Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-18 / 3. szám
XXVI. évfolyam SsaíiJiáF-Németi, 1917. január 18. 3. szám. :en. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Kgész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 t. Félévre — 5 » — , I Egyes szám éra 6 fillér. Tanítóknak és kézre fi iparosoknak egy évre 8 korona_ Amerikai Lgyesoit-Állam okba — égés* évre 3 dollár. Feleiße szerkesztő : Dr. UHL KAROLY. Lsptnlaidooos k SZAT1ÄR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes knldemények, pénzek, hirdetések stb. Ilr. Lalioesiiisiv.Uy Béla kiadóhivatali főnök cimére Hunyadi-utca 13. sz. a. küldendők. Pályázati hlrd.tés.k egyszeri kOzléae I korona -----------------Nyllttór sora 40 fillér. ---------------------Me gjelenik minden csütörtökön. Vallásos műveltség. (*) Koránknak úgyszólván egész gondolkodása és berendezkedése szembehelyezkedett a pozitív keresztény gondolattal. Szembehelyezkedett vele a modern társadalmi élet, a tudományos világ, a művészeti élet, a modern sajtó, a gazdasági, főleg pedig az erkölcsi élet. Hogy mi okozta, vagy mi engedte a modern világnak ezt az elfordulását a pozitív keresztény szellemtől, hosszú volna itt fejtegetni. Az a mélyreható történelmi vizsgálódás feladata. Miez általános jelenségből csak egy részletet választunk ki, amely a szemünk előtt ismétlődik napról-napra, amely a legfájóbb közvetlenséggel érint bennünket s amelynek orvosszeróre épen azért helyénvaló lesz rámutatni. Szinte megszoktuk már, any- nyira gyakran történik, hogy búzgó, vallását rajongva szerető ifjúságunk egyetemi évei alatt előbb ellanyhul hitében, elromlik erkölcsében; azután egyre több fogékonyságot mutat vallásellenes eszmék iránt és mikorára mint végzett ember elfoglalja helyét á társadalomban, feje kaotikus valláserkölcsi nézetektől szédül, vallási kötelességeinek gyakorlására már nem is gondol és hogy későbbi éveiben megmarad-e u. n. „jó katholikus“-nak, aki ugyan semmit se törődik vallásával, de azt nem is bántja, avagy pedig epés kritikával köt bele a papoktól kezdve az isteni Gondviselésig hitének minden tételébe, az legtöbbször csak attól függ, milyen környezetbe és milyen befolyás alá kerül. Környezet és szellemi táplálék kétségtelenül olyan erők, amelyek a jellemre és világnézetre átalakító hatással vannak. De az bizonyos, hogy ez az átalakítás annál nehezebben megyen, minél erősebb, minél mélyebb n megalapozott meggyőződések kerülnék útjába. Ls katholikus intelligencziánk azért vész el számunkra olyan ijesztő százalékokban a vallástalan környezet nyomása alatt, mert felületes és mélység nélkül való a vallásos meggyőződése. Honnan is lenne a mi serdülő intelligencziánknak alapos vallási ismerete ! E téren véglegesen lezár minden ismeretszerzést a gimnáziummal. Mig más irányban egyetemi tanulmányaival, olvasmányaival folytonosan fejleszti műveltségét, a vallás dolgaiban visszamarad; vallásos beszédeket nem hallgat, hit- tudományi munkákat nem olvas; ami újat ball, vagy olvas a vallásról, az nem erősiti, hanem megingatja, gúnyolja és nevetségessé igyekszik tenni az ő meglevő vékony vallásos ismereteit. A vallást további éveiben nem a tárgyilagos fejtegetés tiszta forrásából, hanem az ádáz gyűlölet epeváladékából ismeri meg és — természetesen el- bidegül tőle. * Mikor.