Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-11 / 2. szám
äXVI. évfolyam Szafmáp-Mémeti, 1917. január 11 2. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 6 . — . Negyedévre — 2 K 60 f. Egyes szám ár» 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. EelelSa szerkesztő : Dr. UHL KAROLY. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÓR. A kiadóhivatal: illető összes k ldemények, pénzek, hirdetések «tb Ki*. Laliocshiszky Béla. kiadó- hivatali főnök címére Hunyadi-utca 13 sz. a. küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése I korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. • Me gjelenik minden csütörtökön. Értékek dévaivá©iéja. (*) Nem a pénz s a papírok értékcsökkenésére gondolunk. Erre vonatkozólag már sok és teljesen megnyugtató kijelentést hallottunk az illetékes szakemberektől. Vannak más, a jegybanktól független, aranyfedezettel nem biztosítható értékek, a nemzeti vagyonnak igen súlyos tételei, amelyeknek valutáját a háború erős ingásba hozta, de amelyeknek szilárdságáról senki sem nyugtathat meg bennünket. A nemzet erkölcsi tőkéjét értjük. Az erőteljes nemzeti élet alapfeltételei között szerepel az önálló államiság, a földrajzi és néprajzi kedvező elhelyezkedés, számításba jön a szabad közlekedésbiztonsága s a természeti kincsek gazdagsága. Legdöntőbb fontossága mégis csak a nemzetekben fekvő erkölcsi erőnek van. Hollandia népének erkölcsi erejével pótolni tudja az ösz- szes többi tényezők hiányát: Babilon, Róma, Cartbago mindama tényezők bőséges birtokában is elpusztult, Franciaország pedig pusztul, mert romlásnak indult ősi erkölcsük. A nemzeti életnek e lüktető erén, az ősi magyar erkölcsön a háborút megelőző évtizedekben már nem egy aggasztó tünetet vehettünk észre Az a nemzetfenntartó szigorúság, amely őseink erkölcsi felfogását jellemezte és fenmaradásunkat vészben-viharban biztosította, lazulni kezdett, engedett hajthatatlan- ságából, helyet adott a megalkuvásnak. Az elvek feladása, meggyőződések árubabocsátása azelőtt fehér holló volt s az elvtagadó erkölcsi halálát jelentette. Ma ez mindennapos jelenség és egész rétegeknek egyik megélhetési forrása. Ma szalonokban, keresztény magyar urak ajkáról lehet hallani a nyílt beismerést, hogy ők közéleti állásfoglalásukat nem a jelöltök elveihez, hanem összeköttetéseihez szabják. Az üzleti becsületesség maholnap csak múzeumi emlékekben lesz található ; a hivatali becsületesség, kötelességtudás és megközelíthetetlenség romlásáról egyre több fekély kifakadása tesz szomorú bizonyságot. A puritán önzetlenségnek, a közért mindenét odaadó áldozatkészségnek felemelő példái hogy megkevesbedtek ! És hogy megsokasodtak azok, akik a közterhek alól kivonják magukat s a közjavakból élősködnek. Most,élethalálharcunk folyamán fogházaink megteltek úriemberekkel, nagy vagyonok tulajdonosaival, előkelő állások betöltőivel, történelmi nevek viselőivel, akik piócákként éppen akkor szívták el a nemzet vérét, mikor annak minden csöppre szüksége van. Nálunk ezerszámra akadnak fásult lelkiismeretek, amelyek a köznyomor és vórt- sajtoló drágaság nehéz napjaiban mások zsarolásából élnek, sőt vagyont gyűjtenek. És akármilyen nagy a hiány szükségleti cikkekben, jó pénzért mégis mindig meg lehet kapni bármit; akármilyen szigorúak a törvények, drákóiak a rendelkezések, ezerszemü az ellenőrzés, egyeseknek mégis minden lehetséges. Hol lennénk most katonai, közjogi, közélelmezési és még sok más téren, ha az önzetlen, becsületes, hazafias ősmagyar erkölcs hatotta volna át a nemzetnek minden fiát. Ha ez az erkölcsi felfogás kisér át