Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-03 / 18. szám
/ XXVI. évfolyam. Szatmár-Németi, 1917. május 3. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre íl dollár. Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — „ Felelős szerkesztő : Dr. UHL KAROLY. Laptulajdonos k SZáTMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI SÓK. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. J?&:zi*ió,ny-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hlrd«tósek egyszeri közlése 3 korona----------------- Nyllttésr sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden csütörtökön. ,A jövendőnek élete. (+) Nem azok az igazi térképek, amelyeket az autokrata akarat, dip- lomáoziai mesterkedés, napóleoni nagyravágyás rajzoltat meg a kartográfusokkal. Bizony a Nagy Sándorok, Caesarok, Attilák térképei csak foszló papir, a mit hamarosan szertetép az örökkévalóság nem ember-tervekhez szabott törvénye. Óriási birodalmak hulltak már szét, ezer ország töröltetett el, a történelem más logikájú perspektívájában döbbenetes karavánnak tetszik e kimért, hódítás jogán, vagy geográfiái határokkal kirajzolt országok pusztulása. Kell, hogy észrevegyük, kell, hogy ismerjük és tudjukj micsoda törvényszerűséggel szervez a fölöttünk levő akarat országokat, milyen céllal küld egy-egy területre fajokat, mit vár tőlük és élethivatásuknak mi a mozgató, lendítő, fejlesztő és életföníartó ereje. Mert csak e megmásíthatatlan örök törvény szellemébe beállva lehet biztosítani bizonyos időtől korlátozott állandóságot,. életet és fejlődést országoknak s nemzeteknek egyaránt. Szinte érthetetlen, hogy még e világrengés imperativusai között is ilyet hirdető gyermekjátékokat látunk, amint rövidlátó emberagyak akarnak kiszabni határokat régi és most születő országoknak ; naiv komolysággal hiszik teljes tehetetlenségükben, hogy a diplomácziai, katonai, ipari, kereskedelmi, vagy szociális chimaerák öntelt Don Qui- jote-jai — publiczisták, vagy hadvezérek, császárok, vagy népdemagógok, szabadkőmivesek nagymesterei, vagy a bankokratia Rotschild- jai — vannak hivatva, hogy uj medrét ássák meg országok s az emberiség életfolyamának. Es a jelszavak már kavarognak és ámítva szédítenek emberrétegeket, zászlókat. bont ki minden irányzat és a a napisajtó megvett irótollai nagy kürtharsogással állapítják meg, hogy csak a szociáldemokráczia, vagy a többtermelés, az agrártömörülés, vagy az ipari nekilendülés, az internationale, vagy a nemzetiségi elv, a kereskedelem, vagy a trösztökbe szervezetit pénz az egyetlen alap, amelyen kiépülhet az uj jövő. Micsoda kártyavárak ezek ! Gyermekkezek sohasem ejthetik hatalmukba semmiféle életszervezetnek életet adó princípiumait. A mozgató, eleven energiák mind az örökkévaló Alkotó kezében vannak és maradnak. Az ember tragédiája megint bekövetkezik, ha ezt az élen levők elfelejtik, mert ilyen emberi látással megformázott jövő csak összetákolt élettelenség lesz, amely részeire bomlik, a cha- otikus forradalmak iszonyatainak kíséretében. Csak arra a nagyszerű geogra- phiára gondoljunk, amelyet a kegyelem, a malaszt geograpbiájának tudnék nevezni. A Szt. Pál korának emberisége a legnagyoob erkölcsi geniek születését látta. Micsoda óriások nőttek Ázsiának a Földközi tenger mosta partjain ; mekkora cédrusok hajtottak s nőttek bele az örökkévalóságnak magasaiba; Hellas, Italia, Gallia és Hispánia micsoda millióit adta a nagy doctoroknak, a nagy szenteknek és vértanuknak! Micsoda élet fakadt e világgeniek- lakta téreken, a hol Ágostonok, Chrysostomusok, Ambrusok, Gergelyek, bölcsek, aszkéták, királyi emberek, krisztusi lelkek tüneményes élete, mélységes