Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-11 / 2. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1917 január 11 akkor a legfényesebb győzelembe is belepusztulunk. Már pedig a magyar nemzetnek élnie kell. Azért pusztuljanak az elvtaga­dók, a hazán élősködők, a veszte­getők és megvesztegethetek. A bün­tető törvénykönyvvel itt nem elé­gedhetünk meg. A társadalmi életbe kell belevinnünk és kíméletlenül érvényesítenünk a tisztító vihart. — A lelkek forrását kell felidéznünk, hogy az elemi erővel vessen ki a közerkölcs nemes borából minden salakot, aljasságot. Ebben a harcban is győznünk kell. Csak azért sem! Tisza István egyé­niségének legjobban kiütköző jellemvonása a konok makacsság, amellyel kimondott sza­vához, .elveihez és céljaihoz fanatikusan ra­gaszkodik. Tiszát nem lehet jobb meggyő ződósre bírni; 6 nem enged a magáéból még akkor sem, ha az engedékenység semmi megalázást nem jelent, a hajlhatatlanság viszont szenvedélyes közéleti viharokat tá­maszt. Csak azért sem enged. Ez a vastag nyakuság sokat levon a Tisza egyébként súlyos egyéniségének értékéből, mert az nem annyira az akaraterő megnyilvánulása, mint inkább az önérzet bántó tultengése. Áz ilyen, féket nem ismerő ember mindig kétélű kard: tud gordiusi csomókat megoldani, de ütőeret is vághat el. Nem jó azt sokáig kézben tar­tani: előbb-utóbb baj lesz belőle. — A há­ború előtti parlamenti eseményeket lehet különbözőképen elbírálni. De abban már aligha lehet nézeteltérés, hogy Tisza súlyo­san hibázott, mikor a háború folyamán az összes parlamenti erőknek egyesülését meg­akadályozta, csak az^rt, mert ennek a kon­centrációs kormánynak nem ő lett volna a feje. Hasonlóképen általános visszatetszést szült, hogy Tisza a nádorbelyettesi méltósá­got magának erőszakolta ki, főleg pedig kí­nosan bántó volt az a mód, ahogyan azt tette. Mindenki előtt világos, hogy Tisza a nemzet egy jelentős részének, ha nem a többségnek szemében vörös posztó; egyedül a Tisza személye akadályozza azt, hogy tör­vényhozásunkban elüljön a szenvedélyek viharja s harmonikus alkotó munka lépjen helyébe. Más, ugyancsak munkapárti rainisz terelnököt a mosta i munkapárt éppen úgy támogatna (kit ne támogatna az ?) az ellen­zék pedig, amint erre való készségét már annyiszor beigazolta, a leglojálisabban gya­korolná az ellenőrzést vele szemben. Ez az Szerzője, Édy Pálma, minden szociolo giai tudásái a szélsőséges napisajtóból és Szász Zoltánból meríti, úgy, hogy minden hangos reklám ellenére könyvét szerzőjével együtt pár oldal olvasása után a kutmérge- zők, vagy legalább is a beteges histeria és psychopathologia kraífi -ebingi esetei közé sorozza a rendes gondolkozásu olvasó. Mert minden sentimentális érzelgés özöne és más terkedő leplezés ellenére is világos, hogy polygamiával, polyandriával, minden erkö esi érzék kiölésével hirdeti a népszaporodás és a női kérdés problémájának megoldását. Az eszköz: a terminusra kötött házasság 1 évre, 3 évre és 5 évre. Kiáltó éretlensége ellenére mégis nagy veszedelemnek tartjuk ezt a könyvet főkép a sekélyes értelmű, divatmajmoló leány ifjú- sávúnkra. Láttuk már kezeben. Hasonló ve szedelmet rejt erotikuma férfiifjuságunkra. E ponton még hasonló torzötletek per­gőtüze fog zúdulni ránk. Nemcsak a szülők­nek, tanítóknak, de mindenkinek dolgoznia kell, hogy a rontás megakadályozására az élet célját a skandináv Őspoézis agg harco­sának evángéliumi raegvilágitásában mar most hangoztassák. S akkor a hogyan-éles mesteri módja nagyszerű nemzedéket nevel majd emelkedett és értékes életre. (ve) egységes magyar parlament olyan erőt köl­csönözne a kormánynak, hogy sokszorosan kárpótolva lenne azért a nagyon is kérdéses veszteségért, amit Tisza személye jelentene. Őt csak a felületes elfogultság teszi meg pótolhatatlan államférfiunak. A nemzeti jo­gok védelmében egyáltalán nem bizonyult olyan kemény legénynek, amilyennek a saj­tója magasztalja. Olyan szédítő hatalom bir­tokában, amilyennel egy magyar miniszter- elnök, különösen háború idején rendelkezik, akárhány neves államférfiunk kitűnő sáfárja lenne a magyar nemzeti javaknak. Semmi okunk sincs, hogy a Tisza esetleges elejté­sében nemzeti veszteséget lássunk. Milyen lapot j arassunk? (*) Legmeghittebb barátunk, akivel na­ponkint társalgunk, akinek minden felmerülő kérdésről, eseményről meghallgatjuk vélemé­nyét, aki egészen a lelkűnkhöz férkőzik : a mi kedvelt újságunk. Sőt több ez, mint meg­hitt barátunk; tanítómesterünk is egyúttal és nevelőnk. Lassú, alig észrevehető mun­kával, mint a méh a sejteket, építi ki a vi­lágról s annak dolgairól való lelki képünket s teszi ezt a képet sötétté, vagy vil gossá, igazzá vagy csalfává, kereszténnyé vagy po- gánnyá aszerint, amint tiszta vagy festett üvegen keresztül, amint a tárgyilagosság hű, vagy az irányzatosság homorú- domború tükrében tárja elénk az eseményeket. De nemcsak építeni, formálni, színezni tud ez a mi barátunk ; a koptató, őrlő, aknázó mun­kában is nagy mester. Mint a vízcsepp a sziklát, a stú a legkeményebb fát, úgy porlasztja szét lassankint a legszilárdabb meggyőződéseket. Nincs az az erős jellem, amelyet meg nem ingatna, nincs az a széles látókör, amelynek határvonalait el nem tolná a sajtónak néhány éves munkája. Amilyen igaz az a mondás, bogy a madarat tolláról, az embert barátjáról lehet megismerni, épen olyan igaz az a másik : nevezd meg kedvenc újságodat és megmondom világnézetedet. Ha tehát óvatosaknak kell lennünk barátaink­nak megválasztásában, fokozottabb mérték­ben indokolt ez az óvatosság az újságunk megválasztásában. Ne olyan újságot tisztel­jünk meg bizalmas barátságunkkal, amely kiforgat bennünket keresztény katholikus mivoltunkból, hanem olyat, amelynek, a miénkkel rokon a gondolkozása, amelyet velünk közös ideálok lelkesítenek. Katholikus embernek katholikus lapot kell olvasnia. Szinte hallom egyszerre százfelől is az ellenvetést: igen ha a mi lapjaink is olyan gazdag tartalmúak, változatosak és érdeke­sek volnának ! Hát először is nem áll az, hogy • katholikus lapok mind alacsonyabb színvonalon állanának a többi lapoknál. Van már bála Istenaek igen sok katholikus újsá­gunk, folyóiratunk, amely minden tekintet­ben kiállja a versenyt bármiféle más lappal s amelyet megismerni annyi, mint megsze­retni. Azután meg okos ember az érdekes­séget, meg a lapszámot csak másodrendű dolognak tartja; sokkal fontosabb az 6 sze­mében a lap iránya, eszmei hovátartozan- dósága. Inkább legyen az a lap szárazabb, egy-kót oldallal kevesebb terjedelmű, inkább ne adjon „melléklet“-et naptárt, vagy „al- bum“-ot, mintsem hogy nap-nap mellett sér­tegessen az előttünk szent eszményeknek kigúnyolásával, sárbarántásával, vagy leg jobb esetben agyonhallgatásáv 1. Különben is, ha csakugyan inferioritásban vannak a mi katholikus lapjaink, kit terhel ezért első sorban a felelősség? Nemde azt a kath. közönséget, amely eddig megvonta tőlük erkölcsi és anyagi támogatását. Ha minden katholikus tudná és teljesítené lapjaival szem­ben a maga kötelességét, szeretném én.látni ■ azt a más irár yu újságot, amely kibírná ve­lük a versenyt. Hogy a katholikus közönségnek meg könnyitsük testi lelki barátjának helyes meg­választását, elsoroljuk legfontosabb katholikus lapjainkat, rövid jellemzéssel, az előfizetési ár s a cím megjelölésével. Fővárosi napilapunk kettő van : Az Alkotmány és az Uj lap. Amaz a kath. intel­ligencia, emez a keresztény nép politikai közlönye. Komoly tárgyilagosság, egyenes szókimondás, megvesztegethetetlenség, a ke­resztény erköloai felfogás következetes érvé­nyesítése, amellett változatos tartalom jel­lemzi és teszi értékessé ezt a két lapunkat. Az Alkotmány félévi ára 19 korona, az Uj lapé 8 korona. Amannak cime: Buda­pest, VIII. Szentkirályén 28 , emezé; u. o., Szentkiralyi-u 30 A hetilapok közül l-vmelegobben ajánl­ható A Stiv cimü hitbu/galmi lap, mely a heti evangélium, vagy szent lecke magya­rázata mellett számos kisebb nagyobb vallá­sos cikket közöl. Évi ára 3 korona. Cim: Bud past VIII, Mikszáth Kilmán-tér 3. Heti kép s szépirodalmi lapunk: az Élet. Gyönyörűen illusztrálva. Regényeket, novellákat, verseket, heti glosszákat közöl. Minden, sora a nemes, katholikus gondolko­zást, a tiszta műélvezetet, szolgálja. Évi ára 20 korona. Cim : Budup-st, IV. Ferenc Jó­zsef rakpart 27. Havonkint kétszer jelenik meg s ma legkedveltebb katholikus folyóirataink egyike a Magyar Kultúra. Modern, elevenen megirt, élettől duzzadó folyóirat, melyben a magyar katholicizmus legjobbjai írnak. Tudományom színvonala mellett általánosan érthető és élvezhető. Különösen a vallás ellenségeivel hadakozik nagyon sikeresen; megfelel a modern ellenvetésekre; sürgeti, előkészíti a katholikus világnézet diadalát. Tárcát is kö­zöl. Évi ára 16 korona. Cim : Budapest VIII. Horánszky-u, 20. A havi folyóiratok közt kimagaslik a Katholikus Szemle, a Szent-István-Társulat tudományos és szépirodalmi folyóirata. Ma­gas színvonalon tárgyalja a katholicizmussal összefüggő tudományos és művészeti kérdé­seket. Évi ára 10 korona. Cim: Budapest, VIII., Szentkirályi u. 28. Az egész világirodalomban páratlan a Zászlónk cimü ifjúsági havi lap, remek ké­pekkel, tanulságos és szórakoztató cikkekkel. Évi ára 3 korona, Cim: Budapest VII., Damjanich-u. 50. Leányoknak hasonló irányú lap a Nagy­asszonyunk. Évi ára 4 korona. Cim : ugyanaz. Kicsinyeknek való a Kis Pajtás. Ugyanott ugyanaz az ár. Hitbuzgalmi havi folyóirataink között legelterjedtebb a Mária-Kongregáció, melynek célja a Mária tisztelet által a mélyebb val­lásosság és apostolkodási buigóság terjesz­tése, főleg a Mária-társulatok szorgalmazása által. Szépek a képei, versei és elbeszélései is; értékes főleg a hitvédelmi rovata s a Mária-kongregációi életből vett hírei. Van külön ifjúsági és leányifjusági rovata is. Felnőttek s az ifjúság egyaránt olvashatják. Évi ára 3 korona. Cim: Budapest VIII., Horánszky-u. 20. Nagyon jól van szerkesztve a Keresztény nő is (Budapest, V., Gizella-tór 3., 3 korona) s a Katholikus Népszövetség füzetei Budapest, IV., Ferenciek-tér 7., 2 korona.) íme elég bő választók. Mindenki meg­találhatja benne azt, ami neki megfelel. A katholikus sajtó virágzása attól függ, elegen lelkesednek-e érte s csatlakoznak-« a kibon tott lobogóhoz. A pénz. Itthon egy re szaporodó bajaink legnagyobb részének egyetlen forrása van. A korrupció, megvesztegetés, a hivatali állások­kal való vissza lés, a könnyű élet vágya, a megdöbbentően terjedő cédaság, az aránytalan vagyonhalmozódások, a kereskedelem és ipar uzsoráskodása, a végletekig hajszolt árdrágí­tás, a hamisítás, csalás már a falu népénél is, kiáltó nyomora különösen a hivatalnok-- osztálynak, mindeme szociális és ethikai té­ren jelentkező zavarok, lecsuszamlások és bűnök az egyetlen hatalomul elismert pénz uralmának irtózatos következményei. Pedig az emberiség életének lendítő erői mindig a törvény s a kötelesség, a jog és az önzetlen áldozatosság, a becsület és erkölcsösség, tiszta élet és vallásosság voltak. Nemzetek bukása és életre kelése — ez történeti igazság — ezeken múlt. Forradalom kell mielőbb, det- lonizálása a pénznek,az utilitárismus helyett az evangélium igazságai. Ha végső pusztulá­sunkba nem akarunk rohanni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom