Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-10 / 19. szám
2 Népjóléti szervezetek örve alatt kerékkötőkul belénk építette Galilei- köreit, társadalomtudományi intézményeit, szabadkőmives páholyait. Főiskoláinkat ellepvén, egész vidékünk intelligentiáját kiszorítja a vezető szerepekből. És mint erjesztő, szóttagozó, megtépi a magyarságot, a mikor a protestantismust a katholikusság gyülölködőjévé változtatta, még Balthazárokat is találván a gyűlölet riadójának megfu- vására. Iparunkat és kereskedelmünket kezébe kerítette, trösztjeivel úrrá vált annyira, hogy engedelmes szolgájává tette a pénzén megválasztott parlament többségét. Gondolkozásunkat iája tisztát- lan erotikumával mérgezi állandóan színháza, mozija, irodalma és félelmes hatalommá nőtt sajtója által. Ezek a liliputiak és a megbénított óriás lekötötten vonaglik szinte halálra készülőben. A háború régi erényeink és erőink minden értékét kiroobantotta belőlünk. Van erőnk, ezt ébredő önérzetünkkel tudjuk már. Hát elsősorban erőnknek kell lenni a pókhálók szégyenletes bilincseinek széttépésóre. Es ebben egybe kell forrnunk nekünk, keresztény magyaroknak ! Pénzügyi politikánk. Annyi a nyílt sebünk, az anyagi élet borzalmas súlya szinte agyonroppant már és kormányunk a legvakabb rendelkezésekkel növeli a nyomort és ad példát uzsorára, árfölhajtásra. Az állami monopóliumok minden voualon rövid hónapok kis szüneteivel állandóan 30—40 százalékos árszökkenésekkel adóztatnak meg, posta, vasút, adóhivatal, dohányjövedék, haditermény — végtelen ez a sorozat — a lehetetlenségig szívja el a megélhetés minimális eszközeit. Ki vagyunk szolgáltatva az ipar és kereskedelem Shylockjainak, a középpontok már velőnket vájkálják, állami és városi adók szökkennek a Fahrenheit számai szerint. Ilyen a pénzügyi politikánk nemzetnyomoritó működése. E mellett elértéktelenült a pénzünk, 1 frank ma 1 K 90 f. és 1 márka 1 K 50 fillér. Holott a Katalin végtelen gyöngédséggel nézve őt súgta; — Édes Jacopom, érted szívesen szenvedek ! És utolsó erejével fejét magához vonva fülébe súgta: Álmod megvalósul; kövesd a szentet, várok reád az égben. Jöjj! Gyorsan közeledett egy pap az utolsó kenettel; a haldokló azután elvesztette eszméletét, mikor már boldog mosollyal fogadta az egyház utolsó vigaszát. Egy sóbaj és meghalt a város legnemesebb asszonya, Umbria legszebb virága. * * * Évek múltak. A szép Benedetti Katalin teste a földé volt. Jacopo palotájában idegenek laktak ; a városban idegen arcok ; a fiatalok megnőttek, az öregek elhaltak. A kolostor megmaradt, de János testvér és Márkus testvér megöregedtek. Ám János testvér vágya teljesült! A katholikus kereszténység gazdagabb lett egy dallal, amelyben csodás mélységgel, kimondhatatlan fájdalommal van megénekelve a Szent Szűz szenvedése a kereszt alatt. Szent Ferencz egyik fia a szerzője. Verse nagy betűkkel van a kolostor keresztfolyosójának falára festve; első szavai: — Stabat Mater dolorosa . . . E dal mélységes fájdalmával eget, földet megrendített. S aki e dalt szerkesztette, Jacopo Be„SZATMÁRI HÍRLAP“ megadóztatásra harsogva kínálkozó adóalapok : a bankok, a magánosok óriási, alaptőkéjüket fölülmúló nyereségei különös kiváltságot élveznek. Szemünk láttára rövid hetek alatt a magános és részvénytársasági vállalkozás milliókat harácsol össze és ez az uzsora minden tulajdonságával rendelkező, óriási vagyon nemcsak az igazságos elkobzást, de még a jogos 60—80 százalékos