Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-15 / 11. szám
2 .SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1917. március 15 véhez szabott — kemény büntetésekkel dolgozó, állandó és szervezett ellenőrzés alá kell helyezni. Tönkretett kereskedelmi hirnevün- ket a méltatlan elemek szigorú kizárásával visszaszerezni, a sorozatos közvetítések erkölcstelen árföl- liajtását drákói módon megakadályozni; a tőkének sajtóalapitásait és érdekei szerint való fölhasználását mindenkorra lehetetlenné tenni; a leánykereskedelmet és a lelkiismeretlen orvos-charlatánok garázdálkodásait megbénítani, a határ- rendőrség és a ruthén-akció munkakörét újraszervezni; a háború zivataraitól hozzánk sodort galicziai, lengyel- és oláhországi „menekülteket“ az országból kitiltani — ezek a rettenetes erkölcsi lesülyedés szörnyűségeit immár látó és az ezeréves nemzet jövőjón aggódó keresztény magyarság mind hangosabban jelentkező kívánalmai. Hangsúlyozzuk: a keresztény magyarságé! Az evangélium talaján és íajiságunkban közel vagyunk mi katholikusok a protestánsokhoz, a nemzet múltja és jövője is egyedül a miénk. Szinte érthetetlen, mint tudta a keresztény magyarság együttes működését megakadályozni az internationale és a hitetlenség vizein evező zsiűó-szabadkőmivesség és katholi- kus-ellenes álláspontra bírni a protestantizmus jelentős részét, sőt egyenesen céljai szolgálatába beállítani a protestánsokat. A megébredós fajunk, magyarságunk, erkölcsünk, földünk, kereszténységünk jövője érdekében azzal vegye kezdetét, hogy olvadjon egységbe ez a keresztény magyarság. A mint ezeréves múltját csak ez tudta tisztes erényeivel dicsőségessé tenni, a jövőt is csak ő tudja megépíteni. A hálószoba hátterében nagy tükör állt, amely visszaadta egész alakját. Szépen nőtt, nyúlánk mása tekintett feléje: a fiatalos termet vakító fehér ruhában fején és nyakán ékszerrel alig kifeslett gyönyörű rózsabimbóra emlékeztetett. Csodálkozva nézte magát: tökéletes szépség volt. — Istenem, vezess a magas cél felé, melyre hivatva vagyok 1 Ha tudatában lett volna, hogy nem alázat, hanem kevélység adta ajkára e szavakat, bizonyára nem mondta volna azokat; nem is sejtette, hogy e szavak inkább megbántották az Istent, mint dicsőítették. De itt volt az óra, a melyben Isten maga nyitotta fel szemét saját állapota felől és választást engedett neki a jó és rossz között. Ismét a tükör felé fordulva belenézett... Valami csodálatos jelenés ... Maga előtt látta Krisztust, az Üdvözítőt. Aki őt nézte; sötéten folyt a vér arcáról, homlokáról, fejét sűrű, tövisből font koszorú övezte; a szent arc beesve, ajka remegett a keserű fájdalomtól és kimondhatatlan gyötrelem lakozott sötét megtört szemében, amely szelíden volt reáirányozva. Vértől elborítva látszott az Üdvözítő alakja: keze, lába, válla, sebtől borítva szinte egy színűnek látszott vállára vetett vörös köpenyével. — Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szivü: és nyugalmat találtok lelketeknek! — így szólította őt egy hang, amely hogy valóban elhangzott-e vagy lelke mélyéből fakadt — nem tudta megállapítani. Azt sem tudta, hogy az Ecce Homo megjelenése csak egy pillanatig tartott-e, vagy Hadi árirák Otthona. Városunk tervbe vett alkotásainak leg- aktuálisabbika ennek az otthonnak a felállítás» és sajnálattal látjuk, hogy dacára annak a lelkesedésnek, mellyel ezt az ügyet a polgármester mint kezdeményező kezeli, alig történik ebben