Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-03-15 / 11. szám

XXVI. évfolyam.

©asatmáir-Mémeti, 1917. március 15.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAJP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 borona.

Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

1 keresztény magyarság együtt!

(+) Fölszínesnek kell mondanunk a jövőhöz készülés ama egyoldalii irányzatát, a mely az eljövendő béke legfontosabb föladatául az anyagi téren való megerősödést állapítja meg.

Holott epen most tapasztaljuk, minő rothadást idézett elő életünk minden vonalán a pénz túlságos értékelése. Korrupcziótói fekélyes szinte minden réteg; visszaélések pattannak ki mindenütt; a meggazdagodás őrülete tönkretette a tisztes kereskedelmet, a megbízható ipart, aránytalan és jogtalan kamatszerzésre ragadta a pénzintézetek legtöbbjét; az áruuzsora mérhetetlenül elhatalmasodott. És mind e jelenségek annyira meggyökerezettek már, hogy maga a kormány jelenti ki az azokkal szemben való teljes tehetetlenségét.

Mindezekkel kapcsolatban vigasztalan tünetek jelentkeznek az ethikai téren is. Kiáltó az erkölcstelenség városokban, falvakban egyaránt ; a házastársi hűség, a családi

Felelős szerkesztő

Dr. UHL KAHOLY.

Laptulajdonos

A SZÄTMÄR - EGYHÁZMEG YEI IRODALMI KÖR.

élet tisztasága, leányaink szemérme és fehérsége, szinte még gyermekfiatalságunk himpora a legfájóbb áldozatai a romlott időknek. Az ízlés a mozik, színházak és a ponyvának nevezhető irodalmi silányságok kloakájában rettentő hanyatlást mutat. Következményeiül a hivatásos orvostudomány megdöbbentő statisztikával áll elő a venereás betegségek irtózatos arányú elterjedéséről, a mely a legnyomorultabb, vérében teljesen megfertőzött uj nemzedékeket jövendői.

De az orvosság itt is sekélyes: több kórház, ainbulatoriumok, orvos- cursusok, fölvilágositás, stb. Több társadalmi, emberbaráti intézmény ily irányú szervezkedéséről is tudunk.

De a mi a legszükségesebb, a mi a mételyezést, a pénz rabszolgaságát, a lezüllött életfölfogást megszüntetné, a mi az öntudatos, önzetlen, erkölcsös élet alapjait lerakná; az evangélium szelleméhez való határozott visszatérés szükségességéről és ennek eszközeiről nem hallunk semmit.

A kiad ihívaialí illető összes ki)lelemények, pénzek, hirdetések stb. I)r. LahocMiuNzky Béla. kiadó- hivatali főnök címére Hunyadi-utca 13. sz. a. küldendők Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése ■ korén* ----------------- Nyllttér sors 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden csütörtökön.

Öntudatlanul ugyan a keresztény magyarság minden rétegében észrevehető egy lázas indulattal kicsapó elégedetlenség a mételyezést tervszerűen végrehajtó, pénzével hatalomra jutó, sajtójával a közvéleményt irányítani tudó, idegen faj ellen, a mely népámitó és szabad- kőmives szervezeteivel városról-vá- rosra intéző úrrá vált és szerényie- len tolakodásával maga hívja ki ezt az ébredező ellenhatást. Ez mind sűrűbben jelentkezik is arisztokratáinktól, birtokos, honoratior-osztá- lyainktól le a legalsó rétegekig.

Egyik legszükségesebb eszköz csakugyan az, hogy ezt az akklima- tizálódni nem tudó, idegen fajt értékének és számának megfelelő korlátok közé helyezzük.

Ezt a minden jogot kikövetelő és kihasználó, de a kötelesség alól kibújni szerető idegen elemet nem lehet számához oly aránytalan föl- szaporodásban beengedni főiskoláinkba. Nem szabad a kezében levő tőkének óriási nyomását az állami hatalomra megengedni, de bankjait, vállalatait külön — az ő haszonelIma, hogy egy gyermek meg ne haljon.

— I rancis Jammes*)

Istenem! J^dd, Rogy gyermekünk megéljen, joartsd, Uram, mini a füvecskét a szélűén. Jéisz könnyű neked! Difiig anyja siratja,

Uelé öorúlkatsz és könnyítkesz rajta.

Jda megél, lírám, kis keze dokálja Dfiajd a rózsákat fényes űrnapjára.

Segíts, ók segíts! %e jó vagy, nem az vagy, Jji rózsaszínű arcra kék kakáit adj,

Jé a nincs kelyed, sok fiely, kot aklakodkd jfnyát s fiakat elketyezkess sor6a!

együtt [egyenek!... 3De mért nem itt kérlek ? Emlékezz, Uram, fényéken az égnek %e és jó Jlnyád mindig együtt éltek! . . .

Magyar Bálint.

') Jamme# a mostani francia költő-király.

iucce Homo!

— Emlékezés egy százéves fordulón. —

A fiatal leányok legtöbbje nem ismer nagyobb boldogságot, mint fénybe, pompába öltözve ragyogó megjelenéssel a nyilvánosság előtt feltűnést, káprázatot és csodálatot kelteni.

Ilyen volt Eugenie, a savoyai hegyek egyik nagyobb városában lakó gazdag család egyetlen leánya. Az alig tizenkilenc éves leány lelke mélyén még romlatlan és vallásos, szülei által mint egyetlen gyermek elkényeztetve és becézve a városnak legszebb haja- dona volt; természetesen rang, vagyon, szépség és világi műveltséget illetőleg, de lelkimü- veltségét, vallásosságát tekintve sok kifogás alá esett. Eugenie ugyan mindennap imádkozott, de felületesen, járt templomba, de inkább szokásból. Jó volt, de nem jóságos, keresztény, de nem jámbor Önnön maga volt csodálatának tárgya: tükrével társalgóit legszívesebben. Meg volt győződve arról, hogy szépsége és műveltsége révén valami magasra van hivatva. Am minden hiúsága mellett azt hitte, hogy ő alázatos és jámbor. Eme életfelfogásának szülői voltak okozói, ő maga alapjában véve jóakaratu volt. Lehetséges, hogy Isten az ő végtelen irgalmában ezért használt kivételes eszközt, hogy őt mint Szent Pált és több máé nagyra hivott lelket rendkívüli módon tereljen jobb útra.

1815-ben a bálok időszakában egy ilyen mulatságról hajnal felé díszes fogatjuk hazaindulva a szülők leányukkal az est eseményeit tárgyalták és boldogan állapították meg, hogy Eugenie ezúttal fölülmúlta magát szépségben, bájban és hogy ő volt az est királynéja. Megjegyezték, hogy a fiatal leányok irigykedve nézték fehér csipkéből szőtt gyönyörű öltözékét és pompás ékszereit.

— Milyen örömünk volt benned, gyermekem — kiáltott fel az anya. És az apa megjegyezte:

— Jövő télre Párisba megyünk Euge- nievel, ott is dicsőséget fog- aratni 1

A kocsi megállt, kiszálltak belőle. Eugenie elbúcsúzott szüleitől és komornájától kisérve szobájába indult.

— Valóságos csodahercegnő 1 —jegyezte meg a komorna.

— Valóban, úgy látszik, az voltam! — felelt Eugenie és elmondott a komornának mindent, amit látott és hallott és hogy ő volt az est középpontja.

— Igazán magasabbra van teremtve a kisasszony — folytatta a komorna — semhogy e szerény városkában maradjon. Hiszen a kisasszony feltűnést keltene Párisban, Rómában, akár Amerikában is a dollárkirálynők közt!

Éugenie befogta a lány száját, de örömét nem tudta eltitkolni.

— Én csak az igazságot mondtam — ismételte a leány. Vagy talán nem tetszik hinni, hogy valami magasabbra van kiszemelve? Megelégednék egy gyárossal, vagy hivatalnokkal, hogy mellette élje le életét?

— Oh válaszolt Eugenie — a házas-, ságra még sohasem gondoltam, nem is jutott eszembe. De ha egyszer választanék, az csak a legnemesebb, legjobb lenne.

A leány e szavaknál felemelkedett, kiegyenesedett; parancsoló, fölényes lényéből látható volt az őszinte irtózat minden alacsonytól és nemesebb törekvés a legmagasabb, legszebb iránt.

Eugenie átment hálószobájába.

— Magam vetem le ruhámat — szólt komornájának. Jó éjszakát 1 — ezzel bezárta az ajtót.