megadóztatást sem kapja meg. Van-e egyáltalában pénzügyminisztériumunk, kormányunk, vagy már csak egy kizsarolásra alkalmas tartománnyá sülyedtünk le ? Leánygimnáziumot Szatmárnak. Meg kell barátkozni a leánygimnázium felállításának gondolatával és pedig minél előbb. Ha késünk vele, nagy mulasztást követünk el a kath. társadalommal szemben is. Az országban működő felsőbb leányiskolák átalakítását felsőbb kereskedelmire és leánygimnáziumra az ismeretes miniszteri rendelet, az 1917/18. tanévre, tehát a jövő tanévre tolta ki, de a reform iránt való vágy oly általános volt, hogy a harminckilenc létező felsőbb leányiskola közül tizenkilenc már a jelen tanévben egészitődött ki egyrészt felső kereskedelmivé, másrészt leánygimnáziummá; a ttizenkilenc közül öt felsőkereskedelmivé és tizennégy leánygimnáziummá. Bizonyos, hogy a következő tanévben a többi is ki fog egá- szitődni; igy lesz azután az országban harminckilenc leányközépiskola; de természetesen ez igen kevés lesz, úgy hogy önálló leánygimnáziumok is fognak létesülni. így például biztosra vehetjük, hogy Nagyvárad, Brassó, Szombathely, Nagyszeben, Kecskemét, Szolnok, Újvidék stb. is követelni fogják jogukat és ezek közé sorolhatjuk Szatmári is. Érdekes és egyúttal jellemző, hogy a város vezetősége olyan kevés érzékkel rendelkezik az ügy iránt; már pedig.— úgy hiszem — nem közömbös dolog, vájjon Szat- már városa gazdagodik-e egy kulturintózettel, vagy sem ? De hát mi iránt van nekünk, szatmáriaknak általában érzékünk ? Bus rezig- nációval kell megállapítani, hogy városunkban illetékes helyről igen kevés animóval gondolkodnak a közérdekről. A leánygimnázium felállítása városunkban igenis közérdekű ügy, amellyel törődnie kellene városnak, egyháznak egyformán. Hallom az ellenvetést, minek női pro- letáriátust nevelni ? Van az ellenvetésben valami, készséggel elismerem, de a háború okozta drágaság alaposan megcsappantja a családalapítás lehetőségét és ha kenyérkeresetet nem adunk mi agyonnyuzott tisztviselők nedetti volt, az ugynevezeit Jacopone To- diból. Követte feleségét a mennyország felé vivő utón. Borzasztó volt hirtelen rászakadt fájdalmának szenvedólyességében, amely föltárta előtte határtalan önzését, hiuságos világiasságát. Az ünnepélyről hazatérve zokogva tépett le magáról ruhát, ékességet és éjszakákat töltött sirva, Istentől irgalmat esdve. Odaadott mindent: palotát, berendezést, vagyont, pénzét az utolsó fillérig, mindent a szegényeknek. De ezzel nem elégedett meg, egy évnél tovább járta mint koldus a városokat, mindenkitől kigunyolva, ütlegelve, elhagyatva; éhségtől, hidegtől meggyötörve, bolondnak nyilvánítva, megvetve, elfeledve. Ilyen módon akarta kiűzni magából hiúságát s kevélységét. És akkor elfogadta a Szent Ferencz által felkínált menyasszonyt, a szent szegénységet, amelynek hozománya nem volt; a tökéletes szegénységet, amely őt boldoggá és gazdaggá tette. Éz vitte őt a kereszt alá Ahhoz, aki még a szegénynél is szegényebb volt: a martyrok Királynéjához : és vele együtt költötte e csodadalt, a Szentlólektől áthatva azt a dalt, amely mai napig az egyházi költészet legremekebb gyöngye, a „Stabat Materit. — Es Jacopone de Todi bármilyen nevezetes volt mint ügyvéd és világfi, régóta el volna feledve: ez a dal tette őt halhatatlanná. Ott térdel, mint Sz. Ferene harmadSzatmár-Németi 1917. május 19. leányainknak, milyen proletáriáíus származik abból? Aztán itt van a harcmezőn elpusztult férfiak helye! Ezt is csak pótolni kell. Ne mondja senki, hogy a nők nem válnak be a mechanikus munkával járó hivatalban, a tapasztalat az ellenkezőjét vallja. A magasabb értelmiséget kívánó pályákon csak férfiak válnak be szellemi fensőbbségüknél fogva. Azután keresztény hazánk szempontjából is alaposan megfontolandó a dolog. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a nem keresztény elem igazán követésre méltó akaraterővel és ainbieióvaí 1ör a magasabb pályák felé és nem kis eredménnyel; mire mi meggondoljuk a dolgot, ők már az ut felén túl lesznek és a hiányzó erők pótlásakor ők elsőbbségben fognak részesülni más erők hiányában, bár iskolákra igen keveset áldoznak, mert az nem üzlet. (Miért nem lehetne pld. Szatmá- ron izr. gimnázium, vagy reáliskola ?) Már pedig nekünk ugyebír nem lehet közömbös dolog, vájjon keresztény talajban gyökerező egyéniségek fogják-e majdan leányainkat a leányképzőiskolában nevelni, avagy nyugati világnézetet valló nők ? A dologra uraim ! A hatodik hadi kölcsön. A pénzügyminisztérium április hó 25 én tárgyalta meg a hatodik hudikölcsön kibocsájtását. Május hó közepe táján tog a felhívás megjelenni. Az 5V20/o-os tipus feltétlen meg fog maradni, mprt ebbői az állam a kibocsájtott 600 millió K értékű pénztár jegyeket fogja beváltani, és valószínű, hogy a 6%-os kötvények is megmaradnak. A hatodik hadikölcsönnek minden anyagi erőnkkel való jegyzése sokkal inkább hazafias kötelesség, mint eddig volt. A nagy világfeifordulás gyöngülése a vég közelségét jelenti, ekkor pedig a népek kitartása kettős súllyal fog a mérlegbe esni. Nem vitatható el Magyarország népének erején felül való áldozatkészsége, de nem tagadható az sem, hogy ennek a népnek egy töredéke csak erején alul és csak hivatalos nyomásra teljesítette hazafias kötelességét. Az itthonmaradottak egy töredéke ez, mely a véráztatott talajból takasztott dús termés learatása után ráült kincseire. Ezeknek kell a hivatalos nyomás s ha erre sem ismerik fel kötelességüket, jogosan jöhet a ki- pellengér ezés. A hivatalos hatalomnak birtokában van a háborús nyereségek lisztája, ebből induljon ki a kényszerítő erő és ne csak arra ügyeljenek, hogy szemszurásként történt-e jegyzés, hanem arra is, hogy arányban áll-e a jegyzés a háborús nyereséggel. rendjének tagja, szűk kis cellájában, előtte a faion a fájdalmas Szűznek egyszerű képe. Hozzá esedezik átszellemülten : Sancta Mater, istud agas, Crucifixi figa plagas Cordi meo valide. Elmélkedve imádságában kitárja sovány kezét, sápadt, komoly arca átszellemül a kegyelem sugarától. Mi történik bensejében, mit lát? Ä fájdalmak anyját, a ki közeledett feléje e pillanatban s mintha kérdené : gondol-e elhunyt feleségére ? Kéri a Szent Szüzet, hogy mostani menyasszonyával, a szent szegénységgel vezesse egyszer megboldogult feleségéhez. 1306-ban karácsony uapján halt meg a szentóletü Jacopone. E napon testvériesült leginkább a Szent Szűz a szent szégénység- gel, akkor lett a szegény anyák közt a világ legszegényebb anyja. így lépett koros szolgája elé, aki 60 év óta mindent eldobott, ami világi öröm és világszeretet volt benne és aki egyedül Istennek élt. Es magával vitte az örök dicsőségbe, Isten, a szentek s angyalok szemtől- szembe való látására, feleségével való viszontlátásra s örök egyesülésre feleségével, akinek üdvösségét köszönhette. És dallal az ajkán halt meg a Stabat Mater szerzője. Isten megengedte, hogy a kövek megszólaltak.