az irányban valami. Sokkal fontosabb, sokkal hazafiasabb ez a mozgalom, semhogy megelégedhetnénk azzal a lassúsággal, mivel a közigazgatás az ilyen kérdéseket megoldani szokta. Á hadi árvák létezését, ezeknek szerencsétlen helyzetét a feledés homályába borítani nem lehet, minden perc, mely alatt ez az ügy az előadók asztalán hever, százak szeméből sajtolja ki a nélkülözés, a szenvedés keserű könnyűit. Tudjuk, hogy jó helyre adresszáljuk sorainkat, mikor a polgármesterhez intézzük, hogy vegye elő régi lelkesedését és a kivitel tempójának adjon egy erős lökést. Annak az intézménynek, mely elsősorban az ő nevéhez fog fűződni. Tájékoztattuk magunkat ez ügy felől a város főszámvevőjénól, aki szerint az üggyel a polgármester állandóan foglalkozik s ő maga is azon van, hogy ez az intézmény minél előbb tető alá kerüljön. Nincs is ennek már semmi akadálya, mert pénzügyi oldalról az ügy teljesen elő van készítve, csak a részlettervek kidolgozása hátráltatja a kivitelt. Mi ezen íelvilágositás dacára fentartjuk azon véleményünket, hogy az’ előkészítés munkáját nem kellett volna szüneteltetni addig sem, mig a formalitások miatt az akták a főhatóságoknál jártak, s ha most már történt is késedelem, rajta kell lennünk, hogy a további kivitel gyorsan megtörténjék. Ezt megköveteli Szatmár város nemes- lelkű elhatározásának komolysága, az égető szükség, a hazáért hősi halált halt katonák árváinak nyomorúsága. Szövetkezetek a gyáriparban. (*) A közelmúlt évek tapasztalatai lesújtó bizonyítékát adtak annak, hogy a keresztény magyarság kísérletei gyáralapitások és ipari üzemek létesítése körül jobbára kudarccal végződnek. Nem azért, meit fajunkból hiányzik a képesség, a rátermettség az ilyen vállalkozásokhoz. Ellenkezőleg; ami értékeset, helyét a külföld előtt is becsülettel hosszabb ideig állt előtte : csak azt tudta a hiú hajadon, hogy megváltozott egész lel- kületóben. E felkiáltással: Irgalom isteni Üdvözítőm ! Bocsáss meg! Bocsáss meg! — a földre roskadt. Mintha hályog esett volna le szeméről, látta bűneit maga előtt: a töre- delem és fájdalom oda vonszolta arra a helyre, ahol megjelent neki az Ur. — Milyen bűn, milyen hiúság, milyen kevélység — ismételte szakadatlanul: Ki vagy Te Uram, Üdvözítőm és mi vagyok én Előtted ? És mintha maga a báliruha lett volna a bűn, felugorva leszakítja magáról, úgyszintén az ékszereket, amiket viselt és a kiábrándulás lekicsinylésével rájuk tiport. Közben a zajra és kiáltásaira besietnek hozzá apja, anyja és a komorna. Eugénie zokogva futott anyjához és szivére hajtotta fejét. — Oh anyám, most látom, hogy ki vagyok ón ! Milyen bűnös lélek ! Imádkozzatok velem ! Amint a szülők hallották, lányuk zokogó önvádját és a hiúság ékszereit a földre szórva látták, megértették, hogy Eugénie lelkében a kegyelem tüzei fölógettek minden világias vágyat és gondolatot. Megilletődve hagyták ott zokogva imádkozó lányukat, akit kálvá- riás útjára hivott a Mester és aki az éjszakát imádkozó töredelemben töltve reggelre hallotta már a Bárány hívását. Valóban igen magasra, a legmagasabbra hívta, a keresztény tökéletességre, az Ő jegyeséül. Eugénie felujjongott s galambszárnyak lendültek meg benne a repülésre. * megállót fel tud mutatni a magyar ipar, az mind keresztény magyar elmének a produktuma. A kudarcoknak az okát abban találhatjuk meg, hogy a mi közviszonyaink csak az olyan vállalkozásoknak engednek boldogulást, amelyek minden erkölcsi