érzi át már katholikus intelligencziánk, hogy béna és korcs az a műveltség, amelynek főpillére, a vallási ismeret hiányzik? Mikor viszi már rá müveit katolikusainkat a belénk oltott művelődési vágy, a tudás szomja, hogy vallási kérdésekben is pihenést nem ismerő szorgalommal fejlesszük műveltségünket? Mikor lesz már épen olyan megbélyegző vallásunk tanításainak a nem ismerése, mint annyi sok konvenczionális dolognak a nemtudása? Mikor érjük el már legalább azt, hogy minden müveit katolikusunk szorgalmas olvasója a „Katholikus Szemlédnek és a „Magyar Kultúrádnak? Súlyos kérdések ezek, amelyek a papságra és a bithü világiakra háruló apostoli kötelességeknek egyik legfontosabbikát állítják elénk. Józaaodás. Jóleső örömmel látjuk azokat a bár elég szórványos, de azért mégis sokat Ígérő jelenségeket,1' hogy a radikálisok berkeit csalódottan hagyják ott olyan keresztény magyar emberek, akik fenkölt eszményekért lelkesednek, e magasztos eszmékért önzetlenül, sőt áldozatosan dolgozni készek és akiknek egyéni tekintélye tartotta fenn eddig legalább a jóhiszeműek megítélésében a radikális törekvések becsületes komolyságát. Az „Uj Nemzedék“ egyik legutóbbi számában a radikalizmusnak eleddig egyik oszlopa, Apáthy István mond „mea culpa“-t eddigi naiv jóhiszeműségéért. „Radikalizmus és magyarság“ czimü ozikkóben bevallja, hogy végre „felnyílt a szeme“ s a jövőben “nem engedi a maga jóhiszemű, becsületes radikális gondolkodását a magyarság gyöngitósóre kihasználni“. Belátta, hogy jó magyar embernek, mint ő, akinek magyar érzését a háború tanulságai csak erősítették, nincsen keresnivalója azok táborában, akikre nézve a magyarság szempontja teljesen mellékes dolog. Előttünk eddig is rejtély volt, hogy hazafias érzésű s a keresztény erkölcs alapján álló nemes szándékú emberek hogyan kezdhetnek egy táborban azokkal, akik észmónyeket nem ismernek, csak érdeket s akiknek az erkölcsi törvény nem megvalósítandó ideái, hanem kellemetlen akadály. Hisszük, hogy a radikalizmus valódi természetrajzával egyre többen fognak tisztába jönni az odatévedt jóhiszeműek közül s las- sankint kiválnak a nem nekik való társaságból. Ha pedig nem lesz már jónevíi inte- ligens magyar úr, akit szemvónyvesztő ezé- gérül a naiv publikum elé tolhatnak, akkor a jótékonyság, humanizmus szétfoszlott takarója alól ki fog bukkanni a legsivárabb önzés, a zabolátlan, romboló, forradalmi amo- raliias lólába. * A testvérek jele ez, alatta Írunk egykét közeli eseményről, közük volt hozzá. Négy év óta az elhelyezkedés politikájánál tartunk. Láttak a macska körmöket a bizottsági tagválasztásoknái, tisztviselőválasztásoknál, egyes ügyek tárgyalásainál, sőt újabban egy 6Ztirke kis testvérkét arra is be tudtak ajánlani, hogy a városi villamosműnek szenet szerezzen, lévén ez jó alkalom csekély 700 K-ás számlabenyújtásra. Nem lévén még helyök a közigazgatási bizottságban, természetes, hogy ide is be kell iktatni egy testvért ; ez nem sikerült. Pótolni kell tehát a villamos bizottsági tag választásnál. Az itt megüresedett helyre maga a főatyamester jelentett igényt. Az igényjogosultság kétségtelen, mert szerintük a villamosmű beteg, tehát ott orvosra feltétlenül szükség van. A főmester ugyan kibukott, de sikerült nekik olyan kavarodást csinálni, mely miatt a munkapárt elnöke is vele bukott. Nem vagyunk hajlandók siránkozni azon, hogy uj tagok jöttek be, még akkor sem, ha azok fiatalok, reménységgel nézünk működésűk elé s ha az nem lesz olyan, aminőt várhatunk, majd akkor beszélünk. A munkapárt elnökét személyileg ért kudarc pártpolitikai értékeléséhez 6em szólunk hozzá, mert ilyen ügyekből a közgyűlési teremben politikai konzekvencziákat nem lehet levonni, a politikai párt elnökét ért sérelemhez a pártnak csak annyiban van köze, hogy ez a párt elnökének legérdemesebb tagját választotta, maga a párt pedig ezidőszerint komoly többségi párt, tehát a kudarc a többségi párt fegyelmezetlenségére mutat. A szabadkőműves eszméknek a helyi hatalom képviseletébe való bevihetósót ugyanaz a közömbös fegyelmezetlenség tette lehetővé, amelyik az elnököt megbuktatta. Ebben a közömbösségben bűnös a polgármester is, meg a párt elnöke is. Évek óta elnézik, miként burjánzik fel az önérdekek gazos tövise a közigazgatás talaján, a jótékonyság örve alatt, de valóban