bölcsesége, erkölcsi nagysága az érzéki posványbán elkorhadt pusztulást csodálatos életté tették, lecsititották a népvándorlás vad hullámait, tudatlan barbárokból formálták ki a lovagokat és szenteket szülő keresztény országokat. De ma Sahara van ott, a hol cédrusok koronái suttogtak örök igazságokról. Meghalt egész Afrika, néma és tudatlan Ázsia és a Földközi tenger európai partjain hitvány árulók faja lakik. A kegyelem elszáll onnan, a hol az örök akaratnak törvényeit nem akarják. Es ahonnan elszáll, ott nincs élet többé. Életre formálni nemzeteket és emberiséget csak az örök Akarat tud. Vele kell dolgoznunk, ha jövőt kívánunk magunknak. A trösztök szelleme helyett alappillérekül a végtelen Böleseség igazságait, a mérhetetlen Szentség akaratát, a keresztény morális elveit, a megváltás evangéliumát kell megfun- damentumoznunk. Azt mondja az apostol: — Megjelent nekünk a mi Urunk, a mi Üdvözítőnk, a legszebb ember képében. Bizony csak 0 az ut, az igazság és az élet. Tudják-e ezt az élen levők ? Keserves igazságok. A Budapesti Hir- lap-hoz válaszképen egy, a lapban közölt cikkre, a következő figyelemreméltó sorokat intézte egy tisztviselő: „Noha kifejezetten kívánja, (t. i. a eikkiró) és jogosnak is tartja, hogy már-már tarthatatlan helyzetünkön valóban segítsenek, mégis föltételezi azt, hogy annyira túlterhelt az országos költségvetés, hogy ezt, talán nem bimá el. Holott, ez az amire ráakarok mutatni, a túlterheltség ellenére mindenkinek jut, csak a tisztviselőnek nem. Bátor vagyok kérdezni, van-e tudomása arról, hogy kormány a kincstár részére rekvirálandó ser- tésrekvirálóknak 1200—1600 korona havi fizetést adott, s ezenkívül korlátlan koesifuvarföl- számítást naponta (és utaztak az uradalmak fogatain ingyen.) Egyikét-másikát elsőosztá- lyu vasúti bérletjeggyel is ellátták. És kik voitak ezek a rekvirálók? Nagyon sok lecsúszott nagyság, a frontról hazahozott protekciósok. Kérdem, ha a költségvetés annyira túlterhelt, hogy a dolgozó tisztviselőnek nem jut semmi, szabad volt-e ezek részére majdnem miniszteri fizetést megállapítani ? Ez csak egy példa, hozzá hasonlót még sok százat tudnék fölolvasni. S ha az a tisztviselő, a kinek a havi fizetése mindent beleszámítva 200 korona, fogja magát, és a havidijnyugtát 200 korona helyett 600 koronáról állítja ki, hogy megélhetését biztositositsa, nem tudom lett volna-e oly elnéző a kincstár, mint a mily elnéző volt eddig a kereskedők és iparosok árdrágításával szemben és folyósította volna-e az összeget. Hisz még arra sem vett időt magának a kormány, hogy meggyőződjék, vájjon minden a kincstár kezelése alá tartozó intézmény vezetősége eleget tett-e annak a rendeletnek, mely szerint o.z alkalmazottaknak 35 százalék drágasági pótlékot kell kiutalni. A tisztviselő eddigi mély hallgatásának az volt az oka, hogy eddig meglevő rongyaiban csak megvolt, a gyomrát sem láthatta senki, menynyire és mivel tömte meg. Most már azonban a rongy is elszakad, maholnap a testét eltakarni nem tudja. A nemzet legelhagyottabb napszámosserege most már kénytelen lesz hangosan nem kérni, de követelni.“ — Teljesen átórezzük a tisztviselői kar anyagi helyzetének minden borzalmát. S ez Ínséggel viaskodó értékes társadalmi osztály mellett látnunk kell a háború előtti grájzlerost bársonyban, plüssben, ékszerekkel megrakottan pöffeszkedni. Reméljük, hogy a tisztviselők húsvéti segélykiáltását végre meghallotta és méltányolni fogja a kormány. Ezen tulmenő- leg azonban a keresztény társadalomnak a mostani keserves leckéből meg kell tanulnia » azt, amit vezetői mindezideig hasztalanul kiáltottak a fülébe, — hogy fiait ne a latainer,
