Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-09-17 / 74. szám

2

Szamár-Németi 1916. szeptember 17.

los .jelszavát bedobni a választási küzd dombé, egy kis erőpróba céljából.

A kis csemetét kitették a népnek, kell-e jelöltnek, s az erőpróba nagyon siralmasnak mutatkozván, visszavonultak érni.

De ha nem lehet igy, lehet a suba alatt. Elő a jó rozsdás fringiát, klerikalizmus, antisztemitizmus, ki a nép közé, s a béke, melyben lapunknak nem kis része van, már-már oszladozni kezdett. De győzött a választók higgadtsága, okossága, és éppen a zsidóság adia meg a feleletet az ugiatóknak, mikor leszavazott ár. Nagy Vincére.

Jegyezzék meg a három pety- tyes urak, hogy a mi vallásunk választóinak is jogai vannak és ennek gyakorlása még nem jogosít fel senkit arra, hogy ebből messzebb menő következtetést vonjon le valaki is, mint annyit, hogy a jogainkkal élni akarunk és élni fogunk. A messzebb menő következtetésre nálunk nincsen szükség, a mi elveink nem a véka alatt vannak, a mi fegyverünk nem a sötétben bujkálás, a mi szándékainkat nem kell találgatni, mi megszoktuk mondani, amit akarunk és nem tagadjuk meg magunkat és elveinket, ha a szükség úgy kívánja.

Román-e vagy oláh ?

A francia nyelv megkülönbözteti a ro- mainekei a roumainektől. A romainek a rómaiak leszármazodja, a latinok utódai és a francia sajtó ma is gondosan vigyáz rá,, hogy ezzel a megtisztelő einevfzéssel csak a franciákat és olaszokat illesse és még véletlen- ségből sem nevezi a köztársaság uj szövetségeseit, sz ős oláhokat romaineknek, hanem megmarad a történelmi igazságnak megfelelő helyes névnél: roumainokről beszól, ami magyar fordításban olábt jelent.

A franciáknak több okuk lenne bizeoly lendületet adott a fürdőnek, oly mértékben fokozta látogatói számát, oly hathatósan mozdította elő virágzását, hogy azt jelenleg minden habozás nélkül a leghíresebb és leglátogatottabb világfürdők közé sorozhatjuk.

A meglepő fejlődés és nagyarányú haladás, amelyet a fürdőtelep kiilviszonyai és a város falai a rendezettség a csinosodás és kultúra nézőpontjából feltüntetnek, több tényező szerencsés összmüködésének örvendetes eredménye.

Hatalmas emeltyűje a lendületnek a tulajdonos : Érdődy Imre gróf nagylelkű ál dozatkészsége. Jogosan megilleti az érdem nem kis része azt az élelmességet, komoly igyekezetei, munkásságot ős józanságot, amely a már csaknem teljesen rnegmagyarosodott lakosságot jellemzi. Különösen mindazáltal annak a hivatottságnak, rátermettségnek, finom érzéknek és odaadásnak köszönhető, amellyel a fürdő ügyeit a bérlő Winter család elismerésre méltóan vezeti.

Alig múlt egy negyedszázada, hogy a fürdő bérletére 1890 ben, a nem rég elhalálozott Winter Sándor vállalkozott.

Tudta nagyon jól, hogy a hazai fürdők gyér látogatottságának fő oka az a menthet- len közöny, amely tétlen egykedvűséggel tűri a legkezdetlegesebb viszonyokat és legke- vésbbá sem számol a haladó kor fokozódó igényeivel.

Minden tehetségét és tapasztalatát, munkabírását és lelkesedését amaz erős elhatározásának sikeres megvalósítására összpontosította tehát, hogy ne hiányozzék a telepen egyetlen tényező sem, amely szerepet játszhatik teljes átalakulása, tökéletes mo„SZATMÁRI HÍRLAP*

lógni, mint nekünk, meg Í9 teszik, de nem a történelmi igazság rovására. Annál különösebb, hogy nálunk újabban inkább a román elnevezést használják, mint az olábt és a közönség anélkül, hogy tudna róla, bóko! uj ellenségünknek, mely a tudomány meghamisításával, minden áron ragaszkodik az erőszakos, alaptalan elmélethez, hogy Oláh ország mai lakossága a rómaiak, a latinok egyenes leszármazottja és fajtestvére a francia ós olasz népnek. Pedig maga a római történelem ós régi rómaiak cáfolnak reá a kapaszkodó balkáni náció alakoskodásaira; történelmi tény, hogy a mai oláhaág elődeit, mint szláv jobbágyokat és rabszolgákat szolgaságban tartották és a rumun név, mely sűrűn fordul elő az oiáhság régi okleveleiben, mindenütt rabszolgái jelent.

