Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-18 / 3. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1917. január 18. az egymás önérdekeinek gyarapítására fen- tartott eme titkos társaság belopta magát mindenhova, ahol azt gondolták, hogy a társadalmat a maguk képére átalakíthatják, messze jövőben kiható tervek alapköveit hagyták büntetlenül lerakni, keresztényi szempontból sajnálatos módon saját egyházi életükben tűrték, sőt portálták a református szabadkőművesek egyéni érdekeit. Hogy az állítólagos jótékonyságukhoz mi köze van a hatalomra törekvésnek, bajos volna megmagyarázni, de a jótékonykodásukat leírjuk. Ezelőtt négy évvel megalakították a nópirodát, azzal a czélzattal, hogy ott minden szegény ingyen jogorvoslatot fog találni. A várostól kértek és kaptak erre a célra évi 600 K segélyt. Pont egy hétig tartott a lelkesedésük, eddig jártak be a népirodába felváltva jótékonykodni, azután ráhagyták egy igen derék kötelességtudó városi tisztviselőre a népiroda minden ügyes-bajos dolgát, évek óta felé sem néznek, pedig éppen elég felmentett fiskálissal rendelkeznek s azt sem lehet állítani, hogy a mai időkben nem kétszer annyi a jogkereső szegények száma. Állítjuk és ha kell bizonyítjuk, hogy a városi segélyen tartott eme szabadkőmives alkotás minden tevékenysége kizárólag ennek a derék városi tisztviselőnek a magánmunkája, a tisztelt páholy ebben semmi munkát nem teljesítve, semmi áldozatot nem hozva zsebre vágja az erkölcsi elismerést olyan szellemi és anyagi tőke után, melyhez semmi, de semmi köze nincsen. Ez az ő jótékonykodásuk, mint főfoglalkozás ; de annál kiterjedtebbek a fent ismertetett önjótékonysági mellékfoglalkozásaik. Amidőn sajnáljuk a közgyűlés komoly és tekintélyes tagjával megesett sérelmet, reményünk támad, hogy ebből az esetből megszületik az önérzet, a fegyelem és az okosság, mely a városi életünkben már tolakodó módon jelentkező szabadkőműves önérdekü politikát a maga méltó helyére szorítja vissza. Különös tünetek. Nem merjük érdekesnek mondani azokat a mind jobban feltűnő jelenségeket, a melyek még a felületes szemlélőnek is felötlenek. Most nem czél- stunk a feltűnő, pazarló bőséget eláruló öltözködésre, az ékszerekkel elborított, lármás dámákra, a kik az ismeretlenségből egyszerre tömegesen bukkantak föl az üzleti szférák örvényeiben jól halászó férjükkel együtt, mint egy uj rétege városunknak. Sokkal csöndesebb tájak felé irányítjuk olvasóink szemét. Egy csomó, uj üzlet, frissiben négyről is egymás mellett. Elég a vasút felé kisétálni, hogy elcsudálkozzunk azon a sok uj bolton, ami hétről hétre nyílik. Aranymives- boltok. — Látunk aztán brilliáns colliereket, keleti gyöngyöket, vagyont érő ékszereket a nagy kereslet miatt mind gyorsabb tempóban eladni. — Hát ez talán nem elszegényedést jelent, hanem bőséges jólétet 1 Ä keresztény magyarság anyagi gyarapodását 1 Éktelen utca az Ékeskertben. (ff) Minden szatmári lakosnak, és minden Szatmáron megforduló idegennek bizonyára feltűnt szépizlésünk nagyobb dicsőségére az a piszkos, sárban gazdag sikátor- szerű utca, amely a Kossuth-kerttel szemben a minden idegenforgalmat lebonyolító Atilla uicából az Ekeskert felé nyílik, az úgynevezett Pap Géza utca. Ennek az utcának az ügye a legutóbbi városi közgyűlésen erősen felkorbácsolta a közgyűlés tagjainak jogi érzését. A polgár- mester felszólalásában kijelentette, hogy ennek az utcának az ügyét tulajdonfcépen maga sem ismeri. A közgyűlés kénytelen volt az egész utcaügyet egy bizottságnak kiadni véleményezés végett. A tények puszta elősorolásával akarjuk az ügyet a közönség elé terjeszteni annak illusztrálására, hogyan támad bonyodalom a város kormányzásában, amikor az illető tényezők nem a fennálló szabályok értelmében adnak ki határozatokat, hanem egyesekkel kivételeket tesznek. A parcellázást és építkezést a belügyminisztérium által 99.846/1909. sz. a. jóváhagyott építkezési szabályrendelet szabályozza. Ennek a szabályrendeletnek idevonatkozó rendelkezései a következőképen szólanák : A telek ake'pen való felosztása, hogy az uj telek utcavonallal nem bír, nem engedélyezhető. Nem engedélyezhető a teleknek oly módon való felosztása sem, hogy a felosztás folytán zárt (vak) utcák keletkezhessenek. Nagyob területek felosztása csak azon esetben engedélyeztetik, ha a tervezett utcába eső területek kártérítés nélkül átengedtetnek és a város birtokába utcatérül telekkönyvileg bejegyeztetnek.“ (58. §.). Ennek a világos rendelkezésnek ellenére a város paroellázási és építkezési engedélyeket adott dr. Jéger Kálmánnak, akkor még városi főorvosnak anélkül, hogy az utcára eső részeket a város számára fentartotta volna. (N. B. Az uj építkezési szabályrendelet 1909-ben készült és ez a parcellázás már 1911-ben történt!) Az utcára eső terület dr. Jéger Kálmán birtokában maradt és ma is annak a birtokában van. Ezzel a város lemondott egy olyan birtoklási jogról, amely öt a fennálló szabályrendeletek értelmében megilleti. A másik szabálytalanság az építkezési engedélyekkel történt. Dr. Jéger Kálmán a felparcellázott részekre építkezési engedélye két nyert két kétemeletes és egy egyemeletes házra. Az építkezési engedélyeket úgy kérte, hogy miután a nyitandó utcarész nagy értéket képvisel, azt a városnak nem adhatja át, tehát tekintse a város az építkezést udvari építkezésnek, de úgy állapítsa meg az építendő házaknak frontját, hogy az a majdan nyitandó utcának a vonalába essék. Ezt a kérést is teljesítette a város és ebben van a szabályrendeletnek ügyes kijátszása dr. Jéger Kálmán javára. Á közgyűlés ismételten egyenes utcát követelt annál az oknál fogva, hogy Szat- márnak is legyenek végre valabára egyenes utcái is, különösen ahol az idegen forgalom a legnagyobb, torkolván a nyitandó utca az Atilla utcába, amely Szatmár egész idegen- forgalmának lebonyolítója; de ez erősen beleütközött dr. Jéger Kálmán érdekébe, mert ha ezt az utcát egyenesen kötik össze a Bányai- uttal, akkor dr. Jéger Kálmán a kettő telkéből csak hármat csinálhatott volna. így azonban ötöt nyert. Ő hivatkozik az átadandó utcarész nagy értékére, de ez a dologban a leghamisabb. A mostani utcának legkisebb szélessége 7—8 méter. Az építkezési szabályrendelet 38. és 44. §.-a értelmében köteles volna az Atilla utcáról kerítést és kaput csináltatni és minthogy a parcellázás előtt az a rész kettő telek volt, kettő kapút volna köteles állíttatni; a kapu legkisebb szélessége a két méter, igy a két kapura esik négy méter; ezt levonva a mostani utca szélességéből marad három-négy méteres sáv, amit a városnak átadott volna, mint számbavehető értéket. (Ezért a területért kívánt a szomszédoktól húsz ezer koronát 1) Ebből a csekélységből az ő nyeresége : kettő telekből öt telek és hozzászámítva az Ékeskertben levő részt is, a nyereségarány : három telekből hét telek. Miután ez a 7—8 méter szélességű utca a szabályrendeletek világos rendelkezése ellenére meglett, nagy gondot okozott az 1912. májusi közgyűlésnek. Erre nézve a közgyűlés a következő határozatot hozta: A közgyűlés elrendeli, hogy az utcának újonnan nyitandó része mindenütt tizenkét méter szélességgel bir jón“ . . . és ezt akkor kell megtenni, mikor a Jéger Kálmán telkén épült egyemeletes lakóház bármi cimen nagyobb mérvben átalakíttatnék, kötelezendő lesz azt annyival beljebb frontirozni, hogy tizenkét méter széles legyen e ponton is. Tudniillik az Atilla utcán. Masszóval vegye meg majd a város az öt-hat hiányzó metert az egyenletes lakóházból, ha már nem vette meg beópitetetlen területből. Ez csak kár lesz a városnak, mert egy egyemeletes ház felét megvenni, vagy beépítetlen területet — nagy különbség. Furcsa, hogy majdan a a város közönsége fog károsodni csak azért, hogy dr. Jéger Kálmánnak akkor meg volt a maga haszna Időközben dr Jéger Kálmán az Ékeskert felől elzárta az utcát, amiből vak utca keletkezett, amelyet azonban a szabályrendelet idézett 58. §-a kizár, igy aztán tanácsi határozattal a kerités eltávolíttatott. Ma tehát igy áll a dolog: a Pap Géza utca utcajelleggel bir; a város hivatalosan elnevezte Pap Géza-utcának, házszámokkal látta el az egye« telkeket és a város terhére világítja is. Pedig az utcarész dr. Jéger Kálmán telekkönyvileg biztosított tulajdona. Szatmár-Németi szab. kir. város történetében ez egyedül álló eset; senki sem kapott még soha parcellázási, és építkezési engedélyeket, mielőtt az utcára eső részeket a városnak át nem adta, csupán dr. Jéger Kálmán, akkor még városi főorvos. Most már teljes joggal tagadhatja meg az átadást, hisz magánvagyona. Valakit terhel itt a felelősség, elsősorban azokat a tényezőket, akik a fennálló és érvényben levő szabályrendeleteket nem tartották szemel Ott ; mégis csak furcsa, hogy Szatmáron a városon kívül lehet más ember is utcatulajdonos. Hogy végül mennyire nem történt ez a dolog a szabályrendeleteknek megfelelően, ideiktatjuk a m. kir. belügyminisztériumnak ebben az utcaügyben hozott határozatának idevágó szavait: Az ügynek a múltban történt intézéséből azt kellett megállapítanom, hogy különösen a városi tanács eljárásában a városi építési szabályrendelet rendelkezéseihez nem alkalmazkodott s ezáltal jogerőssé vált határozataiban oly jogi helyzetet teremtett, mely a városrendezési érdekekkel összhangban állónak nem tekinthető. Figyelmeztetem tehát a városi tanácsot, hogy a jövőben hasonló eljárásoktól tartózkodjrk. (M. kir. belügym. 64.677/1916 sz. r.) Ma, midőn 'annyira megfogyatkozott a hitünk a vezető állásokban álló egyéniségekkel szemben, az ilyen eljárások igen köny- nyen adhatnak tápot különben is felzaklatott fantáziánknak minden alapot nélkülöző következtetésekre is. Szövetkezetek alakítása. Az a lelkiismeretlen kapzsiság, a mely már egyenesen a rablás módszerével dolgozik főkép a kereskedelem terén, nem hogy sziinőben volna, de még tovább terjeszkedik. Sok jel mutat arra, mint akarja monopolizálni a tőke későbbre is minden téren a közvetítést; erős befolyásával középpontokat létesített, a meglevők állandósításán és továbbterjesztésén dolgozik — és akkor a legtisztesség- telenebb hatalom: a pénz zsarnoksága egyenesen lebirhatatlan lesz. És hogy ez nemcsak a tűrhetetlen és igazságtalan drágaságot fogja még növelni, hanem hogy romboló hatása a korrupezió, megvesztegetés, megalkuvás és a jellemtelenség fertőibe vonja szinte minden rétegét a jövendő nemzedéknek — ez kikerülhetetlen következmény. És hogy az érdek e lelketlen korszaka a háborútól amúgy is meggyöngitett nemzetben ki fog ölni minden életerőt és teljes erkölcsi züllésbe kergeti, ki előtt nem áll ez is tisztán. A nagy, országos szervezkedés elkövetkezik-e ez ellen, most nem érintjük, de örömmel látjuk a kisebb körök szövetkezeti mozgalmainak megindulását. Már nemcsak fogyasztási szövetkezetek alakításáról, de termelő szövetkezetek, bérlő- és malomszövetkezetek fölállításáról tárgyalnak a ki- uzsorázást tovább tűrni nem akaró tisztviselők és iparosok. Egész lélekkel fölalánljuk lapunkat praktikus, nemzetraentő akcziók számára. A malmok fuvardíja. Teljes tehetetlenséggel áll a drágaságtól egészen kiszipolyozott közönségünk ama lelketlen manőverekkel szemben, a melyek embertelen kapzsisággal utolsó filléreiből is kifosztják. Egyik ilyen tünet a malmok lehetetlen fuvardija. Egyik malmunk kezünkbe levő számlájából tudjuk például, hogy a kocsiján őrlésre elszállított termény métermázsája után 3 korona fuvardijat számit föl. Egy kocsi körülbelül 15 mázsát visz egyszerre és ezert az egy órai sétakocsizásért 45 koronát bevételez a malom, naponkint tehat mintegy 300 350 koronát kerestet két lovával. Jogos és tűrhető ez az aránytalan haszon ? — Az illetékes halóság intézkedését kérjük e lehetetlen követelésekkel szemben.