korláton túlteszik magukat, lelkiismeretet nem ismernek, a fogyasztókat becsapják, az állampénztártól minden cimen támogatást zsarolnak. Á mi véreink becsületes magyar jelleme nem tud megbarátkozni az ilyen eszközökkel s azért elbukik az ipari versenyben. Ezért vannak gyári üzemeink most inkább, mint valaha, a bankok és nem keresztény magyarok kezében. Hosszú ideig ugyanez volt a helyzet a kereskedelem s a hitelügy terén is. Azt hittük, hogy e területek sem nekünk valók, lemondóan visszavonultunk és teljesen átengedtük sorsunk irányítását, pénzünk összeharácsolását másoknak. Mig nagysokára támadtak éleslátásu, szívós energiájú apostolaink, akik évtizedek munkájával a fogyasztási és hitelszövetkezeti hálózat kiépítésével bebizonyították, hogy egyesült erővel meg tudunk mi állani a magunk lábán is, hogy verejtékes munkánk gyümölcsét nem kell másoknak átengednünk s a közvetítő kereskedelem és uzsora rabszolgáivá lennünk. De bármilyen áldásosnak is bizonyult a szövetkezetek működése, különösen a háború folyamán, teljesítményük mégis csak félmunka volt. Tagjaikat ugyan megmentették a közvetítők kiksákmányo'ásától, a tisztességtelen kereskedelmet nyerészkedési vágyának mérséklésére szorították s ami haszonnal dolgoztak, azt visszajuttatták üzletfeleiknek. Ámde nélkülözniük kellett azt az előnyt, hogy az ipari cikkeket saját előállításban bocsássák tagjaik rendelkezésére. Még mindig ki voltak szolgáltatva a gyárak, kartellek önkényének, amelyekhez a háború alatt még a szörnyszülött központok járultak. így csak annyi áruhoz és akkor jutottak, ahogy a nagyüzemeknek tetszett; az árakat is ezek szabták meg, természetesen, lehetőleg a gyűlölt szövetkezetek rovására. Ennek a visszás állapotnak akart véget vetni a Hangya, amikor a múlt évben — szembeszállva a háborús idők nehézségeivel — 4 millió korona alaptőkével Ipari Részvénytársaságot alapított, amely foglalkozni kíván : 1. ipari cikkek előállításával és forga- 'ombahozatalával és e célból a társaság ipari üzemeket és gyárakat létesít, meglévő ily Néhány évvel ezelőtt e sorok írója egy szép októberi napon Rómában a Trinita de Monti zárda kapuján csöngetett. A lehanyatló nap fényében vérpirosán tündöklőitek a magasba nyúló templom tornyai. Midőn pár perccel később kinyílt a kapu és belépett a látogató a Szent Szív Apácák kolostorába, azokon a helyeken járt, ahol Eugenie befejezte életét. I8l6-ban Konrád napján mint novicia szakított a világgal; mint misszionáriusnő 1820-ban kiutazott Amerikába St. Louisba; mint meghitt segítőtársa a Szent Sziv-apáca- rend alapítójának, tiszteletreméltó Barat^Zsó- fiának, kinek boldoggá avatása folyamatban van és mint nagy tiszteletben álló főnöknője a római Trinita de Monti zárdának ugyanott halt meg 1842. március 10-én. A rend évkönyvében található megtérésének s hivatásának története, amint maga az Ecce Homo jelent meg előtte, hogy hívja az örök halmok magaslataira. Annyi bizonyos, hogy itt a kegyelemnek nagy csodája előtt állunk, amely azonban nem is oly ritka és lehetetlen, mint ahogyan a világ állítja. A világ, amely megszakított minden összeköttetést Istennel. De Krisztus Urunk az értékes lelkeken sokszor megmutatta, hogy szegénysége, megszégyenítése, megalázkodása, önfeláldozása és keresztje a tiszta, nemes emberi szivet sokkal erősebben vonza, mint a világ minden pompája. Mert Istenért van teremtve szivünk és addig nem talál nyugtot, amig benne meg nem nyugszik..