bennünket a béke korszakába, TÁRCZA Egy furcsa könyv kapcsán, A gondolkozás, ha mélyre száll, egyazon problémát hoz föl a nagy titkok pela- gusából. Ázsia épugy, mint Egyiptom rángatja azt a saisi leplet, amely mögé egyaránt belátni kíván Dante csak úgy, mint a sátoriaké nomád. Hogy — miért az élet? Mit akar, mit kell elérnie ? És ha azt a feleletet találja meg, a melyet az ős skandináv legenda öreg harcosa, akkor már helyes és jó az élet, mert világossá lesz az is: hogyan kell élni. Van valami evangéliumi íz az agg harcos ősegyszerüségű megoldásában. . . . Téli éjszaka van. Sötét és hideg. A cár és a harcosai egy nagy csűrben me- lengetőznek a tűznél. S amint szótlan némaságban hallgatják a hóvihar sikoltozását, a szélroham föltépi a csűr ajtait. Hirtelen egy madár röppen be. A tűz fölött megvillan egy pillanatra fehérsége, aztán gyorsan kirepül a förgeteges éjbe. — Mint az ember — szólal meg a cár. Jön a sötétségből; egy percre ott suhan a tűz meleg fényében, aztán örökre eltűnik a fekete éjben. — Nem cár — mondja a legöregebb harcos. Hiszen nem is itt van a világosság és a meleg. A madár nem az éjbe repült, nem a sötétbe szállt, de — haza, fészkébe . . Mint az ember . . . Halhatatlan, örök értékét az életnek az ilyen látás ismeri meg. Es előbb ezt a célt kel! megismerni mindenkinek, hogy tudja: mikópen, hogyan kell élni. Ez a „hogyan ?“ erősen izgató kérdésül mered már is elénk az eljövendő béke idejére gondolva. Sok oldalról súlyos problémák tűnnek föl, éreztetve, hogy más lesz az élet. Majdnem megoldhatatlanoknak tetsző nehézségek ijesztik a gondolkozókat. Gazdasági, kereskedelmi, ipari téren kikerülhetetlen válságok zúznak össze, ha a kiutat nem találjuk meg. A nemzet férfi-nemzedékének megritkult sorai a nőkérdés problémájának megoldását sürgetik. E pár utalás is mélyreható eltolódások és változások bekövetkeztét jelzi, amelyek minden vonalon, de különösen a szociális téren a megoldandó kérdések egész erdejét vetik elénk. Különösen a nőkérdés helyes rendezése fontos és nagy következményű a társadalom, a család, az ethika és a jövendő generáczió szempontjából. Es e kérdés körül sok elsietett theoria már is gyakorlati alkalmazást nyert. Mint az a nagy reform, amely a középiskolákat s igy az egyetem facultásait és ezzel a különböző férfipályák legnagyobb részét megnyitja a nők előtt. Hogy azonban ennek eredménye csak az lehet, a mi eddig is volt, majdnem mathema- tikai bizonyossága A diplomagyártás egyrészt megnöveli a szánandó proletariátust, másrészt igazságtalanul leszorítja az értelmi munka értékét. Hogy jövedeimezés szempontjából a fizikai munka aránytalanul többhöz jut, mint az inteliectualis — ez már a háború előtt tapasztalati igazság volt. Most nem taglalva eme — egyébként nagyon* fontos — kérdések részleteit, inkább az idején való helyes nézőpont kialakítását, az elkövetkezendő chaosban a tájékozódás biztos alapjának megszerzését akarjuk hangoztatni. Mert hogy az eljövendő békében háborúra kell készülni a nemzetnek a keresztény életfölfogásnak, a józan értelemnek, az emberi méltóságnak, a jognak, az erkölcsnek és a rendnek érdekében ; hogy a még mindig fölazineu lévő test-cultus, a morál esküdt ellenségei, meghibbant elmék, megfertőzött lelkek, dekadens nyugatosok. destrukció törekvésű szervezetek és ezek hatalmas sajtója futurista ötletekkel fog dolgozni a zűrzavar növelésén, — arra el kell készülni. Es föl kell vértezni magunkat ama ránk váró nagy- stylü mérgezés ellen, a melynek egyik előhírnöke az a most megjelent s a romlottság terheltségével átitatott könyv is, az „Uj anyaság“ cimű.
