Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-06-28 / 26. szám
Basatmái*' (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP XXVI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és k’ézműiparosoknak egy évre 8 korona’ Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár A páholyok vizeiről. (+) Már kezdik! — Mintha hallanám ezt 4 sziszegést, a faji jelleget eláruló 'kézdörzsölést a szabadkő- mivesség különös,illatú berkeiben. Hál suliséin volt célunk ezeket a Hebron-táji kebleken elhervadt tiszavirágcsokrokat felüditeni s a nag.y Cromwel után vérző szivek sebeit behegeszteni. Nem. Most sem. Mindössze egy kis körültekintés akar lenni az uj „etvtársak“ boszorkánykonyháján. Egy kicsit szemügyre veszszuk ezeket a soha be nem vehető „recipi- altakat.“ Epenséggel nem vagyunk elragadtatva tőlük uj öltözékükben sem. Olyanformán vagyunk velők, mint a hosszú szárazság után a záporesővel a városi asszonyember. Kissé megázik az uj lehellet-kalap, sáros lesz a ragyogó félcipő; de legalább tisztább lesz tőle levegőnk s majd jobb termés lesz. Hanem azért jövőre ernyővel járunk. * * * Kedves, uj szinpadi játékra készülő zsidainkról, a szabadkőmive- sekről és szociáldemokratákról van persze szó. Hát igen: Tagadhatatlanul fejőkbe szállt a diadal gőze. Oroszországban ők fordították föl az országot. Igaz, hogy angol pénzen. A talián bravó tőrét ők szúrták orvul a hátunkba. A szarajevói gyilkosságot ők rendelték, az oláh árulást ők főzték ki. Stockholmban főzik a békét. Igaz, hogy nagyon gyakoiiatlanul, ostobán és bizonyosan semmi eredménynyel. Nálunk a kormányrajutottak a minden gazok védőjével, Yázsonyival. Hát ez már persze jóval több, mint amennyit e gyorsan megmil- liomosodott, progresszív „magyarok“, a front mögött hősiesen bör- zéskedők higgadtan élvezni tudnának. Nem ismernek rá többé magukra. A Manóktól, Jakaboktól, a Lipótvárostól, a szatmári ghettótól le a Világ utolsó szedőgyerekéig csupa Caesarnak képzelik magukat, akik üvöltöztek, nagy nyálka megszabadulásokkal tüntettek, azaz: — jöttek, láttak, győztek. Türelmedének módfölött a gön- dörhajuak. Es mohók a végtelenFelelős szerkesztő: Dr. TJHL KA HOLY. Laptulijdonos A SZATMÁR - EGYHAZtóG YEI IRODALMI KÖR. ségig. Tiszát még meg sem emésztették és már is meg akarnak enni, föl akarnak falni mindent ebben az országban: agrárizmust, bőrkabátot, püspöksüveget, k'erikalizmust, néppártot, Apponyiékat, grófokat, vármegyét, nationalismust, gentryt, a magyar parasztot. Csak a bankokat. neip bántják. Meg a háborúban áifnyit szenvedett szegény ,,magyar,,(!) kereskedelmet. A magyar parasztokat csak úgy tessék-lásíjék emlegetik, de a szegény nemzetiségek a szivükhöz vannak nőve s mint hajdanában a villámszóró Zeus, úgy dörögnek, hogy Apponyi visszaállította a népoktatás: rendeletéi, hogy a Tiszáéktól elpaktumozott magyar nyelvet a magyar iskolákban jogaihoz juttatta. Mikor erről írnak, szinte hajlandó lenne megdöbbenni az ember hangjuktól, ha nem tudná, hogy a Világ leghűségesebb olvasói az oláh pópák, ügyvédek, jegyzők, tanítók. Hallgassuk csak ezt a hangot! — A kultuszminiszter ur el akarja törölni Jankovich nyelv- rendeletét, hogy visszaállítsa azt a szégyenteljesen, (magyarul: szégyennel teli) türelmetlen, lealázó állapotot, amelyet Apponyi rettenetes népiskolai törvénye állapított meg. Bármily kínos is az uj kultuszminiszternek, hogy terve ismeretes, mi már figyelmeztettük (nü ná, a Jakab !): ha tényleg (magyarul : valóban, csakugyan, igazán) megkísérli ennek a páratlan eltévelyedésnek visz- szaállitását, nemcsak a magyar- országi nemzetiségeket találja szemben magával, hanem a „magyar“ demokráciát is (no a front mögött hős macchabeusok!), a mely békében akar élni (mi már velők nem) az ország minden polgárával anyanyelv és feleke- zetre (ha ebbe az Egyház is belé- foglaltatik, akkor magyarul: hitvallás) való tekintet nélkül. A türelmetlen sovénség a mai világ- politikai szituációban a jogfosztás kísérleti kisebbséggel szemben megbukott Ausztriában is és bizonyosra veheti Apponyi gróf, hogy ez az elvakult kísérlet lesz utolsó politikai ténye (magyarul: cselekedete). A magyarság nem A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. FáKmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyílttér sor&J40 fillér. ----------------Me gjelenik minden csütörtökön. akar elnyomást, nem akar jogfosztást. A gyönyörű béke, a ragyogó megértés, az állampolgárok találkozása a jog mesgyéjén, a kultúrák tisztelete : ez az igazi magyar nemzeti politika és annál rajongóbb elszántsággal kell ezt követelni, mert ez ma a világbéke politikája is. — Hát lám miből lesz a cserebogár. A Werbőczyek, a Deákok, a Kossuthok népét mosdatlan szociáldemokraták akarják tanitani alkotmányra, jogra! így imák a „magyar“ szabad- kőmivesek ! Elsőrangú élvezet ma a szabad- kőmivesek deinagóg-hangu napilapját olvasni. Nemrég, amikor még Lipótváros ugrálója, Vázsonyi nem volt még ideiglenes miniszter sem, tele tüdővel kiabálta, hogy az uj korszak emberei személyes garanciákat követelnek (már mint ők). Embereket, az ő embereiket a kormányrúd mellé. Most aztán fordít a köpenye- gen. Neki persze nincsenek „lejárt politikusai“ hiszen fiatal még nagyon szegényke — „Szegény kicsi féreg nem tudott megnőni“ — hát mi sem természetesebb, hogy most már reá nézve „kissé ijesztő a szövetség, a mivel (magyarul: amely- lyel) a régi pártok embereiket előretolni akarják. (Persze a szabad- kőmives nyelvjárás szerint itt mindig csak Apponyiékat, a néppártot, az egész keresztény magyarságot kell érteni). Ok, a Világ, úgy érzi: „a személyi garanciákból már elég volt“. (Na, mert Vázsonyi piros széket piszkok) „Most már a tehetségek és szakemberek érvényrejutásának kellene sorát ejteni.“ Biztosan a galileistákra, a dicső stockholmiakra, a Garbaiakra, Oszkárokra, Samukra gondolnak. —- Serényi már nem tetszik nekik. Hogyne, mikor mindig az agrár érdekek védelmezője volt s most kereskedelmi miniszter lett belőle. — De hogy a csaló hadseregszálli- tókat védő Vilmoska ma az igazság minisztere — ez természetes. Világos, hogy Zichy Aladárral sincsenek kibékülve. Hogy lehet ez horvát miniszter, mikor természetszerűleg (magyarul: természetsze-