Érthető, hogy az oláhok Trajánus császár legion istái tói származtatják magúkat, de ezt az elméletet a tudomány megdöntötte és olyan kiváló tudósok, mint a német Roeslar, a magyar Huufalvy Pál és Réthy László cáfolták meg az oláhok latinságát. ilyenformán márcsak a tárgyilagosság, az igazság kedvéért is jobban tesszük, ha az oláhoknak nevezzük a románokat, most még kevésbbó van okunk rá, mint valaha, hogy ilyen nagy megtisztel tétéiben részesítsük, őket a történeti igazság rovására Még a franciák sem teszik meg, pedig az ő udvariaskodásuk na gyón is érthető lenne.

Fáj, fáj, ds nagyon fáj a lelkünk azokért a drága magyar földekért, ernelyeken Kincses Erdélyben az oláh-horda tapos egy ideig. Nem tagadjuk, vérzik érte a mi lelkünk, ... de még sem sírunk. Ökölbe szorul a kezünk . . s megesküszünk, hogy oz a nemzet nem fog nyugodni addig, mig ki nem ebrudaljuk az aljas .n, az orvultáraadó oláhhordát. Csak türelem ! Szép szál magyar fiuk, deresfejü népfelkelők, hü szövetségeseink ezrei már ott vannak a bércek közt. A hitünk biztat, hogy a diadai fényszálai már szövődnek a ködös bércek fölött. A füstölgő romok alól, az emberi véráradalból ... az öröm, a győzelem napja kél. Csak türelem! Nehéz, fájó ez az idő, mig valóra válhatik a mi hitünk. De valósággá leazen. Erdély a mi jobb kezünk. Egyik szárnya tüdőnknek, egyik kamarája szivünknek. Részé . . a mi •agyvelőnknek. Lelkünk lelkének része; igen nem lehet ólnüDk nélküle. Fáj, fáj, de nagyon fáj, hogy igy történt, de hitünk rendiíhetien a vért és életetet áldozó magyar fiuk győ- zedelmében.

dernizálása és általános megkedveltetóse körül.

Példát óhajtott szolgáltatni, hogy a magyar fürdő épp úgy fejleszthető, épp oly magas színvonalra emelhető, mint a külföldi.

Meggyőzően óhajtotta bebizonyítani azt az elvitázhatlan, de — sajnos — igen kevés méltánylással találkozó igazságot, hogy mii Hókat lehetne a hazai közgazdaság javára, a jólét előmozdítására megmenteni, ha fürdőink berendezéseinek korszerű tökéletesítése ós az idevonatkozó vívmányok szorgos meghonosítása által vissza tudnók tartani azokat a kincseket hordó áradatokat, amelyek a külföldi fürdőkbe özönlenek.

A valóban utánzásra méltó közhasznú munkát, melyet az atya közel egy negyedszázadon keresztül lelkesült hévvel, ezivós kitartással, lankadatlan eréllyel végzett sokoldalú képzettséggel, bő tapasztalatokkal, nemes ambícióval, hóditó modorral folytatja két fia, akik szívben, lélekben összeforrva, kizárólag azon eszmék és tervek megvalósításának szentelik idejüket és tehetségüket, amelyek sikerei a további fejlődés és tökóletesü- lés, lendületet ós emelkedés kilátásaival kecsegtetnek.

Az egyik fivér most üzleti tevékenységének színterét a harcmezével váltván fel, egészen Winter Lajos vállaira súlyosodnak a több irányba elágazó vállalat nem könnyű gondjai

Nyugtot nem engedő alkotásvágyának szünetlenül működő kohójában forrt ki a fürdő legújabb nagyszabású létesítményének mély embarbaráti érzületre valló gondolata.

(Vége kör.)

Kérelem Szatmárnémeti sz. kir. város közönségéhez.

Á most folyó ádáz tusában, amelyben nemzetünk hősiesen védi a maga létjogosultságát és amelyben fiaink életüket és vérüket áldozzák a hazáért : nekünk itihoumaradoí- taknak nemzeti missiót kell teljesíteni, hogy hőseinknek a családjáért, illetve árváiért minden lehetőt megtegyünk ós őket a nemzetnek, a magyar társadalomnak megmentsük.

Sok intézmény alakult már arra, hogy ezt a missiót betöltse, azonban van egy em- berbaráti intézmény, amely momentán segít az árvákon. Ez az intézmény a hadiárvák részére kiszolgáltatott ingyentej intézménye. Eddig is mintegy 26 árva részesül ebben az áldásban. Nincs jobb adomány a gyermekek részére, ha őket a legszükségesebb tápláló eszközzel, a tejjel elláthatjuk.

A rendelkezésre álló segélyforrások már kiapadó főiben vannak, úgy, hogy kénytelenek vagyunk Szatmárnémeti sz. kir. város nemeslelbü társadalmához fordulni pénzbeli segítségért, hogy továbbra is fenntudjuk tartani őzt az ájd-isos intézményt.

ismerve a .város közönségének minden hazafias célért lelkesülő jó szivét és áldozat- készségéi, a hadiárvák nevében kérjük, hogy a hadiárvák tejalapja javára a vagyoni és kereseti viszonyokhoz mérten bármily összegű adományt felajánlani móltóztassék. Az adományozandó pénzösszeget kérjük a városi pénztárba eljuttatni.

Abban a reményben, hogy ezen felhívásunk nem fog záriajtókra találni, előre is hálás köszönetünket fejezzük ki az árvák nevében a küldendő adományért.

Szatmár-Németi, 1916. év szeptember hó.

I)r. Vojay Károly

kir. tanácsos polgárinostor.

Van-o szükség kontcentrációs kormányra ? Van-e valóban szükség a kormányzatban uj emberekre, uj erőkre, akik j megosztják e retteuetes időben nemcsak a terheket, de a felelősséget is. Ez a kérdés ma nemcsak a politikai világ legforróbb kérdése, de benne van úgyszólván minden gondolkodó magyar lelkében. S mikor mi e kérdésről írunk, legyen szabad visszaemlékeznünk arra, amit egy esztendőnek előtte, (tehát akkor, amikor a kontcentrációs-kormány kérdése nem volt ily izzóan a homloktérben) irtunk. Azt irtuk, hogy fájdalom egyes miniszteri székekben a mi kormányzatunkban nem ülnek gondviselósszerü férfiak. Hol vannak? Jönniök kell! A nagy időkben a jé Isten a nemzetnek mindig adott lángeszű, nagy embereket. íme az idő, az idő legnagyobbja itt van. Itt kell lenniök, meg kell jelenniük a gondviselósszerü férfiaknak is, ha ilyenek vannak. S mert minden téren össze kell tennie a nemzetnek mindazt, amivel rendelkezik : észt, értelmet, tehetséget, szakértelmet, tudást, akaratot . . a kormányzatba is bele kell vinni a nemzet geniálitá- sát, fajának erejét, kitarlását, tudását . . munkabírását. E szempontból fogtuk fel mi a kont- centrációs-kormány szükségét is már egy évvel ennek előtte. S fogjuk fel ma is.

A kis vasat mizériái. Csütörtökön délután hívta ösäze dr. Le'nárd István h. polgár- mester azt a bizottságot, amely hivatva lenne a kis vasút mizériáit orvosolni. Az értekezleten jelen volt Tóth Vilmos a gőzfürész állomás főnöke is. A lényeg az értekezlet eredménye lévén, ezt a következőkben adjuk: Minthogy az értekezleten tisztázott tényállás szerint a vasúti igazgatósága az intézkedéseket a Máv.-ra próbálja áthárítani, holott a város nem a Máv.-val, hanem vele van jogviszonyban, megbízták dr. Lénárd István, dr. Shik Elemér ós dr. keresztszeghy Lajos biz. tagokat és felkérték Tóth Vilmos állomás, főnököt, hogy e hó 21 én együttesen utazzanak Budapestre s ott a Vasúti és hajózási Felügyelőségnél, ha kell, a miniszterrel járjanak el a mizériák megszüntetése ügyében.