZATMÁR HÍRLAP S semmivel sem indokolható fényűzés volt a város részéről, hogy ezt. a jövedelmező vál­lalkozást éveken keresztül magánosok kezén hagyta. Elvárjuk azonban a megalakítandó városi mozitól, hogy nem kizárólag üzleti szempontok fogják irányítani, hanem a mű­vészet s az erkölcs elveit is szem előtt fogja tartani, szóval igazi kultúrintézmény lesz. Erre nézve egyébként a vállalat jelenlegi előkészítői megnyugtató garanciát nyújtanak. Napirend előtt, Figus Albert fő»zámvevő szóvátotte, hogy a bikszádi vasút a kitermelt fa leszállításánál a várok háttórbeszoritásáv»! előnyben részesíti a fakereskedőket; mig ugyanis a város 184 nap alatt mindössze 168 vaggon fát tudott leszállítani, a fakeres­kedők naponta 4—5 vagonnal hoznak be. Ez a részrehajlás annál felháboritóbb, mert mint, egy későbbi felszólalásból kiderült, a vasutat leginkább a tószögi Freund cég veszi igénybe, hogy Budapestre, meg Becsbe szál Irtson fát. Ä polgármester erélyes intézke­dést helyezett kilátásba. Az adófelszólamlási bizottságba rendes tagul Jankovics Jánost, póttagnak dr. Harasztiig Bálát; a központi választmányba dr. Barabás Ferencet, a bíráló választmányba dr. Tanódi Mártont és dr. Harcsár Gézát választották meg. A polgármester részére évi 2u00 K, dr. Antal Sándor főügyész részére évi 400 K szolgálati pótlékot szavazott meg a közgyűlés. Balta Elemér szilágysomlyói lakos kérelmét a tizedik gyógyszertár engedélyezése iránt eluta­sították. Ellenben megszavaztak a református felső kereskedelmi leányiskolának évi 3000 K hoz­zájárulást, Bartha Kálmánnak pedig évi 2816 kor. nyugdijat és 640 kor. lakbért. Kótay Pál, Unger István és Kulcsár Lajos lemondását a villany világítási bizottsági tagságról tudomásul vette a közgyűlés. Helyü­ket a legközelebbi közgyűlés fogja betölteni. A rend Őreihes, elsősorban azok fő­kapitányához fordulunk panaszunkkal. Most, amikor a leggyilkosabb ofifenziva nem a fron­tokon folyik ellenünk, hanem bent az or­szágban a csaló közvetítők, árdrágítók é« uzsorások részéről s amikor minden jóérzésü magyar ökölbeszorított kézzel, fogát vicsorítva, borzalmas átkok között emlegeti azokat a hi­éna fajzatokat, akik a nemzeti böjt. o nehéz napjaiban is még mindig embertársaik ösztö- vé.r zsírjából akarnak élősködői, de beesüle- ' les, produktiv munkához nem nyúlnak, — Szatrnáron épen mostanában feltűnően sza­porodnak az olyan elemek, akik szemmellát- hatólag nem magyar honosok, de mindennel üzérkednek. Csodálatoskópen szaporodtak, mi­kor Galíciát elvesztettük, szaporodtak, mikor Romániát meghódítottuk és nem fogynak, akárhány sorozás is van, akármilyen minisz­teri rendeletek tiltják ittmaradásukat. Mi már hozzászoktunk ahhoz, hogy az utóbbi időben minden tényező a háborús viszonyokkal men­tegeti hivatali tehetetlenségét. Elismerjük, hogy e mentségek jórészben indokoltak is. De azt már alig tudjuk elhinni, hogy ren­dőrségünk nem birna tudomással e kellemet­len idegenek köztünk hemzsegő tömegéről és hogy nem kellene érdeklődnie ezeknek bör- zézései és katonai igazolványai iránt. Hiszen alig jelentene ez emlitésremóltó munkatöbb­letet. Ha pl. a főkapitány a fakekávéját egy párszor, mondjuk, a Vicfóriában fogyasztaná el, és ha azt az energiát, amit rendeletek gyártására és azok kalligrafikus lemásoltatá- gára fordit, a kávéházi börzések igazoltatása és katonai okmányaik ellenőrzésére szentelné, — tessék elhinni, rögtön felére apadna a gyanús idegenek s az árdrágitási visszaélések száma. Hamvazó szerdán az egyház az örök értékekre irányítja tekin­tetünket. Ember, ne feledd, hogy por vagy és porrá lessel, olyanná, mint az a csipetnyi hamu, amelyet az Úr szolgája ma büszke fejedre szór. Az a hamú is rügyekben dús, életerős fa volt valaha, most érzéketlen sem­mi. Te talán most szintén élettől erőtől, re­ményektől duzzadsz, — eljő az idő, amikor a halál csontos ujjaival sírodra vési tested értékéi: Hic jacet cinis, pulvis et nihil — Por, hamu. semmi nyugszik itt. A test elporlad, — de a lélek örökké ól. Ne a testet szeresd hát és dédelgesd, — hanem Isten képmására teremtett lelkedet. Ez a te igazi értéked, nem a férgek elede­léül szánt test. Hajtsd hát. kemény akarattal, böjtiéi és ön megtagadással szolgálatra teste det. A háborús nélkülözéseket is ily lelkű- lettel fogadd : hadd győzzön a lélek. Az egyház, az isteni pedagógus a nagy­böjtön át az öninegtagadás utján akar célunk felé vezetni. Szívesen rálépünk, készséges lélekkel akarunk haladni ezen az utón, a lelki emberek útján az örök haza felé. Szentségimádás Esztendők előtt a faraangos napok utolsóin Krisztus elé men­tünk. hogy az ő szellemét hívjuk magunkba mert gyöngült bennünk lelkünk természetes vonzódása az örökkévalóság felé. — Most megint lázasak e napok, do a borzalom, szorongás, az elborulás, a könny láza száll belőlük; tehstollenségünk gyötör; pusztulások tarajos hulláma zudul emberi kultúrára és evangéliumi elvekre. Sírjaink vannak, csonka bonkáink, özvegyeink és jaj, demoralizált kezekben a tőke, a sajtó,- a gazdasági és kultur élet gyökerei — félelme­tes a jövendő . . . Megszüntetését a pusztulásnak, legyő­zését a halálnak, sarjazlatását az igazi élet­nek csak ő teheti meg. E napok vigyenek el hozzá, az eucha­risztikus Krisztushoz, aki ott trónol e három m»pon át oltárainkon, hogy megenyhitse azokat akik fáradtak és megterheltek. De szálljanak még Hozzá könyörgések az ezer­éves hazáért, az emberiségért, a bókéért. A háromnapos szentségimádás rendje: Vasárnap február. 18 án a székestemp- loraban ; Február 19-ón hétfőu a zárda-temp­lomban és február 20 án, kedden a ferencesek Szt. János plébánia-templomában. Kitüntetések a hadikölcsönjegyxés sikeréért. A hadikölcsönjegyzős sikere ér­dekében kifejtett eredményes közreműködé­sért a pénzügyminiszter elismerő oklevéllel tüntette ki Szabó István prelátus kanonokot, Hámon Róbert püspöki irodaigazgatót, dr. Bakkay Kálmán szemináriumi aligazgatót, Czier Ferenc nagy máj tényi, Rónai István osanálosi és Láng Gyula vállaji plébánosokat, továbbá Ritly Mihály felsőkerepeci, Skraba- tovics Endre szaniszlói és Tillinger Ferenc rnezőfényi róm. kath. tanítókat. Egyházmegyénk jótékonyáéin ado­mányai. Annak a szokásos gyűjtésnek, amely az egyházmegye papjai éa hívei kö­rében évenkint történik az alább megneve­zett jótékony célokra, múlt évi eredményét indokoltnak látjuk közölni mint, beszédes bizonyítékát a csendben dolgozó áldozatkész­ségnek. Péterfillérokre begyült 7339 K, a Jeruzsáiemi szent sir őreinek 1119 K, az afrikai missiókra 736 K, Józus szent gyer­meksége müvének 202 K, az Oltáregyesü­letnek 441 K, a Szent László Társulatnak 754 K, a Szent István Társulatnak 100 K, a Tüdőbetegek szanatóriumára 2354 K, a papi nyugdíjalapra (a rendes járulékokon felül) 26 K, az Orsz. Kath. Sajtóalapra 15542 K, a Sikelnómák debreceni és váci intézetének 480 K, pro Transylvania 6010 K, a Vörös Kereszt Egyletnek 10000 K, a katonák karácsonyára 3000 K, a kárpáti falvakra 5000 K, a badiárváknak 93 K, ame­rikai missiókra 400 K, a budapesti Vakok- intózetének 100 K és az ungvári kath. inter- nátuara 380 K. Ebből az 54077 K-át kitevő összegből a felénél is több a megyéspüspök adománya. A főigazgató ünneplése. Mázy En­gelbert dr., a kassai tankerület kir. főigaz­gatója, a helyi középiskolák látogatása oká­ból — mint irtuk is — városunkban időzött és innen indult Nagybányára. Afkir. kath. főgim­náziumban február 13 án, kedden fejezte be látogatásait, a mikor a szokásos záró tanács­kozáson kedves és meleg ünneplésben része­sítette a tanárkar főigazgatói működésének 10. évi jubileuma alkalmából. Bagossv Ber­talan igazgató fejezte ki tömör beszédben a tanárkar meleg tiszteletét, háláját a főigaz­gató áldásos működése fordulóján, a ki benső megilletődéssel hangoztatta, hogy tízéves működésének vezető gondolatát látja ünne­pelni a váratlan jubilálásban: a szeretetet, a megértést és a bizalmat, amelynek összefogó munkájára lesz szükség az ifjúság érdekében különösen a háború után. Az Irodalmi Kör választmányi ülés«. Február 8 ón tartott választmányi ülésén az Egyházmegyei Irodalmi Kör főké­pen a közgyűlés előkészítésével foglalkozott; megállapította annak tárgysorozatát és egy szükobb bizottságot küldött ki, hogy az a tisztujitásra vonatkozólag javaslatot terjesszen a közgyűlés elé. A közgyűlés február 28~dn, d. w. 5 órakor lese a kath. kaszinó helyiségében. Osztatlan helyesléssel fogadta a választmány Bagossy Bertalan alelnöknek azt a javasla­tát, hogy az Irodalmi Kör lépjen már ki kö­zel három éves semmittevéséből és leküzdve a háború okozta nagy, de nem leküzdhetet­len nehézségeket, adjon óletjeit magáról. Bí­zunk benne, hogy ezt a valósággal becsü­letbe vágó javaslatot nemcsak a választmány, hanem a megválasztandó tisztikar is lelkese­déssel fogja magáévá tenni. A zárdái növendékek a katonákért. Az irgalmas nővérek elemi és óvónőképzőin- tézetéuek növendékei 312 pár harisnyát kö­töttek éa juttattak el a harctéren küzdő ka­tonáink számára. Igazán felemelő példája a honleányi lelkesedésnek, amely a háború harmadik évében is ilyen áldozatokra képes. — Tudja már, miért kellett krumpli- központ, tengeri-központ, élelem-központ, szén­ás fa-központ? — No persze 1 Hát hogy legyen min­denkinek krumplija, fája, kukoriczája, ökre, szamara, disznója és egyébnemü jószága. — Hogy legyen ? Hát van magának ? — Nekem? Nincs. — Hát neked sincs, neki sincs, nekünk sincs és nem is lesz? — Hát akkor (dadog és kiábrándul), de, . . csakugyan . . . akkor minek ez a min­denféle központ? — Minek ? Hogy végre igazán legyen mindenkinek egy központja. — Milyen központ? — A milyen nekem is van, neked is van, neki is van, ragozhatja a végtelenségig. — Melyik az? — A gond-központ. A fagond-központ, a íisztgood-központ, a cipőgoud-központ. Ma már minden ember egy nagyszerűen beren­dezett központ. A kémény tüzek száma ijesztő módon szaporodik és csak különös véletlennek kö­szönhető, hogy eddig komolyabb baj nem származott azokból. Akik ezért felelősséggel tartoznak, a kéményseprők készen vannak a mentséggel: nincs munkaerő. Pedig nem egészen úgy van. Rendes kémónyseprőmester a háború ellenére ia rendben tudja tartani a kerületét; vau viszont olyan is, akit béke ide­jén is csak. akkor láttunk, mikor a nyugtát hozta. Itt a hatóságnak kell erélyesen bele­avatkozni s ahol mulasztást tapasztal, a ké­ményseprési jog megvonásával büntetni. Akad a rokkant katonák közt elég jóravsló ember, aki a fehér kenyeret biztositó fekete mester­séget jobban megérdemli és jobban meg is becsüli. Uj vendéglős a kath. Kaszinóban. A múlt hó második, felében özv. Székely Endróné vette át a szatmári kath. Kaszinó vendéglőjét. Jóhirü konyhája, figyelmes ki­szolgálása egyaránt érdemessé teszik úgy a helyi, mint a vidéki közönség meleg pártfo­gására. A zárórák korlátozása. A legújabb miniszteri rendelet szerint a vendéglőket, kávóházakal és italmóréseket este 11 órakor az egész országban be kell zárni és reggel öt óra előtt nem szabad kinyitni. A vendéglők­höz, kávéházakhoz tartozó játéktermek, kü- lönszobák, tekepályák és klubhelyiségek ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom