Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-06 / 1. szám
4 „SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatrnár- Németi, 1917. január 6. Doktorrá avatás. Vladár Kálmán or- vosBzigorlót, Vladár Ferenc szatmári áll. iskolai tanitó fiát, a budapesti m. kir. tudomány egyetemen az orvostudományok doktorává avatták. Elismerés Thurner Albertnak. Thur- ner Albert takarékpénztári cégvezetőt a deb receni kerületi Kereskedelmi és Iparkamara levelező tagjává választotta. A kitüntetést közlő átiratban a kamara kifejezi, hogy a választás elismerés Thuruer Albertnek a közgazdasági ügyek iránt mindenkor tanúsított buzgó érdeklődése és a közérdekű akciókban kifejtett érdemes munkássága iránt. Egy irgalmas nővér tragikus halaik. Scheffitr M. Renáta, aki az esztergomi Kolos-kórhazban mint mütőnővér működött, 32 éves korában váratlanul meghalt. Még karácsony előtt egy szöggel megszurta magát és vórmérgezést kapott. Eleinte ügyet sem vetett sérülésére, csak akkor szólt, amikor állapota mór nagyon komolyra fordult. A kórház orvosai több Ízben megoperálták, de a mereg már átjárta az egész szervezetet, hasztalan volt minden próbálkozás és aki annyi beteget segített át a gyógyulás útjára, maga áldozatul esett hivatásának. Az elhunyt nővérről, akiben dr. Scheffler János teológiai tanár testvérét gyászolja, az „Esztergom“ a következő meleg szavakkal emlékezik meg: „Renáta nővér a szivjóság és kötelességtudás mintaképe volt, s ezért nincs senki, aki ne fájlalná tragikus és korai halálát: társnői-, az orvosok-, a kórházi alkalmazottak mind-, a betegek és idegenek, kik ismerték őt, egyaránt gyászolják. Renáta nővér törhetetlen munkakedvóvel mint nélkülözhetetlen segéd működött évek óta s kórház műtőjében s a katonai betegek ápolása körül szerzett érdemeiért a Vörös kereszt részéről kitüntetésben is részesült.“ As elmúlt év anyakönyvi statisztikája A szatmárnémeti I. kerületi állami anyakönyvi hivatalban az elmúlt 1916. évben 616 születést, 1196 halálozást és 152 házasságkötést vezettek be az anyakönyvekbe. Az 1615. évben a születések száma 747, a haláleseteké 1024, a megkötött házasságoké 146 volt. A halálozási percent növekedése a Szatmáron elhunyt hősi halottakra vezetendő vissza. Aranysarkantyús vitéz. Vármegyén k - bői gróf Károlyi Gyula, a 10. huszárezred hadnagya részesült abban a kitüntetésben, hogy a december 30-iki koronázás alkalmával a király aranysarkantyús lovaggá avatta. A gróf a harctérsn kiváló szolgálatokat teljesített, amelyekért már megkapta az I. osztályú vitézségi érmet. Gyászhir. Szieber Ede nagybereznai szolgabiró felesége, szül. Adamkovich Gizella december 24-ón, életének harminch todik, boldog házasságának tizedik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése Nagybe- reznán 26-án ment végbe nagy részvét mellett. Kitüntetések. Ferenc Szalvátor főher cég mint a Vörös-Kereszt Egyesület védnökhelyettese Margócsi Aladárnak, az ungvári helyőrség tábori lelkészének a II. osztályú érdemkeresztet adományozta a hadiókitmóny- nyel. — Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért Papp Dezső mátészalkai illetőségű századost a II-ik osztályú ezüst vitézségi éremmel, Szirty Kálmán nagybányai illetőségű főhadnagyot a Il-ik osztályú vaskereszttel, Csaholcky Géza mérki illetőségű szakaszvezetőt a II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Pályázat rendőrkapitányi állásra. A Bay Károly lemondásával megüresedett nagybányai rendőrkapitányi állásra a főispán pályázatot hirdet. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága január havi ülését jövő pénteken, január 12-ón tartja Nagykárolyban. Kinevezések. Csaba Adorján főispán a királydaróci áll. el. iskola gondnokságába Sipos Sándor uradalmi intézőt, királydaróci lakost rendes tagul kinevezte. — Papolczy Géza jogszigorlót Szatmárvármegye törvényhatóságához ideiglenes minőségben díjtalan közigazgatási gyakornokká nevezte ki és szolgálattételre a ezinórváraljai járási főszolgabírói hivatalhoz osztotta be. Felmentés-kinevezés. A főispán az avasfeisőfalui állami iskola gondnoksági elnöki állásától Gájássy Sándort felmentette, 8 e tisztségre Lubomérszky Jenő r. k. lelkészt kinevezte. Ugyanezen iskolához gondnoksági tagul Papp Mihályt nevezte ki. Áthelyszéa. Ignáczy József szolgabirő Csengerből Mátészalkára, a csengeri izolga- birósághoz pedig Diene6 Dezső szolgabiró Mátészalkáról áthelyeztettek. Jótékonycélu előadás Csanáloson. Szép műélvezetben volt része Csanálos közönségének karácsony másod és harmadnapján, amikor Rokk Gizella tanítónő vezetésével és fáradhatatlan buzgósógából bárom válogatott pásztorjáték került előadásra. Első az „Angyalszívek* c. darab volt. Az egész darabot feszült figyelem kísérte a közönség részéről s nem egynek csalt könnyeket szemébe a gyermekek ártatlan, szívből jövő jól betanult játéka. Ugyan ilyen hatást ért el Bodnár G. „A kis Jézuska él“ c. darabja. Harmadik számnak „Egy árva leányka“ c. darab került színre. A főszerepet Czier Margitka kitünően játszotta. Megnyitóul és föl- vonások közben Pataki L. Pásztordalaiból adott elő részleteket Lini János vezetése és Márton József harmónium kísérete mellett a csanálosi vegyeekar nagy sikerrel. Az ének előtt Rokk Ilonka Branyecki József kegyes, r. tanártól szavalt el bájos közvetlenséggel egy alkalmi költeményt. Végül a község plébánosát Rónai Istvánt köszöntötte uz egész közönség nevében névünneps alkalmából az üdvözlő dalok után Lini János papnöv. Az előadást és Rokk Gizella tanítónő fáradozását, kellő szavakkal méltatta és köszönte meg a község plébánosa. Az előadás anyagi sikere 550 korona, amely az erdélyi menekültek javára fordittatik. Merőben téve* az a nézet, amely a színházban csak szórakozóhelyet lát. A szórakoztatás csupán alárendelt célja, sőt csupán eszköze a színjátszásnak. Tulajdonképeni feladata a mulattatva oktatás é* nevelés. Ezért is tartjuk, egész jogosan, a színházat kultúrintézménynek, még pedig igen hatásos kultúrintézménynek. A színjátszás nemcsak az irodalom tartalmi és formai erejével rendelkezik ; felhasználja azonkívül az élőszó közvetlenül ható elevenségét és 'szolgálatába állítja a zenét is, mely a szó birodalmán túl eső érzelmek és gondolatok felkeltésére is képes. Ilyen hármas erősség birtokában csak természetes, hogy a színház közel tud férkőzni az ember leikéhez. Mint apró kövekből a mozaikképet, úgy alakitja észrevétlen lassúsággal az erkölcsi felfzgást, a világnézetet. Ez a világnézetet alakitó fontossága a színháznak kötelességünkké teszi, hogy működését ebből a szempontból éber figyelemmel kísérjük és heti beszámolóinkban erre különös súlyt fektessünk. * * « Kedden a Kinn a bárány, benn a farkas volt színen másodszor — üres ház előtt; a drámai cselekvényt nélkülöző, egy férfi és csomó női szerepet tartalmazó „komédia“ nem is érdemel többet; valami élvezni valót nyújtott Bányai Irén temperamentumos játéka. Szerdán klasszikus est; másodszori előadásban Romeo és Julia. Shakespere darabjai igen kapósak városunkban ; másodszori előadásban is vonzauak közönséget tömegesen. Rómeót Dózsa Jenő alakitotta igaz, megértő tudással és olaszos szenvedéllyel, bár még mindig inkább szaval, mint játszik. Julia szerepét Bányai Irén játszotta. Kifejező természetességgel, alapos elmélyedéssel és megkülönböztetett finomsággal megjátszott Júliája feltétlen elismerést követel még a magasabb igényű kritika részéről is. Meglepően jó volt a rendezés is. Máskor, más esztendőkben Shakapere darabja unalmat jelentett színházunkban ; mo*t igazi drámai gyorsasággal pergett le a cseiekvény, Csütörtökön is elég közönséget vonzott a népszerű Tatárjárás ; az összjáték kifogástalan volt, az eines szereplők a darab szellemének megfelelően meleg élénkséggel játszottak. Különös e iemerés illeti a karmestert, akinek biztos pálcája kizár minden zenei zökkenést. Igen belyes volna, ha induló tempóban szóló zenében bal lábbal lépnének ki a zenei hangsúlyra. Oiy visszás, amikor különösen szólójaléko* — itt az egyik primadonna — a zenei hangsúlyra mindig és következetesen a jobb lábbal lépett ki. Katholikus nő. Az eset mindkét fél megnyugvására békés elintézést nyert s igy felesleges, sőt elhibázott dolog lenne annak személyi részével foglalkozni. Nekünk különben is az az álláspontunk, hogy az ilyen természetű esetek az illető egylet házi ügyének tekintendők, amelyeket nem szabad a nyilvánosság elé vinni. A felmerüli incidens azonban elvi kérdést is érintett, amelyre nézve — a jelen esetben szereplőktől teljesen elvonatkoztatva — röviden meg kell mondanunk a knth. elvi felfogást, mert művelt katholikusaink egy jórésze, úgy látszik nincs azzal tisztában. A katb. egyház általában tiltja a másvallásuak templomaiba járást s az ő istentiszteletükön való részvételt. Kivitelt csak az esetben enged meg, ha hatósági személyek hivatalos szerepléséről vagy a kegyelet lerovásáról (pl. rokonok, barátok, kiváló emberek temetése, tshat kötelességről van szó.) Ez a felfogás s* nem szűkkeblű, se nem türelmetlen, hanem nagyon természetes. Az istentisztelet szertartás ónak, a templomi berendezésnek az a rendeltetése, hogy a vallásos érzelmek felbuzdulását előmozdítsa, áhítatra gerjesszen. De a vallásos érzelmek megmozdulásának szükséges alapfeltétele a hitbeli meggyőződés. Ha ez az én meggyőződésem ellentétes azzal, amit a templomban látok és hallok, akkor az a templomi szertartás nőm ápolni, hanem zavarni fogja ájtatoekodásomat. Ha tehát a másvallásuak között nem érem el azt, ami az istentiszteletben való részvételnek egyedül helyes célja lehet, akkor miért magyek oda ? Talán, hogy valami érdekeset lássak, vagy hogy engem lássauak ? Az ilyen lélek nélküli résztvevőknek egyik vallás sem örül, mert ezek viselkedésükkel sokszor a komoly ájtatoskodóknak nem épülésére, hanem bosszúságára és botránkoztatására szolgálnak. A „felekezeti türeleméhez pedig ennek semmi köze sincs. Aki váltogatva járja a különböző templomokat, az nem vallási türelméről, hanem vallási közönyösségéről tesz tanúbizonyságot; az nem hogy minden vallás szertartását becsülni, de tgyikét sem becsüli kellőképen, mert nem az ájtatosság ébresztőit, hanem az ő szórakoztatásának eszközeit látja bennük. Aminthogy nem fanatikus elfogultság az, ha valaki a másvallásuak istentiszteletére nem jár. Annál ke- vósbbé valláai türelmetlenség. A mélyen vallásos emberek vannak mindig a legnagyobb türelemmel és megértéssel más vallásu embertársaik iránt. „Síékely leány*. Nagyszekeres. Beküldött Tersei, bár némi hangulatoséig van bennük, nem ütik meg a közölhetőség mértékét. Kéziratokat még akkor sem küldünk vissza, ha erre a célra tényleg mellékelnek bélyeget, ön pedig csak Ígéri a válasz- bélyeget. — Hegyi őre* csatár. Háborús történeteket csak az esetben közlünk, ha azok megkapó élénkséggel vannak megirva és érdekesen eredetiek. Az ön Írása pedig hijjával van ezeknek a kellékeknek. — A „ Ssamos'-nak. Nagyon köszönjük az üdvözletét és az előlegezett bizalmat. Mi komoly eszmékért Komolyan akarunk küzdeni. Már pedig a kicsinyes kö- tekedée méltatlan fegyer lenn# ilyen elvi harezban. Tudunk ás fogunk különbséget tenni téves nézeten, s e nézetek meggyőződéséé képviselői között; ezeket nem támadni, hanem szeretettel meggyőzni akarjuk azáltal, hogy nézeteik téves voltát kimutatni igyekezünk. A büzbombát és a vitriolt nem vesszük be hadi felszerelésünkbe. Nyomatott a Pázmány-gajtíban Szatmár-Németi 1917. — Kiadó: Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör. — Szerkesztésért felelős: dr. Uhl Károly theol. tanár.
